1993. évi LXXXVI. törvény

a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról[1]

Az Országgyűlés

- a jogállamiság és az emberi jogok védelme iránti elkötelezettségétől vezérelve;

- az ENSZ Alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Helsinki Konferencia Záródokumentumában és Nyilatkozatában, az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európa Tanács Alapokmányában foglalt, valamint nemzetközi szerződésekben vállalt egyéb kötelezettségek teljesítése, továbbá a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelme érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § E törvény szabályozza a külföldiek magyarországi beutazásával, tartózkodásával és bevándorlásával kapcsolatos ügyekben (a továbbiakban együtt: idegenrendészeti ügy) a természetes személyek és szervezetek jogait és kötelezettségeit, a magyar hatóságok feladat- és hatáskörét, valamint az idegenrendészeti eljárások rendjét.

2. § (1) E törvény alkalmazásában külföldi a nem magyar állampolgár.

(2) Magyar állampolgárságának igazolásáig külföldinek kell tekinteni azt a természetes személyt, aki személyazonosító adatait külföldi állam okmányával igazolja.

(3)[2] E törvény hatálya nem terjed ki e jogállásának fennállásáig arra a külföldire, akit a menekültügyi hatóság menekültként, menedékesként vagy befogadottként elismert, kivéve, ha a külföldi bevándorlási engedély iránti kérelmet nyújtott be. Ha a külföldi menekültkénti vagy menedékeskénti elismerése iránti kérelmet nyújt be, az idegenrendészeti eljárás során hozott ügydöntő határozat a kérelem jogerős elutasításáig nem hajtható végre.

(4) E törvény szabályait diplomáciai vagy egyéb személyes mentességet élvező, illetőleg nemzetközi szerződésben meghatározott célból beutazó külföldire akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik.

3. § (1) A külföldi beutazása, tartózkodása, kiutazása és bevándorlása csak az e törvényben meghatározott rendelkezések szerint korlátozható. A Magyar Köztársaságban törvényesen tartózkodó külföldit e törvény keretei között megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a joga és az utazás szabadsága.

(2) A külföldi a magyarországi tartózkodása alatt köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani, jogszabályait megtartani és a magyar hatóságok intézkedéseinek eleget tenni.

(3) A külföldi köteles az e törvényben meghatározott, az eljáráshoz, szükséges okmányokat, adatokat és igazolásokat a magyar hatóság eljáró képviselőjének rendelkezésére bocsátani.

(4) A magyar hatóság eljárása során köteles a külföldit az e törvényben biztosított jogairól és kötelezettségeiről, különösen jogorvoslati jogáról, kártalanítási igényéről, valamint jogai érvényesítésének módjáról tájékoztatni.

II. Fejezet

A beutazás és a tartózkodás szabályai

4. § (1) A külföldi csak az állampolgárságát (hontalanságot) és személyazonosító adatait igazoló érvényes útlevéllel és - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - a magyar hatóság által kiadott érvényes vízummal lépheti át a magyar államhatárt, és tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(2) Nemzetközi szerződés alapján a külföldi vízum nélkül utazhat be, és az abban meghatározott ideig külön engedély nélkül tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

(3) E törvény alkalmazásában útlevélnek minősül a nemzetközi szerződés vagy jogszabály alapján a magyar államhatár átlépésére jogosító más igazolvány vagy útiokmány is.

(4) A külföldi a magyar államhatárt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak a nemzetközi vagy a két ország közötti halárforgalom számára megnyitott határátkelőhelyen lépheti át.

(5) A belügyminiszter határegyezményben meghatározott feladatok, különösen járványveszély megelőzése és más indokolt esetben az (1) és a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése alól felmentést adhat.

5. § (1) A külföldi a magyar hatóság felhívására - ha a nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - köteles igazolni, hogy magyarországi beutazásához, tartózkodásához és kiutazásához, külön jogszabályban meghatározott mértékű anyagi fedezettel, valamint a tovább- vagy visszautazáshoz szükséges vízummal rendelkezik.

(2) Az anyagi fedezet

a) magyar vagy magyarországi pénzintézetnél átváltható külföldi fizetőeszközzel; vagy

b) érvényes meghívólevéllel (6. §); vagy

c) a külföldit magyarországi pénzintézetnél készpénz felvételére jogosító okirattal (bankszámla szerződés, betétkönyv stb.); vagy

d) magyarországi kereskedelmi forgalomban elfogadott készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel (csekk, hitelkártya stb.); vagy

e) utazási iroda útján lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétével; vagy

f) más hitelt érdemlő módon igazolható.

(3) A kiutazás anyagi fedezete a tovább-, illetőleg a visszautazáshoz szükséges érvényes menetjeggyel vagy a külföldi jogszerű használatában lévő és megfelelő módon biztosított közlekedési eszközzel is igazolható.

6. § (1) Az előírt formanyomtatványon magyar állampolgár, bevándorolt, vagy egy évet meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező külföldi, illetőleg jogi személy által kiállított meghívólevél akkor fogadható el az anyagi fedezet igazolásaként, ha

a) a meghívó írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a meghívott külföldi részére magyarországi tartózkodása alatt szállást biztosít, eltartásáról gondoskodik, továbbá -ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az elsősegély kivételével egészségügyi ellátásának, valamint - szükség esetén - kiutazásának költségeit fedezi; és

b) azt a meghívó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányság hatósági hozzájárulását igazoló záradékkal látta el.

(2) A hatósági hozzájárulás megtagadása ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye.

(3) A meghívó a meghívólevélben vállalt kötelezettsége elmulasztásával a másnak okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt hatósági hozzájárulás alól külön jogszabály alapján felmentés adható.

7. § Nem utazhat be és nem tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén az a külföldi, aki a magyar hatóság által elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll (23. §).

III. Fejezet

A beutazásra és tartózkodásra jogosító engedélyek

8. § A külföldi - ha nemzetközi szerződés vagy a belügyminiszter [4. § (5) bekezdés] másként nem rendelkezik - az e törvényben meghatározott beutazásra, illetőleg tartózkodásra jogosító engedély alapján utazhat be, illetőleg tartózkodhat a Magyar Köztársaság területén.

Vízum

9. § (1) A vízum - az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a Magyar Köztársaság területére történő beutazásra, átutazásra, az abban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint a kiutazásra jogosító engedély.

(2) A vízum kiadását meg kell tagadni, ha

a) a kérelmező az előírt adatokat nem közli, illetve az előírt mellékleteket a kérelemhez nem csatolja; vagy

b) az előírt anyagi fedezettel (5. §) nem rendelkezik; vagy

c) a kérelmező beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll; vagy

d) a kérelmezővel szemben a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak.

e)[3] alaposan feltehető, hogy a kérelmező be- vagy átutazása nem a kérelemben megjelölt utazási, illetve tartózkodási cél megvalósítására szolgál.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum kiadható, ha a kérelmező a hiányzó adatokat, vagy mellékleteket a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja.

(4) A vízumkérelmet elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

10. § (1) Az egyszeri és a kétszeri beutazásra szolgáló vízum legfeljebb hat hónapig, a többszöri beutazást engedélyező vízum legfeljebb egy évig érvényes. Az érvényességi időt a kiadás napjától kell számítani.

(2) A vízum az abban meghatározott idejű, de legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít.

(3) A rendőrkapitányság a vízumban meghatározott tartózkodási időt - a vízum érvényességi idején belül - a vízum kibocsátására vonatkozó szabályok szerint a beutazástól számított legfeljebb 90. napig meghosszabbíthatja.

