3064/2021. (II. 19.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.984/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.984/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárás során megállapított tényállás szerint az indítványozó 2003 novemberében deréktáji panaszokkal kereste fel háziorvosát, aki számára életmódváltást javasolt. 2004. szeptember 26-án az indítványozónak zsibbadni kezdett a lába, másnapra se székletet, se vizeletet nem tudott üríteni, majd pár perc leforgása alatt deréktól lefelé érzéketlenné vált. Az indítványozó mentőt hívott, azonban az Országos Mentőszolgálat nem tartotta szükségesnek a mentést, az indítványozót a háziorvosához irányította. A háziorvoshoz reggel 8 óra 5 perckor érkezett az indítványozó, akinek hátgerincsérv gyanújával sürgős kórházi kezelését rendelték el. Az Országos Mentőszolgálat 1 órán belüli érkezéssel vállalta az indítványozó kórházba szállítását, melyet az indítványozó nem vett igénybe. Az indítványozót 9 óra 23 perckor vették fel a Károlyi Sándor Kórház ideggyógyászati szakambulanciájára, ahol sürgősségi MRI vizsgálatra utalták be. Az MRI vizsgálat 14 óra 47 perckor fejeződött be, a leleteket pedig az indítványozó 16 óra 17 perckor kapta kézhez. Az indítványozó a leletekkel 18 óra körül érkezett meg a Honvéd Kórházba, ahol másnap, 2004. szeptember 28-án műtötték meg. Az indítványozón elvégzett műtét során nagy kiterjedésű, kiszakadt porckorongsérvet állapítottak meg, mely a vegetatív idegeket elnyomva újabb műtétet tett szükségessé. A műtétek ellenére az indítványozó továbbra is mozgásszervi problémákkal küzd, alsótesti érzőképességét, vizelet- és székletürítési képességét nem nyerte vissza. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint az indítványozó az alsótestének harmadára kiterjedő érzőképesség-vesztést a 2004. szeptember 27-én a reggeli órákban, még a háziorvoshoz érkezését megelőzően kialakult ún. cauda szindróma idézte elő.
[3] 1.2. Az indítványozó nem vagyoni kártérítés, valamint vagyoni kárai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az indítványozó egészségügyi ellátása során eljáró I-IV. rendű alpereseket, álláspontja szerint ugyanis az általuk nyújtott ellátás nem felelt meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti gondossági követelményeknek, illetőleg nem tartották be a sürgősségi ellátás előírásait, és mentőt sem küldtek a részére.
[4] Az ügyben első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 10.P.20.012/2012/166. számú ítéletével a keresetet elutasította. A perben igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzésére és annak az indítványozó kérésére történő kiegészítésére is sor került. A szakvélemény megállapítása szerint "olyan alperesi mulasztás, kifogás, hiányosság, ami a felperes jelenlegi állapotával ok-okozati összefüggésben lenne, nem állapítható meg", az indítványozó egészségkárosodását sorsszerű megbetegedés okozta. A Fővárosi Törvényszék ítéletében megállapította, hogy mind az alap, mind a kiegészítő egyesített orvosszakértői vélemény alapos és kellően részletes indokát adta a megállapításainak, világos, kellően részletezett, indokolt és megalapozott volt, és az indítványozó észrevételei a szakvélemények aggálytalanságát nem rontotta le. A Fővárosi Törvényszék az ítéletében részletesen megindokolta, hogy mely bizonyítást miért tartott szükségtelennek, és ekként azokat miért mellőzte.
[5] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.162/2018/12. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság az alapos igazságügyi orvosszakértői véleményt és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelve hozta meg döntését, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek mulasztása és az indítványozó egészségkárosodása között ok-okozati összefüggés nem állt fenn. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiánytalanul felderítette, és az arra alapított érdemi döntésével és az ahhoz fűzött jogi indokolással a Fővárosi Ítélőtábla is maradéktalanul egyetértett.
[6] 1.4. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletével szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő új ítélet meghozatalát, másodlagosan pedig az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmében az indítványozó különösen a Fővárosi Ítélőtábla indokolási kötelezettségének megsértésére, egyes bizonyítékok mellőzésére, az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel kapcsolatos aggályokra, jogértelmezési hibákra, valamint a tisztességes eljárás és bírói pártatlanság követelményének sérelmére hivatkozott.
[7] A Kúria Pfv.III.21.984/2018/13. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletében megállapította, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságoknak az alperesek igényérvényesítés alapjául szolgáló egészségkárosodással összefüggő polgári jogi felelősségét kell vizsgálniuk, s csak ebben a keretben szükséges bizonyítást lefolytatniuk. A felhasznált igazságügyi orvosszakértői vélemény aggálytalan, következetes és ellentmondásmentes volt, az alapján a jogvita eldönthető volt, illetve azt az eljáró bíróságok a bizonyítékok mérlegelése során kellő alappal vették figyelembe. A Kúria utalt arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz konkrét adatot arra nézve, hogy sérült volna a tisztességes eljárás vagy a bírói pártatlanság követelménye. Megállapította, hogy az eljáró bíróságok a szükséges mértékű bizonyítást lefolytatták, annak eredményét okszerűen mérlegelték és helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az alperesek polgári jogi felelőssége nem állt fenn.
