BH 2015.9.255 A szülőtartás megszüntetésének van helye, ha a szülő ugyan változatlanul tartásra szorul, azonban a tartásra kötelezett gyermeke időközben - örökbefogadás folytán - kiskorú gyermekéről gondoskodik, gyest vesz igénybe, ennek következtében szülője eltartásának saját megélhetésének sérelme nélkül már nem tud eleget tenni, különös tekintettel arra is, hogy a tartásra jogosultság sorrendjében a gyermek a többi rokont megelőzi [2013. évi V. tv. (Ptk.) 200., 202. §, 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 60. § (1) bek., 61. § (1) bek., 64. § (1) bek., 66. § (1) és (2) bek., 69. § (1) bek., 69/A. § (1) bek.].

[1]A felperes az alperes gyermeke. A felperes az elsőfokú bíróságon a 2012. május 25-én jogerős végzéssel jóváhagyott egyezségben vállalta, hogy 2012. február 1. napjától megfizet az alperes részére 15 000 forint határozott összegű szülőtartásdíjat.

[2]A felperes keresetében kérte a szülőtartásdíj megszüntetését 2013. január 1. napjától kezdődően. Elsődlegesen érdemtelenségre, másodlagosan arra hivatkozott, hogy körülményeiben lényeges változás következett be, mert házastársával együtt örökbe fogadta és saját háztartásában neveli a 2012. július 26-án született gyermekét. Az alperes önmaga tartására képes, mert 2013. július 22-én értékesítette a tulajdonában volt Á. utcai 35 négyzetméter nagyságú ingatlant 3 600 000 forint vételárért.

[3]Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra hivatkozással, hogy az egyezség megkötése óta a körülményekben lényeges változás nem következett be.

[4]Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az alperessel szemben fennálló tartásdíj-fizetési kötelezettségét 2013. január 1. napjától megszüntette.

[5]A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6]A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság kötelezését kérte új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-át, a másodfokú bíróság nem mérlegelte, értékelte megfelelően az alperes mellett szóló bizonyítékokat.

[7]A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

[8]Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a kiskorú gyermek és a szülő egy sorban jogosultak a tartásra.

[9]A vér szerinti szülő tartási igényének jogalapját a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 60. § (1) és (3) bekezdése, továbbá a 61. § (1)-(2) bekezdése határozza meg. A tartás kötelezettsége a tartásra nem érdemtelen szülővel szemben, akinek nincs házastársa, elsősorban a gyermekére vagy gyermekeire hárul. Törvényi előírás hiányában a házastársat nem terheli házastársa szüleivel szemben tartási kötelezettség. A Csjt. 64. §-a a tartási kötelezettség, illetőleg a tartásra jogosultság sorrendjét dönti el, az (1) bekezdés a kötelezettség, a (2) bekezdés a jogosultság szempontjából. A tartásra jogosultak sorrendjében a kiskorú gyermek minden más jogosultat megelőz, tartására külön szabályok irányadók. A tartás sorrendjében a kiskorú gyermeket követi a továbbtanuló nagykorú gyermek, a házastárs, majd - egy sorban - a két szülő.

[10]A Csjt. 51. § (1) és (2) bekezdése értelmében az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Azt, akit mindkét házastárs örökbefogadott, a házastársak közös gyermekének kell tekinteni (közös gyermekké fogadás). Ennek megfelelően az örökbefogadással létrejött rokoni kapcsolat a vér szerinti rokonokéval egyező tartalmú és mértékű tartási jogosultságot, illetve kötelezettséget létesít (Csjt. 60-69/D. §).

[11]A kifejtettekből következően az adott esetben a felperes tartási kötelezettsége szempontjából a vér szerinti gyermek jogállásába került örökbe fogadott gyermek tartása megelőzi a vér szerinti alperesi szülő tartását. A felperestől elvárható magatartás, hogy gyermeke tartásáról saját szükséges tartásának rovására is gondoskodjon [Csjt. 69/A. § (1) bekezdés]. Ilyen kötelezettség azonban az alperessel szemben nem terheli, szülőtartási kötelezettségének korlátot szab a felperes saját szükséges tartásának veszélye [Csjt. 66. § (1) bekezdése].

[12]A Csjt. 69. § (1) bekezdésének szabálya az egységes ítélkezési gyakorlat szerint csak lényeges, tartós jellegű, a jogosult szükségleteivel vagy a kötelezett teljesítőképességével összefüggésben álló körülményváltozás esetén teszi lehetővé a tartás megváltoztatását.

[13]A bíróságnak ezért az adott esetben azt kellett vizsgálnia, hogy a szülőtartásra vonatkozó korábbi, 2012. május 25-i egyezségkötés óta a felek körülményeiben történt-e olyan lényeges változás, amely a tartás megszüntetését indokolja. Ezzel összefüggésben a felek az alapperben, az egyezség megkötésekor milyen tényeket vettek figyelembe, és ehhez képest milyen új tények, körülmények következtek be, amelyeket korábban, a tartásdíj megállapítása során még nem lehetett értékelni.

[14]A másodfokú bíróság helyes álláspontjának megfelelően a kereset elutasítására önmagában nem ad alapot, hogy az örökbefogadási eljárás már az egyezség megkötésekor folyamatban volt. A hosszadalmas eljárásra és az örökbefogadás engedélyezésének bizonytalanságára tekintettel az egyezség megkötésekor a felperes még nem számolhatott bizonyosan az örökbefogadás tényével, az ezzel kapcsolatos joghatások bekövetkezésével.

[15]A felperest terhelő szülőtartás közös egyetértéssel történt megállapítása óta, az annak alapjául szolgáló körülményekben lényeges és tartós változás a felperes oldalán, hogy házastársával már közös háztartásukban gondozzák, nevelik az örökbe fogadott kiskorú gyermeket. A gyermek otthoni gondozása miatt a felperes jövedelme jelentősen csökkent, ezzel szemben kiadásai lényegesen megemelkedtek. Az alperes körülményei is megváltoztak, mert a korábban tulajdonában állt ingatlant értékesítette, és a vételár egy része az eljárt bíróságok okszerű mérlegelésének értelmében rendelkezésére áll. Erre tekintettel a tartásdíj jogalapjának elbírálásánál az alperes indokolt szükségleteit és a felperes teherbíró képességét ismét vizsgálni kellett. Kétségtelen, hogy a rehabilitációs járadékban részesülő alperes a tartásra változatlanul rászorul, ugyanis a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a szükséges tartás nem azonosítható a szűkös tartással (BH 1981.230.). A felperes azonban a megváltozott körülményeit, jövedelmi, vagyoni viszonyait figyelembe véve önmaga és kiskorú gyermeke tartásának veszélye nélkül a korábban vállalt tartásdíj megfizetésére már nem képes. Teljesítőképessége hiányában ezért tartásra nem kötelezhető. Az alperes ugyanakkor nincs elzárva a felperessel egy sorban kötelezett másik gyermekével szemben - megfelelő teljesítőképesség esetén - a tartásdíj felemelése iránti igényérvényesítéstől.

[16]A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.