3005/2023. (I. 13.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (Karsai Dániel Ügyvédi Iroda, dr. Karsai Dániel ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria felülvizsgálati jogkörben hozott Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását, és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése, XVI. cikke, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozva.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló dokumentumok alapján a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó (perbeli kérelmezett) édesanya és a perbeli kérelmező édesapa 2018. május 14-én született gyermeküket közösen nevelték külföldön. A COVID-19 járványhelyzet miatt 2020 júniusában úgy döntöttek, hogy Magyarországra jönnek közösen. A felek élettársi kapcsolata 2020 augusztusában szűnt meg, az édesapa ezt követően kérte a bíróságtól, hogy rendelje el a gyermek visszavitelét, mivel a gyermek szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyság, angol-magyar állampolgár. E kérelmét azzal indokolta, hogy a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják a gyermek felett.
[4] 1.2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) 19.Pk.500.151/2021/15. számú elsőfokú végzésében az édesapa kérelmét elutasította. Döntésének indokolásában mindenekelőtt az ügyben alkalmazandó jogot azonosította, azt a Tanács házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendelete (a továbbiakban: EK rendelet) (17) bekezdése és 2. cikk 11. pontja alapján a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 3. cikkére alapította. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye Magyarország lett. A szülők közösen döntöttek úgy, hogy Magyarországra jönnek, ami után a kérelmező egyoldalú döntés eredményeként, a kérelmezett előzetes értesítése nélkül utazott vissza az Egyesült Királyságba, nem kérte a kérelmezettet, hogy oda közösen, a gyermekkel együtt térjenek vissza. Az elsőfokú végzés indokolása szerint a gyermek a magyarországi környezetbe beilleszkedett (bölcsődébe jár), a számára szükséges fejlesztéshez alkalmazható módszer (szenzomotoros terápia) hazánkban elérhető.
[5] 1.3. Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: másodfokú bíróság) 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és kötelezte arra az indítványozót, hogy 2021. november 12-ig vigye vissza a gyermeket az Egyesült Királyságba. Döntésének indokolásában először kitért arra, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból, a gyermek elvitelének és visszatartásának idejében (2020 nyara) már nem tartozott az Európai Unió tagállamai közé. így a 2020. február 1. és december 31. közötti átmeneti időszakra vonatkozó, a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló 2019/C 384 1/01 számú Megállapodás 67. cikke alapján az EK rendelet jelen ügyben nem alkalmazható, a jogvita kizárólag a Hágai Egyezmény szabályainak alkalmazásával dönthető el. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye Magyarország lett, így visszavitelének megtagadása nem jogellenes. Az elsőfokú bírósággal ellentétben a másodfokú bíróság azt értékelte bizonyítottnak, hogy a szülők ideiglenesen jöttek Magyarországra, legkésőbb 2020 novembere után vissza akartak térni az Egyesült Királyságba, a gyermek tehát 2020. november 30-a óta az édesapa hozzájárulása, vagy a vele való megállapodás nélkül tartózkodik Magyarországon, így a Hágai Egyezmény 3. cikkében foglalt feltételek fennállnak, tehát a 12. cikk szerint el kell rendelni visszavitelét. A másodfokú bíróság szerint olyan körülmény, amely a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja szerinti (testi vagy lelki károsodás, elviselhetetlen helyzet) kivételszabály alkalmazását indokolná, nem volt feltárható. "A gyermek számára - alacsony életkora miatt - a környezet állandóságát elsősorban az őt gondozó szülő személye, annak jelenléte jelenti, ezért számára testi vagy lelki károsodást vagy más elviselhetetlen helyzetet a visszavitel nem teremt" [lásd: a másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzése, 11. oldal első bekezdése].
[6] 1.4. A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzésében a másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzését - a teljesítési határidő módosításával - hatályában fenntartotta. A Kúria mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványozó által benyújtott, nagyrészt a bizonyítékok mérlegelését támadó felülvizsgálati kérelem alapján a vizsgálata a következőkre terjed(het) ki: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatta az ügyet, a Pp. 422. §-a alapján pedig mindazon eseményre tett előadások és csatolt okiratok, amelyek a jogerős döntés meghozatala után történtekre vonatkoznak, a Kúria vizsgálata nem terjedhet ki (Indokolás [37]-[38]). Ennek megfelelően a Kúria támadott végzésének indokolása szerint az indítványozó a lefolytatott eljárásban nem hivatkozott egyrészt arra, hogy a kérelmező édesapa nem gyakorolta szülői felügyeleti jogait, így annak vizsgálata kizárt, másrészt "[a] Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja szempontjából a felülvizsgálati kérelemben állított kérelmezői magatartás (személyisége kiszámíthatatlan, fenyegeti őt) új tényállításnak minősül, ezért a felülvizsgálati eljárásban nem értékelhető" (Indokolás [39]).
