196/2007. (VII. 30.) Korm. rendelet

a hitelezési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről

A Kormány az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 235. §-a (1) bekezdésének g) -i) pontjában, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 178. §-a (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, figyelembe véve a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról szóló 357/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet 24. §-a (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az alábbiakat rendeli el:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

HATÁLY

1. §[1]

(1) E rendelet hatálya a Hpt. szerinti hitelintézetre, hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozásra (a továbbiakban együtt: hitelintézetre), az elismert külső hitelminősítő szervezetre, valamint az elismert külső hitelminősítő szervezet és export hitel ügynökség hitelminősítésének elismerésére terjed ki.

(2)[2] Az értékpapírosítási pozíciókra az e rendeletben foglaltakat a hitelintézetek értékpapírosítási tőkekövetelményéről szóló kormányrendeletben (a továbbiakban: Épkr.) foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. §

(1) E rendelet célja, hogy a hitelintézet számára meghatározza

a) a hitelezési kockázat tőkekövetelményének szten-derd módszerrel (Hpt. 76/A.), illetőleg belső minősítésen alapuló módszerrel (Hpt. 76/B-76/D.) történő kiszámításának,

b) az elismert külső hitelminősítő szervezet, illetőleg az export hitel ügynökség hitelminősítési besorolása alkalmazás ának,

c) a hitelezési kockázat tőkekövetelményének meghatározásához alkalmazható belső minősítési módszer alkalmazása feltételeinek, valamint

d) a hitelezésikockázat-mérséklés során figyelembe vehető hitelkockázati fedezetnek és a hitelezésikockázat-mérséklés mértéke meghatározásának

részletes szabályait.

(2) Az (1) bekezdésen kívül e rendelet célja, hogy meghatározza az elismert külső hitelminősítő szervezetre, valamint az export hitel ügynökség hitelminősítésének alkalmazhatóságára vonatkozó részletes szabályokat.

II. Fejezet

FOGALMAK

3. §

E rendelet alkalmazásában

1. fedezett kölcsönügylet: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy az ügyfelet a fedezet rendszeres - akár napi gyakorisággal történő - kiegészítésére kötelezze;

2. tőkepiac vezérelt ügylet: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy az ügyfelet a fedezet rendszeres - akár napi gyakorisággal történő - kiegészítésére kötelezze;

3. független ingatlanvagyon-értékelő: aki rendelkezik a külön jogszabályban előírt szakmai végzettséggel és a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamatoktól független;

4. meghatározó piaci szereplő:

a) a központi kormány, a központi bank, az 5. § (3) bekezdésében meghatározottnak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, a 6. § (3) bekezdésében meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény, a 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank és a 8. § szerinti nemzetközi szervezet, ha arra a sztenderd módszer alapján 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni,

b) a hitelintézet és a befektetési vállalkozás,

c) a pénzügyi vállalkozás, a biztosító, valamint a viszontbiztosító, ha arra a sztenderd módszer alapján 20%-os kockázati súly alkalmazható,

d)[3] elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével nem rendelkező pénzügyi vállalkozás, biztosító, valamint viszontbiztosító, ha a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét belső minősítésen alapuló módszer szerint számító hitelintézet legalább a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által elismert külső hitelminősítő szervezet 2-es hitelminősítési besorolásához tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt,

e) tőkekövetelmény vagy tőkeáttételi szabályok tekintetében szabályozott kollektív befektetési forma,

f) szabályozott nyugdíjalap, vagy

g) elfogadott elszámolóház;

5. referencia eszköz: olyan eszköz, index vagy több eszközből álló kosár, amely származtatott ügylet esetén a viszonyítás alapját képezi;

6. banki munkanap: az a munkanap, amelyen a hitelintézet üzletvitel céljából nyitva tart;

7. elfogadott tőzsde: olyan tőzsde, amely kielégíti a következő feltételeket:

a) rendszeresen működik,

b) a székhelye szerinti ország felügyeleti hatósága által kibocsátott vagy elfogadott előírások szabályozzák a tőzsde működését, a tőzsdéhez való hozzáférést, a tőzsdére lépést és a tőzsdei szerződéskötés feltételeit,

c) olyan elszámolási rendszert működtet, vagy olyan elfogadott elszámolóházzal áll kapcsolatban, amely a székhely szerinti ország felügyeleti hatóságának véleménye szerint biztosítja, hogy a származtatott tőzsdei ügyletek esetében a tőzsdei résztvevő a kötelezettségének megfelelő napi letét elhelyezési követelménynek megfelel;

8. elfogadott elszámolóház: a székhelye szerinti ország jogszabálya vagy felügyeleti hatósága által elismertnek minősített, az elszámolásforgalom lebonyolítását végző hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, illetve a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) meghatározott elszámolóházi tevékenységet végző szervezet. A származtatott ügyletek elszámolásával foglalkozó elszámolóházi tevékenységet végző szervezetek közül az, amelynek az elszámolási rendszere a székhelye szerinti ország felügyeleti hatósága szerint biztosítja, hogy a származtatott ügyletek esetében az elszámolóházi szolgáltatást igénybe vevő a kötelezettségének megfelelő napi letét elhelyezési követelményének eleget tegyen;

9. mikro-, kis- és középvállalkozás: a Hpt. -ben ilyenként meghatározott fogalom;

10. hitelderivatíva: származtatott ügyletre vonatkozó olyan megállapodás, amelynek keretében az egyik fél számára lehetővé teszi a megállapodásban szereplő (azaz alapul szolgáló) eszköz hitelkockázatának a másik félre hárítását, aki a megállapodás alapján a hitelkockázatot anélkül vállalja át, hogy az alapul szolgáló eszközt az ügylet megkötésekor ténylegesen megvásárolná;

11. pénzügyi biztosíték: készpénz, betét, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, átváltoztatható kötvény, kollektív befektetési értékpapír, fedezett kötvény és arany;

12. ingatlan piaci értéke: az az érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan - attól az ügylettől függetlenül, amelynek a fedezetét képezi - az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jól értesültségét és körültekintését;

13. ingatlan fedezeti értéke: az az érték, amelyet az ingatlan jövőbeni értékesíthetőségének gondos értékelésével állapítanak meg, számításba véve az ingatlan hosszú távú fenntarthatósági szempontjait, a rendes és helyi piaci viszonyokat, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;

14. betét: a Hpt. 2. számú melléklet 4. Fejezet 1. pontjában meghatározott fogalom;

15. nemteljesítéskori csereügylet: olyan szerződés, amelyben a hitelkockázati fedezetet nyújtó félnek a szerződésben foglalt fizetési kötelezettsége a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezésekor áll fenn;

16. teljes hozamcsere-ügylet: olyan megállapodás, amelynek keretében az egyik fél a referencia eszköznek a futamidő alatti kamathozamból és tőkehozamából származó kifizetést átadja a referencia eszköz tulajdonosának, és a referencia eszköznek a tulajdonosa a szerződésben meghatározott - a referencia eszköz hozamához nem kötött -értékpapír hozamát fizeti meg a másik félnek;

17. kollektív befektetési értékpapír: a Tpt. -ben ilyenként meghatározott fogalom;

18. kollektív befektetési forma: a Tpt. -ben ilyenként meghatározott fogalom (ideértve a befektetési alapot is);

19. központi szerződő fél: a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló 2003. évi XXIII. törvényben ilyenként meghatározott fogalom;

20. hosszú elszámolási idejű ügylet: a partnerkockázatról szóló kormányrendeletben ilyenként meghatározott fogalom.

21.[4]

22.[5]

23.[6]

MÁSODIK RÉSZ

SZTENDERD MÓDSZER

III. Fejezet

KOCKÁZATI SÚLYOZÁS

Központi kormánnyal és központi bankkal szembeni kitettség

4. §

(1) A központi kormánnyal és a központi bankkal szembeni kitettségre - a (2)-(5) bekezdésben meghatározott eltéréssel - száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2)[7] Ha van elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése, akkor a központi kormánnyal és a központi bankkal szembeni kitettségnél az MNB által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján az egyes besorolásokhoz a következő kockázati súlyok alkalmazhatóak:

(3) Az Európai Unió tagállamának központi kormányával és központi bankjával szembeni, ezen központi kormány és központi bank nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettséghez nulla százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(4) Ha a harmadik ország a magyar szabályozással legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályokat alkalmaz, és ezen harmadik ország illetékes hatósága a központi kormányával és központi bankjával szembeni, a saját nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettséghez az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott kockázati súlynál kedvezőbb kockázati súlyt rendel, akkor ezen központi kormány és központi bank nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettséghez ezen kedvezőbb kockázati súly rendelhető.

(5) Az Európai Központi Bankkal szembeni kitettséghez nulla százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(6) A központi kormánnyal és a központi bankkal szembeni kitettségre az exporthitel-ügynökség hitelminősítéséhez rendelt hitelminősítési besoroláshoz tartozó - VII. Fejezetben meghatározott - kockázati súly is alkalmazható.

Regionális kormánnyal és helyi önkormányzattal szembeni kitettség

5. §

(1)[8] A regionális kormánnyal és a helyi önkormányzattal szembeni kitettségre - a (2)-(7) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a hitelintézettel és a befektetési vállalkozással szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2) A regionális kormánnyal és a helyi önkormányzattal szembeni kitettségre nem alkalmazható a 9. § (5) bekezdése szerinti - alacsonyabb - kockázati súly.

(3) Ha a regionális kormány és a helyi önkormányzat - a nemteljesítési kockázatának a központi kormány kockázati szintjére történő csökkentését is biztosító - szuverén adómegállapítási jogkörrel (önálló adókivetési jogkörrel) és annak érvényesítéséhez szükséges intézményi háttérrel rendelkezik, akkor a kitettségével szemben a központi kormányával azonos kockázati súly alkalmazható.

(4) Ha a harmadik ország a magyar szabályozással legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályokat alkalmaz, valamint a regionális kormányával és a helyi önkormányzatával szembeni kitettség súlyozása megegyezik a központi kormányával szembeni kitettség súlyozásával, akkor a harmadik ország regionális kormányával és helyi önkormányzatával szembeni kitettség súlyozására annak központi kormányával szembeni kitettség kockázati súlyozása alkalmazható.

(5)[9] Azon regionális kormányok és helyi önkormányzatok listáját, amelyekkel szemben a központi kormányukkal azonos kockázati súly alkalmazható, az MNB a honlapján közzéteszi.

(6)[10] Ha az egyházi jogi személy önálló adókivetési joggal rendelkezik, a kitettségére - a (3) bekezdés alkalmazásának kivételével - a regionális kormánnyal vagy a helyi önkormányzattal szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyozást kell alkalmazni.

(7)[11] A regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal szembeni, a központi kormánya nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettségre 20%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

Közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség

6. §

(1) A közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettségre - a (2)-(5) bekezdésben meghatározott eltéréssel - száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2) A közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettségre a hitelintézettel és a befektetési vállalkozással szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyozást kell alkalmazni, ha

a) a közszektorbeli intézmény döntő mértékben helyi önkormányzat számára és a helyi önkormányzattól származó bevételből végzi tevékenységét, és

b) a többségi fenntartó helyi önkormányzathoz nem száz százalékos kockázati súlyt kell rendelni azzal, hogy nem alkalmazható a 9. § (5) bekezdése szerinti besorolás-csökkentés.

(3) Ha a közszektorbeli intézmény a központi kormányának irányítása alá tartozik és

a) a központi kormány a közszektorbeli intézmény tartozásaiértjogszabály vagy szerződés erejénél fogva kezességet vagy garanciát vállal, és

b) döntő mértékben a központi kormány számára és a központi kormánytól származó bevételből végzi tevékenységét, akkor a kitettségével szemben a központi kormánnyal azonos kockázati súlyozás alkalmazható.

(4) Ha az Európai Unió tagállamában annak közszektorbeli intézményével szembeni kitettségre a tagállam központi kormányával vagy a hitelintézettel és a befektetési vállalkozással szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyozást kell alkalmazni, akkor ezen kockázati súlyozás Magyarországon is alkalmazható.

(5) Ha a harmadik ország a magyar szabályozással legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályokat alkalmaz, valamint a közszektorbeli intézményével szembeni kitettség súlyozása megegyezik a hitelintézettel és a befektetési vállalkozással szembeni kitettség súlyozásával, akkor a harmadik ország közszektorbeli intézményével szembeni kitettség súlyozására a harmadik országban alkalmazott súlyozás alkalmazható.

Multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettség

7. §

(1) A multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettségre - a (3)-(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel

a) az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriájának a (2) bekezdés szerinti hitelminősítési besorolásnak megfelelő kockázati súlyt, vagy

b) az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése hiányában ötven százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2)[12] Elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése esetén a multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettséghez - az MNB által a hitelminősítéshez rendelt besorolás alapján - a következő táblázat szerinti kockázati súly alkalmazandó:

(3) A multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettségre nem alkalmazható a 9. § (5) bekezdése szerinti besorolás-csökkentés.

(4) A sztenderd módszer alkalmazása során multilaterális fejlesztési banknak minősül az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, valamint a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank.

(5) A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettséghez nulla százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni:

1. Afrikai Fejlesztési Bank,

2. Amerika-közi Fejlesztési Bank,

3. Ázsiai Fejlesztési Bank,

4. Európai Beruházási Alap,

5. Európai Beruházási Bank,

6. Európa Tanács Fejlesztési Bankja,

7. Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank,

8. Északi Beruházási Bank,

9. Iszlám Fejlesztési Bank,

10. Karibi Fejlesztési Bank,

11. Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség

12. Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért,

13. Nemzetközi Pénzügyi Társaság,

14. Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank.

(6) Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkére húsz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

Nemzetközi szervezettel szembeni kitettség

8. §

A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek esetében nulla százalékos kockázati súly alkalmazandó:

a) az Európai Közösség,

b) a Nemzetközi Valutaalap,

c) a Nemzetközi Fizetések Bankja.

Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség

9. §

(1) A hitelintézettel vagy a befektetési vállalkozással szembeni kitettséghez a székhelye szerinti központi kormány hitelminősítési besorolásához tartozó, alábbi táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni:

(2) Ha a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás székhelye szerinti központi kormányt elismert külső hitelminősítő szervezet vagy exporthitel-ügynökség nem minősítette, akkor az adott hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség kockázati súlya száz százalék.

(3) Az eredetileg legfeljebb három hónapos tényleges futamidejű, hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettséghez húsz százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(4) A hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozással szembeni kitettségnél a pénzügyi vállalkozás székhelye szerinti hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség esetében alkalmazott kockázati súlyt kell alkalmazni.

(5) A legfeljebb három hónapos hátralévő futamidejű, a hitelintézet székhelye szerinti tagállam nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott, hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettséghez a 4. § (3)-(4) bekezdése alapján a központi kormánnyal szembeni kitettséghez rendelt kedvezőbb kockázati súlyhoz tartozó hitelminősítési besorolásnál egy besorolással kedvezőtlenebb besoroláshoz kapcsolódó kockázati súlyt - de legalább húsz százalékot - kell alkalmazni.

(6) A hitelintézet szavatoló tőke elemébe történő - a szavatoló tőkéből le nem vont - befektetéshez száz százalék kockázati súly alkalmazandó.

(7) A jegybanki kötelező tartalékra vonatkozó előírást levelező bankon keresztül teljesítő hitelintézet által elhelyezett kötelező tartalék összegéhez rendelt kockázati súly nulla százalék.

Vállalkozással szembeni kitettség

10. §

(1)[13] Elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése esetén a vállalkozással szembeni kitettségre - az MNB által a hitelminősítéshez rendelt besorolás alapján - a következő táblázat szerinti kockázati súly alkalmazandó:

(2) Ha van elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése és a vállalkozással szembeni kitettség tényleges futamideje legfeljebb egy év, akkor az (1) bekezdéstől eltérően a következő táblázat szerinti kockázati súly alkalmazandó:

(3) Elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése hiányában a vállalkozással szembeni kitettséghez a száz százalékos kockázati súly és a vállalkozás székhelye szerinti központi kormányhoz tartozó kockázati súly közül a magasabbat kell rendelni.

Lakossággal szembeni kitettség

11. §

(1) Egy kitettség a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) természetes személlyel, mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn;

b) a kitettség egy jelentős számú, hasonló jellemzőkkel rendelkező kitettségből álló csoporthoz sorolható, amely lehetővé teszi a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázat csökkenését;

c) az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel, valamint annak anyavállalatával és az anyavállalat leányvállalatával szembeni tartozásának - ideértve a késedelmes kitettséget, ide nem értve a lakóingatlannal fedezett kitettséget -együttes összege a hitelintézet tudomása szerint nem haladja meg az egymillió eurót, és annak érdekében, hogy a szükséges adatokat megszerezze, a hitelintézet ésszerű lépéseket tesz, valamint

d) nem értékpapír.

(2) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az (1) bekezdés a) pontja szerinti személlyel szembeni lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke is azzal, hogy a kitettséget bele kell számítani az (1) bekezdés c) pontja szerinti összegbe.

(3) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az e § rendelkezéseit kielégítő, olyan ingatlannal fedezett kitettség, amely ingatlan tekintetében nem teljesülnek a 12. §-ban meghatározott feltételek.

(4) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az e § rendelkezéseit kielégítő és a 12. § szerint jelzálogjoggal nem fedezett kitettség-rész.

(5) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozó kitettséghez hetvenöt százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

Ingatlannal fedezett kitettség

12. §

(1) Az ingatlannal fedezett kitettségre - a (3)-(8) bekezdésben meghatározott eltéréssel - száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2) A kitettség - e § vonatkozásában - kizárólag akkor tekinthető ingatlannal fedezett kitettségnek, ha az ingatlan - mint fedezet - elismert hitelezésikockázat-mérséklő tétel.

(3) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 147. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti lakóingatlant (a továbbiakban: lakóingatlan) terhelő jelzálogjoggal fedezett kitettség-részhez harmincöt százalékos kockázati súlyt kell rendelni, ha

a) a lakóingatlanban a tulajdonos lakik (vagy lakni fog) vagy bérbe adja (bérbe fogja adni) azt,

b) az ügyfél minősítése és a lakóingatlan fedezeti értéke független egymástól,

c) a kötelezettség törlesztése legalább nyolcvan százalékban nem a lakóingatlanból származó bevételtől függ, valamint

d)[14] a kitettség értéke nem haladja meg a lakóingatlan piaci értékének hetvenöt százalékát.

(4) A lakóingatlannal kapcsolatos pénzügyi lízing ügylethez harmincöt százalékos kockázati súlyt kell rendelni, ha

a) az ügyfél minősítése és a lakóingatlan fedezeti értéke független egymástól,

b) a kötelezettség törlesztése legalább nyolcvan százalékban nem a lakóingatlanból származó bevételtől függ, valamint

c) a kitettség értéke nem haladja meg a lakóingatlan piaci értékének hetven százalékát.

(5) A lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettség-részhez ötven százalékos kockázati súlyt kell rendelni, ha

a)[15] az ingatlan Magyarország területén helyezkedik el,

b) az ügyfél minősítése és az ingatlan fedezeti értéke független egymástól, valamint

c) a kötelezettség törlesztése legalább nyolcvan százalékban nem az ingatlanból származó bevételtől függ.

(6) A lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal kapcsolatos pénzügyi lízing ügylethez ötven százalékos kockázati súlyt kell rendelni, ha

a)[16] az ingatlan Magyarország területén helyezkedik el,

b) az ügyfél minősítése és az ingatlan fedezeti értéke független egymástól, valamint

c) a kötelezettség törlesztése legalább nyolcvan százalékban nem az ingatlanból származó bevételtől függ.

(7) Az (5)-(6) bekezdésben meghatározott ötven százalékos kockázati súly a lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettségnek arra a részére vonatkozik, amelyik nem haladja meg az alábbi feltételek szerint kiszámított határértékek közül az alacsonyabb értéket:

a) az ingatlan piaci értékének ötven százaléka vagy

b) az ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan százaléka.

(8) Ha az Európai Unió másik tagállama alkalmazza a lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettség esetén az (5)-(6) bekezdés szerinti ötven százalékos kockázati súlyt, és a kitettség megfelel az (5)-(6) bekezdésben meghatározott további feltételeknek, akkor ezen tagállamban lévő, lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettség esetén ezen kockázati súlyozás Magyarországon is alkalmazható.

(9) A jelzálog-hitelintézet ingatlanon alapított önálló zálogjog visszavásárlási vételárból származó követelését ingatlannal fedezett kitettség kategóriába sorolhatja, ha az önálló zálogjog a (3) vagy (5) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő követelés fedezetéül szolgál.

Késedelmes tétel

13. §

(1) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett és a 68. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek is megfelelő tételnek az (egyedileg) elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értékével csökkentett összegéhez - a (2)-(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a következő kockázati súlyt kell alkalmazni:

a) százötven százalékot, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke kevesebb, mint a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéke - elismert hitelkockázati fedezettel -nem biztosított részének húsz százaléka,

b) száz százalékot, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéke - elismert hitelkockázati fedezettel - nem biztosított részének húsz százaléka.

(2) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett, lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettség elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értékével csökkentett részéhez száz százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően ötven százalékos kockázati súly alkalmazható, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének húsz százaléka.

(4) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett, és lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettséghez száz százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(5) A késedelmes tétel fedezettel ellátott részének meghatározása esetében elismert hitelezésikockázat-mérséklő tétel vehető figyelembe.

(6)[17] Ha a késedelmes tétel nem elismert, de az MNB által a negyedik részben meghatározottak szerint megfelelőnek tekintett, hitelkockázat-mérséklő tétellel teljesen fedezett, valamint az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább az értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéknek a tizenöt százaléka, akkor száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

Fedezett kötvény formájában fennálló kitettség

14. §

(1) A fedezett kötvény a Tpt. 285/A. § (5) bekezdésében szereplő értékpapír, amelynek fedezetét kizárólag a következő eszközök valamelyike képezheti:

a) az Európai Unió tagállamának központi kormányával, központi bankjával, közszektorbeli intézményével, regionális kormányával és helyi önkormányzatával szembeni vagy általa garantált kitettség,

b) a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás fennálló fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb húsz százalékig

1. hitelminősítési besorolás 1-es kategóriájába tartozó harmadik ország központi kormányával vagy központi bankjával, multilaterális fejlesztési bankkal, nemzetközi intézménnyel szembeni vagy általa garantált kitettség, és

2. központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással azonos kockázati súllyal súlyozott és a hitelminősítési besorolás 1-es kategóriájába tartozó harmadik országbeli közszektorbeli intézménnyel, regionális kormánnyal vagy helyi önkormányzattal szembeni vagy általa garantált kitettség,

c) a hitelintézettel vagy a befektetési vállalkozással szembeni kitettség, ha annak székhelye szerinti központi kormány 1. hitelminősítési besorolású és a hitelintézettel vagy a befektetési vállalkozással szembeni kitettség teljes összege a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb tizenöt százaléka, amely értékkorlát esetében nem lehet figyelembe venni az ingatlannal fedezett kölcsön felvevője által a fedezett kötvény tulajdonosának továbbított kifizetést vagy a vonatkozásukban végzett felszámolási eljárást azzal, hogy a tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézettel és befektetési vállalkozással szembeni kitettség száz napnál nem későbbi lejárat esetén nem tartozik az 1. hitelminősítési besorolás követelménye alá, hanem 2. hitelminősítési besorolás minimális követelményének kell megfelelnie,

d)[18] lakóingatlanon alapított zálogjoggal biztosított hitelek esetében a zálogjogok értékének - ideértve bármely korábbi zálogjogot is - és a fedezetül szolgáló lakóingatlan fedezeti értékének nyolcvan százaléka közül a kisebb értékig, bármely tagállam jogszabályában meghatározott, lakóingatlannal kapcsolatos kitettség értékpapírosítását végző hitelintézet vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott értékpapírral fedezett hitel, ha az értékpapírosító hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy vállalkozás eszközeinek legalább kilencven százaléka - amely értékkorlát esetében nem lehet figyelembe venni a fedezett kölcsön felvevője által az értékpapír tulajdonosának továbbított kifizetést vagy a vonatkozásukban végzett felszámolási eljárást - jelzáloghitelhez kötődik, és a kibocsátott értékpapír értéke a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás fennálló fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb tíz százaléka,

e)[19] az MNB által a negyedik részben meghatározottak szerint elismert olyan, nem lakóingatlannal biztosított, hetven százalékos hitelbiztosítékiérték-arányt meg nem haladó hitel, ahol a fedezett kötvény biztosítékának összértéke legalább tíz százalékkal meghaladja a fedezett kötvény névleges értékét és valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

f) hajóval biztosított hitel, ahol a zálogjog elsőbbségi zálogjogokkal kombinált teljes értéke legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének hatvan százaléka.

(2) Az (1) bekezdés értelmében a fedezett kötvény az említett eszközök valamelyike által biztosítékkal ellátottnak akkor tekinthető, ha az (1) bekezdés szerinti eszközök a kötvény tulajdonosának kizárólag a veszteséggel szembeni védelmére szolgálnak.

(3) A fedezett kötvény biztosítékát jelentő ingatlanon alapított zálogjog hitelkockázati fedezeteként - e § vonatkozásában - kizárólag elismert hitelezésikockázat-mérséklő tétel vehető figyelembe.

(4) A fedezett kötvényhez rendelt kockázati súlyt a kibocsátó hitelintézet vagy befektetési vállalkozás - hitelkockázati fedezettel nem ellátott és nem hátrasorolt - kitettségéhez rendelt kockázati súlya alapján kell meghatározni úgy, hogy ha a kibocsátó hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettséghez

a) húsz százalékos kockázati súlyt rendelnek, akkor a fedezett kötvényre tíz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni,

b) ötven százalékos kockázati súlyt rendelnek, akkor a fedezett kötvényre húsz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni,

c) száz százalékos kockázati súlyt rendelnek, akkor a fedezett kötvényre ötven százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni,

d) százötven százalékos kockázati súlyt rendelnek, akkor a fedezett kötvényre száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

Kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség

15. §

(1) A kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettségre - a (2)-(7) bekezdésben meghatározott eltéréssel -száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2)[20] Ha a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség esetében van elismert külső hitelminősítő intézmény hitelminősítése, akkor a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettséghez - az MNB által a hitelminősítéshez rendelt besorolás alapján - a következő táblázat szerinti kockázati súly alkalmazandó:

(3) Ha a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettséget különösen magas kockázatúnak minősül, akkor a kitettséghez százötven százalékos kockázati súly alkalmazandó. Különösen magas kockázatúnak minősül a kockázati tőkealapban lévő, a tőzsdén nem forgalmazott és szavatoló tőkéből le nem vont magántőke-befektetés, valamint a Tpt. 38. §-ának (4) bekezdése szerinti szokásostól eltérő kockázatú értékpapír.

(4) A hitelintézet az (5)-(7) bekezdés szerint is meghatározhatja a kollektív befektetési értékpapír esetén alkalmazandó kockázati súlyt, ha

a)[21] a kollektív befektetési értékpapírt kezelő társaság Magyarország vagy az Európai Unió másik tagállama felügyeleti hatóságának joghatósága alá tartozik,

b) a kollektív befektetési értékpapír tájékoztatója tartalmazza azokat az eszközkategóriákat, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektethet, valamint - ha a hitelintézet befektetési korlátot alkalmaz - a befektetési korlátokat és azok kiszámítására szolgáló módszereket, és

c) a kollektív befektetési értékpapírhoz kapcsolódó kollektív befektetési formának a gazdasági tevékenységéről évente legalább egyszer jelentés készül a tárgyidőszakra vonatkozóan az eszközök és források, valamint a bevétel és a működés értékelésének érdekében.

(5) Ha a hitelintézet számára ismert a kollektív befektetési forma portfoliója, akkor a portfólióban lévő kitettségek kockázati súlyait kell figyelembe venni azzal, hogy a kollektív befektetési forma kockázati súlyát a portfólió eszközkategóriái kockázati súlyainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani.

(6) Ha a hitelintézet számára nem ismert a kollektív befektetési forma portóliója, akkor a kitettség kockázati súlyának meghatározásakor úgy kell a kollektív befektetési forma portfólióját figyelembe venni, mintha a kollektív befektetési forma kezelési szabályzata által megengedett legnagyobb mértékig először a legmagasabb kockázati sú-lyozású kitettségi osztályba fektetne be, majd egyre alacsonyabb kockázati súlyozású kitettségi osztályba fektetne be, amíg el nem éri a befektetésre vonatkozó befektetési korlátot.

(7) A hitelintézet harmadik fél közreműködését is igénybe veheti az (5)-(6) bekezdés szerinti számítások elvégzésre, ha biztosított a számítás és az arról szóló jelentés megfelelő elkészítése.

(8) Ha a harmadik ország kollektív befektetési értékpapírját az Európai Unió másik tagállama - az Európai Unió szabályozásával legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályozás miatt - elismertként jóváhagyj a, akkor a (4) bekezdés a) pontjának vonatkozásában Magyarországon is elismertnek tekintendő.

Egyéb tétel

16. §

(1) A kockázati tőketársaságban lévő befektetéshez, a kockázati tőkealap jegyéhez és az ezekhez kapcsolódó magántőke-befektetés kitettségére százötven százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2) Az olyan - egyébként százötven százalékos kockázati súlyozású - nem késedelmes tétel esetén, amelyre értékvesztést számoltak el, illetőleg kockázati céltartalékot képeztek

a) száz százalékos kockázati súly alkalmazandó, ha az elszámolt értékvesztés, illetőleg kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének húsz százaléka,

b) ötven százalékos kockázati súly alkalmazandó, ha az elszámolt értékvesztés, illetőleg kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének ötven százaléka.

(3) A tárgyi eszközre száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(4) Ha az aktív időbeli elhatárolás tételéhez nem rendelhető egyértelműen ügyfél, akkor száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(5) A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékűnek minősülő tételhez nulla százalékos, a beszedés alatt lévő tételhez húsz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(6) Szavatoló tőkéből le nem vont részesedési viszony értékére száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(7) Saját széfben tárolt, illetve letétbe helyezett arany esetében nulla százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(8) Repóügylet és határidős vásárlás esetén az eszköz kockázati súlyát és nem az ügyfél kockázati súlyát kell a kitettség esetében alkalmazni.

(9) Ha az ügyletnek nincs elismert külső hitelminősítő szervezet általi hitelminősítése, akkor az ügylet kockázattal súlyozott kitettség értéke az ügylethez kapcsolódó kitettségek - (n-l)-dik kitettség kivétele mellett - kockázati súlyának legfeljebb egyezerkettőszázötven százalékig történő összesítése szorozva a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az ügylethez kapcsolódó és kizárandó (n-l)-dik kitettség meghatározásakor a kitettségek mindegyikének kisebb kockázattal súlyozott kitettség értéket kell eredményeznie, mint az összesítésbe bekerülő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettség értéke.

(10)[22] Ha a hitelintézet hitelkockázat fedezetének nyújtásakor az n-dik nemteljesítést követően kerül a fedezet lehívásra és ennek bekövetkeztével a szerződés megszűnik, valamint a fedezett ügylet egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriával rendelkezik, akkor az Épkr. -ben meghatározottak szerinti kockázati súlyokat kell alkalmazni.

Lízingügylet[23]

16/A. §

(1) A lízingügyletből származó kitettség értéke a lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéken meghatározott értéke, ahol a minimális lízingdíjak a lízingszerződés időtartama alatt a lízingbe vevőtől követelt vagy követelhető pénzösszegek (tőketörlesztő és kamattörlesztő rész) és a szerződésben kikötött maradványérték összege. Ha a lízingügylethez kapcsolódó hitelkockázati fedezet nyújtója a 108. § és a hitelkockázati fedezet nyújtója által nyújtott hitelkockázati fedezet a 120-123. § szerinti követelményeknek megfelel, akkor a minimális lízingdíjak tartalmazza a garantált maradványértéket.

(2) Ha a kitettség a lízingszerződésben kikötött maradványérték, a kockázattal súlyozott kitettség értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = 1/t * 100% * kitettség értéke,

ahol t a következő értékek közül a magasabb: 1, vagy a lízingszerződésből hátralévő időtartam teljes évekhez legközelebbi értéke.

IV. Fejezet

MÉRLEGEN KÍVÜLI TÉTELEK KITETTSÉG ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA

17. §

(1) A mérlegen kívüli tételekhez - a (2)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - száz százalékos (teljes) ügyletkockázati súlyt kell rendelni.

(2) Közepes kockázatú tételnek, azaz ötven százalékos ügyletkockázati súllyal szorzandónak minősül

a) a nem hitelhelyettesítő jellegű garancia,

b) az értékpapír kibocsátásához vállalt jegyzési garancia, jegyzési garanciavállalásra vonatkozó ígérvény,

c) a visszavonhatatlan készenléti (stand-by) hitellevél, amely nem hitelhelyettesítő jellegű,

d) a kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására és egyéb kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott ígérvény és hitelkeret, amelynek eredeti lejárata az egy évet meghaladja,

e) a rulírozó hitelmegállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére (note issuance facilities, NIF), valamint középtávú rulírozó megállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre (revolving underwriting facilities, RUF), és

f) a kibocsátott akkreditív és a megerősített akkreditív.

g)[24] az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak a többségi tulajdonában lévő vagy állami alapítói részvétellel létrehozott, hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás által mikro-, kis- és középvállalkozás részére nyújtott készfizető kezességvállalás.

(3) Húsz százalékos (alacsony) ügyletkockázati súllyal szorzandónak minősül

a) az okmányos meghitelezés, amelynél az érintett szállítmány a hitelintézet rendeletére van feladva, és

b) az eredeti lejárata szerint legfeljebb egy éves, a kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására és egyéb kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott ígérvény és hitelkeret, amely feltétel nélkül nem mondható fel, vagy amelynél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás nem eredményezi automatikusan a megállapodás felmondását.

(4) Kockázatmentes tételnek, azaz nulla százalékos ügyletkockázati súllyal szorzandónak minősül

a) a hitelintézet által nem saját kockázatra nyújtott hitel alapján fennálló követelés,

b)[25] a kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására és egyéb kockázatvállalásra vonatkozó le nem hívott ígérvény és hitelkeret, amely bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondható, vagy amelynél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi.

c) a Hpt. 79. §-ának (2) és (7) bekezdésében, illetőleg a Tpt. 178. §-nak (3) bekezdésében foglalt korlát túllépéseinek a szavatoló tőke számítás során levont összege, és

d) a bármikor feltétel nélkül visszavonható készenléti (stand-by) hitellevél.

V. Fejezet

SZÁRMAZTATOTT ÜGYLET SÚLYOZÁSA ÉS A NETTÓSÍTOTT TÉTELEK

18. §

(1) Származtatott ügylet

a) a kamatlábszerződés, amely lehet

1. egyvalutás kamatláb swapügylet,

2. bázis swapügylet,

3. tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodás,

4. tőzsdei határidős kamatlábügylet,

5. vásárolt kamatlábopció és

6. egyéb, hasonló jellegű szerződés;

b) a devizaügylet és az arannyal kapcsolatos szerződés, amely lehet

1. egy időpontra vonatkozó, devizás kamatláb swapügylet,

2. tőzsdén kívüli határidős devizaszerződés,

3. tőzsdei határidős devizaügylet,

4. megvásárolt devizaopció,

5. egyéb, hasonló jellegű szerződés és

6. az 1-5. alpontban szereplőhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződés; valamint

c) az a) pont 1-5. alpontjához és a b) pont 1-4. alpontjához hasonló jellegű, más referencia eszközt tartalmazó szerződés.

(2) A származtatott ügylet értékelését és kockázati súlyozását a partnerkockázatról szóló kormányrendelet határozza meg.

VI. Fejezet

ELISMERT KÜLSŐ HITELMINŐSÍTŐ SZERVEZETEKKEL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK ÉS HITELMINŐSÍTÉSEIK MEGFELELTETÉSE

19. §

(1) A külső hitelminősítő szervezet által a hitelminősítési kategóriákba sorolásra alkalmazott módszernek a múltbeli tapasztalatok érvényesítése mellett szigorúnak, rendszeresnek és folyamatosnak kell lennie (tárgyilagosság követelménye) .

(2) A külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott módszernek politikai befolyástól vagy kényszertől, valamint gazdasági nyomásgyakorlástól mentesnek kell lennie (függetlenség követelménye) . Ennek érdekében vizsgálni kell a szervezet

a) tulajdonosi szerkezetét és szervezeti felépítését,

b) pénzügyi erőforrásait,

c) alkalmazottait és

d) vállalatirányítását.

(3) A külső hitelminősítő szervezetnek a hitelminősítéseit rendszeresen, minden jelentősebb esemény után, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia (folyamatos felülvizsgálat követelménye) .

(4) A külső hitelminősítő szervezet az MNB által akkor ismerhető el, ha a piaci területekre vonatkozó értékelési módszerei az alábbi feltételeknek megfelelnek:[26]

a) az utótesztelést legalább egy évre visszamenőleg elvégzi,

b)[27] a (3) bekezdés szerinti rendszeres felülvizsgálatot az MNB ellenőrzi és

c)[28] a külső hitelminősítő szervezet és az általa minősített szervezet közötti kapcsolat az MNB által ellenőrizhető.

(5) A külső hitelminősítő szervezetnek az általa alkalmazott módszerek alapelveit az összes lehetséges felhasználó részére nyilvánossá kell tennie (átláthatóság és nyilvánosságra hozatal követelménye) .

20. §

(1) A külső hitelminősítő szervezet akkor tekinthető el-ismerhetőnek, ha a hitelminősítéseit annak felhasználói hitelesnek és megbízhatónak tekintik. A hitelességet alá kell támasztania a külső hitelminősítő szervezet piaci részesedésének, minősítési tevékenységéből származó bevételeinek, a minősítésén alapuló piaci árképzésnek, valamint hitelminősítését legalább kettő hitelintézetnek használnia kell a kötvénykibocsátása vagy a hitelkockázat meghatározása során (hitelesség és piaci elfogadás követelménye) .

(2) Az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésének minden felhasználó számára - akinek jogos érdeke fűződik a hitelminősítés megismeréséhez - azonos feltételekkel rendelkezésre kell állnia (átláthatóság és nyilvánosságra hozatal követelménye) .

21. §

(1) A hitelminősítési kategória hitelminősítési besoroláshoz rendelése során az MNB a következő mennyiségi és minőségi tényezőket veszi figyelembe:[29]

a) az azonos hitelminősítési kategóriába tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányát,

b) a külső hitelminősítő szervezet által minősített kibocsátók körét,

c) a külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriáinak tartományát,

d) az alkalmazott hitelminősítési kategóriák értelmezését, és

e) a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott meghatározását.

(2) Ha a külső hitelminősítő szervezet kevés nemteljesítési adattal rendelkezik, akkor az azonos hitelminősítési kategóriába tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányára becslést kell készítenie a rendelkezésre álló nemteljesítési adatok alapján.

(3)[30] Az MNB-nek össze kell vetnie az adott külső hitelminősítő szervezet egyes hitelminősítési kategóriájába tartozó elemek nemteljesítésének arányát más külső hitelminősítő szervezetek által minősített, az MNB által egyenértékű hitelkockázatot képviselőnek minősített, a kibocsátókkal szembeni kitettségeknél tapasztalt nemteljesítési arányokkal.

(4)[31] Ha az MNB megítélése szerint a nemteljesítések aránya egy külső hitelminősítő szervezet valamely hitelminősítési kategóriája esetében lényegesen és rendszeresen magasabb a viszonyítási alapnál, akkor a külső hitelminősítő szervezetnek a hitelminősítési kategóriájához a Felügyelet magasabb hitelminősítési besorolást rendel.

(5)[32] Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltételek már nem állnak fenn, akkor az MNB kérelemre vagy hivatalból visszaállítja a külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriájának - az eggyel korábban alkalmazott - hitelminősítési besoroláshoz történő rendelését.

22. §

(1) A hitelintézet egy vagy több elismert külső hitelminősítő szervezet besorolásait is alkalmazhatja az eszközök és a mérlegen kívüli tételek kockázati súlyainak meghatározására.

(2) Ha a hitelintézet egy kitettségi osztályhoz tartozó kitettségek kockázati súlyának meghatározására valamely elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítését használja, akkor az adott kitettségi osztályba tartozó valamennyi kitettségre ezen külső hitelminősítő szervezet hitelminősítését kell használnia.

(3) Ha a hitelintézet egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésének alkalmazása mellett dönt, akkor ezeket a hitelminősítéseket folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia.

(4) A hitelintézet a tőke- és kamatösszeget is magában foglaló - elismert külső hitelminősítő szervezet által készített - hitelminősítéseket használhat.

(5) Ha a minősített tétel esetében csak egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése van, akkor ezen hitelminősítést kell alkalmazni a kockázati súly meghatározására.

(6) Ha a minősített tétel esetében két elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése van, és ezekhez különböző kockázati súlyok tartoznak, akkor ezen kockázati súlyok közül a magasabbat kell alkalmazni.

(7) Ha a minősített tétel esetében kettőnél több elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése van, akkor a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező hitelminősítéshez tartozó kockázati súlyok közül a magasabbat kell alkalmazni.

(8) Ha egy kibocsátási programnak vagy ügyletnek, amihez a kitettség tartozik, van hitelminősítése, akkor az adott kitettség kockázati súlyának meghatározásához ezen hitelminősítést kell alkalmazni.

(9) Ha egy kitettségnek nincs hitelminősítése, de a kibocsátó egy kibocsátási programjának vagy ügyletének -amihez a kitettség nem tartozik - van, vagy a kibocsátónak van egy általános hitelminősítése, akkor ezen hitelminősítést abban az esetben kell az említett kitettségre alkalmazni, ha

a) az magasabb kockázati súlyt képez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, vagy

b) az alacsonyabb kockázati súlyt képez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, de az említett kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó nem alárendelt, fedezetlen kitettségével minden tekintetben egyező vagy jobb szinten van.

(10) Fedezett kötvény esetében - a (8)-(9) bekezdéstől eltérően - a 14. §-t kell alkalmazni.

(11) Egy vállalkozási csoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítés nem alkalmazható a vállalkozási csoporthoz tartozó másik kibocsátó hitelminősítéseként.

(12) A rövid távú hitelminősítés vállalkozással szembeni, kizárólag rövid lejáratú eszköz vagy mérlegen kívüli tétel esetében alkalmazható.

(13) A 10. § (2) bekezdése szerinti rövid távú hitelminősítés - a (14) -(15) bekezdésben meghatározott eltéréssel -kizárólag arra a kitettségre alkalmazható, amelyre a hitelminősítés vonatkozik.

(14) Ha egy rövid távú, minősített ügylethez százötven százalékos kockázati súlyt kell rendelni, akkor az ügylethez tartozó ügyfél összes, nem minősített, fedezetlen és rövid vagy hosszú távú kitettségére vonatkozóan is százötven százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(15) Ha egy rövid távú, minősített ügylethez ötven százalékos kockázati súlyt kell rendelni, akkor a nem minősített, rövid lejáratú kitettség esetében legalább száz százalékos kockázati súlyt kell alkalmazni.

(16) Egy ügyféllel szembeni, hazai pénznemben fennálló (denominált) kitettségre vonatkozó hitelminősítés nem használható fel ugyanezen ügyfél más devizában fennálló (denominált) kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.

VII. Fejezet

EXPORTHITEL-ÜGYNÖKSÉG HITELMINŐSÍTÉSÉNEK ALKALMAZÁSA

23. §

Az exporthitel-ügynökség hitelminősítését az MNB elismeri, ha:[33]

a) a hitelminősítése a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) "Hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló megállapodásban" részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázati pontozásának megfelel, vagy

b) az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, az exporthitel-ügynökség az a) pontban elfogadott módszereket alkalmazza, illetve a hitelminősítéshez - az OECD által elfogadott módszerek által meghatározott -nyolc hitelminősítési besorolás egyikét rendeli, amelyhez a következő táblázat szerinti kockázati súlyt kell alkalmazni:

HARMADIK RÉSZ

BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER

VIII. Fejezet

EGYES KITETTSÉGI OSZTÁLYOK TARTALMA

Központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettség

24. §

Egy kitettség a központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha az

a) központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettség,

b) regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal vagy közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint a központi kormánnyal szembeni kitettségként értékelhető, vagy

c) multilaterális fejlesztési bankkal vagy nemzetközi szervezettel szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint nulla százalékos kockázati súllyal lehet figyelembe venni.

Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség

25. §

(1) Egy kitettség a hitelintézettel vagy a befektetési vállalkozással szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) az hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség,

b) az regionális kormánnyal vagy helyi önkormányzattal szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint nem a központi kormánnyal szembeni kitettségként értékelhető,

c) az közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint a hitelintézettel vagy a befektetési vállalkozással szembeni kitettségként értékelhető, vagy

d) az multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint nem lehet nulla százalékos kockázati súllyal figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti kitettségi osztályba tartozik a jelzálog-hitelintézet ingatlanon alapított önálló zálogjog visszavásárlási vételárából származó követelése.

Vállalkozással szembeni kitettség

26. §

(1) Vállalkozással szembeni kitettségi osztályba tartozik a vállalkozással szembeni kitettségen túl minden olyan hitelkötelezettség jellegű kitettség, amely nem sorolható be a Hpt. 76/C. §-a (1) bekezdésének a)-b) és d)-f) pontja szerinti kitettségi osztályok valamelyikébe.

(2) A hitelintézet a vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül - mint különleges hitelezési kitettséget -azonosítja és elkülönített alosztályba sorolja az olyan kitettséget, amely

a) tárgyi eszköz finanszírozására, illetőleg működtetésére létrehozott vállalkozással szemben áll fenn,

b) vonatkozásában a hitelintézet szerződés alapján jelentős mértékű ellenőrzéssel rendelkezik az eszköz és az általa termelt jövedelem felett, és

c) alapján fennálló kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása a finanszírozott eszköz által termelt jövedelem.

Lakossággal szembeni kitettség

27. §

(1) Egy kitettség a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) természetes személlyel, mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn,

b) a kitettség egy jelentős számú, hasonló jellemzőkkel rendelkező, valamint következetes és hasonló kockázatkezelés alatt álló kitettségeket magában foglaló csoportba sorolható, így lehetővé téve a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázat csökkenését,

c) mikro-, kis- és középvállalkozás esetében az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a hitelintézettel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalatával szembeni tartozása - ideértve minden késedelmes kitettséget, ide nem értve a lakóingatlannal fedezett kitettséget - együttes összege a hitelintézet tudomása szerint nem haladja meg az egymillió eurot vagy annak megfelelő összeget, és annak érdekében, hogy a szükséges adatokat megszerezze, a hitelintézet ésszerű lépéseket tesz, és

d) a kitettséget nem kezelik egyedileg, a vállalkozással szembeni kitettségi osztályba tartozó kitettséghez hasonló módon.

(2) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik a (1) bekezdés a) pontja szerinti személlyel szembeni lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéken meghatározott értéke is, ha a kitettség megfelel az (1) bekezdés c) és d) pontjának.

(3) A hitelintézet vásárolt követelése a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) megfelel a 83-87. §-ban meghatározott követelményeknek,

b) a hitelintézet a követelést nem kapcsolódó harmadik féltől vásárolta és a kitettség nem tartalmaz a hitelintézettel szembeni közvetlen vagy közvetett kitettséget,

c) a vásárolt követelések a kötelezett és ügyfél közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre,

d) a hitelintézet követelése a vásárolt követelésből származó teljes bevételre vagy annak arányos részére áll fenn, és

e) a vásárolt követelések portfóliója jól diverzifikált.

(4) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározottnak nem felel meg a közös vállalati számlákra vonatkozó követelés, és az olyan követelés, amelyhez egymás közti vásárlási és eladási ügyletekre vonatkozó ellenszámlák alá tartoznak.

Részesedések

28. §

Egy kitettség a részesedések kitettségi osztályba tartozik, ha az a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni, hátrasorolt maradványkövetelés.

Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz

29. §

Egy kitettség az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettségi osztályba tartozik, ha

a) az a Hpt. 76/C. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontja szerinti kitettségi osztályba nem sorolható és nem hitelkötelezettséget megtestesítő kitettség, vagy

b) az egy vagyontárgyra vonatkozó lízingszerződés maradványértéke, ide nem értve az 51. § (4) bekezdésében meghatározott értéket.

IX. Fejezet

KOCKÁZATTAL SÚLYOZOTT KITETTSÉG ÉRTÉK

Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség

30. §

(1) A központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly * kitettség értéke ahol

Korreláció (R) = 0, 12*(1-EXP(-50*PD) ) /(1-EXP (-50) ) +0, 24*[1-(1-EXP(-50*PD) ) /(1-EXP(-50) ) ];

Lejárati tényező (b) = (0, 11852-0, 05478*ln(PD) ) 2;

Kockázati súly = (LGD*N[(1-R) 0, 5*G(PD) + (R/(1-R) ) 05*G(0, 999) ]-PD*LGD) *(1-1,5*b) 1*(1+(M-2, 5) *b) *12, 5*1,06;

N(x): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó eloszlásfüggvénye (ahol annak a valószínűsége, hogy egy nulla várható értékű, egy szórású valószínűségi változó értéke kisebb vagy egyenlő x-szel);

G(z): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó inverz eloszlásfüggvénye (ahol az x olyan értéket vesz fel, amely esetén teljesül, hogy N(x) =z) .

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kockázati súlyra vonatkozó képlet alkalmazásakor, ha

a) a PD = 0, akkor a kockázati súly értéke nulla,

b) a PD = 1, és

1. ha a hitelintézet a 45. § (1) bekezdése szerinti nemteljesítéskori veszteségráta értéket alkalmazza, a kockázati súly értéke nulla, vagy

2. ha a hitelintézet saját nemteljesítéskori veszteségrátára becslést alkalmaz, akkor a kockázati súlyt a következők szerint kell meghatározni: max (0,12, 5*(LGD-ELBE) ) azzal, hogy ELBE a hitelintézetnek a nemteljesített kitettségekből származó, várható veszteségre vonatkozó 74. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslése.

(3) A 109. §-ban és a 126. §-ban megállapított követelményeknek megfelelő kitettségre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly * kitettség érték * (0.15 + 160*PDpp)

ahol

PDpp: a fedezet nyújtója nemteljesítési valószínűségének az értéke,

kockázati súly: az ügyfél nemteljesítési valószínűsége értékének és a hitelkockázati védelem nyújtójával szembeni összehasonlítható, közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értékének az (1) bekezdésben megállapított képletbe történő helyettesítésével számított érték,

lejárati tényező (b): a hitelkockázati védelem nyújtója nemteljesítési valószínűségének és az ügyfél nemteljesítési valószínűségének értéke közül az alacsonyabb értékkel számítandó.

(4) Vállalkozással szembeni kitettség esetén, ha a vállalkozás ötvenmillió euronál vagy annak megfelelő összegnél kevesebb éves árbevétellel rendelkező vállalatcsoport tagja, a hitelintézet alkalmazhatja az adott vállalkozással szembeni kitettségre a következő képletet:

Korreláció (R) = 0, 12*(1-EXP(-50*PD) ) /(1-EXP (-50) ) +0,24*[1-(1-EXP(-50*PD) ) /(1-EXP(-50) ) ]-0,04*(1-(S-5) /45)

ahol

S: a vállalatcsoport éves árbevétele, ha az eléri az ötmillió eurot, illetőleg ötmillió euro, ha a vállalatcsoport éves árbevétele nem éri el az ötmillió eurot. Ha a vállalatcsoport méretét a vállalatcsoport éves árbevétele helyett annak konszolidált mérlegfőösszege jobban jellemzi, akkor az éves árbevétel helyett a konszolidált mérlegfőösszeget kell figyelembe venni. Vásárolt követelés esetén az éves összes árbevétel a poolban (halmazban) szereplő egyes kitettségek súlyozott átlaga.

(5) A vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül, mint különleges hitelezési kitettség alosztályba sorolt kitettség kockázati súlyát, ha a hitelintézet nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a XIII. Fejezetben meghatározott minimumkövetelményeknek, akkor a következők szerint kell meghatározni:

(6) A hitelintézet az (5) bekezdés alkalmazásában - a legalább 2, 5 év fennmaradó lejárat esetén - az MNB engedélyével alkalmazhat[34]

a) az 1. kategóriába tartozó kitettség esetében az ötven százalékos, és

b) a 2. kategóriába tartozó kitettség esetében a hetven százalékos kockázati súlyt, ha az adott kategóriába tartozó kitettség esetében a hitelintézet hitelnyújtási feltételei és a (7) bekezdés szerinti tényezőket teljeskörűen figyelembe veszi.

(7) A hitelintézetnek a különleges hitelezési kitettségek kockázati súlyhoz történő hozzárendelése során az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie:

a) pénzügyi erő [mérlegfőösszeg, üzemi (üzleti) eredmény, adózott eredmény, rövid lejáratú kötelezettség, hosszú lejáratú kötelezettség, rövid lejáratú követelés, hosszú lejáratú követelés],

b) politikai és jogi környezet [szerződés elemeinek érvényessége és érvényesíthetősége, országkockázat, árfolyamkockázat],

c) ügylet, illetőleg eszköz jellemzői [lejárata, fedezettsége],

d) a Tpt. szerinti szponzor, fejlesztő és kivitelező pénzügyi ereje, ideértve a magán- és közszféra közti partnerség bevételei és

e) fedezet összetétele és mértéke.

(8) A hitelintézet a 27. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő vállalkozással szembeni vásárolt követelése esetén - ha indokolatlan terhet jelentene számára a 72. §, a 75. § és a 78. § alkalmazása-a 73. §-t, a 76. §-t és a 79. §-t alkalmazhatja.

(9)[35] Az értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhető az olyan - vállalkozással szembeni - vásárolt követelés, visszafizetendő árengedmény, valamint biztosíték vagy részleges garancia, amely nemteljesítési veszteségre, felhígulási kockázatból származó veszteségre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselést jelentő fedezetet biztosít.

(10)[36] Ha a hitelintézet egy kitettség-csoportra olyan feltétellel nyújt hitelkockázat fedezetet, hogy azoknál az n-edik nemteljesítés váltja ki a fedezet lehívását, és ez a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény megszünteti a szerződést és a termék egy elismert külső hitelminősítő szervezet által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik, akkor az Épkr. -ben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a hitelintézet nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével, akkor a kosárban található kitettségek kockázati súlya összeadódik, kivéve (n-1) kitettséget, ahol a várható veszteség 12, 5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettség értéknek az összege nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet értékének 12, 5-szeresét. Az összesítésből kizárandó (n-1) kitettségeket azon az alapon határozzák meg, hogy e kitettségek mindegyikének a kockázattal súlyozott kitettség értéke alacsonyabb legyen, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettség értéke.

Lakossággal szembeni kitettség

31. §

(1) A lakossággal szembeni kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly * kitettség értéke

ahol

Korreláció (R) = 0,03*(1-EXP(-35*PD) ) /(1-EXP (-35) ) +0,16*[1-(1-EXP(-35*PD) ) /(1-EXP(-35) ) ];

Kockázati súly = (LGD*N[(1-R) 05*G(PD) + (R/(1-R) ) 05*G(0, 999) ]-PD*LGD)*12, 5*1, 06;

N(x): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó eloszlásfüggvénye (ahol annak a valószínűsége, hogy egy nulla várható értékű, egy szórású valószínűségi változó értéke kisebb vagy egyenlő x-szel);

G(z): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó inverz eloszlásfüggvénye (ahol az x olyan értéket vesz fel, amely esetén teljesül, hogy N(x) =z) .

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásakor, ha a PD=1, akkor a kockázati súly meghatározására a következő képletet kell alkalmazni: kockázati súly = max(0, 12, 5*(LGD-ELBE) ) azzal, hogy ELBE a hitelintézetnek a nemteljesített kitettségekből származó várható veszteségre vonatkozó 74. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslése.

(3) A 109. §-ban és a 126. §-ban megállapított követelményeknek megfelelő, mikro-, kis- vagy középvállalkozással szembeni kitettségre a kockázattal súlyozott kitettség érték a 30. § (3) bekezdése szerint számítható ki.

(4) Ingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettsé-gi alosztályba tartozó kitettség esetén az (1) bekezdésben szereplő korreláció-képlet alkalmazása helyett a korreláció értékét 0, 15-nek kell tekinteni.

(5) A (6) bekezdés szerinti rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztályba tartozó kitettség esetén az (1) bekezdésben szereplő korreláció-képlet alkalmazása helyett a korreláció értékét 0, 04-nek kell tekinteni.

(6) Egy kitettség rulírozó, lakossággal szembeni kitettség, ha

a) természetes személlyel szemben áll fenn,

b) rulírozó, azaz az ügyfél tartozásának összege a lehívások és visszafizetés eredményeként a hitelintézet által meghatározott határértékig ingadozhat,

c) fedezetlen,

d) a hitelintézet a szerződést lehívásig feltétel nélkül és azonnal felmondhatja,

e) az egy ügyféllel szembeni kitettség legfeljebb 100 000 euro vagy annak megfelelő összeg,

f) a veszteségráta volatilitása a lakossággal szembeni kitettségek átlagos veszteségráta értékéhez képest alacsonyabb, különösen ha az alacsony nemteljesítési valószínűségű minősítési kategóriába tartozik, és

g) a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségként való kezelése összhangban van az alosztály kitettségeinek kockázati jellemzőivel.

(7)[37] Az MNB - a Hpt. 145/A. § szerinti felügyeleti felülvizsgálat keretében - értékeli a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztály és a teljes lakossággal szembeni kitettségi osztály veszteségrátájának relatív volatilitá-sát, valamint felülvizsgálja az alosztály rulírozó, lakossági kitettségként való kezelésének és az alosztály kitettségeinek kockázati jellemzőivel való összhangját.

(8)[38] Az MNB a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztály jellemzőire vonatkozó információkról kérelemre tájékoztatja az illetékes felügyeleti hatóságokat.

(9)[39] Ha egy bankszámlára munkabérből származó rendszeres jövedelem érkezik, az ezen bankszámlához kapcsolódó hitelkeret esetén az MNB eltekinthet a (6) bekezdés c) pontjában meghatározott fedezetlenségre vonatkozó feltételtől. Ebben az esetben a biztosítékból behajtható összeg a nemteljesítéskori veszteségráta becslésében nem vehető figyelembe.

(10) Ha a vásárolt lakossági követelések pooljai (halmazai) esetében nem különíthető el az ingatlannal fedezett és a rulírozó, lakossággal szembeni kitettség az egyéb lakossággal szembeni kitettségtől, akkor ezekre a kitettségekre azon lakossággal szembeni kitettségi alosztályhoz tartozó kockázati súlyt kell alkalmazni, amely a legmagasabb tőkekövetelményt eredményezi.

(11)[40] Az értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhető az olyan lakossággal szembeni vásárolt követelés, visszafizetendő árengedmény, valamint biztosíték vagy részleges garancia, amely nemteljesítési veszteségre, felhígulásból származó veszteségre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselést jelentő fedezetet biztosít.

Részesedések

32. §

(1)[41] A hitelintézet - az MNB engedélyével - a részesedések kitettségi osztály esetében különböző portfóliók tőkekövetelményének meghatározására a 34-36. §-ban foglalt különböző módszereket alkalmazhatja. A különböző módszerek alkalmazásához az engedélyt az MNB akkor adja meg, ha a hitelintézet a különböző módszerek alkalmazását következetesen hajtja végre, és annak célja nem kizárólag a tőkekövetelmény csökkentése.

(2)[42] A hitelintézet a járulékos vállalkozásban fennálló részesedések esetén - az MNB engedélyével - alkalmazhatja a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközre vonatkozó szabályokat, ha a járulékos vállalkozás saját tőkéjének a mérlegfőösszegére vetített aránya meghaladja az ötven százalékot.

33. §[43]

(1) Ha a kitettség megfelel a 15. § (4) és (8) bekezdésében meghatározottnak, valamint a hitelintézet ismeri a kollektív befektetési forma portfóliójának egészét vagy egy részét, akkor a hitelintézet a portfólióban lévő kitettségeket veszi figyelembe a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték meghatározásakor.

(2) Ha a kitettség megfelel a 15. § (4) és (8) bekezdésében meghatározottnak, de a hitelintézet nem felel meg a belső minősítésen alapuló módszer alkalmazási feltételeinek, akkor a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség értékének meghatározásakor

a) a részesedések kitettségi osztályba tartozó kitettsége esetén a 34. §-ban meghatározottak szerint jár el azzal, hogyha egy kitettségről a hitelintézet nem tudja megállapítani, hogy tőzsdei vagy nem tőzsdei, akkor egyéb részvénykitettségként kell kezelni, vagy

b) az a) ponttól eltérően a kollektív befektetési forma portfólióját képező kitettség esetén a Második Részben meghatározottakat kell alkalmazni azzal, hogy

ba) a minősítetlen kitettségekhez kapcsolódó kockázati súly alá tartozó, vagy az adott kitettségi osztály esetén a legmagasabb kockázati súlyt eredményező kitettséghez kapcsolódó kockázati súlyt meg kell szorozni 2-vel,

bb) a ba) alpontba nem tartozó kitettség esetében a kockázati súlyt meg kell szorozni 1,1-el, de a kockázati súly nem lehet 5%-nál alacsonyabb.

(3) Ha a kitettség nem felel meg a 15. § (4) és (8) bekezdésében meghatározottnak, vagy a hitelintézet nem ismeri a kollektív befektetési forma portfólióját, akkor a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség értékének meghatározásakor a 34. §-ban meghatározottak szerint jár el azzal, hogy ha egy kitettségről nem tudja megállapítani, hogy tőzsdei vagy nem tőzsdei, akkor egyéb részvény-kitettségként kell kezelnie.

(4) A hitelintézet a kollektív befektetési forma portfóliójában lévő kitettség átlagos, kockázattal súlyozott kitettség értékét a (2) bekezdésben foglaltak szerint harmadik fél közreműködését is igénybe véve kiszámíthatja, ha biztosított a számítás és az arról szóló jelentés megfelelősége.

1. Egyszerű súlyozási módszer

34. §

(1) Az egyszerű súlyozási módszer alkalmazásakor a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly * kitettség értéke

ahol a kockázati súly

a) a jól diverzifikált portfólióban lévő, 16. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetében 190%,

b) tőzsdén forgalmazott részvénykitettség esetében 290%, vagy

c) egyéb részvénykitettség esetében 370%.

(2) A rövid készpénz pozíció és a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kkr.) szerinti kereskedési könyvben nem nyilvántartott származtatott (derivatív) ügylet az ugyanazon részvényben lévő hosszú pozícióval akkor fedezhető, ha az egyértelműen hozzárendelhető, és a fedezet legalább egyéves időtartamra kiterjed. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolút értékét megszorozzák a vonatkozó kockázati súllyal. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíció esetében a Hpt. 76/E-76/F. § szerint kell eljárni.

(3) A hitelintézet a Hpt. 76/E-76/F. §-ban foglaltak szerint elismerheti hitelkockázati fedezetként a részesedése kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

2. PD/LGD módszer

35. §

(1) A PD/LGD módszer alkalmazásakor, ha a hitelintézet nem rendelkezik elegendő információval a nemtelj esités 68-69. §-ban meghatározott fogalmának használatához, akkor a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a 30. § (l)-(2) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítani azzal, hogy a 30. § (1) bekezdés szerinti kockázati súly értékét 1, 5-del meg kell szorozni.

(2) A részesedések várható veszteség értéke 12, 5-szere-sének és a kockázattal súlyozott kitettség értékének az összege nem haladhatja meg a kitettség érték 12, 5-szeresét.

(3) A részesedések kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet a Hpt. 76/E-76/F. §-a szerint akkor ismerhető el, ha

a) a lejárat öt év és a fedezet nyújtójával szembeni kitettség esetében a nemteljesítéskori veszteségráta 90%, vagy

b) a lejárat öt év és a jól diverzifikált portfólióban lévő, 16. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetében a nemteljesítéskori veszteségráta 65%.

