BH 2013.5.125 A tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett egy olyan speciális szolgáltatást teljesít, amelynek fogalmi jellemzői a bizonytalansági tényező és a szerencseelem, amelynek következtében sem annak időtartama, sem pedig tartalmi keretei sem a szerződés megkötésekor, sem annak teljesítése folyamán nem határozhatók meg. A kár viszont olyan egzakt fogalom, amely minden időben kiszámítható és pénzben meghatározható. Mindezekből az következik, hogy a tartási szerződés alapján az eltartót terhelő szolgáltatás értéke - a két jogintézmény közötti dogmatikai különbségek miatt - a kártérítés fogalom-rendszerében nem írható körül [Ptk. 355. § (4) bek., 474. § (2) bek., 586. § (1)-(4) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Nagykanizsai Járásbíróság P.21077/2010/10., Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20715/2011/3., Kúria Pfv.22275/2011/6. (*BH 2013.5.125*)

***********

A felperes 2009. február 19. napján - az ügyvéd foglalkozású alperesek okiratszerkesztőkénti közreműködése mellett - tartási szerződést kötött B. T. Ennek alapján a felperes megszerezte a z.-i ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát, amelyre nézve tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került. Ezt követően, 2009. szeptember 7-én a szerződő felek a tartási szerződést közös megegyezés alapján megszüntették. A felperes elfogadta, hogy a tartási szerződéssel összefüggő minden követelése kiegyenlítéseként a B. T. eltartott megfizet a részére 550 000 forintot.

A felperes keresetében 2 000 000 forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt támasztott igényt az alperesekkel szemben. Követelését arra alapította, hogy a tartási szerződés alapján hozzájutott egy értékes ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségéhez és álláspontja szerint ez a jogügylet az alperesek szakszerűtlen okirat szerkesztésére visszavezethető ok miatt hiúsult meg, amelynek következtében őt a követelt összegű kár érte. Előadta, hogy a II. r. alperes a szerződés megkötésekor az ügyvédi tevékenység alóli eltiltás hatálya alatt állt, az I. r. alperes pedig a nevét és ügyvédi bélyegzőjét adta az ügylethez, amelynek ellenére az ügyvédi ellenjegyzés feltételei nem álltak fenn. Rámutatott, hogy az alperesek mulasztására visszavezethető okból "szakszerűtlen szerződés" készült.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását indítványozták.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a keresetben előadott tényállás alapján, az alperesekkel szemben, a kártérítési felelősség törvényben meghatározott feltételei nem álltak fenn. Érvelése szerint a tartási szerződés felbontása miatt a felperest azért nem érte kár, mert egyrészt saját akarat-elhatározásából jutott el a szerződés közös megegyezéssel történő felbontásához, másrészt pedig az abból származó teljes követelése kiegyenlítéseként 550 000 forint megfizetését elfogadta. Utalt továbbá arra, hogy amennyiben a tartási szerződést a felek közös megegyezéssel megszüntették, az az alperesek magatartásával nem állhat oki összefüggésben.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Igazoltnak látta, hogy a tartási szerződés megkötése idején a II. r. alperes nem rendelkezett ügyvédi tevékenységre való jogosultsággal, de rámutatott, hogy ez a körülmény a felperes számára ismert volt. Egyébként a tartási szerződésről kiállított okirat a célzott joghatás elérésére alkalmas volt, melyet alátámaszt az is, hogy annak alapján a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A tartási szerződés felbontására pedig az alperesek magatartásától független ok miatt, azért került sor, mert változott az eltartottnak a saját eltartásával kapcsolatos álláspontja. A tartási szerződés újabb szerződéssel történő megszüntetésével pedig a felperes nem bizonyította, hogy olyan kár érte, amely miatt az alpereseket kártérítési felelősség terheli.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az alperesek kártérítési felelősségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdése].

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az irányadó anyagi jogi felelősségi szabály - a Ptk. 339. § (1) bekezdése - határozza meg, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabály folytán mely tények tekintetében, kit terhel a bizonyítás kötelezettsége. A felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy kára az alperesek szakmai szabályszegésével, illetve a II. r. alperes ügyvédi tevékenységével kapcsolatos megtévesztő magatartásával áll okozati összefüggésben.

A perbeli jogvita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a felperes és az eltartott között a Ptk. 586. § (1) bekezdése által szabályozott tartási szerződés jött létre, amelyet a felek közös megegyezéssel, a Ptk. 319. § (1) és (3) bekezdéseiben írt jogkövetkezmények mellett megszüntettek. Ezért a felperes és az eltartott viszonylatában ez a megállapodás az irányadó.

A jelen peres eljárás során azonban a felperes nem az eltartottal, hanem az alperesekkel szemben érvényesített kárigényt. Ennek teljesítési lehetőségeit vizsgálva abból kellett kiindulni, miszerint a peres felek között a Ptk. 474. § (1) bekezdése és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény által szabályozott ügyvédi megbízási szerződés jött létre. Ennek keretében a megbízott alperesek kötelezettségeiket a megbízó utasításainak és érdekének megfelelően [Ptk. 474. § (2) bekezdése], illetőleg a legjobb tudásuk szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell teljesíteniük és kötelesek mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani [1998. évi XI. törvény 3. § (2) bekezdése]. A perben az alperesek kártérítési felelőssége akkor állapítható meg, ha bizonyítást nyer, hogy e kötelezettségeiket a Ptk. 318. § (1) bekezdésében és a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt módon megszegték és ezzel oki összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. E feltételek fennállását a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek kellett bizonyítania.

A felperes a jelen peres eljárás során az alperesek szolgáltatásának fogyatékosságát abban jelölte meg, hogy az általuk szerkesztett szerződés nélkülözte az eltartott számára garanciális jelentőségű ügyleti feltételt, a tartási jog kikötését, valamint a tartás költségeinek viselése az eltartott kötelezettségeként került megfogalmazásra. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azonban tényként volt megállapítható, hogy a tartási szerződés felbontása és a felperes tulajdonszerzésének elmaradására nem az említett okokra vezethető vissza. A tartási jog bejegyzése, valamint a tartás költségeinek viselése tekintetében ugyanis az alperesek által szerkesztett szerződés egyszerűen módosítható lett volna és ennek elérése a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettség szempontjából is elvárható lett volna [Ptk. 540. § (1) bekezdése].