BH 2002.4.166 Az idős kor, a hazai egzisztencia ismételt megteremtésének feltételei nem alapozzák meg a menekültkénti vagy befogadottkénti elismerést [1997. évi CXXXIX. tv. (a továbbiakban: Met.) 2. §, 3. § (1) bek., 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Idtv.) 32. § (1) bek., 1957. évi IV. tv. (Áe.) 26. § 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 16. § (1) bek.].

A bosnyák nemzetiségű, jugoszláv majd bosznia-hercegovinai állampolgárságú kérelmezők 1992. évben az akkori háborús helyzet elől menekültek Magyarországra, ahol menedékes státuszt kaptak. A menedékes státusz 1999. évi június 30. napjával történt megszűnését követően menekültkénti elismerésüket kérték arra hivatkozással, hogy bár hazájukba szeretnének visszatérni, de annak még nem teremtődtek meg a feltételei. A hazai hatóságoktól várják annak és az otthoni életfeltételeknek a biztosítását.

A Menekültügyi és Migrációs Hivatal az 1999. évi november 15. napján kelt határozatával az I. r. kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta azzal, hogy az 1993. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Idtv.) 32. §-ának (1) bekezdésében írt visszairányítási, illetve kiutasítási tilalmi ok nem áll fenn; határozata rendelkező részében rögzítette, hogy döntése a II. r. kérelmezőre is kiterjed. A Hivatal a kérelmezők menekültkénti elismerését azért tagadta meg, mert nem tudták valószínűsíteni, hogy faji okból, nemzetiségi hovatartozásuk vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk avagy politikai meggyőződésük miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek volna, de az attól való félelmüket sem.

A kérelmezők felülvizsgálati kérelmükben kedvező elbírálást és legalább befogadottkénti elismerésüket kérték a hazai körülményekre hivatkozással, ennek hiányában pedig a Hivatal határozatának hatályon kívül helyezését, mert megítélésük szerint a kérelmezett a tényállást nem derítette fel, ezért döntése megalapozatlan volt.

A kérelmezett a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte azzal, hogy határozata jogszerű volt, a kérelmezők menekültkénti elismerésére nem volt mód.

Az elsőfokú bíróság végzésével a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Végzése indokolása szerint a kérelmezett az 1957. évi IV. tv. (Áe.) 26. §-ában írt tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett, a kérelmezők meghallgatása után a rendelkezésre álló adatok birtokában helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a menekültkénti elismerés feltételei nem állanak fenn. A kérelmezők a bírósági eljárás során sem hoztak fel olyan tényt vagy körülményt, amelyet a Genfi Egyezményben meghatározott és elismerést megalapozó okként lehetne értékelni.

A végzés ellen - jogi képviselőjük útján - előterjesztett fellebbezésükben a kérelmezők menekültkénti vagy befogadottkénti elismerésüket, illetőleg a kérelmezett határozata hatályon kívül helyezését, a Hivatal új eljárásra kötelezését kérték arra hivatkozással, hogy a kérelmezett a tényállást nem derítette fel teljes körűen, nem értékelte kellő körültekintéssel a körülményeket, és az elsőfokú bíróság sem vette figyelembe, hogy az elismerés feltételeit elegendő valószínűsíteni.

A kérelmezett fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés nem alapos.

A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. tv. (a továbbiakban: Met.) 2. §-ának a) pontja szerint e törvény alkalmazásában menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (külföldi), aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte.

A Met. 3. §-ának (1) bekezdése szerint kérelmére - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja, vagy valószínűsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk A) pontja, valamint B) pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.