[7] A Kúria döntésének érvelése szerint az ügyben bizonyítandó volt, hogy a visszavitel megtagadásakor a gyermek szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyságban volt. A szokásos tartózkodási hely fogalmának meghatározása során a Kúria az ítélkezési gyakorlat és a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) vonatkozó rendelkezéseiből indult ki és megállapította, hogy annak meghatározása során figyelembe kell venni, hogy "adott időszak" és "adott jogviszony" összes körülményei alapján a gyermek hol és milyen mikroközösségbe illeszkedett be. A bírói gyakorlat a szokásos tartózkodási hely meghatározása során a szülők döntését, közös akaratát tekinti irányadónak (Indokolás [44]-[45]). A Kúria döntése szerint "a magyarországi utazás előtt a felek életvitelének központja az Egyesült Királyságban volt: ott laktak, munkaviszonynyal rendelkeztek, a gyermek szocializációja ott kezdődött meg" (Indokolás [46]). "[A] felek magyarországi tartózkodása a járványhelyzet aktuális alakulása miatt átmenetinek minősíthető; a család életvitelének tényleges központja az Egyesült Királyságban maradt" (Indokolás [53]).
[8] A Kúria azt is vizsgálta, hogy van-e olyan bizonyított körülmény, amely alapján a visszavitel elrendelése a gyermekre súlyosan káros lenne, testi, lelki megterhelést, elviselhetetlen helyzetet eredményezne. "A Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja körében nem értékelhető a jogellenes magatartást megvalósító szülő javára a saját egzisztenciáját felszámoló magatartása", szólt a kúriai érvelés a kérelmezett édesanya azon előadására, hogy a külföldi lakhatása nem megoldott és jelenleg nincs munkahelye (Indokolás [55]-[57]). A kérelmezett saját magatartása miatt került a jelenlegi helyzetbe a Kúria indokolása szerint, nyilvánvalóan képes a megfelelő érdekérvényesítésre (nyelvtudása, helyismerete van). Azt pedig, hogy a gyermek fejlesztése csak Magyarországon lehetséges, nem bizonyította (Indokolás [58]).
[9] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát. Meglátása szerint az ügyében eljáró bíróságok "nem tanúsítottak megfelelő körültekintést sem a visszavitel elrendelésének az Egyezmény szerinti feltételei körében lefolytatott vizsgálat vonatkozásában, sem a visszavitel megtagadásának feltételei körében". Az indítvány szerint a bíróságok a gyermek érdekeit kirekesztették a vizsgálat köréből. Állítása szerint a tisztességes eljáráshoz való joga [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése] azért sérült, mert "objektíve nem volt lehetősége a bizonyításra, mivel a kiskorú gyermek érdekei a döntés meghozatal során teljességgel figyelmen kívül maradtak". Az indítvány a fair eljáráshoz való joggal összefüggésben arra is hivatkozott, hogy az Alaptörvény XVI. cikkére tekintettel a bíróságoknak a gyermek mindenkori érdekét szem előtt tartva kell dönteniük, tekintettel arra, hogy az indítványozó ezen cikk sérelmére jelen eljárásban nem hivatkozhat, "az alapjog személyében nem érinti", annak vizsgálatát álláspontja szerint hivatalból kell az Alkotmánybíróságnak elvégeznie. Az indítvány szerint az Alaptörvény XVI. cikke és XXVIII. cikke együttes értelmezéséből következően "a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozza, ha a bíróságok ebben a különleges szenzitív esetben a szakértői bizonyítást mellőzik, anélkül, hogy a szakértő kirendelésének mellőzését megindokolták volna". Az indítvány szerint e követelmény jelen eljárásban nem érvényesült, ugyanis 1. az eljáró bíróságok iratellenes megállapításokat tettek; 2. a bizonyítékok értékelése körében hozott döntéseiket nem indokolták; 3. a gyermek érdekeit kirekesztették a vizsgálatból.
