EH 2010.2194 A fogyasztóvédelmi törvény hatálya a hulladékfelvásárlási tevékenységre - mint szolgáltatásra - is kiterjed [1997. évi CLV. tv. 1. §, 14. §, 7/2001. (III. 29.) GM r. 1. §, 2. §, 3. §].
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Regionális Felügyelősége a színesfém-felvásárlás ellenőrzése témavizsgálat keretében 2008. április 22. napján helyszíni hatósági ellenőrzést végzett a Z.-A. Kft. által O., M. u. 35/1. szám alatt üzemeltetett "Hulladék-nagykereskedelem" elnevezésű egységben.
A vizsgálat során az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv szerint megállapítást nyert, hogy a felvásárlási árakról kihelyezett, krétával írt tájékoztató táblán az árak nehezen olvashatóak, továbbá az árak mellett a tétel neve és a törvényes fizetőeszköz nem került feltüntetésre.
A vásárlók könyve, illetve a panaszfórumokról szóló tájékoztató is hiányzott.
A jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat az ügyvezető valónak ismerte el, aláírásával és az egység bélyegzőlenyomatával igazolta, nyilatkozni nem kívánt.
Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés során feltárt hiányosságok alapján a 2008. május 21-én kelt határozatában 50 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a kft.-t.
Ezen túlmenően arra kötelezte, hogy a vásárlók számára jól látható, egyértelmű, és könnyen azonosítható ártájékoztatást biztosítson, illetve az árat a törvényes fizetőeszköz szerint meghatározva tüntesse fel, valamint rendszeresítsen vásárlók könyvét és panaszfórumokról szóló tájékoztatót.
A határozat ellen a kft. nem fellebbezett, így az 2008. június 21. napján jogerőre emelkedett.
A határozat ellen a megyei főügyészség 2008. november 24-i keltezéssel óvást jelentett be az elsőfokú hatóságnál.
Az óvásban indítványozta a határozat módosítását akként, hogy az elsőfokú hatóság a kft. felelősségének megállapítását, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és a kft. kötelezését mellőzze. Ehelyett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 31. § (1) bekezdés e) pontja alapján az eljárás megszüntetéséről rendelkezzen, továbbá intézkedjen az esetlegesen megfizetett fogyasztóvédelmi bírság visszautalása iránt.
Az óvással az elsőfokú hatóság nem értett egyet, így felülvizsgálat céljából azt felterjesztette az alpereshez.
Az alperes - mint másodfokú hatóság - a 2009. január 6. napján kelt határozatával a főügyészség óvását elutasította.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és a jogsértés elhárítása érdekében az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. § c) pontja szerint a kft. részéről nem szolgáltatás nyújtása, nem fogyasztói igényeket közvetlenül kielégítő tevékenység kifejtése, hanem áru, fémanyag megvásárlása történik.
Az ügylet során a lakosság nem a cég valamely tevékenységét veszi igénybe, hanem a tulajdonát ruházza át a vételár megfizetése ellenében.
A kft. és a lakosság közötti ügyletnek nem a cég tevékenysége, szolgáltatása, hanem a fém átadása, anyaga, mennyisége a meghatározó eleme.
A megállapított felvásárlási árak is ehhez, és nem a cég részéről kifejtett tevékenység módjához, idejéhez, minőségéhez és jellegéhez igazodnak.
Kifogásolta, hogy az elutasító határozat nem oldja fel azon ellentmondást, hogy a jogügyletben a pénzfizetés nem a kft.-vel szerződéses kapcsolatba kerülő lakosság részéről történik, hanem a vételárat a fogyasztó maga kapja meg. Amennyiben az alperes érvelése helyes lenne, miszerint a cég szolgáltatást nyújt; ez esetben a szolgáltatás díját a kft. javára kellene megfizetni, nem pedig a társaság teljesítene kifizetést a szolgáltatást igénybe vevők részére.
Kifejtette, hogy a fogyasztói forgalomtól eltérő fizetési relációból ered, hogy nincs olyan ár, eladási ár vagy szolgáltatási díj, amelynek megfizetése a cég lakossági ügyfeleit terhelné. Állította, hogy a fémhulladék felvásárlása egyértelműen a Ptk. egyes szerződéstípusain belül az adásvételi szerződés kategóriájába sorolható. Ezzel szemben valamely szolgáltatás nyújtása általában vállalkozási vagy esetlegesen megbízási szerződés keretében történik.
A felvásárlási jogviszony ilyen szerződési típusba nyilvánvalóan nem sorolható.
Hivatkozott arra a felperes, hogy a felvásárlói tevékenység jogi szabályozásából következik annak valódi természete, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § l) pontja kifejezetten nevesítve a nagykereskedelem fogalmi körébe sorolja a felvásárlói tevékenységet; tehát a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásában kereskedelmi tevékenységnek minősül, valamely termék értékesítését jelenti.
A kereskedelmi tevékenység körébe szolgáltatás nyújtása csak áttételes jelleggel értendő.
Hangsúlyozta, hogy a nagykereskedelmi tevékenység fogalmi eleme, hogy a tevékenységet végző a fogyasztókkal - mint végső felhasználókkal - nem kerül kapcsolatba.
A kft. cégnyilvántartási adatai között a hulladékgazdálkodás köréhez kapcsolódóan kizárólag olyan tevékenységi körök szerepelnek, amelyek nem igényelnek közvetlen kapcsolatot a fogyasztóval.
A felperes álláspontja szerint a fémhulladékot leadó lakosság a jogügylet során nem szolgáltatást vesz igénybe, hanem árut ad át. Árut nem vesz, rendel, kap, használ, hanem ő adja át a felvásárlónak, ezért eladói pozícióban áll, és az Fgytv. 2. § e) pontja szerint a törvény alkalmazásában nem minősül fogyasztónak.
A tevékenység nagykereskedelmi jellege, és a fogyasztói jogviszony hiánya folytán nemcsak a fogyasztóvédelmi hatóság által hivatkozott jogsértés megvalósulása aggályos, hanem kérdéses, hogy a felügyelőség az Fgytv. 45/A. §-ában foglalt szabályokra tekintettel egyáltalán rendelkezett-e hatáskörrel ellenőrzés és hatósági eljárás lefolytatására.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában az Fgytv. 1. §-ára, 2. § c), e) és i) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy - álláspontja szerint - a törvény hatályának meghatározásánál a jogalkotó tágan fogalmazott, ezáltal a fogyasztókat érintő szinte valamennyi tevékenység védelmét célozzák az egyes rendelkezések.
Az a felvásárlási tevékenység, amit a vizsgálat alá vont kft. végzett, a lakosság oldaláról olyan szolgáltató tevékenységnek tekinthető, amelynek keretében az általa felkínált hulladék felvásárlása megtörténik. Ebben a relációban a felvásárló nem minősül szolgáltatónak, az áruval rendelkező személy pedig a szolgáltatás igénybe vevője.
A felvásárlási tevékenység Ptk.-szabályok szerinti értelmezésébe nem ütközik azon megállapítás, miszerint az Fgytv. szempontjából a felvásárlás szolgáltatási tevékenységként fogható fel, és e körben vonatkoznak rá az Fgytv. szabályai. Jelen esetben a törvény által kidolgozott védelem a természetes személyt, mint a felvásárlásra felajánlott áru tulajdonosát illeti meg fogyasztói, szolgáltatást igénybe vevő pozícióban.
A felvásárlás szolgáltatási tevékenység jellegét támasztja alá a felperesi jogértelmezéssel szemben az, hogy a felvásárlási ár, vagy a szolgáltatás díja nem a felek szabad megállapodásának eredménye, hanem a felvásárló közli az éppen aktuális árat, amelyet a szolgáltatást igénybe vevő elfogad.
A szolgáltatás díja nem egyénenként változó, hanem a felvásárlás tárgyához igazodó, felvásárló által meghatározott összeg, amelyről a szolgáltatás igénybe vevőjének megfelelő tájékoztatást kell nyújtani.
Az Fgytv. 14. § (1), (2) és (3) bekezdésére, továbbá a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló 7/2001. (III. 29.) GM rendelet (a továbbiakban: GM rendelet) 1. § (1) bekezdésére, 2. § b) pontjára, 3. § (1) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére hivatkozással a megyei bíróság leszögezte, hogy ezen jogszabályi rendelkezések alapján az óvással támadott határozatban helyesen állapította a jogsértés elkövetését az elsőfokú közigazgatási hatóság a kft. terhére, ugyanis a felvásárlási ár feltüntetése nem a jogszabályban rögzített módon történt meg.
A Kertv. 1. §-ára, 2. § g) és l) pontjára, 5. § (4) bekezdésére, továbbá az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes, üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésére és 20. § (2) bekezdésére utalással a megyei bíróság az alperesi jogértelmezést osztotta, és a felperes keresetében foglaltakat nem fogadta el ítélkezése alapjául.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy továbbra is alapvető kérdés marad annak eldöntése, hogy a felvásárlói tevékenység adásvétel, vagy más jellegű - esetleg az Fgytv. 2. § c) pontja szerinti szolgáltatást is magában foglaló - kötelmet eredményez. Ennek megítélése nem történhet meg a Ptk. megfelelő alkalmazása, a létrejövő kötelem szerződési típusba sorolása nélkül.
Kifogásolta a felperes, hogy a megyei bíróság kísérletet sem tett az ilyen jellegű besorolásra. A bíróság döntésének hiányossága folytán, annak jogi végkövetkeztetésével sem értett egyet.
Álláspontja szerint a felvásárlói tevékenység során létrejövő kötelem egyértelműen és kizárólagosan adásvételi szerződések megkötését eredményezi. A szolgáltatás nyújtása a kereskedelmi és a fogyasztóvédelmi jogi értelemben egyaránt valamely tevékenység kifejtése, meghatározott személy vagy személyek javára azzal, hogy a kereskedelmi jogszabályok hatálya alá kizárólag az áruk értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások tartoznak. A felvásárló által kötött ügyletek során azonban hiányzik a kötelmekből a tevékenységi elem; a felvásárló semmiféle szolgáltatói tevékenységet nem fejt ki az eladó részére. A megvásárlásra felajánlott anyagot nem szállítja el tőle, nem mozgatja, nem bontja szét, nem szereli, vagy alakítja át.
A felek közötti kapcsolat lényegi, és mondhatni kizárólagos eleme az áru (fémanyag) átvétele, és árának (ellenértékének) megfizetése. Az eladó-felvásárlói kapcsolat során mindössze az anyag átvétele, és anyagtípusától, mennyiségétől függően vételárának megfizetése történik. A kötelem tárgya valamely feleslegessé vált, de anyagi értékkel bíró dolog. Az ügylet jellegéből eredően fogalmilag kizárt, hogy önmagában az anyag megvásárlását, a megvásárlásra tett ajánlatot szolgáltatásnak minősítsék.
Tévesnek tartotta a felperes a megyei bíróság által az egyoldalú ármeghatározás körében kifejtett álláspontot is. Az a körülmény, hogy az érintettek közül erősebb pozícióban levő fél határozza meg a szerződés valamely lényegi elemét, önmagában sem a létrejövő kötelem tartalmát, sem annak jellegét nem változtatja meg. Az adásvételi szerződés továbbra is adásvétel marad, legfeljebb a feltűnő értékaránytalanság, vagy az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályok alapján megtámadásának lehet helye; a szolgáltatási elem - tevékenység - ezáltal viszont még nem kerül a szerződésbe.
Utalt a felperes az Fgytv. módosított, 2008. szeptember 1. napjától hatályos 2. § g) pontjában szereplő fogalommeghatározásra, amely az európai uniós előírásokkal összhangban került beépítésre - már korábban is kifejezésre juttatta, hogy a termék értékesítése a törvény alkalmazásában nem minősül szolgáltatásnak.
Ugyancsak de lege ferenda utalt a felperes a 2010. január 1. napjától hatályba lépő, az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló 2009. évi LXI. törvény 2. §-ában szereplő fogalommeghatározásokra. Ezen törvény 2. § e) pontja szerinti felvásárlás fogalmi meghatározásából - álláspontja szerint - egyértelműen következik a felvásárlói ügyletek adásvételi jellege.
Továbbra is hangsúlyozta, hogy a vevői pozícióban levő felvásárló számára az eladási ár feltüntetése a vásárlók könyvének, és a panaszfórumokról szóló tájékoztatónak a kihelyezése kötelezettségként nem jelentkezhet, illetve fogalmilag kizárt.
Kifejtette, hogy a felvásárló - mint nagykereskedő - nem kerül közvetlen kapcsolatba a vásárlóval.
A végső felhasználóval való közvetlen kapcsolat hiányában tevékenysége az Fgytv. 1. §-ába, 2. § e) és i) pontjában meghatározott fogyasztó, fogyasztói jogviszony, fogyasztói forgalom körébe nem illeszthető; ezáltal az Fgytv. hatálya sem terjedhet ki rá.
A fogyasztóvédelmi hatóság - a felperes megítélése szerint - a felvásárlóval, mint nagykereskedővel szemben fogyasztói jogviszony hiányában az Fgytv. alapján akkor sem járhatott volna el, az Fgytv.-ben foglalt szankciókat nem alkalmazhatta volna, ha esetlegesen az tényleg megsértette a kereskedelmi jogszabályok valamely rendelkezését.
Hangsúlyozta, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság egész eljárásának, döntésének alapja az Fgytv.-ben foglalt szabályozás volt. Az ügyet végigkísérő alapvető jogkérdés - amely a felperes álláspontja szerint a Ptk. és a Kertv. rendelkezései alapján úgyszintén az Fgytv. részletes definíciói folytán egyértelműen eldönthető -, hogy a felvásárlói tevékenység az Fgytv. hatálya alá tartozik-e, a felvásárlóval üzleti kapcsolatba kerülő természetes személyek beletartoznak-e a fogyasztó, fogyasztói forgalom fogalmi körbe.
Az Fgytv. 1. §-ára, 2. § e) és i) pontjára hivatkozással továbbra is fenntartotta azon jogi érvét, hogy a fémhulladékot leadó lakosság a jogügylet során nem szolgáltatást vesz igénybe, hanem árut ad át. Árut nem rendel, kap, használ, hanem ő adja át a felvásárlónak, ezért eladói pozícióban áll, és az Fgytv. 2. § e) pontja alapján a törvény alkalmazásában nem minősül fogyasztónak.
Az eladói pozícióból eredően fogalmilag kizárt, hogy a végső felhasználója legyen, ezért az Fgytv. 2. § i) pontjában foglalt fogyasztói forgalomról nem lehet szó.
A fogyasztóvédelmi szabályok kiterjesztő értelmezését a gazdasági résztvevők jogbiztonsága szempontjából nyomatékosan aggályosnak tartotta a felperes; álláspontja szerint ugyanis nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Fgytv. komoly jogkövetkezményekkel járó objektív, vétkességtől független felelősséget teremt; emellett igyekszik hatályát és az alapfogalmakat pontosan és részletesen meghatározni. Mindezen szigorú, objektív és részletes szabályozás mellett bármely kiterjesztő jellegű értelmezés jogszerűsége megkérdőjelezhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal lényegében a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Mindenekelőtt kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Fgytv. 1. §-a egyértelműen rögzíti a törvény hatályát, eszerint az kiterjed arra a gazdálkodó szervezet által végzett gazdasági, illetve szakmai tevékenységre, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.
A törvény szövege és az ahhoz fűzött indokolás az Fgytv. alkalmazási körét - a fogyasztók érdekeinek minél szélesebb körű védelme érdekében - a fogyasztói kapcsolatok egészére kiterjeszti. Fogyasztói jogviszony létrejötte esetén tehát ez alól nem lehet kivétel a felperes által hivatkozott, a Ptk. szerint konkrét szerződési formába sorolható szerződésfajták egyike sem; pusztán azon okból, hogy azt esetleg a Ptk. is nevesíti.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy az Fgytv. hatályának meghatározásakor a jogalkotó tágan fogalmazott, ezáltal a fogyasztókat érintő szinte valamennyi tevékenység védelmét célozzák az egyes rendelkezések.
A fentiekből egyértelműen levezethető, hogy a kft. a hulladékfelvásárlási tevékenysége által az Fgytv. 1. §-ának hatálya alá tartozik, azaz tevékenysége a fogyasztókat érinti, és érintheti. Az Fgytv. alapját képező jogalkotói cél pedig a fogyasztók védelme, így a fogyasztók tájékoztatáshoz fűződő jogának védelme is.
A megyei bíróság által is helyesen hivatkozott jogszabályok értelmében a kft. felelősséggel tartozik azért, hogy az általa végzett tevékenység minden körülmények között megfeleljen a jogszabályi előírásoknak.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság és az alperes azon álláspontját, miszerint a felvásárlási tevékenység Ptk. szerinti értelmezésébe nem ütközik az a megállapítás, hogy az Fgytv. szempontjából a felvásárlás szolgáltatási tevékenységként fogható fel, és e körben vonatkoznak rá az Fgytv. szabályai.
A perbeli esetre vonatkoztatva a törvény által kidolgozott védelem a természetes személyt - mint a felvásárlásra felajánlott áru tulajdonosát - illeti meg fogyasztói, szolgáltatást igénybe vevő pozícióban.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesi hatóság értelemszerűen a fogyasztóvédelmi tárgyú eljárása során az Fgytv. fogalomrendszerét kell hogy alapul vegye, amely a forgalmazás és szolgáltatásnyújtás jogszabályi feltételeinek meglétét vizsgálja és állítja a középpontba, nem pedig a Ptk. szerinti szerződési alaptípusokba sorolást.
A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül.
Ebből következően a hatósági ellenőrzés időpontjában (2008. április 22.) hatályos anyagi jogszabályokra tekintettel kellett elbírálni a helyszíni ellenőrzés során jegyzőkönyvben rögzített hiányosságokat.
Sem az alperesi eljárás során, sem a közigazgatási perben nem volt figyelembe vehető az a tény, hogy az Fgytv. 2008. szeptember 1. napjától módosításra került, továbbá a 2009. évi LXI. törvény rendelkezései, és azok 2010. január 1-jei hatálybalépése sem.
Megjegyzi azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Fgytv. alapján objektív, felelősségtől független jogkövetkezmények alkalmazandók.
Sem a 2008. szeptember 1-je előtti, sem az azt követően hatályos Fgytv. nem tesz kötelezővé "súlyos bírságot, kötelezést". Mindkét esetben csak akkor van lehetősége a fogyasztóvédelmi hatóságnak fogyasztóvédelmi bírság kiszabására, ha eljárása során megállapította a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését.
Az Fgytv. rendelkezéséből következően a bírság összegét az eset körülményeire tekintettel kell meghatározni.
A kötelező bírságkiszabási esetekről csak a 2008. szeptember 1. napja után hatályos Fgytv. 47/C. § (5) bekezdése rendelkezik.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Fgytv. 2. § e) pontjában foglalt definitív rendelkezés szerint a fogyasztó az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
A hulladékfelvásárlás során a kft. - mint hulladékkereskedő - felajánlja a hulladék megvásárlását, ezzel egy szolgáltatási tevékenységet valósít meg. A kétoldalú jogviszonyt tekintve a hulladékfelvásárlást felajánló gazdálkodó szervezet áll a szolgáltatást nyújtó pozíciójában; míg a másik oldalon a felvásárlási ajánlatot elfogadó, természetes személy a szolgáltatást igénybe vevő, aki az Fgytv. vonatkozásában fogyasztónak minősül.
Az Fgytv. 2. § i) pontja határozza meg a fogyasztói forgalom fogalmát; eszerint ...az árunak, vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó - mint végső felhasználó - részére történő forgalmazása vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
Jelen esetben a gazdálkodó szervezet által a hulladékbirtokos, mint fogyasztó részére történő szolgáltatásnyújtás valósul meg azáltal, hogy a hulladék megvásárlását felajánlja annak birtokosa részére.
Mindebből következően megállapítható, hogy a kft. tevékenysége az Fgytv. hatálya alá esik, annak szabályai alapján vizsgálandó; ebből következően pedig helyesen állapította meg az alperesi hatóság a felülvizsgált határozatában foglalt jogszabályok megsértését.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben vizsgált jogviszony értékelésekor azt kell alapul venni, hogy a folyamatos felvásárlási tevékenység nyújtása a szolgáltatás, ezt nyújtja a kft. a hozzá fordulóknak, akik eladási igényükkel felkeresik.
Nem szűkíthető le a kft. tevékenysége a felperes által megjelölt "vételi ajánlatra", nem hagyható ugyanis figyelmen kívül az a lényeges körülmény, hogy a kft. kifejezetten azzal a céllal működő gazdasági társaság, hogy folyamatosan - és nem alkalmi jelleggel -, adásvételi szerződések kötése útján, a fémhulladék felvásárlásával fejtse ki tevékenységét.
Azon körülménynél fogva, hogy az egyes esetekben adásvételi szerződés jön létre a kft. és a fémhulladékot megvételre felajánló magánszemély között, nem alapozza meg a kft. tevékenységének kivonását az Fgytv. és a Kertv., továbbá a GM rendelet, a Kormányrendelet, és az egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályok betartatása, és a betartás ellenőrzése alól.
Azon tény, hogy a kft. vevői pozícióban van, nem jelenti azt, hogy rá ne vonatkoznának a fogyasztóvédelmi jogszabályok, és emiatt kikerülhetne az Fgytv. hatálya alól.
A felülvizsgálati kérelembeli érvelésével szemben a fogyasztói pozíció igenis fennáll, az megállapítható; a kft. által nyújtott szolgáltatás igénybevétele esetén a felvásárlási tevékenység nem szorítható le egyszerű adásvételi szerződések sorozatára.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.727/2009.)