BH 2005.12.418 A vádlott azzal a magatartásával, hogy - az általa is tudottan jelentős mennyiségű kábítószert tartalmazó - csomagokat feladta, a forgalomba hozatallal elkövetett kábítószerrel visszaélés bűncselekményét valósította meg - Ha a kábítószert a címzett nem veszi át és a hatóság lefoglalja, a bűncselekmény a kísérleti szakban marad [Btk. 282/A. § (1) bek., Btk. 16. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék B.694/2003/24., Fővárosi Ítélőtábla Bf.1387/2004/8. (*BH 2005.12.418*), Szekszárdi Törvényszék B.116/2005/108., Székesfehérvári Törvényszék B.271/2008/320., Fővárosi Ítélőtábla Bf.186/2014/36., Székesfehérvári Törvényszék B.33/2016/28., Győri Ítélőtábla Bf.106/2017/8.

***********

Az elsőfokú bíróság a 2004. év június hó 9. napján kelt ítéletével H. P. vádlottat 1 rb. jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette, 1 rb. magánokirat-hamisítás vétsége és 1 rb. pénzhamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 évi fegyházbüntetésre és 9 évi közügyektől eltiltásra ítélte, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről is.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

H. P. vádlott, aki alkalmi drogfogyasztó, 2002 áprilisában egy ismeretlen személytől megszerzett 2 db fémdobozba elrejtett és javító gittbe ágyazott 2450 db extasy tablettát.

A vádlott 2002. április 26-án megkísérelte az országból kijuttatni a tablettákat oly módon, hogy a szállítással a K. I.-né által képviselt F. F. Bt. nevében a M. S. Kft. szállító céget bízta meg. A csomag címzettje az ausztrál székhelyű P. G. cég volt. A vádlott által kitöltött fuvarozási megbízáson, az általa benyújtott vámkezelési megbízáson, szállítmányozási megbízáson a F. F. Bt. hamis bélyegzőlenyomata és K. I.-né meghamisított aláírása szerepelt, amelyről tudta, hogy hamisak. H. P. 2001 decemberében 2002-ben többször adott fel hamis bélyegzővel és meghamisított aláírással csomagokat Ausztráliába, ugyanezen cégek közreműködésével.

K. I.-né a 2001. december 21-én feladott csomag vámkezeléséről tudomást szerzett és ezt követően a P. Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.

A rendőrség a 2002. április 26-án feladott tablettákat lefoglalta. Az igazságügyi toxikológiai szakértő véleménye szerint a lefoglalt 2450 db extasy tabletta kb. 66,71 gramm tiszta hatóanyagtartalmú MDMA bázist tartalmazott, amely meghaladja a jelentős mennyiség alsó határát.

H. P. 2002. december 17-ét megelőzően a lakásán 72 db 20 000 forintos bankjegy-másolatot készített színes, tintasugaras nyomtatóval. Továbbá 1 db 20 000 forintos bankjegy-másolatot készített ugyanezen technikával, azonban a másolat elő- és hátoldala össze volt ragasztva és méretre volt vágva. A nyomozó hatóság a bankjegy-másolatokat 2002. december 17-ei házkutatás során lefoglalta. A rendőrség lefoglalt még 1 db Powerbook 4G típusú laptopot, valamint 1 db HP PSC-750 típusú printer-scanner-copy kombinált számítástechnikai eszközt.

A lefoglalt laptop háttértárolójában 4 db 20 000 forintos bankjegy előlapjának másolt képe, valamint 1 db 20 000 forintos bankjegy hátoldal másolatának képe volt elmentve. A számítógépen telepítve voltak továbbá a képszerkesztésre alkalmas Adobe Photoshop 5.0-s, valamint az Adobe Photo Lux képek szerkesztésére és nyomtatására alkalmas program. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a kábítószerrel visszaélés és a pénzhamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésért, egyébként a büntetés jelentős enyhítéséért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a magánokirat-hamisítás jogi minősítésének megváltoztatása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védője mind az írásbeli fellebbezésében, mind szóban a nyilvános ülésen támadta az ítéleti tényállás megalapozottságát.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdésének c) és d) pontjai alapján megalapozatlan, mert ellentétes az iratok tartalmával, a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem.

Kifogásolta, hogy az ítélet téves, nevezetesen, hogy a vádlott ellen A.-ban több bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt elfogatóparancs került kiadásra.

Ezzel szemben az Interpool 2002. év július 26. napján faxon érkezett tájékoztatása szerint a vádlottat A.-ban lopás bűntette miatt körözik, de az nem jelenti, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt állása súlyosító körülményként értékelhető, mert bűncselekmény elkövetését még a bíróság nem állapította meg.

Az ítéletben írtak szerint a vádlott alkalmi drogfogyasztó, azonban ezt a megállapítást bizonyíték nem támasztja alá, a vizeletvizsgálat eredménye is negatív volt.

A tényállás tartalmazza, hogy a vádlott 2002-ben többször adott fel hamis bélyegzővel és hamis aláírásokkal csomagot A.-ba.

Ez a vádon való túlterjeszkedés, mivel a vádirat csak a 2002. év április 26-i csomagfeladást tette a vád tárgyává.

Az ítéletben írtak szerint a tényállás nem tartalmazza, hogy a vádlott a pénzhamisítást, a 73 darab 20 000 forintos bankjegy másolásával a Btk. 304. § (1) bekezdésének b) pontjában írt törvényi előfeltétel szerint forgalomba hozatali céllal követte volna el.

Az ítélet indokolása az alábbiak szerint hiányos. Nem adta a bíróság kellő indokát annak, hogy K. T. tanú vallomását miért vetette el; A létező házaspár elkövetési magatartását miért nem a vádlott vallomása alapján állapította meg; Nem indokolta meg kellően, hogy a szakértői véleményt miért fogadta el.

Cs. M. informatikai szakértő ugyanis a szakvéleményében nem állította határozottan, hogy a vádlott által másolt bankjegyek megtévesztésre alkalmasak voltak, csupán úgy nyilatkozott, hogy azok kötegelés esetén megtévesztőek lehetnek. Ezt a szakértői véleményt azonban a bíróság olyan bizonyítékként értékelte, ami a bankjegyek felhasználhatóságát, megtéveszthetőségét bizonyítaná; V. I. szakértő egyértelműen megállapította, hogy a 72 darab másolt bankjegy hátoldala fehér volt, nem ipari technikával, hanem ollóval formára vágott példányok voltak, és az ítélet szerint a másolatok javuló tendenciát mutattak.

Azt azonban az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy ezt a megállapítást melyik szakértő véleményére alapította. A vádlott védekezése ugyanis ezzel ellentétes volt, úgy nyilatkozott, hogy a festék kifogyóban volt a másolóban, így a másolt bankjegyek egyre kevésbé hasonlítottak az eredeti címletre.

Az ítélet indokolásában logikai hibát vétett az elsőfokú bíróság, amikor a forgalomba hozatali szándékot azzal is alá kívánta támasztani, hogy a bankjegyeket nem színes másolóval, hanem scannerrel készítette a vádlott, de logikai tévedés az is, hogy a grafikai ábrák telepítése is a bankjegyek forgalomba hozatalát célozta.

Helytelen az a megállapítás is, hogy a vádlott magas színtű számítógépes ismeretekkel rendelkezett, mert az a tény, hogy értett a nyomtató szoftveréhez, még nem jelenti a magas fokú számítógépes ismereteit.

Figyelmen kívül hagyta a bíróság azt is, hogy a cselekmény elkövetése idején a vádlott rossz anyagi körülmények között volt, így nem is volt lehetősége a bankjegykötegek forgalmazására. Önmagukban pedig az egyoldalas másolatok nem alkalmasak a megtévesztésre.