11. § (1)[4] A vízum kiadása

a) a vízumkiadásra feljogosított külképviselet;

b) a Külügyminisztérium;

c) a rendőr-főkapitányság;

d) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;

e) a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: Belügyminisztérium)

hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik.

(2) A vízumkérelmet az előírt formanyomtatványon a külföldi állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten személyesen kell benyújtani. A kérelem rendkívüli méltánylást érdemlő körülmény esetén az (1) bekezdésben említett más vízumkiadó hatóságnál is benyújtható, valamint annak személyes benyújtása alól a vízumkiadó hatóság eltekinthet.

(3) A vízumkérelemhez mellékelni kell az érvényes útlevelet és 3 db arcfényképet. A vízumkérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mértékű díjat a kérelem benyújtásakor kell megfizetni.

(4) A vízumkérelemben meg kell jelölni a személyazonosító adatokat, az állampolgárságot (hontalanságot), az útlevél egyéb adatait, a beutazás célját és a tartózkodás tervezett időtartamát, továbbá igazolni kell az anyagi fedezet (5. §) meglétét.

12. §[5] (1) A jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más adóköteles jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - csak az e célra kiadott vízummal lehet beutazni. Az erre irányuló kérelmet a külföldi az állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten nyújthatja be.

(2) A munkavállalási vízumkérelemhez a 11. §(3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a magyarországi foglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt.

(3) A jövedelemszerzési vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a tevékenység folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó igazolást.

(4) A jövedelemszerzési vízum iránti kérelem a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése mellett a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, vagy akkor engedélyezhető, ha a tevékenység a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár vagy tudományos, illetőleg kulturális értéket képvisel.

13. § A bevándorlási vízum a bevándorlási engedély (17. §) kiállításától számított egy éven belül adható ki. Ez a határidő méltányosságból egy ízben 6 hónappal meghosszabbítható.

Tartózkodási engedélyek

14. § (1) Az e törvényben meghatározott kizáró ok hiányában - a jogszerűen Magyarországon tartózkodó külföldi részére -

a) a rendőrkapitányság ideiglenes tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a külföldi tervezett tartózkodásának időtartama az egy évet nem haladja meg;

b) a rendőr-főkapitányság huzamos tartózkodási engedélyt adhat ki, ha a tartózkodás tervezett időtartama az egy évet meghaladja.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedélyekben meghatározott tartózkodási idő meghosszabbítását az engedélyt kiállító hatóságtól kell kérni.

(3) A magyarországi diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak a tartózkodási engedélyét a Külügyminisztérium adja ki és hosszabbítja meg.

15. § (1) A tartózkodási engedélyek kiadására, illetőleg meghosszabbítására irányuló kérelmet legkésőbb a jogszerű tartózkodás megszűnése előtt 15 nappal - az előírt formanyomtatványon - kell benyújtani.

(2) A kérelemben meg kell jelölni a külföldi személyazonosító adatait, állampolgárságát (hontalanságát), útlevelének egyéb adatait, iskolai végzettségét, foglalkozását, családi állapotát, a tartózkodás célját, helyét, anyagi fedezetét, indokait, illetőleg - ha magyarországi tartózkodása alatt külföldön nyilvántartott gépjárművet használ - a gépjármű forgalmi engedélyének adatait, valamint a huzamos tartózkodási engedély iránti kérelemhez csatolni kell hatósági orvosi igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved közegészségügyet veszélyeztető betegségben.

(3) A rendőrhatóság az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben a kérelem kézhezvételétől számított 8 napon belül dönt.

16. § (1) A tartózkodási engedélyek kiadása vagy a tartózkodási idő meghosszabbítása megtagadható, ha a külföldi

a) a tartózkodásához és kiutazásához szükséges - jogszabályban meghatározott - feltételek fennállását nem tudja igazolni; vagy

b) további tartózkodásának célját - külön jogszabályban előírt módon - nem tudja igazolni; vagy

c) magyarországi tartózkodása alatt a hatályos magyar közegészségügyi jogszabályok előírásait nem tartja be; vagy

d) ha a beutazási és tartózkodási tilalom feltételei fennállnak.

(2) A rendőrhatóság az (1) bekezdésben említett kérelem elutasításáról alakszerű határozattal dönt. A határozat rendelkező részében elő kell írni az ország elhagyására vonatkozó kötelezettséget és meg kell jelölni a teljesítés határnapját, amelyet ideiglenes tartózkodási engedély esetében azonnal, huzamos tartózkodási engedély esetében a kérelmet elutasító jogerős határozat közlésével egyidejűleg be kell az útlevélbe jegyezni.

(3) Az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, az elsőfokú határozat felülvizsgálata bíróságtól kérhető. A kereseti kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(4) A huzamos tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezést a határozat kihirdetésekor szóban, vagy a kihirdetéstől számított három napon belül a felettes rendőrhatósághoz címezve az eljáró rendőrhatóságnál írásban lehet benyújtani.

(5) Vissza kell vonni az ideiglenes, illetőleg a huzamos tartózkodási engedélyt, ha a külföldi kiutasítását rendelték el. A visszavonásról a kiutasítást elrendelő határozatban kell rendelkezni. A visszavonás elrendelése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

(6)[6] Az ideiglenes, illetőleg a huzamos tartózkodási engedély visszavonható, ha a további tartózkodás feltételei megszűntek.

Bevándorlási engedély

17. § (1) Bevándorlási engedélyt az a külföldi kaphat

a) aki beutazásától számítva legalább három éven át megszakítás nélkül jogszerűen Magyarországon tartózkodik;

b) akinek magyarországi lakóhelye és megélhetése biztosított; és

c) akivel szemben az e törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában nem minősül megszakításnak az ország évente 45 napra történő elhagyása.

(3) A bevándorlási kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelemből egyértelműen nem tűnik ki az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést kaphat az a külföldi

a) aki bevándorlását családegyesítés céljából családtagként kérelmezi; vagy

b)[7] aki magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt, vagy akinek felmenője magyar állampolgár volt.

(5) A (4) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából családtagnak minősül

a) a házastárs;

b) a kiskorú gyermek;

c) a közös háztartásban eltartott szülő, nagyszülő;

d) a közös háztartásban eltartott nagykorú gyermek.

(6) A bevándorlási kérelem kedvező elbírálására vonatkozó további körülményeket jogszabály vagy nemzetközi szerződés határozhat meg.

18. § (1)[8] A bevándorlás iránti kérelem az előírt formanyomtatványon személyesen, illetőleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag [17. § (5) bekezdés] által a jövőbeni magyarországi lakóhely szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál (a továbbiakban: közigazgatási hivatal) vagy a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél nyújtható be.

(2) A bevándorlási eljárás illetékét a bevándorlási kérelem benyújtásakor kell leróni.

19. § (1) A bevándorlási kérelemhez mellékelni kell

a) a személyazonosító adatokat és az állampolgárságot (hontalanságot) igazoló okiratot;

b)[9] a születési, a házasságban élő kérelmező esetén a házassági anyakönyvi kivonatot, a házasság megszűnése esetén az azt megállapító jogerős hatósági határozatot, továbbá a kiskorú kérelmező személyes joga szerinti hiteles okiratot, hogy a kiskorú külföldi letelepedésének nincs törvényes akadálya;

c) a külföldi lakóhelye szerint illetékes hatóság által hat hónapon belül kiállított, a büntetlen előéletet igazoló okiratot;

d) a három hónapnál nem régebbi orvosi hatósági igazolást arról, hogy a külföldi nem szenved a közegészséget veszélyeztető betegségben;

e) az iskolai végzettséget, a szakképzettséget igazoló okiratot;

f) a külföldi magyarországi lakhatását és megélhetését igazoló okiratot.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt okiratok helyett az illetékes külföldi hatóság által hitelesített másolat is csatolható. Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítése alól a kérelmező nyilatkozata alapján felmentés adható. A külföldi hatóság által kiadott okiratot, igazolást vagy azok másolatát hiteles magyar nyelvű fordítással együtt kell csatolni.

20. § (1)[10] A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség szakhatóságként véleményt nyilvánít.

(2) A bevándorlási kérelmet első fokon 120 napon belül, a fellebbezési eljárásban 60 napon belül kell elbírálni.

(3) A bevándorlási engedély állandó magyarországi tartózkodásra jogosít.

(4) A bevándorlási engedély a kiállítás időpontjától számított egy évig jogosít bevándorlásra. E határidő méltányosságból egy alkalommal, hat hónappal meghosszabbítható.

21. § (1) A bevándorolt külföldit személyi igazolvánnyal kell ellátni, amely igazolja magyarországi tartózkodásának jogosultságát.

(2) Aki bevándorlási engedélyt kapott, magyarországi tartózkodása esetén az engedély kézhezvételétől számított, más esetben az e célból történő beutazását követő három munkanapon belül köteles

a) személyi igazolványának átvétele céljából a lakóhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányságon jelentkezni; és

b) személyi adatait és lakcímét a lakóhelye szerint illetékes jegyzőnél bejelenteni.

(3) Az eljáró hatóság a külföldi útiokmányába a bevándorlás tényét bejegyzi.

(4)[11] A bevándorolt külföldi érvényes, a (3) bekezdésben meghatározott bejegyzéssel ellátott külföldi útlevelével jogosult Magyarország területét elhagyni és oda visszatérni. Külföldre utazásának és Magyarországra való visszatérésének egyéb feltételeire a magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

22. § (1) Nem kaphat bevándorlási engedélyt az a külföldi

a) aki beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll; vagy

b) akinek magyarországi lakóhelye és megélhetése nem biztosított; vagy

c) akinek beilleszkedése a magyar társadalomba egyéb okból nyilvánvalóan nem várható.

(2) A külföldi megélhetése akkor tekinthető biztosítottnak, ha önmaga és a vele együtt bevándorló, tartásra jogosult és rászoruló családtagjai eltartásához megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezik, illetőleg Magyarországon - a magyar jog alapján - eltartására kötelezhető hozzátartozója él.

(3) Nincs biztosítva a külföldi lakóhelye, ha az általa megjelölt jövőbeni lakóhelyén a vele együttlakókra személyenként legalább 6 négyzetméter lakószoba-terület nem jut. E feltétel alól a 17. § (4) bekezdésében meghatározott kérelmező esetében felmentés adható.

(4) A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megfelelően az (1) bekezdés c) pontja szerint nem minősíthető a magyar társadalomba történő beilleszkedés akadályának a külföldi faja, bőrszíne, neme, anyanyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti vagy egyéb társadalmi származása, születési helyzete.

22/A. §[12] (1) A bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha

a) a bevándorlási engedély a külföldi által közölt hamis adaton vagy tényen alapult;

b) a bevándorlás engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények jelentősen megváltoztak, feltéve, hogy a folyamatosan Magyarországon lakó külföldi esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvány kiadásától számítva öt év még nem telt el.

(2) A bevándorlási engedély visszavonását követően a külföldi beutazása és magyarországi tartózkodása az általános szabályok szerint engedélyezhető.

IV. Fejezet

A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok

Beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése

23. § (1) Az állami szuverenitás, a nemzetbiztonság, az alkotmányos rend, a közbiztonság védelme érdekében beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni azzal a külföldivel szemben

a) akit kiutasítottak;

b) aki a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét vagy biztonságát veszélyeztető tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenységet folytató szervezet tagja;

c) aki terrorista szervezet tagja vagy fegyver-, robbanóanyag-, sugárzóanyag-, kábítószercsempész tevékenységet folytat, illetőleg ilyen jellegű szervezet tagja, vagy megbízottja, továbbá, aki tömegpusztító fegyverek előállításához szükséges anyagok, berendezések illegális kereskedelmében közreműködik;

d)[13] aki személy, illetve csoport be- vagy kiutazását (határátlépését) úgy szervezi vagy segíti, hogy a továbbutazás, a harmadik országba történő befogadás nyilvánvalóan nem biztosított, vagy embercsempész tevékenységet folytat; vagy

e) aki a magyar törvény szerint olyan szándékos bűncselekményt követett el, amelyet a törvény öt évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.

f)[14] akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vagy nemzetközi együttműködés keretében vállalt kötelezettséget.

(2) Beutazási és tartózkodási tilalom rendelhető el azzal a külföldivel szemben

a) aki a ki- és beutazás szabályait megszegte, vagy ezt megkísérelte;

b) aki az előírt hatósági engedély nélkül Magyarországon munkát vállalt, vagy adóköteles jövedelemszerző tevékenységet folytatott;

c) aki a beutazás, vagy a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közölt;

d) aki a magyar állam által előlegezett költségen utazott ki, és a kiutazási költséget nem térítette vissza; vagy

e) akinek a beutazása és a tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, a gazdasági rendet, a közegészséget vagy az emberi környezetet - más módon - sérti vagy veszélyezteti.

24. § (1)[15] A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére jogosult

a) a Belügyminisztérium,

b) az Országos Rendőr-főkapitányság és a rendőr-főkapitányság a 23. § (1) bekezdésének a) , d) és e) pontjai, valamint a 23. § (2) bekezdésében foglalt esetben,

c) a Határőrség Országos Parancsnoksága és a határőr-igazgatóság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és (2) bekezdésének a), c) és d) pontjai esetében.

(2)[16] A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a 23. § (1) bekezdésének b) és d), valamint a 23. § (2) bekezdésének e) pontjai esetében a nemzetbiztonsági szervek központi szervei, a 23. § (1) bekezdés f) pontja esetében a Külügyminisztérium a Belügyminisztériumnak javaslatot tehetnek.

(3) A beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az elrendelő hatóság határozza meg. A tilalom fenntartásának szükségességét - a 23. § (1) bekezdésének a) pontja kivételével - az elrendelő hatóság köteles folyamatosan, de legalább évente felülvizsgálni és szükség esetén az adatok megváltoztatásáról, kiegészítéséről, kijavításáról vagy törléséről haladéktalanul intézkedni.

(4) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendeléséről és a (3) bekezdésben foglalt intézkedésekről az e törvény szerinti adatkezelő szervet értesíteni kell.

A beutazási feltételek ellenőrzése és a visszairányítás

25. § (1) A külföldi beutazásakor az államhatár átlépése előtt a beutazás és tartózkodás valamennyi feltételét a határőrség, az anyagi fedezet (5. §) meglétét a vám- és pénzügyőrség ellenőrzi.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott hatósági intézkedés során a határőrség azt a külföldit, aki a beutazáshoz előírt feltételekkel nem rendelkezik, továbbá azt, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el - a 32. § (1) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezések figyelembevételével - visszairányítja annak az országnak a területére, ahonnan érkezett, vagy amely őt visszafogadni köteles.

(3) Ha a visszairányításra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése miatt kerül sor, a már kiadott vízumot érvényteleníteni kell. A már kiadott vízumban megjelölt tartózkodási idő korlátozható az anyagi fedezetnek megfelelően.

(4) A visszairányítás ellen, annak közlésekor a határőrigazgatósághoz címzett, a határforgalmi kirendeltségnél benyújtandó fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek a visszairányítás végrehajtására nincs halasztó hatálya.