[10] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét az indítvány szerint kettős sérelem okozza. Egyrészt az eljárt bíróságok jelen panasszal támadott döntéseikben nem a fair eljáráshoz való joggal összhangban jutottak arra a következtetésre, hogy "a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező az eljárás megindítása előtt felszólította-e, illetve kérte-e a kérelmezettet a gyermek visszavitelére, továbbá annak sincs, hogy az Indítványozó nem tudott előzetesen a kérelmező visszatérésének időpontjáról vagy egyáltalán a visszatérés szándékáról". Másrészt az eljárt bíróságoknak fel kellett volna tárniuk, hogy "az Indítványozó visszatérése esetén milyen helyzetbe kerülne" és az milyen hatással lenne a gyermekre. Utóbbi vizsgálati körön belül az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna, hogy "a TSMT torna (gyermek jelenlegi szenzo-motoros fejlesztése) Angliában hogyan lenne biztosítható". Az indítványozó fentieken túl hivatkozott még az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségre: "az Alkotmánybíróságnak és a rendes bíróságoknak akkor is követnie kell a strasbourgi gyakorlatot, az abban meghatározott alapjogvédelmi szintet, ha saját megelőző "precedens-határozataiból" ez kényszerűen nem következne".
II.
[11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:
"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
[12] 2. A Hágai Egyezmény érintett rendelkezése:
"13. Cikk Az előző cikkben foglalt rendelkezések ellenére a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy
[...]
b) a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára."
III.
[13] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben érkezett: a Kúria végzését a jogi képviselő 2022. február 1-jén vette kézhez, a panaszt 2022. március 31-én, határidőben nyújtotta be. Az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, a folyamatban volt nemperes eljárás kérelmezettjeként érintettnek minősül. A jogi képviselő meghatalmazását csatolták.
[15] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelménynek, amely szerint törvényi feltétel, hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot (lásd például: 3286/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [12]) így arra az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatát eredményező eljárás alapjául szolgáló panasz nem alapítható.
[16] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait (az indítványozó szerint a gyermek visszavitelét alaptörvény-ellenesen lefolytatott eljárásban rendelték el); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzése és a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott végzés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt a másodfokú bírósági végzésre kiterjedő hatállyal.
[17] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[18] Az indítvány érvelése szerint, ha a bíróságok "különösen szenzitív esetben a szakértői bizonyítást mellőzik anélkül, hogy a szakértő kirendelésének mellőzését megindokolták volna", az a tisztességes eljáráshoz való jog automatikus sérelmére vezet. Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kell vizsgálnia, hogy a bizonyítás - különös tekintettel a gyermek érdekeinek kiemelt figyelembe vételére - teljeskörűen zajlott-e, vagyis a bíróságok igénybe vettek-e minden lehetséges bizonyítási eszközt és különös figyelemmel voltak-e a gyermek érdekeinek felderítésére.
[19] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában kidolgozta a fair eljáráshoz való jogból következő, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kötődő részjogosítványokat, és azt is meghatározta, hogy jogellenesen külföldre vitt vagy jogellenes visszatartott gyermek visszavitelére irányuló eljárásban mindennek hogyan kell érvényesülnie. Összefoglalóan a 3375/2018. (XII. 5.) AB határozat kimondta, hogy "az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményéből a bíróságoknak az a kötelezettsége fakad, hogy a gyermek érdekeit a lehető legszélesebb körben tárják fel és ehhez a gyermek jogellenes elvitele ügyében folytatott eljárásban az összes lehetséges, a felek által felajánlott bizonyítási eszközt igénybe vegyék annak érdekében, hogy a kiskorú gyermek kiemelten védett érdekeit nyilvánvalóan és egyértelműen megállapíthatóvá tegye a bíróság számára" (Indokolás [70]). A 3216/2020. (VI. 19.) AB határozat ennek nyomán szintén érdemi vizsgálatot igénylő kérdésnek tekintette, hogy "a bizonyítási eljárás - különös tekintettel a gyermekek érdekeinek kiemelten védett érdekeire - teljeskörűen zajlott-e le, a bíróságok igénybe vettek-e minden lehetséges bizonyítási eszközt és különös figyelemmel voltak-e a gyermekek érdekeinek felderítésére" (Indokolás [22]).
[20] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát az indítványozó által felvetett kérdés az Abtv. 29. §-a szerinti bírói döntést érdemben befolyásoló szempontnak minősül, vagyis annak eldöntése, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérül-e azáltal, hogy a bíróság esetleg nem folytatta le teljeskörűen a bizonyítást és a gyermek érdekét nem derítette fel maradéktalanul, megalapozza az érdemi vizsgálatot.
[21] Az indítvány a fair eljáráshoz való jog sérelmére mellett utalt az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének sérelmére is, önállóan azonban ezt érdemben nem indokolta. Az alapjog korlátozására utalás - megfelelő indokolás nélkül - azonban önmagában nem alapozza meg az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatát, emiatt az erre vonatkozó indítványt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta, mert nem tesz eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt, korábban részletezett követelményeknek.
[22] Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján külön befogadási eljárás lefolytatása nélkül érdemben bírálta el az ügyet.
[23] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján, 3294/2022. (VI. 10.) AB végzésével felhívta a Pesti központi kerületi Bíróságot a Kúria Pfv.II.21.409/2020/5. számú végzése végrehajtásának felfüggesztésére.
IV.
[24] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[25] 1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mindenkinek alapvető jogot biztosít ahhoz, hogy az ellene emelt vádról, vagy valamely perben a jogairól és kötelezettségeiről törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül döntsön.
[26] A tisztességes eljárás (fair trial) olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek a figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95]. A tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 266].
[27] Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülésének megítélését minden esetben tartalmi vizsgálathoz kötötte, vagyis elemezte az alapjog állított sérelmére vezető jogszabályi környezetet és bírói döntést, a szabályozás célját és a konkrét ügy tényállását, majd pedig - mérlegelés eredményeként - mindezekből vont le következtetéseket az adott esetre nézve megállapítható alapjogsérelemre nézve (vö. 3102/2017. (V. 8.) AB határozat, Indokolás [18]).
[28] Hivatkozva az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdésére, az Alkotmánybíróság számos határozatában rögzítette, hogy a testület alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, valamint hatásköre a bírói döntések az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára is az Alaptörvényen alapul. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a perbíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]).
[29] A bíróságok a szabad bizonyítás elve alapján járnak el, és a bíróságok "mérlegelési jogkörébe - bizonyítandó tények, bizonyítási eszközök igénybevétele - tartozó döntések" felülbírálatára az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége (3290/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [17]). A "tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében az alkotmányossági vizsgálat csak arra korlátozódik, hogy a bizonyítási kötelezettségüknek a bíróságok eleget tettek-e, azt azonban nem vizsgálja az Alkotmánybíróság - tekintettel arra, hogy nem jár el negyedfokú bíróságként -, hogy a levont következtetések szakjogilag helyesek-e" (3216/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [40]).
[30] 2. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában már több alkalommal vizsgálta, hogy a jogellenesen elvitt/visszatartott gyermek szokásos tartózkodási helyének megállapítására és oda történő visszavitelére irányuló eljárásokban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjog (fair bírósági eljáráshoz való jog) érvényesült-e. Összefoglalóan, ezekre az eljárásokra nézve a következő megállapítást tette. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményéből a bíróságoknak az a kötelezettsége fakad, hogy a gyermek érdekeit a lehető legszélesebb körben tárják fel és ehhez a gyermek jogellenes elvitele ügyében folytatott eljárásban az összes lehetséges, a felek által felajánlott bizonyítási eszközt igénybe vegyék annak érdekében, hogy a kiskorú gyermek kiemelten védett érdekeit nyilvánvalóan és egyértelműen megállapíthatóvá tegye a bíróság számára (3375/2018. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [70]). Az Alkotmánybíróság szerint az ilyen típusú eljárásokban a gyermekek érdekei feltárásának elmaradása általában sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot (3375/2018. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [64]).
[31] 3. Az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy a Kúria lefolytatta-e a gyermek érdekében álló mindazon bizonyítási eljárást, amely a nemperes eljárás tárgya szerinti döntés meghozatalához szükséges volt. Ellenkező esetben - figyelemmel a jelen határozat IV/1. pontjában (Indokolás [25] és köv.) hivatkozott alkotmánybírósági gyakorlatra is - megállapítható a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjog sérelme az indítványozó oldalán. A gyermek érdekeinek feltárására irányuló kötelezettség kapcsán az eljárás során lefolytatott bizonyítás tükrében az Alkotmánybíróság a következő megállapításokat tette.