3. Belső modellek módszere

36. §

(1)[44] A belső modellek módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettség érték a hitelintézet részesedésekre vonatkozó, a negyedéves hozam és egy megfelelően megválasztott kockázatmentes kamatláb hosszú távú mintaidőszakra számított különbségének 99%-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidencia intervallumú becslését adó belső kockáztatott érték modellből levezetett potenciális veszteség 12,5-del szorzott értéke. A részesedések portfólió szintjén a kockázattal súlyozott kitettség értéke nem lehet kisebb a 35. §-ban meghatározott módszerrel kiszámított minimális kockázattal súlyozott kitettség értékek és a várható veszteségek 12,5-del szorzott értékének a teljes összegénél. A nemteljesítési valószínűség értéket az 50. § (2) bekezdése, a nemteljesítéskori veszteségráta értéket az 50. § (6)-(7) bekezdése alapján kell kiszámítani.

(2)[45] Az (1) bekezdés szerinti módszert az MNB engedélyezi, ha a hitelintézet megfelel a 90-92. §-ban foglalt rendelkezéseknek.

(3) A hitelintézet a Hpt. 76/E-76/F. §-ban foglaltak szerint elismerheti hitelkockázati fedezetként a részesedések kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz

37. §

(1) Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz esetében a kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = 100% * kitettség értéke.

(2)[46] Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a kitettség a lízingszerződésben kikötött maradványérték, a kockázattal súlyozott kitettség értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = 1/t * 100% * kitettség értéke,

ahol t a következő értékek közül a magasabb: 1, vagy a lízingszerződésből hátralévő időtartam teljes évekhez legközelebbi értéke.

Vásárolt követelés felhígulást kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség érték

38. §

A vásárolt követelés felhígulási kockázatának kockázattal súlyozott kitettség értékét 30. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítani azzal, hogy a nemteljesítés valószínűségét a XI. Fejezet, a nemteljesítéskori veszteségráta értékét az XII. Fejezet szerint kell meghatározni, és a lejáratot egy évnek kell tekinteni. A hitelintézetnek nem kell figyelembe vennie a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a vásárolt követelés felhígulási kockázatát, ha az nem jelentős.

X. Fejezet

VÁRHATÓ VESZTESÉG ÉRTÉKE

Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, vállalkozással vagy lakossággal szembeni kitettség

39. §

(1) A központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, vállalkozással vagy lakossággal szembeni kitettség várható veszteség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség * nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség * kitettség értéke.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásakor az olyan nemteljesített kitettség (PD=1) esetén, amelyre a hitelintézet saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, a várható veszteség értéknek a meghatározásakor a hitelintézetnek a várható értékre vonatkozó, a 74. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslését kell figyelembe vennie. A 30. § (3) bekezdése szerinti kitettség várható vesztesége nulla.

(3) Ha a hitelintézet a vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül a különleges hitelezési kitettség kockázati súlyának meghatározását a 30. § (5) bekezdése szerint végzi, akkor a várható veszteséget a következő táblázat szerint számítja ki:

(4)[47] Ha az MNB engedélyezte a 30. § (6) bekezdésének alkalmazását, akkor a várható veszteség értéke az 1. kategóriába tartozó kitettség esetén 0%, a 2. kategóriába tartozó kitettség esetén 0, 4%.

(5) A vásárolt követelés esetében a felhígulási kockázat várható veszteségének értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség * nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség * kitettség értéke.

Részesedések

40. §

(1) Ha a hitelintézet a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a 34. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteséget a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség értéke = várható veszteség * kitettség értéke,

ahol a várható veszteség

a) a jól diverzifikált portfólióban lévő, 16. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetében 0, 8%,

b) tőzsdén forgalmazott részvénykitettség esetében 0, 8%, vagy

c) egyéb részvénykitettség esetében 2, 4%.

(2) Ha a hitelintézet a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a 35. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteséget a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség * nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség * kitettség értéke.

(3) Ha a hitelintézet a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a 36. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteség 0%.

(4) A 33. §-ban említett kitettség esetén a várható veszteség értékét a 39. § szerint kell kiszámítani.

Értékpapírosítási pozíciókban megtestesülő kitettség

41. §

A Hpt. 76/C. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén a várható veszteség értéke nulla.

Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő kitettség

42. §

Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz várható veszteség értéke nulla.

Várható veszteség kezelése

43. §

(1) A 39. § (1)-(3) és (5) bekezdése szerint számított várható veszteség értékét ki kell vonni az ezen kitettségre elszámolt értékvesztés és képzett céltartalék összegéből.

(2) Nemteljesítettként megvásárolt mérlegtételre kapott kedvezményeket az 51. § (1) bekezdés szerinti elszámolt értékvesztéssel és képzett kockázat céltartalékkal azonos módon kell kezelni.

XI. Fejezet

NEMTELJESÍTÉSI VALÓSZÍNŰSÉG, NEMTELJESÍTÉSKORI VESZTESÉGRÁTA ÉS LEJÁRAT

Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség

1. Nemteljesítési valószínűség

44. §

(1) Hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség nemteljesítési valószínűsége legalább 0, 03%.

(2) Ha a hitelintézet vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozó nemteljesítési valószínűség becslése nem felel meg a XIII. Fejezetben meghatározott minimum követelménynek, és

a) az nem alárendelt követelés, akkor a nemteljesítési valószínűség a hitelintézet várható veszteségre vonatkozó becslésének ezen követelések nemteljesítéskori veszteségrátájával elosztott értéke,

b) az alárendelt követelés, akkor a nemteljesítési valószínűség a hitelintézet várható veszteségre vonatkozó becslésének értéke.

(3) Ha a hitelintézet alkalmazhatja a vállalkozással szembeni kitettségeire a saját nemteljesítéskori veszteségráta becslését és a vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(4) Ha az ügyfél - a 68-69. §-ban meghatározottak szerint - nem teljesített, akkor a hozzá tartozó nemteljesítési valószínűség 100%.

(5)[48] A hitelintézet az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség számítása során a Hpt. 76/E-76/F. § szerint ismerheti el. A hitelintézet a felhígulási kockázat tekintetében az MNB engedélyével más - a XIV. Fejezetben nem szereplő - előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtót is figyelembe vehet, ha a hitelkockázati fedezetet nyújtója legalább három éve már nyújt fedezetet.

(6) Ha a hitelintézet kitettségeire saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, akkor az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség meghatározása során a 45. § (4) bekezdésére tekintettel ismerheti el.

(7) A vállalkozással szembeni vásárolt követelés esetében a felhígulási kockázat nemteljesítési valószínűségének értéke megegyezik a vásárolt követelés felhígulási kockázatából származó várható veszteségére vonatkozó becsléssel.

(8) Ha a hitelintézet a vállalkozással szembeni kitettségre saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, valamint a vállalkozással szembeni vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(9)[49] A hitelintézet az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nemteljesítési valószínűség számítása során a Hpt. 76/E-76/F. §-ával összhangban ismerheti el. A hitelintézet - az MNB engedélyével - más - a XIV. Fejezetben nem szereplő - előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtót is figyelembe vehet.

(10) Ha a hitelintézet a vállalkozással szembeni vásárolt követelésére saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, akkor az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség meghatározása során a 45. § (4) bekezdésre tekintettel ismerheti el.

(11) Az (5) és (9) bekezdés vonatkozásában a hitelintézet - a 108. § bekezdéstől eltérően - elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtójaként a vásárolt követelés eredeti jogosultját, ha az a Hpt. 76/E. §-a (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel.

2. Nemteljesítéskori veszteségráta

45. §

(1) A hitelintézetnek a következő nemteljesítéskori veszteségrátát kell alkalmaznia:

a) elismert hitelkockázati fedezettel nem ellátott, nem alárendelt kitettség esetén: 45%,

b) elismert hitelkockázati fedezettel nem ellátott, alárendelt kitettség esetén: 75%,

c)[50] a 14. §-ban meghatározott fedezett kötvény esetén: 11,25%,

d) ha a hitelintézet nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a XIII. Fejezetben meghatározott követelményeknek, akkor nem alárendelt, vállalkozással szembeni vásárolt követelésben megtestesülő kitettség esetén: 45%,

e) ha a hitelintézet nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a XIII. Fejezetben meghatározott követelményeknek, akkor alárendelt, vállalkozással szembeni vásárolt követelésben megtestesülő kitettség esetén: 100%, vagy

f) vállalkozással szembeni vásárolt követelés felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 75%.

(2) Az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a hitelintézet- a Hpt. 76/E-76/F. §-sal összhangban - elismerheti a nemteljesítéskori veszteségráta számítása során.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a hitelintézet vállalkozással szembeni követelésére saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz és a vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor felhígulási és a nemteljesítés kockázatára vonatkozó számításai során alkalmazhatja a nemteljesítéskori veszteségráta becslését.

(4)[51] Az (1) bekezdéstől eltérően, a hitelintézet - az MNB engedélyével - központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségre saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmazhat, ha az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető a nemteljesítési valószínűség, illetőleg nemteljesítéskori veszteségráta korrekciója által és a XIII. Fejezetben meghatározott követelmények teljesülnek. A hitelintézet a fedezett kitettséghez nem rendelhet olyan korrigált nemteljesítési valószínűségi értéket vagy nemteljesítéskori veszteségrátát, amelynek eredményeként a korrigált kockázati súly alacsonyabb lesz, mint a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas, közvetlen kitettség kockázati súlya.

(5) Az (1) és (4) bekezdéstől eltérően, a 30. § (3) bekezdése alkalmazásában a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas és közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségrátája megegyezik a hitelkockázati fedezet nyújtójával vagy az ügyféllel szembeni fedezetlen ügylet nemteljesítéskori veszteségrátájával. Ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt a fedezet nyújtója és az ügyfél nemteljesítése egyidejűleg következik be, akkor a rendelkezésre álló információkból vagy a hitelkockázati fedezet jellegéből következően a behajtott összeg a hitelkockázati fedezet nyújtója vagy az ügyfél pénzügyi helyzetétől függ.

3. Lejárat

46. §

A hitelintézetnek a kitettsége vonatkozásában a lejáratot kettő és fél évnek kell tekintenie, kivéve arepóügyletet, az értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletet, amely esetében fél évnek kell tekintenie a lejáratot.

47. §

(1) A 46. §-tól eltérően, ha a hitelintézet a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségére saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyen-értékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a lejárati időt ezen kitettségek mindegyikére a (2)-(14) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítani.

(2) A lejárati idő nem haladhatja meg az öt évet.

(3) Előre meghatározott pénzáramlási időpontokkal rendelkező eszköz esetében a lejáratot az alábbi képlet szerint kell számítani:

ahol

a) Ma lejárat,

b) CFt az ügyfél által szerződés alapján, t időszak során kifizetett pénzáramlást jelöli, amely magában foglalja a kölcsöntőke, a kamat és a díj fizetését is.

(4) Az olyan származtatott ügylet esetében, amelyre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak, a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább egy év. A lejárati idő súlyozása során minden kitettség névértékét kell figyelembe venni.

(5)[52] Az olyan - hitelkockázati fedezettel teljes mértékben ellátott - származtatott ügylet és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel esetében, amelyre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak, a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább tíz nap. Ha repóügyletre, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább öt nap. A lejárati idő súlyozása során minden kitettség szerződéskötéskori értékét (elvi főösszegét) kell figyelembe venni.

(6) Ha a hitelintézet a vállalkozással szembeni vásárolt követelésére saját nemteljesítési valószínűség becslést alkalmaz, akkor a lehívott összeg lejárata a vásárolt követelések súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább kilencven nap. Ugyanezt a lejárati időt kell alkalmazni a szerződésben meghatározott, vásárolt követelésre vonatkozó kötelezettségvállalás le nem hívott részére, ha a szerződés lejárat előtti visszafizetést vagy törlesztést biztosít, vagy a vásárolt követelést megvásárló hitelintézet számára hitelkockázati fedezetet nyújt az olyan jövőbeli követelés jelentős minőségromlása ellen, amelyet megvásárol az ügyleti feltételeknek megfelelően. Az ilyen hitelkockázati fedezettel el nem látott kitettség esetében a le nem hívott összeg lejárata a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárolt követelés hátralévő lejáratának az összege, de legalább kilencven nap.

(7) A (3)-(6) bekezdésben nem meghatározott eszköz esetén, valamint ha a hitelintézet nem tudja a lejáratot a (3) bekezdés szerint meghatározni, akkor a lejárat az olyan hátralévő maximális időtartam - években kifejezve -, amely az ügyfél számára a szerződésen alapuló kötelezettségének teljesítésére rendelkezésre áll, de legalább egy év.

(8) Az olyan kitettségre,

a) amelyre a partnerkockázatról szóló jogszabályban meghatározott belső modell módszer kerül alkalmazásra, és

b) amelynél a nettósítási halmazban lévő szerződések közül a leghosszabb lejáratúnak a lejárata meghaladja az egy évet,

a lejáratot az alábbi képlet szerint kell számolni:

ahol

ba) dfk: a kockázatmentes diszkonttényező

bb) tk időtartamra

bc) a többi jel meghatározása a partnerkockázatról szóló jogszabályban meghatározott belső modell módszer szerint értendő.

(9)[53] A (8) bekezdéstől eltérően, a hitelértékelés egyoldali kiigazításának kiszámításához belső modell módszert alkalmazó hitelintézet - az MNB engedélyével - alkalmazhatja e módszert a tényleges lejáratig hátralévő átlagos futamidő becslésre, amelyet a lejáratként értelmezhet, ha a megelőző három évben az e bekezdésben meghatározott módszerrel számított érték pontosabban közelítő értéket ad, mint a (8) bekezdés szerinti képlet alkalmazása.

(10) A (3) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazandó az olyan nettósítási halmazra is, amelyben minden szerződés eredeti lejárata egy évnél rövidebb.

(11) A 30. § (3) bekezdése szerinti kitettségre a lejárat a hitelkockázati fedezet tényleges lejárata, de legalább egy év.

(12) A (3)-(6) és (7) bekezdéstől eltérően a lejárati időt legalább egy napnak kell tekinteni[54]

a) 18. §-ban meghatározott, hitelkockázati fedezettel ellátott származtatott ügylet,

b) hitelkockázati fedezettel ellátott értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel, és

c) repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetében, ha a hitelintézet belső szabályzata, illetőleg a szerződés megköveteli a biztosíték napi feltöltését és újraértékelését, valamint tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi nemteljesítés vagy a biztosíték fedezet-kiigazításának elmaradása esetében a biztosíték azonnali érvényesítését vagy beszámítását.

(13) A lejárat értéke legalább egy nap az olyan egyéb rövid lejáratú kitettség esetében, amelyik nem az ügyfél finanszírozására irányul.

(14) A lejárati eltéréseket a XVII. Fejezet szerint kell kezelni.

Lakossággal szembeni kitettség

48. §

(1) Lakossággal szembeni kitettség nemteljesítési valószínűsége legalább 0, 03%.

(2) Az ügyfél nemteljesítése és a kitettség nemteljesítetté válása esetén a nemteljesítési valószínűség 100%.

(3) A lakossággal szembeni vásárolt követelés felhígu-lási kockázatra vonatkozó nemteljesítési valószínűség becslés értékének meg kell egyeznie a felhígulási kockázatra vonatkozó várható veszteség becsléssel. Ha a hitelintézet a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(4) A hitelintézet az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség - a 49. § (4) bekezdése figyelembevétele melletti - korrekciója során elismerheti. Ha a hitelintézet a felhígulási kockázat esetében nemteljesítéskori veszteségrátára saját becslést nem alkalmaz, akkor a Hpt. 76/E-76/F. §-ában meghatározottak szerint kell eljárnia.

(5) A (4) bekezdés vonatkozásában a hitelintézet elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtójaként - a 108. § bekezdéstől eltérően -a vásárolt követelés eredeti jogosultját, ha az a Hpt. 76/E. §-a (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel.

49. §

(1)[55] A hitelintézet - az MNB engedélyével - saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést végezhet, ha megfelel a XIII. Fejezetben meghatározott feltételeknek.

(2) A lakossággal szembeni vásárolt követelés felhígulási kockázatára vonatkozó nemteljesítéskori veszteségráta értéke 75%.

(3) Ha a hitelintézet a vásárolt követelés felhígulási kockázatára vonatkozó várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseit.

(4)[56] Egyedi kitettség vagy kitettségek pooljára (halmazára) vonatkozó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hitelezési kockázat mérséklő hatása - az MNB engedélyével, a Negyedik Részben meghatározott feltételek esetén - elismerhető a nemteljesítési valószínűségre és a nemteljesítéskori veszteségrátára vonatkozó becslés korrekciója során. A hitelintézet nem rendelhet a fedezett kitettséghez olyan korrigált nemteljesítési valószínűséget és nemteljesítéskori veszteségrátát, amely alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, mint a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas, közvetlen kitettség kockázati súlya.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően, a 31. § (3) bekezdésének alkalmazásában a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas és közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségrátája megegyezik a hitelkockázati fedezet nyújtójával vagy az ügyféllel szembeni hitelkockázati fedezettel el nem látott ügylet nemteljesítéskori veszteségrátájával. Ha a hitelkockázati fedezettel ellátott ügylet lejárati ideje alatt a hitelkockázati fedezetet nyújtó és az ügyfél nemteljesítése egyidejűleg következik be, akkor a rendelkezésre álló információ és a hitelkockázati fedezet jellege alapján a behajtott összeg a hitelkockázati fedezet nyújtójának vagy az ügyfélnek a pénzügyi helyzetétől függ.

Részesedések

50. §

(1) Részesedések nemteljesítési valószínűségének értékét - (2)-(5) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével - a vállalkozással szembeni kitettségre alkalmazandó módszer szerint kell meghatározni, ha a hitelintézet a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a 35. §-ban meghatározott módszer szerint számítja ki.

(2) A hosszú távú ügyfélkapcsolaton alapuló befektetések tekintetében a tőzsdén forgalmazott részesedések nemteljesítési valószínűsége legalább 0, 09%.

(3) Nem tőzsdén forgalmazott részesedések - ha a befektetés megtérülése rendszeres, időszakonkénti és nem tőkenyereségből származó pénzáramláson alapul - nemteljesítési valószínűsége legalább 0, 09%.

(4) A nem hosszú távú ügyfélkapcsolaton alapuló befektetések tekintetében a tőzsdén forgalmazott részesedések - ideértve a 34. § (2) bekezdése szerinti rövid pozíciót is - nemteljesítési valószínűsége legalább 0, 4%.

(5) Egyéb részesedések - ideértve a 34. § (2) bekezdése szerinti rövid pozíciót is - nemteljesítési valószínűsége legalább 1, 25%.

(6) A részesedésekhez rendelendő nemteljesítéskori veszteségráta 90%.

(7) A (6) bekezdéstől eltérően, a jól diverzifikált portfolióban lévő, a 16. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetében a nemteljesítéskori veszteségráta 65%.

(8) A részesedések lejárati ideje öt év.

XII. Fejezet

KITETTSÉG ÉRTÉKE

Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, vállalkozással vagy lakossággal szembeni kitettség

51. §

(1) A mérlegen belüli kitettség értéke az értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti, bruttó érték.

(2) Vásárolt eszköz esetében is az (1) bekezdés alkalmazandó azzal, hogy ha a vásárolt eszközben megtestesülő tartozás összege

a) nagyobb ezen eszköz könyv szerinti értékénél, akkor a különbözetet diszkontként,

b) kisebb ezen eszköz könyv szerinti értékénél, akkor a különbözetet prémiumként kell figyelembe venni.

(3) A hitelintézetnek a kitettség értékét a Hpt. 76/E-76/F. § szerint kell kiszámítania

a) a repóügyletre, az értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, ha szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaz, vagy

b) a mérlegen belüli nettósítási ügyletre.

(4) A lízingügyletből származó kitettség értéke a lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke, ahol a minimális lízingdíjak a lízingszerződés időtartama alatt a lízingbe vevőtől követelt vagy követelhető pénzösszegek (tőketörlesztő és kamattörlesztő rész) és szerződésben kikötött maradványérték összege. Ha a lízingügylethez kapcsolódó hitelkockázati fedezet nyújtója a 108. § és a hitelkockázati fedezet nyújtója által nyújtott hitelkockázati fedezet a 120-123. § szerinti követelményeknek megfelel, akkor a minimális lízingdíjak tartalmazza a garantált maradványértéket.

(5) A 18. § szerinti származtatott ügyletek esetében a kitettség értékét a partnerkockázatról szóló jogszabályban meghatározott módszerrel kell meghatározni.

(6) A vásárolt követelés kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározása során a kinnlévő összeget csökkenteni kell a felhígulási kockázat hitelezésikockázat-mérséklés előtti tőkekövetelményével.

(7) Repóügyletből, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletből, hosszú elszámolási idejű ügyletből és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelből származó kitettség értéke az értékpapír vagy az áru könyv szerinti értéke. Ha a hitelintézet a XVI. Fejezet szerinti pénzügyi biztosítékok összetett módszerét alkalmazza, akkor a kitettség értékét az áruhoz vagy az értékpapírhoz rendelendő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(8) A (7) bekezdéstől eltérően, a központi szerződő féllel szembeni kitettség értékét a partnerkockázatról szóló jogszabályban meghatározottak szerint kell meghatározni, ha a központi szerződő fél minden ügyfelének hitelkockázata napi szinten biztosítékkal teljes mértékben fedezett.

(9)[57] Az MNB a honlapján közzéteszi a (8) bekezdésben említett feltételnek megfelelő központi szerződő felek listáját.

(10) A (7)-(8) bekezdéstől eltérően, a hitelintézet repóügyletből, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletből, hosszú elszámolási idejű ügyletből és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelből származó kitettség értékét

a) ha a hitelintézet a partnerkockázatról szóló külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel, akkor a partnerkockázatról szóló külön jogszabály szerint, vagy

b) ha a XVI. Fejezet szerinti belső modell módszer alkalmazási feltételeinek megfelel, akkor 132. § szerint határozza meg.

(11) A (12)-(16) bekezdésben meghatározott ügyletek kitettségi értéke a kötelezettségvállalás keretében le nem hívott összeg és a - (12)-(16) bekezdés szerinti - hitel-egyenértékesítési tényező szorzata.

(12) A hitelintézet által bármikor, feltétel nélkül és azonnali hatállyal felmondható vagy a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás esetén automatikusan a megállapodás felmondását eredményező hitelkeret esetében a kitettség érték meghatározásakor a hitelkeretet 0%-os hitelegyenértékesítési tényezővel kell megszorozni. Ennek feltétele, hogy a hitelintézet folyamatosan figyelemmel kísérje az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint a belső rendszere a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás azonnali megállapítását lehetővé tegye.

(13) Az áruk mozgásából eredő, rövid lejáratú okmányos meghitelezés esetén a kibocsátó és az akkreditívet megerősítő hitelintézet a kitettség értékének meghatározásához az okmányos meghitelezés értékét húsz százalékos hitelegyenértékesítési tényezővel megszorozva számítja ki.

(14) A hitelintézet az általa előzetes értesítés és feltétel nélkül bármikor felmondható vagy érvényteleníthető, rulí-rozó, vásárolt követelések megvásárlására szóló, le nem hívott ígérvény esetében nulla százalékos hitelegyenértékesítési tényezőt alkalmaz. Ennek feltétele, hogy a hitelintézet folyamatosan figyelemmel kísérje az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint a belső rendszere a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás azonnali megállapítását lehetővé tegye.

(15) A hitelintézet a (12)-(14) bekezdésben meghatározotton kívüli egyéb hitelkeret, rulírozó hitelmegállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzése (note issuance fa-cilities, NIF), valamint középtávú rulírozó megállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzése és a kibocsátásban való közreműködése (revolving underwriting facili-ties, RUF) esetében hetvenöt százalékos hitelegyenértékesítési tényezőt alkalmaz.

(16)[58] Ha a hitelintézet a XIII. Fejezetben meghatározott, a saját hitelegyenértékesítési faktorra vonatkozó becslés alkalmazásához szükséges minimum követelménynek megfelel, akkor az MNB engedélyével a saját hitelegyenértékesítési tényezőre becsléseket alkalmazhat a (12)-(15) bekezdésben említett ügyletek esetében.

(17) Ha a kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbításának eredményeként - új kötelezettségvállalásként - jön létre, akkor az eredeti és a hosszabbítás eredményeként létrejött kötelezettségvállaláshoz tartozó hitelegyenértékesítési tényezők közül az alacsonyabbat kell alkalmazni.

52. §

Az 51. §-ban nem meghatározott, mérlegen kívüli tétel esetében - a 17. §-ban meghatározott kategóriák figyelembevételével - a kitettség értékének meghatározásakor:

a) a kockázatmentes tételt nulla százalékos,

b) az alacsony ügyletkockázatú tételt húsz százalékos,

c) a közepes ügyletkockázatú tételt ötven százalékos,

d) az a)-c) pontba nem sorolható, teljes ügyletkockázatú tételt száz százalékos

ügyletkockázati súllyal kell megszorozni.

Részesedések vagy egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz

53. §

Részesedések vagy egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz esetén a kitettség értéke a mérleg szerinti érték.

XIII. Fejezet

BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER MINIMUMKÖVETELMÉNYEI

A minősítési rendszerrel szembeni általános követelmények

54. §

(1) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása során használt minősítési rendszernek magában kell foglalnia minden olyan módszert, folyamatot, ellenőrzést, adatgyűjtést, adatkezelést és informatikai rendszert, amelyek biztosítják a hitelezési kockázat mérését, a kitettségek minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolását, valamint az egyes kitettségekhez tartozó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítékori veszteségráta becslések számszerűsítését.

(2) Ha a hitelintézet többféle minősítési rendszert alkalmaz, akkor az ügyfél vagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit és az eljárás rendjét a belső szabályzatban kell rögzítenie.

(3) A besorolási feltételeket és az eljárási rendet rendszeresen - legalább évente - felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az aktuális portfóliót megfelelően jellemezzék és megfeleljenek a külső feltételek változásának.

1. A minősítési rendszerek struktúrája

55. §

Ha a hitelintézet a kockázati paraméterek megállapítására közvetlen becslést alkalmaz, akkor a becsléseket a minősítési kategóriák egy folytonos minősítési skálán történő ábrázolásának lehet tekinteni.

56. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél

a) a minősítési rendszernek az ügyfél és az ügylet kockázati jellemzőit egyaránt figyelembe kell vennie,

b) a minősítési rendszernek rendelkeznie kell egy olyan ügyfél-minősítési skálával, amely kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatát tükrözi,

c) az ügyfél-minősítési skála legalább 7 kategóriát tartalmaz a teljesítő ügyfelek, és 1 kategóriát a nemteljesítést megvalósító ügyfelek tekintetében,

d) az ügyfél-kategória olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyfél-minősítési skáláján belül, amelybe az ügyfeleket a nemteljesítési valószínűség becslésének meghatározására használt és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján sorolják be,

e) az ügyfél-kategóriák közti viszonyt dokumentálni kell az egyes kategóriákhoz tartozó nemteljesítési kockázatszintek és az adott nemteljesítési kockázatszint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint,

f) ha a hitelintézet portfóliója egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódik, az ügyfélkörön belül elégséges számú ügyfél-kategóriával kell rendelkezni ahhoz, hogy elkerülhető legyen az adott kategórián belüli aránytalanul magas ügyfél-koncentráció, valamint az adott kategórián belüli számottevő koncentráció indokoltságát empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy egy ügyfél-kategória ésszerűen keskeny nemteljesítési valószínűség sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik,

g) saját nemteljesítéskori veszteségráta becslés alkalmazásához a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügylet nemteljesítéskori veszteségráta tulajdonságait jellemző ügyletminősítési skálát,

h) az ügyletkategória olyan kockázati kategóriát jelent a minősítési rendszer ügyletminősítési skáláján, amelybe a kitettségeket jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján sorolják be, és amely a nemteljesítéskori veszteségráta becslések meghatározásának alapját jelenti, ahol az ügyletkategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási szempontjainak leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szintek megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat,

i) egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció indokoltságát empirikus adatokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny nemteljesítéskori veszteségráta sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik,

j) a 30. § (5)-(7) bekezdésében meghatározott különleges hitelezési kitettségekhez kapcsolódó módszer alkalmazásakor a hitelintézet mentesül azon követelmény alól, hogy olyan ügyfélminősítési skálával rendelkezzen, amely kizárólag az adott kitettséghez tartozó nemteljesítési kockázatot tükrözi, valamint ezen kitettségeknél - a c) ponttól eltérően - az ügyfélminősítési skálának legalább 4 kategóriát kell tartalmaznia teljesítő ügyfelek, és 1 kategóriát a nemteljesítő ügyfelek tekintetében.

(2) A koncentráció számottevő

a) az (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában, ha egy ügyfélkategória az ügyfelek,

b) az (1) bekezdés i) pontja alkalmazásában, ha egy ügyletkategória az ügyletek

számának több mint egyharmadát tartalmazza.

57. §

(1) Lakossággal szembeni kitettségeknél

a) a minősítési rendszernek valamennyi meghatározó ügyfél- és ügylet-jellemző alapján mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát tükröznie kell,

b) a kockázati szintek megkülönböztetésének biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy poolon (halmazon) belüli kitettségek száma elégséges legyen a kockázatok számszerűsítéséhez, valamint a veszteség jellemzőinek a kategória vagy pool (halmaz) szintjén történő jóváhagyásához,

c) a kitettségek ügyfél-kategóriák vagy poolok (halmazok) közötti koncentrációja nem lehet aránytalanul magas,

d) a kitettségek kategóriákhoz és poolokhoz (halmazokhoz) rendelési folyamatnak lehetővé kell tennie a kockázatok értelmezhető megkülönböztetését, és biztosítania kell a homogén kitettségek egy csoportba tartozását, valamint a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy pool (halmaz) szintjén azzal, hogy vásárolt követelések esetén a csoportosításnak az eladó hitelezési gyakorlatát, valamint a kötelezettek heterogenitását is tükröznie kell.

(2) A lakossággal szembeni kitettségek kategóriákba és poolokba (halmazokba) sorolásakor a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

a) ügyfélkockázati jellemzők,

b) ügyletkockázati jellemzők, ideértve különösen a termék vagy biztosíték, illetve mindkettő típusát azzal, hogy kifejezetten azokkal az esetekkel is foglalkozni kell, ha ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet, és

c) késedelem, kivéve, ha az nem okoz jelentős kockázatot.

2. Kategóriákba és poolokba (halmazokba) sorolás

58. §

(1) A hitelintézetnek egyértelmű meghatározásokkal, kritériumokkal, eljárásokkal és módszerekkel kell rendelkeznie a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak, eljárásoknak és meghatározásoknak lehetővé kell tennie a minősítést végzők számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen sorolják be. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységek és földrajzi régiók között is fenn kell tartani.

(3) A minősítési folyamat dokumentációinak lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásának megértését, újraelőállítását és értékelését.

(4) A minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolás kritériumainak összhangban kell lennie a hitelintézet belső szabályzataival, ideértve a nem problémamentes ügyfelek és ügyletek kezelésére vonatkozó belső szabályzatokat is.

(5) Az ügyfelek és ügyletek kategóriákba és poolokba (halmazokba) sorolásakor az összes meghatározó információt figyelembe kell venni. Az információknak aktuálisnak és alkalmasnak kell lenniük arra, hogy előre jelezzék a kitettség jövőbeni teljesítőképességét.

(6) Minél kevesebb információ van, annál szigorúbb módon kell a kitettségeket ügyfél- és ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) rendelni. Ha egy belső minősítési besorolás elsődlegesen külső minősítés alkalmazásán alapul, akkor a hitelintézetnek gondoskodnia kell arról, hogy összes meghatározó információ beépüljön az alkalmazás során.

3. A kitettségek besorolása

59. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségeknél

a) minden ügyfelet a hitelbírálati folyamat részeként kell ügyfél-kategóriába sorolni,

b) ha a hitelintézet saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a hitelbírálati folyamat részeként minden kitettséghez ügyletkategóriát is kell rendelni,

c) ha a hitelintézet a különleges hitelezési kitettségekhez kapcsolódóan a 30. § (5)-(7) bekezdés szerinti módszert alkalmazza, ezen kitettségeket az 56. § j) pontjában meghatározott kategóriákba kell sorolni,

d) minden ügyfelet külön kell minősíteni azzal, hogy a belső szabályzatban rögzíteni kell az egyedi ügyfelek és az ügyfélcsoportok megfelelő kezelését.

(2) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással

szembeni kitettség besorolásakor - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - ugyanazon ügyfél különböző kitettségeit azonos ügyfél-kategóriába kell sorolni.

(3) Ugyanazon ügyfél különböző kitettségei egy ügyfél-kategóriában szerepelnek, kivéve ha

a) a kitettségek az országhoz kapcsolódó különböző országkockázatot tartalmaznak, attól függően, hogy a kitettségek nemzeti pénznemben vagy devizában denomináltak-e,

b) a kitettséghez kapcsolódó hitelkockázati fedezet figyelembevétele az ügyfél-kategóriába sorolás korrekcióját eredményezi, és

c) jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.

60. §

A hitelbírálati folyamat részeként minden lakossággal szembeni kitettséget kategóriába vagy poolba (halmaz) kell sorolni.

61. §

(1) A kitettség kategóriába vagy poolba (halmazba) sorolásához a hitelintézet dokumentálja

a) a besorolási folyamat bemeneti vagy kimeneti adatainak felülbírálati lehetőségét,

b) a felülbírálat jóváhagyásáért felelős személyeket, valamint

c) a végrehajtott felülbírálatot és a felülbírálatot végző személyeket.

(2) A hitelintézetnek elemeznie kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésnek tartalmaznia kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességének értékelését is, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott személyek szerinti bontásban.

4. A besorolási folyamat integritása

62. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél

a) a besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan személynek kell végeznie és jóváhagynia, akinek a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből nem származik közvetlen előnye,

b) a besorolásokat legalább évente egyszer felül kell vizsgálni azzal, hogy a kiemelkedő kockázatú ügyfeleket és a nem problémamentes kitettségeket ennél gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni, és

c) ha az ügyféllel vagy kitettséggel kapcsolatban lényeges új információ merül fel, a besorolást ismételten el kell végezni.

(2) A hitelintézetnek hatékony eljárással kell rendelkeznie a nemteljesítési valószínűség értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint a nemteljesítéskori veszteségráta értékeit és a hitelegyenértékesítési tényezőket befolyásoló ügyletjellemzőkre vonatkozó információk megszerzésére és aktualizálására.

(3) Lakossággal szembeni kitettségek esetében évente legalább egyszer aktualizálni kell az ügyfél- és ügyletbesorolásokat, vagy - alkalmazásától függően - felül kell vizsgálni az egyes azonosított kockázati poolok (halmazok) veszteségi jellemzőit és késedelmét. A hitelintézet legalább évente reprezentatív minta segítségével felülvizsgálja az egyes kitettségek poolon (halmazon) belüli helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő poolba (halmazba) sorolják.

5. Modellek alkalmazása

63. §

(1) Ha a hitelintézet statisztikai modelleket vagy egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- és ügyletkategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához, akkor a (2)-(6) bekezdésben meghatározott követelmények alapján kell eljárnia.

(2) A modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények. A modellben felhasznált változóknak ésszerű és hatékony alapot kell képezniük az előrejelzések számára, és a modellek nem tartalmazhatnak lényeges torzítást.

(3) A hitelintézetnek olyan eljárással kell rendelkeznie, amely alkalmas a modellek bemenő adatainak ellenőrzésére, ami magában foglalja az adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelését is.

(4) A modell elkészítésére felhasznált adatoknak a hitelintézet ügyfelei vagy kitettségei csoportjára vonatkozóan reprezentatívnak kell lennie.

(5) A hitelintézet évente legalább egyszer átfogóan ellenőrzi az alkalmazott modelleket, ami magában foglalja a modell előrejelző képességének és stabilitásának figyelemmel kísérését, a modell-specifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését.

(6) A hitelintézet a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a statisztikai modelleket szakmai értékeléssel felülvizsgálja. A felülvizsgálati folyamat a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák mérséklésére irányul. A szakmai értékelésnek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett lényeges minőségi információt. A hitelintézetnek dokumentálnia kell a szakmai értékelés és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának a módját.

6. Minősítési rendszerek dokumentálása

64. §

(1) A hitelintézet dokumentálja a minősítési rendszer felépítését és működését, hogy az e fejezetben meghatározott minimum követelményeknek való megfelelést alátámassza. A dokumentum tartalmazza:

a) a portfólió differenciálását és szegmentálását,

b) a minősítési kritériumokat,

c) az ügyfelek és kitettségek minősítését végző személyek felelősségi körét,

d) a minősítés felülvizsgálatának gyakoriságát, és

e) a minősítési folyamat vezetői ellenőrzését.

(2) A hitelintézet dokumentálja

a) az általa alkalmazott minősítési kritériumok kiválasztását alátámasztó szempontokat és elemzéseket,

b) a minősítési folyamatban bekövetkező jelentős változásokat,

c) a minősítési folyamatban a legutolsó felügyeleti felülvizsgálatot követően bekövetkezett változások azonosításának módját,

d) a minősítések hozzárendelésének rendszerét, a minősítés-besorolási folyamatot és a belső ellenőrzést, és

e) a nemteljesítés és a veszteség általa használt egyedi - 68-69. §-ban meghatározottakkal összhangban lévő -meghatározásait.

(3) Ha a hitelintézet a minősítési folyamatban statisztikai modelleket alkalmaz, akkor dokumentálnia kell ezek módszertanát, becslések kategóriákhoz, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy poolokhoz (halmazokhoz) rendelése elméletét, feltételeit, illetőleg matematikai empirikus alapjait, a modellhez alkalmazott adatforrások részletes leírását, valamint azon körülményeket, amelyek esetén a modell nem működik hatékonyan. A dokumentáció tartalmazza a modell jóváhagyásához alkalmazott szigorú statisztikai módszereket.

(4) Harmadik féltől átvett minősítési modell alkalmazása nem mentesíti a hitelintézetet a minősítési rendszerekre vonatkozó rendelkezések teljesítése alól.

7. Adatok karbantartása

65. §

(1) A hitelintézet a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettségéhez kapcsolódóan a következő adatokat gyűjti és tárolja

a) az ügyfél és az elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó minősítéstörténete,

b) a minősítés időpontja,

c) a minősítéshez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek,

d) a minősítésért felelős személy neve és beosztása,

e) a nemteljesítő ügyfelet és kitettséget azonosító adatok,

f) a nemteljesítés időpontja és körülménye, valamint

g) a minősítési kategóriákhoz nemteljesítési valószínűség értékkel és a tényleges nemteljesítési aránnyal kapcsolatos, valamint az átminősítéshez kapcsolódó adatok.

(2) Ha a hitelintézet nem alkalmazhat saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyenértékesítési tényező becslést, akkor az (1) bekezdésen kívül adatokat kell gyűjtenie a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta érték és a45. §-ban meghatározott érték, valamint a tényleges hitelegyenértékesítési tényező és az 51. §-ban meghatározott érték közötti összehasonlításokról.

(3) Ha a hitelintézet saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmazhat, akkor

a) az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg és hitelegyenértékesítési tényező becslések múltbeli adatsorait,

b) a minősítések és a becslések időpontját,

c) a minősítéshez, valamint a nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyenértékesítési tényező becsléshez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket,

d) az ügyletminősítést végző személy nevét, valamint azon személy nevét, aki a nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg a hitelegyenértékesítési tényező becslést végezte,

e) az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó nemteljesítéskori veszteségrátára és hitelegyenértékesítési tényezőre vonatkozó becsült és tényleges adatokat,

f) a garancia, a készfizető kezesség vagy a hitelderivatí-va hatásának figyelembevétele előtt és után számított (4) bekezdés szerinti veszteségrátákat, valamint

g) minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevőit gyűjti és tárolja.

(4) Ha a hitelintézet saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a hitelderivatíva, a készfizető kezesség és a garancia hitelezésikockázat-mérséklésének a hatását be kell építenie a nemteljesítéskori veszteségrátába.

66. §

Lakossággal szembeni kitettséghez kapcsolódóan a hitelintézet a következő adatokat gyűjti és tárolja

a) a kitettségek kategóriákba és poolokba (halmazokba) való besorolása során figyelembe vett adatokat,

b) a kitettségi kategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) kapcsolódó becsült nemteljesítési valószínűséget, nemteljesítéskori veszteségrátát és hitelegyenértékesítési tényezőt,

c) a nemteljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatait,

d) nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy pool (halmaz) adatait, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint a tényleges nemteljesítéskori veszteségrátát és a hitelegyenértékesítési tényezőt, valamint

e) a rulírozó lakossággal szembeni kitettségek veszteségi rátájára vonatkozó adatokat.

8. A tőkemegfelelés értékelésében alkalmazott stressz-tesztek

67. §

(1) A hitelintézet a tőkemegfelelés értékelése céljából megbízható stressz-tesztelési eljárásokat alkalmaz.

(2) Az alkalmazott stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági viszonyok várható jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak a hitelintézet kitettségeire vonatkozóan, valamint a hitelintézetnek az ilyen kedvezőtlen változásokkal szembeni ellenálló képessége értékelését.

(3) A hitelintézetnek rendszeresen hitelkockázati stressz-tesztet kell elvégeznie a (2) bekezdésben meghatározott eseményeknek a hitelkockázat tőkekövetelményre gyakorolt hatásának értékelése céljából.

(4)[59] Az alkalmazandó tesztet - az MNB engedélyével - a hitelintézet választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, és legalább egy enyhe recesszió hatását figyelembe kell vennie. A hitelintézetnek értékelnie kell a stressz-tesztben foglalt feltételek következtében szükségessé vált átminősítéseket. A stressz-teszt keretében megvizsgált portfólióknak le kell fednie a hitelintézet kitettségeinek meghatározó részét.

(5) Az a hitelintézet, amelyik a kockázattal súlyozott kitettség értéket a 30. § (3) bekezdése szerint számítja, a stressz-teszt részének tekinti a hitelkockázati fedezetet nyújtók hitelminőségében bekövetkező romlásra vonatkozó információkat, különösen a stressz-szituáció miatt nem teljesítő hitelkockázati fedezet nyújtók elismerési kritériumait.

Kockázatok számszerűsítése

1. Nemteljesítés

68. §

(1) Egy adott ügyfél nemteljesítését megtörténtnek kell tekinteni, ha a következő események közül legalább egy bekövetkezik:

a) a hitelintézet rendelkezésére álló információk szerint az ügyfél valószínűleg nem fogja teljes egészében teljesíteni kötelezettségeit a hitelintézet, annak anyavállalata vagy leányvállalata felé,

b) az ügyfélnek a hitelintézettel, annak anyavállalatával vagy leányvállalatával szembeni lényeges kötelezettségének késedelme kilencven napon vagy három hónapon keresztül folyamatosan fennáll.

(2) Folyószámlahitel esetében a késedelem azzal a nappal kezdődik, amikor az ügyfél túllépi a szerződésben meghatározott hitelkeretet, vagy jóváhagyás nélkül hív le kölcsönt.

(3) Hitelkártyák esetén a késedelem a minimálisan törlesztendő összeg esedékességének napjával kezdődik.

(4) Lakossággal szembeni kitettségek esetében a nemteljesítés ügyleti szinten is meghatározható.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában az olyan kötelezettség minősül lényeges kötelezettségnek, amelynek összege meghaladja

a) lakossággal szembeni kitettség esetén

1. a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért, vagy

2. az ügyfél szerződés szerinti összes kötelezettségének kettő százalékát vagy az egy havi törlesztő részletet, és

b) az a) pontban meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettségen kívül bármely más kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén

1. a kettőszázötvenezer forintot, vagy

2. az ügyfél szerződés szerinti összes kötelezettségének kettő százalékát.

(6) Mérlegen kívüli kitettség esetén az (5) bekezdés a) pontjának 2. alpontjában és b) pontjának 2. alpontjában meghatározott értékként a hitelegyenértékesítési tényezővel korrigált értéket kell figyelembe venni.

(7) Ha egy termék vagy üzletág sajátossága indokolja, akkor a hitelintézet az (5) bekezdésben meghatározott határértéknél alacsonyabb értéket, vagy kilencven napnál vagy három hónapnál rövidebb időtartamot is alkalmazhat a nemteljesítés bekövetkezésének megállapításakor azzal, hogy az alkalmazás célja a nemteljesítés valószínűségének pontosabb becslése és nem kizárólag a tőkekövetelmény csökkentése.

69. §

(1) A 68. § (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a kötelezettség nemteljesítésének a valószínűségét mutatja, ha

a) a hitelintézetnek az ügyféllel szemben legalább kilencven napon vagy három hónapon keresztül folyamatosan fennálló kamatkövetelése van,

b) a hitelintézet a kitettség létrejöttét követően bekövetkezett jelentős hitelminőség-romlás miatt értékvesztést számol el vagy kockázati céltartalékot képez,

c) a hitelintézet a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el,

d) a hitelintézet beleegyezik a hitelkötelezettség pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálásába, és ez előreláthatóan tőke, kamat, illetőleg díjak elengedését, illetve fizetési halasztással csökkentett pénzügyi kötelezettségvállalást eredményez,

e) az ügyféllel szemben csőd-, felszámolási vagy adósságrendezési eljárás van folyamatban, vagy

f) a hitelintézet felszámolási eljárást kezdeményezett az ügyféllel szemben.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában a 35. §-banmeghatározott PD/LGD módszerrel értékelt részesedések esetén magában foglalja a részesedés pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálását is.

(3) Ha a hitelintézet rendelkezésére álló információk szerint egy előzőleg nemteljesítőnek minősített kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény már nem áll fenn, akkor a hitelintézetnek az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie mindaddig, amíg a nemteljesítés meghatározásának megfelelő esemény újra fel nem merül, amelyet már új nemteljesítés adatként kell figyelembe venni.

(4) Ha a hitelintézet olyan külső adatot alkalmaz, amelyek a nemteljesítés fogalmát tekintve nincsek összhangban a 68. §-ban és az (l)-(3) bekezdésben foglaltakkal, akkor a hitelintézetnek megfelelő korrekciókat kell alkalmaznia annak érdekében, hogy a külső adatok a nemteljesítés meghatározásához széles körűen megfeleltethető legyen.

2. Általános becslési követelmények

70. §

(1) A hitelintézetnek a saját nemteljesítési valószínűség, nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező és várható veszteség kockázati paramétereire vonatkozó becslései során fel kell használnia az összes meghatározó adatot, információt és módszert.

(2) A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus adatokat fel kell használni, és a becslések nem alapulhatnak kizárólag értékítéleten. A becslésnek valószerűnek, meggyőzőnek és előremutatónak kell lennie, és a szóban forgó kockázati paraméterek meghatározó tényezőin kell alapulnia. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy hitelintézet, annál szigorúbb becslést kell alkalmaznia.

(3) A hitelintézetnek képesnek kell lennie arra, hogy a nemteljesítés gyakoriságát, a nemteljesítéskori veszteségráta értékét, a hitelegyenértékesítési tényezőt vagy - ha várható veszteség becsléseket alkalmaznak - a veszteséget felbontsa az adott kockázati paraméter szempontjából meghatározó tényezőkre. A hitelintézet becsléseinek reprezentatív módon kell tükröznie a hosszú távú tapasztalatot.

(4) A hitelezési eljárás és behajtási folyamat során figyelembe kell venni a 72. § (8) bekezdésében, a 73. § (5)-(6) bekezdésében, a 75. §-ban, a 76. § (4)-(5) bekezdésében, a 78. §-ban és a 79. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott megfigyelési időszak alatt bekövetkezett változásokat. A hitelintézet becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a meghatározó - a hitelezési kockázat megítélését befolyásoló - új adatok és információk hatásait. A hitelintézetnek új információ tudomásra jutása esetén, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia becsléseit.

(5) A becsléshez felhasznált kitettségeknek, az adatok keletkezésekor érvényben lévő hitelezési szabályoknak, és a kockázati paraméter értékét befolyásoló más jellemzőknek összehasonlíthatónak kell lennie a hitelintézet aktuális kitettségeivel és szabályzataival. A hitelintézet akkor alkalmazhatja az adatokat, ha az azok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételek megfelelnek a jelenlegi és a várható adottságoknak. A mintában található kitettségek számának és a számításhoz felhasznált időszaknak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a hitelintézet megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és megbízhatóságáról.