A külföldi szálláshelyének bejelentési kötelezettsége

26. § (1) Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi a magyarországi szálláshelyét köteles bejelenteni (a továbbiakban: bejelentési kötelezettség).

(2) A kereskedelmi szálláshelyen vagy jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyen megszálló külföldi e bekezdésben meghatározott adatairól a szállásadó az előírt formanyomtatvány szerinti nyilvántartást (vendégkönyvet) vezet. A külföldi a szállás igénybevételével egyidejűleg köteles szállásadójával a bejelentéshez szükséges alábbi adatokat közölni:

a) az útlevelében rögzített személyazonosító adatait;

b) útlevelének adatait;

c) a szálláshelyen tartózkodás időtartamát.

(3) A vendégkönyvet a kereskedelmi szálláshely üzemeltetője köteles évente a szálláshely fekvése szerint illetékes rendőrkapitányságon leadni. A rendőrkapitánysága vendégkönyvben szereplő adatokat a leadástól számított öt évig kezeli.

27. § (1) A 30 napot meghaladó folyamatos tartózkodás esetén a külföldi, ha nem a 26. § (2) bekezdésében említett kereskedelmi szálláshelyen száll meg, a hivatkozott bekezdésben meghatározott adatait és szálláshelye címét köteles személyesen vagy szállásadója útján bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettséget - az előírt formanyomtatványon (bejelentőlapon) - a szállás helye szerint illetékes rendőrkapitányságon kell teljesíteni. A külföldi bejelentési kötelezettségére vonatkozó szabályok megtartását a rendőrség - e törvény rendelkezései szerint - ellenőrizheti.

(3) A bevándorolt külföldi lakcímének és lakcíme megváltozásának bejelentési kötelezettségére a magyar állampolgárokra megállapított rendelkezések az irányadóak.

A külföldiek ellenőrzése

28. § (1) A külföldi az idegenrendészeti hatóság eljáró képviselőjének felhívására köteles útiokmányát, tartózkodási engedélyét, illetőleg személyi igazolványát felmutatni és átadni.

(2) Az ellenőrzés során a külföldinél talált hamis, hamisított vagy más személy részére kiállított és jogtalanul birtokban tartott útlevelet a hatóság lefoglalja és - a hamis útlevél kivételével - a Külügyminisztérium útján megküldi az útlevelet kiállító szervnek.

(3) Azt a külföldit, aki a magyarországi tartózkodás jogszerűségét, személyazonosságát hitelt érdemlően nem tudja igazolni vagy nincs érvényes tartózkodási engedélye, elő kell állítani az eljárásra jogosult idegenrendészeti hatósághoz.

(4)[17] Az idegenrendészeti hatóság és a Rendőrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenőrizheti, e célból a rendőr jogosult magánlakásba, illetőleg magánterületre is belépni.

28/A. §[18] (1) Az idegenrendészeti hatóság-a tartózkodási hely megállapítása érdekében - körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen. lévő külföldinek, aki

a) idegenrendészeti eljárás alatt áll;

b) az idegenrendészeti őrizetből engedély nélkül eltávozott, vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelező tartózkodási helyet engedély nélkül, vagy az előírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben meghatározott határidőre nem tért vissza;

c) a büntető- vagy szabálysértési eljárásban kiszabott jogerős kiutasítás mellékbüntetés, illetve intézkedés, illetőleg az idegenrendészeti hatóság által elrendelt jogerős kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt. A körözést az elrendelő idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.

A külföldi személyi okmányaival kapcsolatos bejelentési kötelezettségek és hatósági intézkedések

29.§ (1) A külföldi köteles útlevelének, valamint tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztését, megsemmisülését az azt kiállító vagy a tartózkodási helye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnál haladéktalanul bejelenteni.

(2) Az elveszettnek hitt és az erről szóló bejelentés után megtalált útlevélről az (1) bekezdésben meghatározottak szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Az elveszett, megsemmisült vagy lejárt útlevél helyett kiállított új útlevelet a külföldi kiutazása előtt köteles a magyarországi lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságnál bemutatni és kiutazási engedélyt kérni. A kiutazási engedélyről a bemutatástól számított 3 napon belül kell dönteni.

(4) Az eljáró hatóságnak a Külügyminisztérium útján gondoskodnia kell a talált útiokmányoknak a kiállítás helye szerint joghatósággal rendelkező állam külképviseletére történő eljuttatásáról.

29/A. §[19] (1) Az idegenrendészeti hatóság körözését rendelheti el

a) a külföldi útlevelének,

b) a magyar hatóságok által kiadott, beutazásra és tartózkodásra jogosító okiratnak,

ha azok holléte ismeretlen.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni, amelyet a határozatot hozó idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt. A körözést az elrendelő idegenrendészeti hatóság vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.

A külföldi útlevelének elvétele és visszatartása

30. § (1) A Magyarországon jogszerűen tartózkodó külföldi kiutazása csak az ellene indított büntető- vagy szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében korlátozható.

(2) A külföldi útlevelét az ügyészség, a bíróság, a szabálysértési hatóság, a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség hatósági intézkedésre feljogosított tagja hivatalos eljárása során, büntető- vagy szabálysértési eljárás megindítása céljából - legfeljebb az eljárás megindításáig terjedő időre - elveheti. Az elvett útlevelet haladéktalanul továbbítani kell az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez.

(3) Az útlevél elvétele esetén a külföldi részére személyazonosító adatait tartalmazó és a tett intézkedést tanúsító elismervényt kell kiállítani. Az útlevél elvétele ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az intézkedés az útlevél visszatartását [(4) bekezdés] elrendelő határozat elleni fellebbezésben támadható meg.

(4) Az elvett útlevél a büntető- vagy szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg a szabadságvesztés büntetés letöltéséig, a pénzbüntetés vagy pénzbírság megfizetéséig visszatartható. Az útlevél visszatartását alakszerű határozattal kell elrendelni. E határozat ellen jogorvoslatnak - az e törvényben szabályozott eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.

(5) Az útlevél visszatartásáig terjedő időre a külföldit ideiglenes tartózkodási engedéllyel kell ellátni. Ha a külföldi a büntető- vagy a szabálysértési eljárás során - a pénzbüntetés vagy pénzbírság fedezeteként - biztosítékot helyezett letétbe, útlevelét vissza kell adni.

Idegenrendészeti kiutasítás[20]

31. § (1)[21] Az idegenrendészeti hatóság a Magyar Köztársaság területéről kiutasíthatja azt a külföldit, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének lenne helye, illetőleg ilyen tilalmat rendeltek el (23. §), vagy aki az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget.

(2)[22] Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére a rendőr-főkapitányság vagy a határőr-igazgatóság (a továbbiakban: a kiutasítást elrendelő szerv) jogosult.

(3) A kiutasítást elrendelő szerv intézkedik a kiutasított külföldi ujjnyomatának levételéről.

31/A. §[23] Az idegenrendészeti hatóság a külföldi kiutasításától, illetve a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésétől eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását.

32. § (1)[24] Nem irányítható vissza, illetőleg nem utasítható ki a külföldi olyan országba vagy olyan terület határára, ahol faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldözés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ezen okok fennállását a menekültügyi hatóság állapítja meg. Az idegenrendészeti hatóság a menekültügyi hatóság szakhatósági véleménye megadásáig nem hozhatja meg a visszairányításról, illetve a kiutasításról rendelkező határozatot.

