1332/B/1997. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270-275/B. §-ai, valamint 227. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) - 1993. január l-jétől hatályos - XIV. fejezete a 270-275/B. §-aiban részletesen szabályozza a felülvizsgálat jogintézményét. A Pp. 227. §-a pedig a bíróságnak a saját határozatához való kötöttségéről rendelkezik.
Az alkotmányjogi panasz benyújtója egészében alkotmányellenesnek tartja a felülvizsgálat szabályait megállapító perrendtartási fejezetet, mert nem teszi lehetővé a felülvizsgálati eljárásban hozott legfelsőbb bírósági határozat újabb felülvizsgálatát. A "jogorvoslati jog csorbulása" ugyanis - véli a panasz előterjesztője - beleütközik "a jogállamiság Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított alapelvébe", továbbá ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, mely kinyilvánítja, hogy "a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti". A Pp. 227. §-át a panaszos azért tartja alkotmánysértőnek, mert nem engedi meg, hogy "az eljáró bíróság saját határozatát - kérelemre vagy hivatalból - megváltoztathatná".
Az alkotmányjogi panasz benyújtója azt is kérte: állapítsa meg az Alkotmánybíróság, hogy "az alkotmányellenes rendelkezések ügyemben nem alkalmazhatóak, illetőleg további jogorvoslattal élhetek a jogszabály alapján a konkrét ügyben hozott határozat ellen". E határozatot a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Mfv. II. 10.625/1977/1. szám alatti végzésében adta ki, amely - a panasztevő állítása szerint - a jogerős ítélet iratellenes kézbesítése folytán - "nyilvánvalóan téves".
2. Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
2.1. A panasz benyújtója figyelmen kívül hagyja, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a rendes jogorvoslaton túlmutató olyan többletlehetőség, amelynek megléte nem hozható összefüggésbe sem az Alkotmány jogállamiságot deklaráló 2. § (1) bekezdésével, sem a jogorvoslat lehetőségét garantáló 57. § (5) bekezdésével. A rendkívüli jogorvoslat megengedő és korlátozó szabályait ezért a törvényhozónak - természetesen más alkotmányi rendelkezések (pl. diszkrimináció) sérelme nélkül - teljes szabadságában áll megállapítania. Az 57. § (5) bekezdésében alkalmazott "a törvényben meghatározottak szerint" kifejezés éppen erre a széles körű jogalkotói szabályozási szabadságra utal. Ezt az elvet fejezi ki az Alkotmánybíróság is az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában (ABH 1994, 29., 38.), s ezt érvényesíti következetesen számos más döntésében [pl. a 23/1995. (IV. 5.) AB határozatában - ABH 1995, 115., 120. vagy az 1320/B/1993. AB határozatában, - a BH 1995, 683., 686. stb.] is.
2.2. A Pp. módosításáról szóló 1996. évi CXXII. törvény 4. § (1) bekezdése, 1997. január 1-jei hatállyal a Pp. 259/A. §-ként iktatta be a "kifogás" jogintézményét. E szerint:
"(1) A másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott az érdekelt tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
(2) Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban hozott végzés ellen, ha a 270. § (2) bekezdése alapján a végzés felülvizsgálata kérelmezhető.
(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - tárgyaláson kívül bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye."
A kifogás lehetőségével élve tehát kezdeményezni lehet - bár ugyancsak korlátolt határidőn belül - a felülvizsgálati eljárásban hozott végzés megváltoztatását is.
2.3. A Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánnyal összhangban levő Pp. szabályait alkalmazta a végzése meghozatala során. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdése alapján pedig alkotmányjogi panasszal csak az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A Pp. kifogásolt rendelkezései nem alkotmányellenesek, következésként az Alkotmánybíróság nem vizsgálta - hatásköre hiányában nem is vizsgálhatta - a jogerős ítélet kézbesítési tényeire vonatkozó végzés megállapításait.
3. Mivelhogy az Alkotmánybíróság a Pp. támadott rendelkezései alkotmányellenességét nem állapította meg, az egyébként határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1999. június 29.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró