3301/2022. (VI. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege - a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján - az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozót az első fokon eljáró Nyíregyházi Járásbíróság 40.B.1727/2015/495. számú, a Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.192/2018/34. számú és a Debreceni Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Bhar.76/2019/37. számú jogerős határozatával 594 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte. Az indítványozó a szabadságvesztés letöltését 2019. december 19. napján kezdte meg, és a büntetés-végrehajtás során kérte a reintegrációs őrizetbe helyezését. A Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzésével a kérelmet elutasította, mivel álláspontja szerint a büntetési célok a reintegrációs őrizet intézményi keretei között nem érhetőek el. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzésével az elsőfokú döntést - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
[4] 3. Az indítványozó - hiánypótlásra történt felhívását követően kiegészített - alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék Büntetésvégrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azokat ellentétesnek tartja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel és közvetetten a 28. cikkel is.
[5] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy az ügyében eljáró bíróságok egy hamis, iratellenes, minden alapot nélkülöző pártfogói véleményt vettek figyelembe a döntésük meghozatala során. A pártfogói vélemény tartalmát hivatalosan nem ismerhette meg, arról ügyvédjétől szerzett tudomást, nem sokkal a bírói meghallgatása előtt, így a felkészülésre is kevés idő állt rendelkezésére. Az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a környezettanulmány kapcsán megfogalmazott észrevételeit és bizonyítási indítványait figyelmen kívül hagyva utasította el a reintegrációs őrizetbe helyezés iránti kérelmét, amellyel súlyosan megsértette a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz való alapvető jogát. A meghozott döntés anyagi jogi jogszabályokat is sértett azzal, hogy a reintegrációs őrizet feltételeiként a törvényben kötelezően előírtakhoz képest többletelvárásokat támasztott az indítványozóval szemben. Mindezeken túl a másodfokon eljárt bíróság az indítványozó és védője által benyújtott fellebbezéseket nem merítette ki, az észrevételeikre nem reflektált, a benyújtott, és javára szóló okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
[6] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[7] 4.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a panasz határidőben való érkezését vizsgálva megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint határidőben nyújtotta be.
[8] 4.2. A határozott kérelem az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az indítvány - az alábbiak szerint - csak részben felel meg. Az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére történt hivatkozása kapcsán ugyanis megállapítható, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a támadott határozatokkal nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a panasznak ez az eleme érdemi alkotmányossági vizsgálatra nem adott alapot (lásd például: 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3122/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12] és 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [13]). Az indítványozó által e körben előadottakat az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk vizsgálata során vette figyelembe.
[9] Nem biztosít az indítványozó számára alapjogot az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, bíróságoknak szóló segédszabály (lásd például: 3152/2019. (VI. 26.) AB végzés, Indokolás [19]), így az indítvány e vonatkozásban nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt.
[10] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének állított sérelme kapcsán az indítvány nem tartalmazott alkotmányjogilag értékelhető indokolást, ezért a panasz a fentiekben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya (lásd például: 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).
[11] A fentiek alapján a bíróság a továbbiakban a vizsgálatot csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben végezte el.
[12] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[13] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben elítéltként reintegrációs őrizetbe helyezését indítványozó kérelmező volt.
[14] Vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a támadott bírósági döntések az ügy érdemében hozott döntésnek tekintendők-e. E körben figyelembe vette a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. (a továbbiakban: Bv. tv.) kommentárjának III. fejezetében, a büntetés-végrehajtási bíró eljárásának általános szabályai között, a 11. pontjának c) alpontjában az érdemi döntés meghatározását, és ez alapján arra jutott az Alkotmánybíróság, hogy érdemi döntésekről van szó.
[15] Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem áll fenn.
[16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként jelöli meg, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert igazságtalannak tartja a számára kedvezőtlen tartalmú bírósági döntéseket. Az alkotmányjogi panasz valójában a támadott alapügyben hozott első- és másodfokú határozat felülbírálatára, az általa benyújtott bizonyítékok figyelembevételére, a beszerzett bizonyítékok újraértékelésére, és ennek eredményeként a jogerős határozat megváltoztatására irányul. Az indítvány alapjogi érvelés helyett a támadott döntések igen részletes és éles szakmai kritikáját fogalmazza meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata e tekintetben töretlen, több döntésben is kifejtésre került, hogy a bíróságok határozatainak szakmai felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe (lásd például: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]).
[18] A támadott bírósági határozatokban az eljáró bíróságok részletes indokát adták az indítványozó kérelme visszautasításának, körüljárva, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján esetében miért nem érhetőek el a büntetési célok a reintegrációs őrizetbe helyezésével. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék határozatában kimerítően foglalkozik a védelmi fellebbezésben foglaltakkal, vizsgálta az első fokon eljárt bíróság eljárásának és döntésének törvényességét. Rámutatott arra, hogy a reintegrációs őrizetbe helyezés nem automatikusan történik, ezt a kedvezményt a kérelmező egyedi ügyének vizsgálata után kaphatja meg, a büntetési célok fokozott szem előtt tartásával. Így a feltételek fennállása és kizáró ok(ok) hiánya esetén is további szempontokat mérlegelhet a bíróság, és értékelő tevékenysége eredményeként a kérelmet el is utasíthatja.
[19] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[20] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2022. június 13.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/993/2021.