(2)[25] Az idegenrendészeti kiutasításra vonatkozó szabályokat a bevándorolt külföldire a (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) Az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvány kiadásától számított öt év óta folyamatosan Magyarországon lakó bevándorolt külföldi csak akkor utasítható ki, ha[26]

a) vele szemben a 23. § (1) bekezdés b)-d) pontjaiban és (2) bekezdés c) pontjában meghatározott bármelyik ok fennáll; vagy

b) további tartózkodása a nemzetbiztonságot vagy a közbiztonságot súlyosan sérti; vagy

c)[27]

(4)[28] A bevándorolt külföldivel szemben elrendelt idegenrendészeti kiutasítás esetén a bevándorlási engedélyt vissza kell vonni.

32/A. §[29] Idegenrendészeti kiutasítás nem alkalmazható olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során az eljáró bíróság nem rendelt el kiutasítás mellékbüntetést a külföldivel szemben.

33. § (1)[30] Az idegenrendészeti kiutasítást alakszerű határozattal kell elrendelni. A rendelkező részben meg kell jelölni a kiutasítás okát, időtartamát, az ország elhagyására előírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomatlevételére vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét.

(2)[31] A kiutasítást, valamint a beutazási tilalom időtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. Az idegenrendészeti hatóság a bejegyzéstől kivételesen eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását.

(3) A kiutasítás végrehajtását a kiutasítás feltételeinek biztosításáig - így különösen az útlevél, vízum, menetjegy beszerzéséig - fel lehet függeszteni. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A kiutasítás költségeit a kiutasított vagy - anyagi fedezet hiányában - a meghívó viseli. Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthető, mert sem a kiutasított sem a meghívó nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét a kiutasítást elrendelő hatóság megelőlegezi.

(5) A (4) bekezdés szerint megelőlegezett kiutaztatási költséget a külföldi vagy meghívás esetén a meghívó köteles megtéríteni.

34. § (1) A kiutasítást határozott időtartamra kell elrendelni, amely egy évnél rövidebb és tíz évnél hosszabb nem lehet.

(2)[32] A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani.

(3)[33] A kiutasítás hatálya alatt álló külföldi csak a kiutasítást elrendelő szerv külön engedélyével utazhat be Magyarországra.

35. § (1)[34] Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül lehet előterjeszteni.

(2) A kiutasítást elrendelő határozat előzetes végrehajtása rendelhető el, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakóhellyel, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik, továbbá akkor is, ha a Magyar Köztársaság biztonsága, a közrend megóvása érdekében az szükséges.

(3) Nincs helye az előzetes végrehajtás elrendelésének azzal a külföldivel szemben, aki fellebbezési kérelmében valószínűsíti, hogy kiutasítása a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi szerződésben biztosított emberi jogát vagy szabadságjogát sérti.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben az elsőfokú hatóság - ha a határozat visszavonásáról vagy módosításáról nem rendelkezik - a fellebbezést az ügy összes iratával együtt haladéktalanul felterjeszti a másodfokú hatósághoz, amely a fellebbezésről a kézhezvételtől számított nyolc napon belül az iratok alapján dönt.

(5) A kiutasítást elrendelő másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított nyolc napon belül keresettel lehet kérni a bíróságtól.

A bíróság vagy a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasítás végrehajtása[35]

35/A. §[36] (1)[37] Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.

(2)[38] A jogerős kiutasítás büntetésről, intézkedésről a bíróság vagy a szabálysértési hatóság értesíti az idegenrendészeti hatóságot.

(3) Az idegenrendészeti hatóság a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alapján intézkedik

a) a külföldi ujjnyomatának levételére;

b) a kiutasítás tényének és a beutazási tilalom időtartamának az úti okmányba történő bejegyzésére, valamint a határátlépés helyének a megállapítására;

c) a beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételére;

d) bevándorolt külföldi esetében a bevándorlási engedély visszavonására.

(4)[39] A (3) bekezdésben meghatározott beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételekor a tilalom időtartamát a 34. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell számítani. Ha a külföldit a bíróság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell figyelembe venni.

(5) Az idegenrendészeti hatóságnak a kiutasítás végrehajtása során a 33. § (3)-(5) bekezdéseiben meghatározott rendelkezéseket a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmaznia.

(6) Ha a kiutasítás végrehajtásának költsége más módon nem biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelőlegezi.

35/B. §[40] Ha a külföldit az idegenrendészeti hatóság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom időtartamát a hosszabb időtartamú kiutasításnak megfelelően kell figyelembe venni.

Idegenrendészeti őrizet

36. §[41] (1) Az idegenrendészeti hatóság a bíróság vagy a szabálysértési hatóság által kiszabott kiutasítás büntetés, intézkedés, valamint a 31. §-ban foglaltak alapján elrendelt kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a külföldit, aki

a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;

b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;

c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás előtt szabálysértést vagy bűncselekményt követett el;

d) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül vagy az előírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben megállapított határidőre nem tért vissza;

e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadul.

(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti őrizetet el kell rendelni.

(3) Az idegenrendészeti őrizetet alakszerű határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy időben végre kell hajtani.

(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb öt napra rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.

(5) Ha az idegenrendészeti őrizet időtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az őrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.

(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti őrizet meghosszabbítására csak az őrizet helye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság jogosult.

(7) Az idegenrendészeti őrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek a megteremtéséig, de legfeljebb tizennyolc hónapig tarthat. Azonnal meg kell szüntetni az őrizetet, ha elrendelésének oka megszűnt.

(8) Ha az idegenrendészeti őrizet elrendelésétől számított tizennyolc hónap alatt a kiutasítás nem hajtható végre, az őrizetet meg kell szüntetni. Az őrizetet elrendelő idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki.

(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a 36. § (1) bekezdésében meghatározott okból az idegenrendészeti őrizet ismételt elrendelésének van helye.

37. § (1)[42] Az idegenrendészeti őrizetet - az elrendelő rendelkezése szerint - rendőrségi fogdában vagy büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani, amelynek költségeit az állam megelőlegezi.

(2) Az idegenrendészeti őrizetben tartott külföldit a bűncselekmény miatt fogvatartottaktól elkülönítve kell őrizni.

(3)[43] Az idegenrendészeti őrizet büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtására a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet elzárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(4)[44] Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az idegenrendészeti őrizet büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtásának részletes szabályait rendelettel határozza meg.

38. § (1) Az elrendelő szerv a külföldi kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezővé teszi, az idegenrendészeti őrizetbe vételről vagy a kijelölt helyen való tartózkodás kötelezettségéről, illetőleg az őrizet időtartamának meghosszabbításáról köteles a Külügyminisztérium útján, késedelem nélkül értesíteni a külföldi magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet.

(2) Az őrizetbe vételt elrendelő hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az őrizetbe vett külföldi felügyelet nélkül maradó, illetőleg eltartott családtagja [17. § (5) bekezdés] elhelyezéséről, illetőleg őrizetlenül hagyott értéktárgyainak biztonságba helyezéséről.

39. § (1) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A külföldi - az őrizet időtartama alatt - az elsőfokú határozat törvényességének felülvizsgálatát kérheti az őrizet helye szerint illetékes helyi bíróságtól. E kérelem benyújtásának az őrizet végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(2) Ha a külföldi az idegenrendészeti őrizetbe vétel törvényességének bírósági felülvizsgálatát kéri, továbbá, ha az elrendelő hatóság az őrizet időtartamának meghosszabbítását indítványozza, a külföldit - az őrizetbe vételtől számított öt napon belül - meghallgatás céljából a bíróság elé kell vezetni.

40. § (1) A bíróság az idegenrendészeti őrizet törvényességi felülvizsgálatára, illetőleg az őrizetben tartás időtartamának meghosszabbítására irányuló eljárásban egyes bíróként jár el.