[8] 1.5. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben a Kúria Pfv.III.21.984/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése megsértésére hivatkozással.
[9] Az indítványozó szerint az ítélet azért ütközik az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe, mert a perben felhasznált igazságügyi orvosszakértői vélemény külföldi orvosi szakirodalomra támaszkodik, miközben egy magyar perben a bíróságnak a magyar orvoslás szabályai szerint kellett volna döntenie. Érvelése szerint "a külföldi orvoslás meghatározásának alkalmazása jelen perben jogsértő eljárási módnak tekintendő". Az indítvány szerint ha külföldi szakirodalmat alkalmaz a bíróság, az maga után vonja egyben az adott állam bírói gyakorlatának alkalmazását is.
[10] Az indítványozó megítélése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése azért sérül, mert az első- és másodfokú bíróságok nem vizsgálták meg érdemben az indítványozó kereseti kérelmének valamennyi elemét, s ezeket az ítéleteket a Kúria hatályában fenntartotta.
[11] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét az indítványozó azért állítja, mert a Kúria döntésével szemben további jogorvoslat nem állt rendelkezésére.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[13] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2020. április 15-én vette át. A személyesen eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszát megkésetten, 2020. július 7-én nyújtotta be a Fővárosi Törvényszékre, azonban egyúttal igazolási kérelemmel is élt, melyet az Alkotmánybíróság egyesbírói eljárásban elfogadott.
[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[15] 2.2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, illetőleg bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz. Az indítványozó azon érvelése, mely szerint az eljáró bíróságok külföldi orvosi szakirodalom felhasználásával hozták meg döntésüket, még közvetett módon sem hozható összefüggésbe az Alaptörvény XV. cikkével. E körben pedig az Alkotmánybíróság arra is utal, hogy következetes gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata (legutóbb például: 3476/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [17]). Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz ebben az elemében nem teljesíti a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelményét.
[17] 3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[18] 3.1. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét azzal indokolta, hogy az eljáró bíróságok az indítványozó kereseti kérelmének több elemét érdemben nem vizsgálták meg. Az indítványozó ilyenként jelöli meg a "sürgősségi ellátás, mentés megtagadás, szakorvos, és más MRI intézménybe irányítás, hangfelvétel megsemmisítés, indokolatlan begyógyszerezés, és bealtatás, személyiségi jogok megsértése, megalázás, ellátás megtagadása stb." kérdéseit.
[19] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy az indítványozó kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában valójában azt állítja, hogy az egyes indítványait az eljáró bíróságok annak ellenére mellőzték, hogy azokat az indítványozó megítélése szerint érdemben vizsgálniuk kellett volna.
[20] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. A tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]).
[21] A Fővárosi Törvényszék ítéletének 25-26. oldalán részletesen indokát adta annak, hogy mely bizonyítási indítványokat miért mellőzött a bíróság. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének 6. oldalán azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a releváns tényállást hiánytalanul felderítette. A Kúria felülvizsgálati ítéletének [54] bekezdése ugyancsak azt rögzíti, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságok a szükséges mértékű bizonyítást lefolytatták, annak eredményét okszerűen mérlegelték. A Kúria ítéletének [47] bekezdése pedig külön is kiemeli, hogy a bíróságoknak csak az ügy tárgyához szükséges keretben kell a bizonyítást lefolytatniuk, nincs arra jogszabályi kötelezettségük, hogy az indítványozónak az ügy lényegét nem érintő minden egyes hivatkozását érdemben vizsgálják, mely megállapítás az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatával is teljes mértékben összhangban áll. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapítja, hogy a bíróságok az indítványozónak az ügy lényegi részeire vonatkozó valamennyi észrevételét kellő alapossággal megvizsgálták, és ennek értékeléséről határozatukban számot adtak, a Fővárosi Törvényszék ítélete pedig a bizonyítás mellőzésére vonatkozóan is részletes indokolást tartalmaz.
[22] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, és az indítvány e körben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg.
[23] 3.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét azért állítja, mert a Kúria felülvizsgálati ítéletével szemben további jogorvoslat nem állt rendelkezésére.
[24] Az Alkotmánybíróság egyfelől kiemeli, hogy a következetes gyakorlatának megfelelően az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik, ebből következően nem terjed ki a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra, így nem hozható összefüggésbe a felülvizsgálat során hozott bírói döntéssel (legutóbb például: 3434/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [49]). Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően pedig azt is megállapítja, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapját képező peres eljárásban élhetett és kétséget kizáróan élt is a jogorvoslathoz való jogával. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot biztosítja, nem pedig azt, hogy a jogorvoslati kérelem az indítványozó számára pozitívan kerüljön elbírálásra (lásd például: 3289/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [23]). Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány ebben az elemében sem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem fogalmaz meg.
[25] 3.3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, sem pedig a XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos befogadhatósági feltételek egyikét sem.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság mindezen érvek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Budapest, 2021. február 2.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1246/2020.