416/B/1992. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. § alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott és egyesített indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. § alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók a betegszabadságról szóló 1991. évi XCII. törvény alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Álláspontjuk szerint az az Alkotmány 70/A. és 70/E. § (1) és (2) bekezdésével ellentétes, diszkriminatív és sérti az állampolgárok szociális biztonságához, betegségi ellátáshoz és annak mértékéhez való jogát. Egyik indítványozó szerint az külön is sérelmes, hogy ha betegszabadság jár, a táppénzjogosultság csak a betegszabadságra jogosultság lejáratát követő napon kezdődik.

II.

Az indítványokkal támadott 1991. évi XCII. törvény 1. §-a az 1967. évi II. törvénybe foglalt Munka Törvénykönyvét, a 2. §-a mezőgazdasági termelőszövetkezetről szóló 1962. évi III. törvényt, a 3. és 4. §-a pedig a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény egyes rendelkezéseit módosította, illetve egészítette ki. A betegszabadságról szóló 1991. évi XCII. törvény 1. §-át, amely a betegszabadság intézményét a Munka Törvénykönyvébe beiktatta, az új Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 203. §-a 1992. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezett rendelkezést azonban az 1992. július 1-jétől hatályos Munka Törvénykönyv 137. §-a azonos tartalommal átvette, ezért az Alkotmánybíróság a tartalmi azonosságra tekintettel az indítványok alapján az utólagos alkotmányossági vizsgálatot az 1992. évi XXII. törvény 137. §-ára folytatta le és ennek megfelelően hozott érdemi határozatot.

III.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat nem tartotta megalapozottnak.

Az Alkotmány 70/A. §-a szerinti diszkriminációról adott esetben nem lehet szó. A jogszabály nem sért alkotmányos jogot azzal, hogy egyesek, hosszabb betegség után, 3 napos betegszabadságot már nem tudnak igénybe venni. Ebben nincs semmi személyt vagy csoportot érintő megkülönböztetés. A panaszos érvelése az alkotmány félreértésén alapul.

Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Ebből egyértelmű, hogy a szociális biztonsághoz és az (1) bekezdésben felsorolt ellátásokhoz való jog megvalósítója nem kizárólag a társadalombiztosítás, hanem az "egyéb szociális intézmények rendszere" is. Ezen intézményrendszer részének tekinthető a Munka Törvénykönyve által szabályzott betegszabadság intézménye is, amely az évi rendes szabadságon felül ad a munkavállaló részére juttatást. A betegszabadság nem a "táppénzt helyettesítő intézmény", hanem egy speciális szabadság, a kapott ellátás pedig a szabadság idejéhez hasonlóan a kereset része. A betegszabadság a "szociális intézményrendszer" része és mint ilyen nem ellentétes az Alkotmány 70/E. §-ával.

Az indítványok által támadott jogintézmény alkotmányossági vizsgálata a fenti megállapítással lezárható volt. Az a kérdés ugyanis, hogy a betegszabadság idejére járó munkabér számításának és a táppénz kiszámításának szabályai hogyan vannak egymással összhangban, nem képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát. Nem foglalkozott az Alkotmánybíróság annak vizsgálatával sem, hogy a különböző számítási módok mennyire előnyösek vagy hátrányosak a munkáltatókra vagy a munkavállalókra. Az Alkotmánybíróság ugyanis már több korábbi határozatában, így pl. a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban rámutatott arra, hogy valamely törvény vagy jogszabály különböző rendelkezései, illetőleg különböző azonos szintű jogszabályok közötti valódi vagy vélt ellentét önmagában nem jelent alkotmányellenességet, ezért az ilyen probléma feloldása nem az Alkotmánybíróságra, hanem a jogalkotó, illetőleg a jogalkalmazó szervekre tartozik.

Az Alkotmánybíróság tehát a fent kifejtettek alapján az indítványokat elutasította.

Budapest, 1992. szeptember 15.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró