BH 1996.6.321 A kiemelkedően nagy pertárgy értékű ügyekben az ügyvédi munkadíj meghatározása. [Pp. 78. § (1) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r.].

Az első- és másodfokú eljárásban beavatkozóként eljárt Állami Vagyonügynökség 1992. szeptember 18-án írta alá azt az alapító okiratot, amely szerint 1992. július 1. napjával a Dunai Vasmű Vállalat vagyonának felhasználásával átalakulással létrejött a DUNAFERR Dunai Vasmű Rt. Az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld vagyonmérleg szerinti értéke 2 989 215 250 forint volt. A beavatkozó ezen érték után 645 340 000 forint névértékű részvénycsomagot adott ki a városi önkormányzat felperesnek. A felperes további részvények kiadását kérte, ez elől azonban a beavatkozó, majd pedig a jogutód alperes elzárkózott azzal, hogy a társaság vagyonmérlegében kimutatott idegen forrásokra (passzívákra) figyelemmel a felperes a belterületi földek értéke után csak a részére már kiadott részvénymennyiségre jogosult. A felperes az őt az 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) 21. §-ának (2) bekezdése alapján megillető további 2 347 875 250 forint névérték részvény kiadása iránt indított pert.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. alperest, hogy kilencven napon belül adjon ki a felperesnek 2 347 875 250 forint névértékű névre szóló törzsrészvényt. Az alperest 80 000 000, az Állami Vagyonügynökség beavatkozót pedig 10 000 000 forint perköltség felperesnek történő megfizetésére kötelezte, és úgy rendelkezett, hogy az alperes 300 000 forint kereseti illetéket köteles az államnak megtéríteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes és a beavatkozó számítási módja nem felelt meg az 1989. évi XIII. tv. (Át.) 21. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek. A törvény helyes értelmezése szerint nem az átalakulással létrejött társaság alaptőkéjének hányadához kell viszonyítani a vagyonmérlegben meghatározott föld értékét, hanem az átalakulási vagyonmérlegben megállapított földértéknek megfelelő részvényt kell kiadni a felperesnek. Mivel a felperes a beavatkozótól csak a részvények egy részét kapta meg, és a részvények az alpereshez kerültek, őt kellett kötelezni a felperes részére még át nem adott részvénycsomag kiadására.

Az alperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyára és az illetéktérítésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, a perköltségre vonatkozó rendelkezést pedig részben megváltoztatta, és az alperest terhelő perköltség összegét 2 000 000 forintra leszállította, a beavatkozónak a perköltségben való marasztalását pedig mellőzte. Kötelezte az alperest és a beavatkozót a felperes javára 1 000 000-1 000 000 forint másodfokú eljárási költség megfizetésére. A másodfokú bíróság alaptalannak és a jogszabályból nem következőnek találta a per főtárgyára vonatkozó fellebbezést. Alaposnak találta ugyanakkor a másodfokú bíróság az alperesnek és a beavatkozónak a terhükre megállapított elsőfokú perköltség mértéke tekintetében előterjesztett fellebbezését. Ezért az alperest terhelő perköltség összegét a ténylegesen végzett ügyvédi munkára figyelemmel leszállította, a felperesnek többletköltséget nem okozó beavatkozót pedig mentesítette a perköltség viselése alól.

A jogerős ítélet ellen mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatására irányult. A felperest megillető elsőfokú perköltség összegét 23 479 000 forintra, a másodfokú perköltséget pedig az alperessel szemben 11 740 000 forintra kérte felemelni. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a jogerős ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő, mert a pernyertes felperesnek a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján igénye van arra, hogy a perrel kapcsolatos költségei megtérüljenek. A perköltség részeként figyelembe vehető ügyvédi munkadíj mértékét ugyan a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet keretei között mérlegeléssel állapítja meg, ez a mérlegelés azonban nem terjedhet odáig, hogy a bíróság a díjazás jogszabályi alapját jelentő pertárgyértéket teljesen figyelmen kívül hagyva, annak 1 ezrelékét sem elérő mértékben vegye figyelembe az ügyvédi munkadíjat a perköltség meghatározása során. A felülvizsgálati kérelmek érdemi elbírálását megelőzően a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az alperes elnevezése az 1995. évi XXXIX. törvény 9. §-ának (1) bekezdése alapján megváltozott, valamint hogy a beavatkozó ugyanezen törvény 10. §-a alapján megszűnt, egyetemes jogutódja az alperes.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a felperesé részben alapos.

Ami az alperes felülvizsgálati kérelmét, tehát a per érdemét illeti, a Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy az alperes, illetve jogelődje számítási módját a törvény nem támasztja alá, mert az Át. 21. §-a (2) bekezdésének szövegéből nem következik az a gyakorlat, amely szerint a belterületi föld értékét is arányosan terhelik a vállalati terhek. Így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság pl. a Bírósági Határozatok 1995. évi 5. számában 298. sorszám alatt közzétett Gfv. X. 31.492/1994., továbbá a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1994. évi 3. számában 59. sorszám alatt közzétett Gfv. X. 32.385/1993. számú, valamint a Pf. VI. 21.295/1993., Pf. VI. 21.299/1993., Pf. III. 20.233/1994. számú döntéseiben.