(2) A meghallgatáson a külföldi kérelmét és bizonyítékait szóban, a kiutasítást elrendelő hatóság az indítványai megalapozó bizonyítékait írásban vagy szóban terjeszti elő.

(3) A bíróság az idegenrendészeti őrizetbe vétellel kapcsolatos eljárása keretében az őrizet fenntartásáról, időtartamának meghosszabbításáról vagy az őrizet megszüntetéséről a meghallgatáson - az e törvényben meghatározott feltételek vizsgálata alapján - végzéssel határoz.

41. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a külföldi idegenrendészeti őrizetbevétele, illetőleg őrizetben tartása törvénysértő, haladéktalanul intézkedik a külföldi szabadlábra helyezéséről.

(2) Ha az őrizetbe vételt elrendelő szerv elmulasztotta a 38. §-ban meghatározott ideiglenes intézkedési kötelezettségét, vagy ha erre az őrizetbe vételt, illetőleg a tartózkodási hely kijelölését elrendelő határozat végrehajtását követően a megváltozott körülmények miatt van szükség, a bíróság ideiglenes intézkedésével elrendelheti

a) az ideiglenes intézkedés végrehajtását;

b) jogszabályban meghatározott esetben a külföldi intézeti gyógykezelés alá helyezését.

(3) A bírósági eljárásra a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek a különleges eljárásokra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.

42. § (1) A bíróságnak az idegenrendészeti őrizet tárgyában hozott határozata ellen az őrizetbe vételt elrendelő hatóság, illetve a külföldi fellebbezhet.

(2) Az idegenrendészeti őrizetbe vételt megszüntető határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a kiutasításra, az őrizet meghosszabbításáról hozott bírói döntés ellen benyújtott fellebbezésnek pedig az őrizet végrehajtására halasztó hatálya nincs.

(3) A fellebbezési kérelmet a meghallgatáson szóban, illetve a határozat kihirdetését követő három napon belül írásban, a helyi bíróságnál lehet előterjeszteni.

(4) A helyi bíróság határozata ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság egyes bíróként eljárva öt napon belül bírálja el.

(5) A megyei bíróság a (4) bekezdésben meghatározott jogkörében határozhat az őrizetben tartott külföldi, illetőleg az idegenrendészeti őrizetbe vételt elrendelő hatóság képviselőjének meghallgatása nélkül az írásbeli indítványok, bizonyítékok alapján is, a külföldi kérelmére azonban meghallgatást kell tartani.

Kijelöli helyen való tartózkodás elrendelése

43. § (1) A rendőr-főkapitányság, a határőrség igazgatósága vagy kirendeltsége alakszerű határozattal - idegenrendészeti őrizetnek nem minősülő - személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el, ha

a) személyazonosságát igazolni nem tudja, annak megállapításáig; vagy

b) magyarországi tartózkodásának jogszerűségét nem tudja igazolni, annak igazolásáig vagy a tartózkodás hatósági engedélyezéséig; vagy

c) az a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges, a kiutazás feltételeinek megteremtéséig, feltéve, hogy az őrizetbe vétel e törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn; vagy

d) visszairányítását rendelték el [25. § (2) bekezdés] elutazásáig; vagy

e) visszautasításának vagy kiutasításának lenne helye, de a 32. § (1) bekezdése szerinti tilalom értelmében nem irányítható vissza vagy nem utasítható ki.

(2) A határozat rendelkező részében meg kell határozni a kötelező tartózkodás helyét és a tartózkodási hely elhagyásának feltételeit.

(3)[45] A kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson kell kijelölni, ha a külföldi magát eltartani nem képes, megfelelő lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, az eltartásra köteles meghívóval, illetőleg eltartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik, továbbá, ha a külföldi fokozott hatósági ellenőrzése közbiztonsági okból indokolt.

(4)[46] A közösségi szálláson történő tartózkodással összefüggésben felmerülő költségeket az állam megelőlegezi.

(5)[47] Ha a kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson jelölték ki, az ott-tartózkodás időtartama a tizennyolc hónapot nem haladhatja meg.

(6)[48] A kötelező tartózkodási hely elhagyása csak rendkívüli méltánylást érdemlő esetben engedélyezhető, ha

a) az elrendelésre az (1) bekezdés a) pontja alapján került sor, a személyazonosság megállapításáig;

b) az elrendelésre az (1) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor és megalapozottan valószínűsíthető, hogy a kiutasítás, illetve a visszairányítás hat hónapon belül végrehajtható;

c) az elrendelésre az (1) bekezdés e) pontja alapján került sor és a külföldi ellen kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, embercsempészéssel, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel összefüggő bűncselekmény elkövetése miatt büntetőeljárás van folyamatban, a büntetőeljárás befejezéséig.

(7)[49] A közösségi szálláson történő tartózkodás elrendelése során gondoskodni kell a 38. § (2) bekezdésében meghatározott ideiglenes intézkedésekről.

(8)[50] A kijelölt helyen történő tartózkodást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a külföldi az elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti. Az eljárásra az idegenrendészeti őrizet törvényességének bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

43/A.[51] (1) Ha a közösségi szálláson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.

(2) Az idegenrendészeti hatóság az új tartózkodási helyet kijelölő határozatban előírhatja, hogy a külföldi a kijelölt helyet - lakóhelyet, körzetet - csak engedéllyel hagyhatja el, továbbá a külföldit a hatóság előtti időszakonkénti megjelenésre kötelezheti.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit a személyazonosságát és a tartózkodás jogcímét igazoló, legfeljebb hat hónapig érvényes okmánnyal látja el, amelynek az érvényességi ideje meghosszabbítható. Az idegenrendészeti hatóság az okmányba a (2) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint az előírt magatartási szabályokat bejegyzi.

(4) A (2) bekezdés szerint kiállított okmány birtokában a külföldi az elrendelő szerv hozzájárulásával jogosult munkavállalásra.

(5) Ha a kötelező tartózkodási hely nem közösségi szállás, a kijelöléstől számított tizennyolc hónap elteltével az idegenrendészeti hatóság a (2) és (3) bekezdésekben foglaltak alkalmazásával jár el.

(6) A (2)-(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségét, kivéve, ha a jogerős idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától, vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerőre emelkedésétől számítva öt év már eltelt és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.

44. § Az idegenrendészeti őrizetbe vételt, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettséget elrendelő határozat bírósági felülvizsgálata költségmentes (tárgyi költségmentesség).

A kárigény érvényesítése

45. § (1) Ha a bíróság jogerős határozatával megállapította, hogy a külföldi idegenrendészeti őrizetbe vételét, illetőleg a kijelölt helyen való tartózkodást elrendelő határozat törvénysértő, a külföldi a határozatot kibocsátó hatóságtól - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az őrizet, illetőleg a kényszertartózkodás miatt ténylegesen bekövetkezett kárának megtérítését igényelheti.

(2) Nincs helye a kárigény érvényesítésének, ha a külföldi

a) a hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg;

b) az eljárás meghiúsítása végett a hatóságot megtévesztette, vagy megtévesztésére törekedett;

c) a magyarországi tartózkodásának, kiutazásának rendelkezésére álló anyagi fedezetét eltitkolta; vagy

d) egyéb felróható módon okot szolgáltatott az őrizetbe vétel elrendelésére.

(3) A kártérítési igény - megegyezés hiányában -polgári peres úton érvényesíthető.

Kitoloncolás

46. § (1) A kiutasítást elrendelő bírósági vagy idegenrendészeti hatósági határozat a külföldi kikísérésével (a továbbiakban: kitoloncolással) hajtható végre, ha a kiutasított

a) büntetés-végrehajtási intézetből szabadul és a szabadságvesztést szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt szabták ki;

b) idegenrendészeti őrizet alatt áll; vagy

c) kiutazásának ellenőrzése a Magyar Köztársaság biztonsága, nemzetközi szerződésben vállaltak érvényesítése, illetőleg a közrend érdekében szükséges.

(2) A kiutazás költségeinek biztosítása érdekében a külföldi birtokában lévő menetjegyet vagy - ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható - a menetjegy megvásárlásához szükséges pénzösszeget az eljáró hatóság lefoglalhatja.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedésről az eljáró hatóság határozatában rendelkezik. A kitoloncolás és a lefoglalás ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A 32. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezéseket a kitoloncolás elrendelésénél, illetőleg végrehajtásánál megfelelően alkalmazni kell.

Az idegenrendészeti eljárás közös szabályai

47. § (1)[52] E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott Belügyminisztérium, rendőrség, határőrség, közigazgatási hivatal, vám- és pénzügyőrség és vízumkiadó szerv.

(2) Idegenrendészeti ügyekben hatósági intézkedésre a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség tagja (a továbbiakban: eljáró személy) jogosult.

(3) A határőrség e törvény alapján eljáró hivatásos állományú tagja - a külön törvényben meghatározott előírások szerint - jogosult rendőri intézkedés és a rendőrség által igénybe vehető kényszerítő eszköz alkalmazására. A vám- és pénzügyőrség tagjának intézkedésére vonatkozó szabályokat külön jogszabály határozza meg.

48. § (1) A külföldi idegenrendészeti ügyében - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az azonos hatáskörrel rendelkező idegenrendészeti hatóságok közül a külföldi magyarországi szálláshelye, tartózkodási helye vagy lakóhelye szerinti hatóság az illetékes.

(2)[53] A rendőrség és a határőrség idegenrendészeti hatáskörébe tartozó ügyben a Belügyminisztérium közrendi és közbiztonsági okokból eljárhat. Ha első fokon a minisztérium jár el, felettes szerv a miniszter.

49. §[54] (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási és bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévő külföldi előtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell.

(2) Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkező részét lehet.

50. § (1) A bíróság az e törvényben meghatározott idegenrendészeti hatósági határozatok bírói felülvizsgálatával kapcsolatos ügyekben - a bevándorlási kérelmet elutasító határozatok kivételével - soron kívül jár el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben előzetes bizonyításnak van helye.

(3) A bíróság a kiutazás költségének biztosítása céljából ennek mértékéig elrendelheti a külföldi értéktárgyainak lefoglalását, illetőleg vagyonának zárlatát.

51. § Az idegenrendészeti ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

V. Fejezet

A külföldiek adatainak kezelése

52. § A külföldiek e törvény alapján nyilvántartott adatait az illetékes idegenrendészeti és a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: adatkezelő szerv) kezeli.

53. § (1) Az adatkezelő szerv, valamint a nemzetbiztonsági szervek a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldiek alábbi adatait kezelik:

a)[55] természetes személyazonosító adatok,

b) állampolgárság (hontalan státusz);

c) állandó külföldi lakóhely;

d) a tilalom elrendelésének jogalapja;

e) a tilalom fenntartásának határideje;

f) az elrendelő szerv megnevezése;

g) a kiutasított ujjlenyomata.

(2)[56] A nyilvántartás alapján az adatkezelő szerv névjegyzéket készít, és azzal ellátja - a vám- és pénzügyőrség, valamint a közigazgatási hivatal kivételével - az idegenrendészeti hatóságot.

54. § (1)[57] Az adatkezelő szerv a nyilvántartásból - az 53. § (2) bekezdésében felsorolt szerveken kívül - csak az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szervek, a menekültügyi hatóság, valamint a közigazgatási hivatal (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére szolgáltathat adatot.

(2) A beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló külföldinek az 53. § (1) bekezdésben meghatározott adatokról a tájékoztatást meg kell tagadni nemzetbiztonsági és bűnüldözési érdekből, kivéve, ha a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése ellen bírósághoz fordul. Ebben az esetben kizárólag a tilalom elrendelésének jogalapjáról és az elrendelő szervről adható tájékoztatás.

55. § (1) A vízumkiadó szerv a vízumkérelmek és a kiadott vízumok alapján, a külföldi alábbi adatait kezeli:

a) az 53. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott adatok;

b) arcfényképe és útlevelének adatai;

c) a beutazás célja és a tartózkodás tervezett időtartama;

d) a beutazásához és tartózkodásához szükséges feltételeket igazoló okiratok másolata vagy az ezekre utaló adatok;

e) a vízumkiadás elutasításának ténye és annak oka;

f) a kiadott vízum érvényességi ideje.

(2) A vízumkiadó szerv az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásból csak az adatigénylésre jogosult szerveknek [53. § (2) és 54. § (1) bekezdés] szolgáltathat adatot.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a vízum érvényességi idejét követő egy évig kell nyilvántartani.

56. § (1) Az adatkezelő szerv központi nyilvántartásban kezeli az e törvény alapján tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi következő adatait:

a) az 53. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt adatok;

b) a beutazás (érkezés) időpontja;

c) magyarországi tartózkodási helye;

d) az engedély száma, érvényességi ideje, meghosszabbítása és annak időtartama;

e) a tartózkodás célja;

f)[58] Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka.

g) az érintett családi állapota;

h) iskolai végzettsége;

i) foglalkozása;

j) a végleges kiutazás időpontja;

k) a külföldi által használt és külföldön nyilvántartott gépjármű forgalmi engedélyének adatai.

(2) Az adatkezelő szerv az (1) bekezdés szerinti nyilván-tartásból az alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:

a) az adatigénylésre jogosult szerveknek [53. § (2) és 54. § (1) bekezdés];

b) a Belügyminisztériumnak az állampolgársági ügyek elbírálása céljából;

c) a vám- és pénzügyőrségnek;

d)[59] a közigazgatási hivatalnak,

e)[60] a bevándoroltnak az 53. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott, valamint az e paragrafus (1) bekezdésének c), f) és j) pontjában foglalt adatait, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásához a bevándorolt lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének.

(3) A tartózkodási engedély alapján az ország területén tartózkodó külföldi adatait az engedély időtartamának lejártától számított öt évig kell kezelni.

57. § (1)[61] Az adatkezelő szerv, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal a bevándorlást kérő, illetve a bevándorlási engedéllyel Magyarországon tartózkodó külföldinek az 55. § (1) és az 56. § (1) bekezdésében meghatározott adatairól - kiegészítve az érintett személy anyja neve adatával - nyilvántartást vezet. Az adatokat

a) az engedélykérelem elutasítása esetén annak időpontjától,

b) a nyilvántartásba vételtől,

c) egyéb esetben a jogállás megszűnésétől számított húsz évig

kell nyilvántartani.

(2)[62] Az adatkezelő szerv és az idegenrendészeti hatóság a bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi személyi azonosítóját a személyi adat- és lakcímnyilvántartással történő kapcsolattartás, valamint a nyomozó hatóság részére történő adatszolgáltatás céljából kezelheti.

(3)[63] A nyilvántartásból az 56. § (2) bekezdésében meghatározott szervek részére szolgáltatható adat.

58. § (1) Az adatkezelő szerv a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése céljából a Magyar Köztársaságban őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott vagy személyi szabadságában bármely más módon korlátozott, továbbá a rendkívüli eseményekben (súlyos sérüléssel járó balesetben), valamint rendkívüli halálesetben érintett külföldiek alábbi adatait kezeli:

a)[64] természetes személyazonosító adatok, az "anyja neve" adat kivételével,

b) állampolgárság;

c) állandó külföldi lakóhely;

d) magyarországi tartózkodási hely;

e) kiutazás ideje;

f) az eljáró szerv neve és ügyszáma;

g) az elkövetett cselekmény jogi minősítése;

h) a cselekmény elkövetésének ideje;

i) az eljáró szerv intézkedése;

j) az intézkedés ideje.

