A Debreceni Ítélőtábla Pf.20100/2017/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 195. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 196/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet (Hkr.) 115. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20279/2016/12., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20100/2017/5.*, Kúria Gfv.30595/2017/4. (BH 2018.5.146)

***********

Pf.I.20.100/2017/5.

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szendrei Kornél ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Bolla és Hubanov Ügyvédi Iroda (címe, eljáró: dr. Hubanov Mihály ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék 11.P.20.279/2016/12. számú ítélete ellen az alperes 13. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 12 700 (Tizenkétezer-hétszáz) forint összegű másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

2008. augusztus 13-án egyrészről a felperes mint Adós, másrészről az alperes mint - hitelező - Bank között 420 hónap futamidejű, svájci frank devizanemben nyilvántartott kölcsönszerződés jött létre.

A szerződés I.4. pontjában a felek rögzítették - többek között -, hogy "Felek kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítására, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett az Adós banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak."

A felperes módosított keresetében kérte annak a megállapítását, hogy a kölcsönszerződés fenti szerződéses rendelkezései érvénytelenek és nem jelentenek kötelezettséget a felekre.

Az alperes a sérelmezett kikötések jogszabályoknak megfelelőségére hivatkozva a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 12. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a felek között 2008. augusztus 13. napján létrejött .... számú kölcsönszerződés I.4. pontjának a fentiekben idézett rendelkezése tisztességtelen, érvénytelen, ezen feltétel a felekre a szerződés megkötésétől kezdődően nem jelent kötelezettséget. Az alperest kötelezte a felperes részére 15 napon belül 30 000 forint perköltség és az államnak - külön felhívásra - 36 000 forint kereseti illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolása a Polgári Törvénykönyvről szóló, 2014. március 14. napjáig hatályos 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §-ának (1), (3) és (5) bekezdésére, 209/A. §-ának (2) bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §-ának (1) és (6) bekezdésére, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999 (II.5.) Kormányrendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) és j) pontjára, a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló 196/2007 (VII.30.) Kormányrendelet 115. §-a (1) bekezdésének c) pontjára és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva részben találta alaposnak a keresetet.