BH 2013.5.125 A tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett egy olyan speciális szolgáltatást teljesít, amelynek fogalmi jellemzői a bizonytalansági tényező és a szerencseelem, amelynek következtében sem annak időtartama, sem pedig tartalmi keretei sem a szerződés megkötésekor, sem annak teljesítése folyamán nem határozhatók meg. A kár viszont olyan egzakt fogalom, amely minden időben kiszámítható és pénzben meghatározható. Mindezekből az következik, hogy a tartási szerződés alapján az eltartót terhelő szolgáltatás értéke - a két jogintézmény közötti dogmatikai különbségek miatt - a kártérítés fogalom-rendszerében nem írható körül [Ptk. 355. § (4) bek., 474. § (2) bek., 586. § (1)-(4) bek.].

A felperes 2009. február 19. napján - az ügyvéd foglalkozású alperesek okiratszerkesztőkénti közreműködése mellett - tartási szerződést kötött B. T. Ennek alapján a felperes megszerezte a z.-i ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát, amelyre nézve tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került. Ezt követően, 2009. szeptember 7-én a szerződő felek a tartási szerződést közös megegyezés alapján megszüntették. A felperes elfogadta, hogy a tartási szerződéssel összefüggő minden követelése kiegyenlítéseként a B. T. eltartott megfizet a részére 550 000 forintot.

A felperes keresetében 2 000 000 forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt támasztott igényt az alperesekkel szemben. Követelését arra alapította, hogy a tartási szerződés alapján hozzájutott egy értékes ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségéhez és álláspontja szerint ez a jogügylet az alperesek szakszerűtlen okirat szerkesztésére visszavezethető ok miatt hiúsult meg, amelynek következtében őt a követelt összegű kár érte. Előadta, hogy a II. r. alperes a szerződés megkötésekor az ügyvédi tevékenység alóli eltiltás hatálya alatt állt, az I. r. alperes pedig a nevét és ügyvédi bélyegzőjét adta az ügylethez, amelynek ellenére az ügyvédi ellenjegyzés feltételei nem álltak fenn. Rámutatott, hogy az alperesek mulasztására visszavezethető okból "szakszerűtlen szerződés" készült.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását indítványozták.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a keresetben előadott tényállás alapján, az alperesekkel szemben, a kártérítési felelősség törvényben meghatározott feltételei nem álltak fenn. Érvelése szerint a tartási szerződés felbontása miatt a felperest azért nem érte kár, mert egyrészt saját akarat-elhatározásából jutott el a szerződés közös megegyezéssel történő felbontásához, másrészt pedig az abból származó teljes követelése kiegyenlítéseként 550 000 forint megfizetését elfogadta. Utalt továbbá arra, hogy amennyiben a tartási szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntették, az az alperesek magatartásával nem állhat oki összefüggésben.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Igazoltnak látta, hogy a tartási szerződés megkötése idején a II. r. alperes nem rendelkezett ügyvédi tevékenységre való jogosultsággal, de rámutatott, hogy ez a körülmény a felperes számára ismert volt. Egyébként a tartási szerződésről kiállított okirat a célzott joghatás elérésére alkalmas volt, melyet alátámaszt az is, hogy annak alapján a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A tartási szerződés felbontására pedig az alperesek magatartásától független ok miatt, azért került sor, mert változott az eltartottnak a saját eltartásával kapcsolatos álláspontja. A tartási szerződés újabb szerződéssel történő megszüntetésével pedig a felperes nem bizonyította, hogy olyan kár érte, amely miatt az alpereseket kártérítési felelősség terheli.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az alperesek kártérítési felelősségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdése].

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az irányadó anyagi jogi felelősségi szabály - a Ptk. 339. § (1) bekezdése - határozza meg, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabály folytán mely tények tekintetében, kit terhel a bizonyítás kötelezettsége. A felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy kára az alperesek szakmai szabályszegésével, illetve a II. r. alperes ügyvédi tevékenységével kapcsolatos megtévesztő magatartásával áll okozati összefüggésben.

A perbeli jogvita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a felperes és az eltartott között a Ptk. 586. § (1) bekezdése által szabályozott tartási szerződés jött létre, amelyet a felek közös megegyezéssel, a Ptk. 319. § (1) és (3) bekezdéseiben írt jogkövetkezmények mellett megszüntettek. Ezért a felperes és az eltartott viszonylatában ez a megállapodás az irányadó.

A jelen peres eljárás során azonban a felperes nem az eltartottal, hanem az alperesekkel szemben érvényesített kárigényt. Ennek teljesítési lehetőségeit vizsgálva abból kellett kiindulni, miszerint a peres felek között a Ptk. 474. § (1) bekezdése és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény által szabályozott ügyvédi megbízási szerződés jött létre. Ennek keretében a megbízott alperesek kötelezettségeiket a megbízó utasításainak és érdekének megfelelően [Ptk. 474. § (2) bekezdése], illetőleg a legjobb tudásuk szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell teljesíteniük és kötelesek mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani [1998. évi XI. törvény 3. § (2) bekezdése]. A perben az alperesek kártérítési felelőssége akkor állapítható meg, ha bizonyítást nyer, hogy e kötelezettségeiket a Ptk. 318. § (1) bekezdésében és a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt módon megszegték és ezzel oki összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. E feltételek fennállását a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek kellett bizonyítania.

A felperes a jelen peres eljárás során az alperesek szolgáltatásának fogyatékosságát abban jelölte meg, hogy az általuk szerkesztett szerződés nélkülözte az eltartott számára garanciális jelentőségű ügyleti feltételt, a tartási jog kikötését, valamint a tartás költségeinek viselése az eltartott kötelezettségeként került megfogalmazásra. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azonban tényként volt megállapítható, hogy a tartási szerződés felbontása és a felperes tulajdonszerzésének elmaradására nem az említett okokra vezethető vissza. A tartási jog bejegyzése, valamint a tartás költségeinek viselése tekintetében ugyanis az alperesek által szerkesztett szerződés egyszerűen módosítható lett volna és ennek elérése a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség szempontjából is elvárható lett volna [Ptk. 540. § (1) bekezdése].

A felperes az első- és másodfokú eljárásban, majd a felülvizsgálati kérelmében az alperesekkel szemben érvényesített kárigény alapját abban jelölte meg, hogy elesett egy nagy értékű, belvárosi családi házas ingatlan 1/2 tulajdoni hányadától, amelyet a tartási szerződés teljesítésével a forgalmi értéknél lényegesen alacsonyabb ellenérték fejében szerezhetett volna meg. Sérelmezte, hogy az első- és másodfokú bíróság egyaránt elutasította azon szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítványát, melyet annak megállapítására kért kirendelni, hogy az eltartott egészségi állapotára és életkorára figyelemmel előreláthatóan, az életbiztosítási szerződéseknél alkalmazott statisztikai valószínűséggel, mennyi ideig kellett volna őt tartani az ingatlanhányad megszerzéséhez.