[32] A 3068/2020. (III. 9.) AB határozatában a testület megállapította, hogy "[a] tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét jelen ügyben az okozta, hogy a bíróságok ebben a különlegesen szenzitív esetben a kérelmezett anya szakértő pszichológus kirendelésére irányuló indítványát elutasítva a szakértői bizonyítást mellőzték, anélkül, hogy a szakértő kirendelésének mellőzését megindokolták volna. Ezzel a döntéssel a bíróságok az anyát lényegében az egyetlen lehetséges bizonyítási eszköz igénybevételétől fosztották meg. Erre tekintettel az eljáró bíróságok nem kerültek abba a helyzetbe, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog alaptörvényi követelményre figyelemmel megfelelően tudták volna értékelni a gyermekek érdekeit, illetve annak kiemelt védelmét. [...]" (Indokolás [28])
[33] A 3216/2020. (VI. 19.) AB határozat szerint "[a]z Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményéből a bíróságoknak az a kötelezettsége fakad, hogy a gyermek érdekeit a lehető legszélesebb körben tárják fel és ehhez a gyermek jogellenes elvitele ügyében folytatott eljárásban az összes lehetséges, a felek által felajánlott bizonyítási eszközt igénybe vegyék annak érdekében, hogy a kiskorú gyermek kiemelten védett érdekeit nyilvánvalóan és egyértelműen megállapíthatóvá tegye a bíróság számára" (Indokolás [39]).
[34] A bírósági vizsgálatnak ezen ügyekben mind objektív, mind szubjektív elemek megítélésére is ki kell terjedni. Objektív vizsgálati elemek: "szokásos tartózkodási hely, elvitel jogellenessége, szülői felügyelet tényleges gyakorlása"; szubjektív elemek: "a gyermekek visszavitele a gyermekek számára milyen pszichés, vagy testi következményekkel járna, járhatna" (Indokolás [41]-[42]).
[35] 4. Annak megállapítása érdekében, hogy a bíróságok a gyermek visszavitelére irányuló eljárásban megfelelően széles körben vizsgálták-e a gyermek érdekeit - azaz érvényre juttatták-e az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakat -, az Alkotmánybíróság áttekintette a bíróságok által a felvett bizonyítási eljárásokat és az azokra alapozott tényállást.
[36] Mind a másodfokú bíróság, mind a Kúria végzésének indokolásában kitért elsőként az alkalmazandó jog meghatározására (Hágai Egyezmény); majd ezt követően a Kúria indokolásában lehatárolta azokat a kérdéseket, amelyeket a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint vizsgálhat. Ebben a körben megállapította, hogy a Pp. 422. §-a szerint felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. E körben kitért arra is a Kúria, hogy az indítványozó egyrészt nem hivatkozott arra a lefolytatott eljárásban, hogy a kérelmező nem gyakorolta a szülői felügyeleti jogát; másrészt a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja szerinti kivételszabály alkalmazása körében nem utalt arra, hogy a kérelmezői magatartás fenyegető és kiszámíthatatlan. Mindezt tehát új, a felülvizsgálati eljárásban már nem értékelhető nyilatkozatoknak minősítette (Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése, Indokolás [37]-[39]).
[37] A bíróságok megvizsgálták azokat az objektív körülményeket és feltételeket (szokásos tartózkodási hely, elvitel jogellenessége, szülői felügyelet tényleges gyakorlása), amelyeket a nemzetközi és a hazai szabályozás is megkíván a gyermek visszavitelére irányuló eljárásban (lásd a másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzése 5-9. oldalak, összefoglalóan a 10. oldal 4. bekezdése, a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése indokolásának [43]-[53] bekezdései). Ezek megítélése során a Kúria az ügyre irányadó anyagi jogszabályok (a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény) rendelkezésein túl a bírói gyakorlatot is figyelembe vette (lásd a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése indokolásának [45] bekezdését).
[38] A bíróságok ezt követően azt a kérdést elemezték, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjába foglalt, a gyermek visszavitelét akadályozó körülmény fennáll-e.
[39] A Kúria és a másodfokú bíróság elkülönítetten értékelte egyrészt az indítványozó körülményeit (nyelvtudása, pozíciója az Egyesült Királyságban, a helyi társadalmi viszonyok és ebből következően saját jogainak és kötelezettségeinek ismerete); másrészt a visszavitel, vagyis a környezet megváltozásának gyermekre az adott életkorban és az adott időpontban gyakorolt hatását. Nem értékelték ugyanakkor az indítványozó javára, hogy maga számolta fel az adott államban egzisztenciáját (lásd: másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzésének 10. és 11. oldalait és a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése indokolásának [57]-[58] bekezdéseit). Az alkotmányjogi panaszban hivatkozott, a gyermek Angliában történő fejlesztésének hiányosságára vonatkozó kérelmezetti állítást (miszerint a gyermek fejlesztése csak Magyarországon biztosított) a bíróságok előtt az indítványozó nem bizonyította (lásd a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzésének [58] bekezdését).
[40] A kérelmezett (indítványozó) fellebbezési/felülvizsgálati ellenkérelmeiben a kérelmezővel történt kommunikációjának bírói megállapítását vitatta, és azt, hogy abból a visszatérés kérelmezetti szándékára nézve milyen következtetést vont le a bíróság. A Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjában foglalt kivételszabály alkalmazásának indokaként két okra hivatkozott: egyrészt a kérelmező labilis, kiszámíthatatlan személyiségére; másrészt arra, hogy a gyermek fejlesztésére szolgáló módszer csak hazánkban alkalmazható. A Kúria előbbiről megállapította, hogy új tényállításnak minősül, amely a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható; az utóbbi esetben pedig nem az alkalmazott módszer (szenzomotoros terápia) elérhetőségéből, hanem a gyermek betegségének jellegéből kiindulva állapították meg, hogy a fejlesztés az Egyesült királyságban is biztosított.
[41] 5. Az Alkotmánybíróság mindenek előtt utal irányadó gyakorlatára, amely szerint "az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből nem vezethető le a felülvizsgálati kérelem egészének Kúria általi elbírálási kötelezettsége. Az a követelmény azonban igen, hogy a Kúria döntésében egyértelműen indokolja meg, ha a felülvizsgálati kérelem valamely elemeit akár formai, akár tartalmi okból nem találja érdemi elbírálásra alkalmasnak" (3419/2021. (X. 15.) AB végzés, Indokolás [21]).
[42] Jelen esetben a Kúria végzésében egyértelműen állást foglalt részben abban a kérdésben, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, részben pedig abban a kérdésben, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem elbírálására milyen jogi keretek között volt a kúriának lehetősége, így a kúria ezen Alaptörvényből fakadó kötelezettségének eleget tett.
[43] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bíróságok a jogellenesen visszatartott gyermek visszavételére kötelező végzéseiben reagáltak az indítványozó (panaszban megismételt) felvetéseire, azokat részletesen megvizsgálták. A bíróságok bemutatták döntéseik indokolásában, hogy miért nem állnak fenn olyan körülmények, amelyek a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjában rögzített kivételszabály alkalmazását lehetővé tennék. Az indítványozó sem alkotmányjogi panaszában, sem pedig az alsóbb fokú bíróságok előtt nem jelölte meg azokat az általa előterjesztett bizonyítási indítványokat, amelyeket a bíróságok figyelmen kívül hagytak, elvetettek. Általánosságban hivatkozott csupán arra, hogy a bíróságok nem vizsgálták a gyermek érdekeinek érvényesülését. A fellebbezési ellenkérelem és felülvizsgálati kérelem indokolásában sem található ilyen irányú bizonyítási indítvány (vö. a kérelmezett másodfokú bírósághoz benyújtott fellebbezési ellenkérelmének 11. és 13. oldala; a kúriához benyújtott felülvizsgálati kérelem 10. oldala).
[44] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelme csak akkor merülhetne fel, ha az indítványozó az eljárási szabályok keretei között, azokra figyelemmel előterjesztett bizonyítási indítványa(i) alkalmas(ak) lehetett (lehettek) volna az általa utóbb állított, gyermekre irányuló veszély alátámasztására, és ha a bíróság elutasító döntése a bizonyításra kötelezett indítványozót az egyetlen lehetséges bizonyítási eszköz igénybevételétől, indokolás nélkül fosztotta volna meg [vesd össze: 3375/2018. (XII. 5.) AB határozat]. Ez jelen ügyben nem volt megállapítható.
[45] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme - az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésének tükrében - sem állapítható meg automatikusan erre vonatkozó bizonyítási indítvány hiányában, ha a gyermek jogellenes visszatartása miatt indult nemperes eljárásban az eljárt bíróság nem rendelt ki szakértőt (vö. 3290/2019. (XI. 5.) AB végzés, Indokolás [17]).
[46] 6. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasszal támadott bírói döntések (a Kúria Pfv.II.21.409/2021/5. számú végzése és a másodfokú bíróság 50.Pkf.634.541/2021/5. számú végzése) nem hagyták figyelmen kívül döntéseikben a gyermek Alaptörvényben foglalt jogát és érdekét, így az eljárás fair jellegéhez fűződő jog nem sérült.
Budapest, 2022. december 13.
Dr. Salamon László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/938/2022.