3102/2021. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.390/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)-(3) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással a felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria Kfv.IV.37.390/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.k.33.242/2019/13. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a következők szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozó édesapa az édesanyával élő gyermekével jogosult kapcsolattartásra, amely 2018. október 3-9. közötti időszakban meghiúsult a gyermek megbetegedése miatt. Ezt követően indítványozó a kapcsolattartás elmaradása miatt végrehajtási kérelmet nyújtott be, amelyet az ügyben első fokon eljáró Budapest Főváros kormányhivatala IX. kerületi Hivatala Gyámügyi és Igazságügyi Osztály 2018. október 8-án kelt BP-09/004/21-25/2018. számú végzésével és az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Budapest Főváros kormányhivatala Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály BP/0502/1185/4/2019. számú megváltoztató végzésével elutasított.
[4] Ezt követően az indítványozó keresetét a Fővárosi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: KMB) 2020. február 5-én kelt, 36.k.33.242/2019/13. számú ítéletével szintén az alábbiak szerint elutasította. A KMB ítéletében ([11] bekezdés) megfogalmazta: vizsgálata központi kérdése az volt, hogy a kapcsolattartás elmaradása az édesanya önhibájából következett-e be, utalva a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 33. §-ára. Ezzel összefüggésben a KMB megállapította, hogy az édesanya önhibája nem igazolt, hiszen 1. a gyermek közokirattal (orvosi igazolás) igazolt betegségéről írásban értesítette az édesapát; 2. a gyermek átadását szorgalmazta, amit az édesapa tagadott meg a betegségre hivatkozva (lásd KMB ítéletének [20] bekezdése). Összességében tehát az édesanya önhibájának hiánya esetén a Gyer. 33. § (4) bekezdése alapján a kapcsolattartás pótlására kötelezésnek nincs helye, így az indítványozó keresetét - mint alaptalant - elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmének a befogadását a Kúria - utalva a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: kp.) 118. § (1) és (2) bekezdéseire - arra hivatkozással tagadta meg, hogy az indítványozó nem terjesztett elő a befogadási okok fennállását érdemben igazoló indokolást, kérelmének befogadását általánosságban kérte, lényegében a KMB által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést, vélt jogsértését vitatta.
[5] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, panaszában lényegében azért állította a bírói döntések alaptörvény-ellenességét, mert az eljáró jogalkalmazó szervek nem vizsgálták a Gyer. alapján az édesanya "felróhatóságát" és azt sem vették figyelembe, hogy a kapcsolattartás elmaradása nem az indítványozónak felróható okból történt; a Kúria továbbá nem orvosolta a hibákat, hanem teret engedett az alaptörvény-ellenes jogalkalmazói gyakorlatnak. Az indítványozó álláspontja szerint az édesanya felróhatóságát meg kellett volna állapítani az ügyben, hiszen a gyermek veszélyeztetése a "pótlásra kötelezett anyának a pótlást elutasító magatartása által valósult meg". Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése azért sérült az ügyben az indítvány szerint, mert a jogalkalmazó szervek az indítványozó felróhatósága ellenére nem bocsátottak ki kötelezést a kapcsolattartás végrehajtására. Az Alaptörvény diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezéseit, vagyis a XV. cikk (1)-(3) bekezdéseit sértő volt az eljáró szervek joggyakorlata, hiszen az eljárást az anyát támogató koncepció kísérte végig; a KMB döntése hiányos, ugyanis nem vizsgálta az édesanya gyermeket veszélyeztető magatartását, továbbá a tényeknek nem megfelelő megállapításokat tartalmaz. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése akkor érvényesült volna, ha a jogalkalmazó szervek biztosították volna a kapcsolattartás pótlását, ám ez elmaradt, ami a gyermek veszélyeztetettségét okozta. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését az indítványozó csupán megemlítette, ám érdemi indokolást ezzel kapcsolatban nem adott elő. A XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmével összefüggésben is a bíróság által megállapított tényállás valótlanságára, hiányosságára, valamint arra utalt, hogy az édesanya felróhatóságát a KMB nem értékelte. Mindezeken túl az indítványozó 2020. szeptember 30-i kiegészítő indítványában is arra hivatkozott, hogy a KMB a bizonyítékokat önkényesen értékelte, visszaélt ténymegállapítási autonómiájával.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, amelynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.
[7] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt: a Kúria végzését 2020. július 2-án vette kézhez, és indítványát határidőben, 2020. július 29-én nyújtotta be az Alkotmánybíróságra. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel az alapügy felperese volt - fennáll.
[8] 3.2. Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek az alábbiak szerint csak részben tesz eleget, tartalmazza: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §-a); b) az eljárás megindításának indokait (a Kúria és a KMB döntése alapvető jogának sérelmét okozta), az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XV. cikk (2) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés az indítványozó álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt a másodfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal.
[9] Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, XVI. cikk (1) bekezdése, valamint XV. cikk (1) és (3) bekezdései sérelmét csupán állította, ám e vonatkozásban érvekkel nem támasztotta alá kérelmét. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) A kérelem tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételnek.
[10] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság jelen döntésében is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárás és nem a bírósági felülvizsgálat vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét (3081/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [8]; 3010/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [13]), így a bírósági eljárás fair jellegével összefüggésben a XXIV. cikkre nem alapítható alkotmányjogi panasz. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz a XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak.
[11] 3.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az egyéb törvényi feltételeknek megfelelő alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre utaljon.
[12] Jelen ügyben az indítványozó azért állította a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét, mert egyrészt a bíróságok az édesanya felróhatóságát nem vizsgálták, elfogultak voltak vele szemben, valamint nem megfelelően állapították meg a tényállást és végül nem kötelezték az édesanyát az elmaradt kapcsolattartás pótlásának végrehajtására.
[13] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15])
[14] Az Alkotmánybíróság "jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel" (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). "Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3237/2012. (IX. 28.) AB végzés; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5])." (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33])
[15] A fentiek szerint az indítványozó alapvetően a bírói döntés érdemét vitatta panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással, amelyre azonban az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki. A KMB döntésének indokolásában részletesen vizsgálta az édesanya önhibájának fennállását a kapcsolattartás elmaradása körében, arról számot adott (lásd [11] és [14]-[20] bekezdéseket). Önmagában az, hogy az indítványozó a bírósági döntés érvelését és az érdemi döntés tartalmát tévesnek tartja, nem alkotmányossági kérdés, és nem ad alapot a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyének megállapíthatóságára. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében tilalmazott hátrányos megkülönböztetés sérelmére általánosságban hivatkozott, ezen kívül nem jelölt meg alaptörvény-ellenesség kételyét felvető pontos okot.
[16] Összességében a jelen alkotmányjogi panaszban foglalt törvényességi kifogások a bírósági döntések tükrében nem utalnak olyan szintű eljárási, bizonyítási, jogszabály-értelmezési hiányosságra, amelyek a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét megalapoznák vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel.
[17] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikke és XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében állandó és következetes gyakorlatot alakított ki, jelen ügy nem vet fel olyan új kérdést, amely indokolná az indítvány érdemi vizsgálatát.
[18] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem teljesíti az Abtv. 29. §-ában írt feltételt, ezért annak befogadására és érdemi vizsgálatára nincs mód.
[19] 4. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, visszautasította.
Budapest, 2021. március 2.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1464/2020.