(2) Az adatkezelő szerv az (1) bekezdés szerinti adatokból az alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:

a) az idegenrendészeti hatóság;

b) nemzetbiztonsági szervek;

c) bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott adtok az adatfelvétel alapjául szolgáló intézkedés indokának megszűnéséig kezelhetők.

59. § (1) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra adatok szolgáltathatók. A tartózkodási és bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldi adatai közül az 56. § (1) bekezdés a)-e) és j) pontjaiban meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók.

(2) Az e törvény szerinti személyes adatkezelésre a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a rendőrségről szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(3) A bevándorlási engedéllyel rendelkező külföldiek ügyében az e törvényben alkalmazott személyazonosító és lakcímadat fogalmakra, valamint az eljárás rendjére a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az adatkezelő szerv az e törvény alapján kezelt adatokról - a 54. §-ban foglalt kivétellel - az adat felhasználásához fűződő jog igazolása esetén a kérelmező harmadik természetes vagy jogi személy részére, név- és lakcímadatot szolgáltathat.

(5) Az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti ügy iratait - a személyes adatok kezelésére vonatkozó határidők figyelembevételével - tárolja, majd a levéltárakra vonatkozó rendelkezések szerint jár el.

VI. Fejezet

Vegyes és záró rendelkezések

A külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetőjének felelőssége

60. § (1) Ha a légijárművel beutazó külföldi beléptetését érvényes útlevél vagy vízum hiánya miatt tagadják meg -a 32. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével -, az őt ideszállító légijármű üzemben tartója köteles gondoskodni a visszaszállításáról abba az országba, ahonnan hozta, vagy amely köteles őt befogadni.

(2) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a külföldi nemzetközi forgalom keretében vasúton vagy vízi úton érkezik a Magyar Köztársaság területére, és beléptetése nem az államhatáron történik.

(3)[65] Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket a légijármű üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető) viseli.

(4)[66] Az (1) bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti hatóság a légijármű üzemeltetőjét járatonként egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja.

A külföldiek útiokmánnyal ellátása

61. § (1) Útiokmány adható egyszeri utazáshoz, annak a bevándorolt külföldinek, akinek külföldön elveszett vagy megsemmisült útiokmánya külföldön nem pótolható és emiatt a Magyarországra történő visszatérésére nincs lehetőség.

(2) A Magyar Köztársaság külképviselete állítja ki az útiokmányt annak a külföldinek, aki olyan országban tartózkodik, ahol az elveszett útiokmányt kiállító államnak nincs diplomáciai képviselete, vagy az nem jogosult útiokmány kiállítására.

61/A. §[67] (1) A bevándorolt külföldire e törvény 21. § (4) bekezdésében foglaltakat a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A rendőr-főkapitányság a bevándorolt külföldit kérelmére külföldre utazás céljából Magyarországra visszatérésre jogosító úti okmánnyal látja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.

(3) Az úti okmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.

62. § A rendőr-főkapitányság egyszeri utazásra jogosító útiokmányt adhat ki az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó külföldinek az állandó tartózkodási helye szerinti országba történő visszatéréséhez, ha elveszett vagy megsemmisült útiokmánya nem pótolható.

63. § (1) A rendőr-főkapitánysága Magyarországon élő hontalant kérelmére külföldre utazás céljából, az érvényesség idején belül Magyarországra visszatérésre jogosító útiokmánnyal látja el.

(2) Az útiokmány a kiállítástól számított két évig érvényes és meghosszabbítható.

(3) A Magyarországon élő hontalan külföldre utazásának és útiokmánnyal való ellátásának korlátozására a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.

(4) Az útiokmány kiadása iránti kérelem elutasítása miatt jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint van helye.

(5) A hontalanok útiokmányával kapcsolatos adatok kezelésére a magyar állampolgárok útleveléről szóló jogszabályok az irányadóak.

Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának szabályai[68]

63/A. §[69] (1) Az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló, 1951. június 19-én, Londonban kelt Megállapodás (a továbbiakban: NATO-SOFA Megállapodás) hatálya alá tartozó, az I. Cikk a), b) és c) pontjaiban meghatározott polgári állomány tagjai, valamint a hozzátartozók (a továbbiakban: polgári személyek) beutazására és tartózkodására - a III. Cikk 3. pontja szerinti státuszuk igazolása esetén - a törvény rendelkezéseit a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.

(2) A polgári személy mentesül a vízum beszerzésének kötelezettsége, az Idtv. 15. § (2) bekezdésben meghatározott közegészségügyi hatósági orvosi igazolás csatolása, illetve a magyarországi megélhetés és lakás, valamint a kiutazás feltételeinek igazolása alól.

(3) A polgári személlyel szemben indult büntetőeljárásról és annak befejezéséről az idegenrendészeti hatóság köteles értesíteni a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét a küldő állam tájékoztatása céljából.

(4) Ha a polgári személyt jogsértő cselekmény elkövetése miatt az idegenrendészeti hatóság az ország területéről kiutasította, erről a kiutasító határozat megküldésével értesíti a Honvédelmi Minisztérium illetékes szervét a küldő állam tájékoztatása céljából.

Felhatalmazó rendelkezések

64. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza

a) a külföldiek e törvény alapján kezelt adataival kapcsolatos eljárás részletes rendjét;

b) a vízum fajtáit, a vízumkiadó szervek idegenrendészeti feladatát, hatáskörét és illetékességét, valamint a vízumkiadás részletes szabályait;

c) a tartózkodási engedélyek kiállításának feltételeit;

d) az idegenrendészeti őrizetbe vétel és a kényszertartózkodási hely kijelölésével kapcsolatos végrehajtás részletes szabályait;

e) a külföldiek beutazásának, magyarországi tartózkodásának részletes közegészségügyi szabályait;

f)[70] a kötelező tartózkodási hely kijelölésének eljárási rendjét, a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét.

g)[71] a NATO-SOFA Megállapodás hatálya alá tartozó polgári állomány tagjai és a hozzátartozók beutazásának és magyarországi tartózkodásának részletes szabályait.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben, rendeletben szabályozza

a) a külföldiek be- és kiutazásával, tartózkodásával, valamint bevándorlásával kapcsolatos ügyekben eljáró szervek illetékességét, valamint az eljárás rendjét;

b) az e törvény szerinti formanyomtatványok, okmányok tartalmi előírásait és mellékleteit;

c) a külföldiek be- és kiutazásával, magyarországi tartózkodásával, a hontalan útlevél kiadásával kapcsolatos eljárások díját;

d) a beutazási és tartózkodási cél igazolásának módját;

e) a meghívólevélhez szükséges hatósági hozzájárulás alóli felmentés rendjét.

(3) Felhatalmazást kap a külügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyeknek a ki- és beutazásával, magyarországi tartózkodásával kapcsolatos egyes szabályait rendelettel határozza meg.

(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben az 5. §-ban foglalt anyagi fedezet nagyságát évente rendelettel határozza meg.

Záró rendelkezések

65. § (1) E törvény a kihirdetést követő hetedik hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. törvényerejű rendelet;

b) az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete IX. címének 6. pontja, 8/b) pontja és 9/c) pontja.

(3) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény mellékletének IX/5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. A bevándorlási engedély iránti kérelem illetéke 10 000 forint."