(6) Vásárolt követelések esetén az alapul szolgáló kitettség minőségére vonatkozó becsléseknek tükrözniük kell az összes olyan, a vásárló hitelintézet számára meghatározó, lényeges információt, ideértve az ugyanannak az eladónak a hasonló pooljaira (halmazaira) vonatkozó adatokat, amelyek a vásárló hitelintézettől vagy külső forrásokból származnak. A vásárló hitelintézetnek értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat.

(7) A hitelintézetnek a becsléseihez hozzá kell adnia egy biztonsági különbözetet, amely a becslési hibák várható tartományán alapul. Ha a módszerek és adatok kevéssé kielégítők, és a hibák várható tartománya is nagyobb, a biztonsági különbözetnek is nagyobbnak kell lennie.

(8) A hitelintézet eltérő becsléseket használhat a kockázati súlyok kiszámítására és belső célokra, ha az eltérések indokoltságát dokumentumokkal és számításokkal alátámasztja.

(9)[60] Ha a hitelintézet által ezen rendelet hatálybalépése előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azok széles körűen megfeleltethetőek legyenek a nemteljesítés vagy veszteség meghatározásával, akkor a hitelintézet számára ezen adatok alkalmazását az MNB engedélyezi.

71. §

(1) Egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használhatja fel az MNB engedélyével, ha[61]

a) a közös adatok alkalmazásában résztvevő más hitelintézetek minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakéhoz,

b) a közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfóliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják, és

c) a közös adatokat a hitelintézet a becsléseihez hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza.

(2) Ha egy hitelintézet több hitelintézet közös adatait használja fel, továbbra is felelős marad saját minősítési rendszereinek integritásáért. A hitelintézetnek elégséges tudással kell rendelkeznie a minősítési rendszerekre vonatkozóan, ideértve a minősítési folyamat hatékony nyomon követésének és ellenőrzésének képességét is.

3. Nemteljesítési valószínűség becslések általános követelményei

72. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél a hitelintézetnek az egyes ügyfél-kategóriákhoz tartozó nemteljesítési valószínűség értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlagából kell becsülnie.

(2) Vállalkozással szembeni, vásárolt követelések esetében a hitelintézet az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlaga alapján becsülheti meg az egyes ügyfélkategóriához tartozó várható veszteség értékeket.

(3) Ha a hitelintézet a vállalkozással szembeni vásárolt követeléseire vonatkozó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit egy várható veszteség becslésből és egy megfelelő nemteljesítési valószínűség vagy nemteljesítéskori veszteségráta becslésből vezeti le, a veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e Fejezetben meghatározott általános nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie a 74. § (1) bekezdése szerinti meghatározásának.

(4) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségekhez tartozó nemteljesítési valószínűség becslési módszereket a hitelintézet csak az ezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatja. A hitelintézetnek fel kell ismernie a szakmai értékelés fontosságát a különböző módszerek együttes használata, valamint a módszerek és információk korlátai miatti korrekciók esetén.

(5) Ha a hitelintézet a nemteljesítési valószínűség becslésekre nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében a becsléseknek figyelembe kell venniük a kockázatvállalási feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Ha a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoznak, a hitelintézetnek nagyobb biztonsági különbözetet kell hagynia a nemteljesítési valószínűség becslésekben.

(6) Ha a hitelintézet belső minősítési kategóriáit egy elismert külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott hitelminősítési kategóriához rendeli hozzá, majd az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriáinál megfigyelt nemteljesítési rátát a hitelintézet belső minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a hozzárendelésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak az elismert külső hitelminősítő szervezet által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. A hozzárendelés, illetőleg a felhasznált adatok nem okozhatnak torzítást vagy logikai ellentmondást a becslésben. Az elismert külső hitelminősítő szervezetnek a számszerűsítéséhez használt adatai alapjául szolgáló kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk. A 68-69. §-ban meghatározott követelményekre is figyelemmel, a hitelintézet elemzése az alkalmazott nemteljesítés-meghatározások összehasonlítását foglalja magában. A hitelintézetnek dokumentálnia kell a hozzárendelés alapját.

(7) Ha a hitelintézet statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, akkor a nemteljesítési valószínűség értékeket az adott kategóriába tartozó ügyfelekre vonatkozó egyedi becsült nemteljesítési valószínűségek egyszerű átlagaként becsülheti. A hitelintézet nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazásának teljesítenie kell a 63. §-ban meghatározott követelményeket.

(8) Függetlenül attól, hogy a hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja nemteljesítési valószínűség becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a követelmény részesedések esetén alkalmazott 35. §-ban meghatározott módszerre is vonatkozik.

(9)[62]

73. §

(1) Lakossággal szembeni kitettségnél a hitelintézetnek az egyes ügyfél-kategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó nemteljesítési valószínűség értékeket

a) az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlagából kell becsülnie, vagy

b) a tényleges veszteségekből és a megfelelő nemteljesítéskori veszteségráta becslésekből kell meghatároznia.

(2) Lakossággal szembeni kitettségek esetén a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információnak tekinteni. A hitelintézet külső adatokat, ideértve közös adatokat is, vagy statisztikai modelleket is használhat a számszerűsítéséhez, ha erős kapcsolat mutatható ki

a) a hitelintézet minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolási folyamata és a külső adatforrás által használt folyamat, valamint

b) a hitelintézet belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele között.

(3) Lakossággal szembeni vásárolt követelések esetén a hitelintézet külső és belső referencia adatokat is használhat azzal, hogy összehasonlítási alapként az összes vonatkozó adatforrást fel kell használni.

(4) Ha egy hitelintézet lakossággal szembeni kitettségeihez kapcsolódó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő nemteljesítési valószínűség vagy nemteljesítéskori veszteségráta becslésből vezeti le, az általános veszteségbecslési folyamatnak meg kell felelnie az e Fejezetben meghatározott általános nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie a nemteljesítéskori veszteségráta 74. §-ának (1) bekezdése szerinti meghatározásának.

(5) Függetlenül attól, hogy egy hitelintézet külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja a veszteségjellemzők becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. A hitelintézetnek nem kell a múltbeli adatokat figyelembe vennie, ha a frissebb adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői.

(6)[63]

(7) A hitelintézet azonosítja és elemzi a kockázati paraméterek várható változását a kitettség élettartama során.

4. A saját nemteljesítéskori veszteségráta becslésének általános követelményei

74. §

(1) A hitelintézet az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó nemteljesítéskori veszteségráta értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítésre vonatkozó veszteségráta súlyozatlan átlaga alapján becsli.

(2) A hitelintézet a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő nemteljesítéskori veszteségráta becsléseket alkalmaz, ha a becslések szigorúbbak a hosszabb távú átlagnál. Ha egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy poo-lokra (halmazokra) vonatkozóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges nemteljesítéskori veszteségráta becsléseket ad, akkor a hitelintézet korrigálja az egyes kategóriák vagy poolok (halmazok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseit annak érdekében, hogy korlátozza a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

(3) A hitelintézetnek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat és a biztosíték vagy biztosítéknyújtó kockázata között fennálló függőséget. Szigorúan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn.

(4) Az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket a hitelintézet a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseiben szigorúan kezeli.

(5) Ha a nemteljesítéskori veszteségráta becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. A nemteljesítéskori veszteségráta becsléseknek figyelembe kell vennie, hogy a hitelintézet a biztosítékot nem feltétlenül tudja rövid időn belül az ellenőrzése alá vonni, illetve értékesíteni.

(6) Ha a nemteljesítéskori veszteségráta becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, a hitelintézetnek a XV. Fejezetben előírtaknak megfelelő formában kell kidolgoznia a biztosíték kezelésével, jogszavatosságával és kockázatkezelésével kapcsolatos belső szabályzatokat.

(7) Ha a hitelintézet a biztosítékot a partnerkockázati kitettség érték meghatározása során veszi figyelembe a partnerkockázatról szóló jogszabály szerinti sztenderd módszernek és a belső modell módszernek megfelelően, akkor a biztosítékból származó megtérülés a nemteljesítéskori veszteségráta becslésekor nem vehető figyelembe.

(8) A nemteljesített kitettségek esetében a nemteljesítéskori veszteségráta megállapításához a hitelintézet a várható veszteségnek a gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a behajtási időszakban esetleg felmerülő további nem várt veszteségeknek az összegét veszi alapul.

(9) Ha a hitelintézet eredmény-kimutatásában a be nem fizetett késedelmi díjakat feltünteti, akkor azokat hozzá kell adni a hitelintézet kitettségéhez és veszteségéhez.

75. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettség esetében a nemteljesítéskori veszteségráta becslések legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetést követően minden évben egy évvel meghosszabbodó, így végül legalább hét évet elérő időszakra vonatkozó adatokon kell alapulniuk.

(2) Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

76. §

(1) Lakossággal szembeni kitettség esetében - a 74. § (1) bekezdésétől eltérően - a nemteljesítéskori veszteségráta becslései a tényleges veszteségekből és a megfelelő nemteljesítési valószínűség becslésekből is meghatározhatóak.

(2) Lakossággal szembeni kitettség esetében - a 77. § (3) bekezdésétől eltérően - a jövőbeni lehívások a hitel-egyenértékesítési tényezőben vagy a nemteljesítéskori veszteségráta becslésekben mutathatóak ki.

(3) A hitelintézet a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseihez a lakossággal szembeni, vásárolt követelések esetében külső és belső referenciadatokat is használhat.

(4) Lakossággal szembeni kitettségek esetében a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseknek legalább öt éves adatokon kell alapulniuk azzal, hogy - a 74. § (1) bekezdésétől eltérően - a hitelintézetnek nem kell a múltbeli adatokat figyelembe vennie, ha a frissebb adatok a veszteségi rátának jobb előrejelzői.

(5)[64]

5. A saját hitelegyenértékesítési tényező becslések általános követelményei

77. §

(1) A hitelintézet az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó hitelegyenértékesítési tényezőt - az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés felhasználásával becsült - az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó tényleges hitelegyenértékesítési tényezők súlyozatlan átlaga alapján számítja ki.

(2) A hitelintézet a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő hitelegyenértékesítési tényező becsléseket alkalmaz, ha ezek a becslések szigorúbbak a hosszú távú átlagnál. Ha egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy poolokra (halmazokra) vonatkozóan hosszabb távon állandó nagyságú hitelegyenértékesítési tényező becsléseket ad, akkor a hitelintézet korrigálja az egyes kategóriák vagy poolok (halmazok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseit annak érdekében, hogy korlátozza a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

(3) A hitelintézet hitelegyenértékesítési tényező becsléseinek az ügyfél nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően végzett esetleges további lehívásainak lehetőségét is tükröznie kell. A becsült hitelegyenértékesítési tényezőnek nagyobb biztonsági különbözetet kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitelegyenértékesítési tényező értéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható.

(4) A hitelintézetnek a hitelegyenértékesítési tényezők becslésénél figyelembe kell vennie a számlamozgás figyelésére és a kifizetések feldolgozására elfogadott szabályzatokat és stratégiákat. A hitelintézetnek figyelembe kell vennie a további lehívások megakadályozásának a lehetőségét és szándékát a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események esetén, mint például szerződésszegés vagy más technikai nemteljesítésnek minősülő esemény.

(5) A hitelintézetnek olyan rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkeznie, amelyek alkalmasak az ügyletek összegének, a vissza nem hívható kötelezettségek kapcsán fennálló aktuális kinnlevőségeknek, valamint a fennálló kinnlevőségek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő figyelemmel kísérésére. A hitelintézetnek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi kimutatására.

(6) A hitelintézet eltérő hitelegyenértékesítési tényező becsléseket használhat a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítására és belső célokra, ha az eltérések dokumentumokkal és számításokkal alátámasztottak.

78. §

(1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettség esetében a hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így végül legalább hét évet elérő időszakból származó múltbeli adatokon kell alapulniuk.

(2) Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

79. §

(1) Lakossággal szembeni kitettség esetében - a 77. § (3) bekezdésétől eltérően - a jövőbeni lehívások a hitelegyenértékesítési tényezőkben vagy a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseiben mutathatóak ki.

(2) Lakossággal szembeni kitettség esetében a hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek legalább öt évet felölelő múltbeli adatokon kell alapulniuk azzal, hogy - a 77. § (1) bekezdésétől eltérően - a hitelintézetnek nem kell a múltbeli adatokat alkalmaznia, ha az újabb adatok a lehívások jobb előrejelzői.

(3)[65]

6. A garanciák és a hitelderivatívák értékelésének minimumkövetelményei

80. §

(1)[66] Ha a Hpt. 76/C. § (6) bekezdésének d) pontja szerinti belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó hitelintézet a sztenderd módszert alkalmazhatja a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és a 108. § (1) bekezdés g) pontja szerinti vállalkozással szembeni kitettségre, akkor az általuk nyújtott garanciára nem alkalmazhatóak az e § és a 81-82. § rendelkezései. Ebben az esetben a hitelintézet a Hpt. 76/E -76/F. § szerint ismerheti el az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(2) A lakossággal szembeni kitettségre vonatkozó garancia esetében az e § szerinti követelmények a kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) soroláskor, illetve a nemteljesítés becslésekor is fennállnak.

(3) A hitelintézetnek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítása során elismert hitelkockázati fedezetet nyújtók típusaira vonatkozóan.

(4) Elismert hitelkockázati fedezetet nyújtók esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandóak, mint amelyek az 58-62. §-ban az ügyfelekre vonatkoznak.

(5) A garanciát és a készfizető kezességet írásba kell foglalni, azt a garancianyújtó és kezes nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezett a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesz (az összeg és a garancia vagy készfizető kezesség futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garancianyújtóval vagy a készfizető kezességet vállalóval szemben azon a joghatósági területen, ahol a garancianyújtó vagy a készfizető kezességet vállaló olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető.

(6)[67] Az MNB engedélyével elismerhető olyan garancia vagy készfizető kezesség, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén a garancianyújtót vagy a készfizető kezességet vállalót nem kötelezi teljesítésre (feltételes garanciák) . A feltételes garanciát a hitelintézet akkor ismerheti el, ha képes a feltételes garancia kockázatcsökkentő hatásának megfelelő számszerűsítésére, hatékony és folyamatos figyelemmel kísérésére.

(7) A hitelintézetneknek a kategóriába vagy poolba (halmazba) sorolás kritériumait és a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását megfelelő módon kell kezelnie.

81. §

(1) A hitelintézetnek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, poolok (halmazok) vagy nemteljesítéskori veszteségráta becslések módosításához, illetve a lakossággal szembeni és az elismert vásárolt követelések esetében a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy ki tudja mutatni a garanciák vagy készfizető kezesség hatását a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük az 58-62. §-ban meghatározott minimumkövetelményeknek.

(2) A kritériumoknak valószerűeknek kell lenniük, és azokat úgy kell meghatározni, hogy kifejezzék a garancianyújtó vagy készfizető kezességet vállaló képességét és szándékát a garancia vagy készfizető kezesség teljesítésére, a garancianyújtó vagy készfizető kezesség vállaló általi kifizetések időzítését, a garancianyújtó vagy készfizető kezességet vállaló teljesítése és az adós fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfél számára fennmaradó reziduális kockázat mértékét.

82. §

(1) A garanciákra vonatkozó, e Fejezetben meghatározott minimumkövetelmények alkalmazandók az egy kibocsátóra szóló hitelderivatívákra is. A hitelderivatíva alapjául szolgáló ügylet és a szóban forgó ügylet, valamint a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapításához alkalmazott ügylet közti eltéréssel kapcsolatban a 125. §-ban meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a lakossággal szembeni kitettség és vásárolt követelés esetében a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolási folyamatára is.

(3) A kritériumoknak figyelembe kell venniük a hitelderivatíva fizetési struktúráját, és szigorú módon értékelniük kell annak a megtérülések szintjére és időbeni ütemezésre gyakorolt hatását. A hitelintézetnek figyelembe kell vennie, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.

7. Vásárolt követelések minimumkövetelményei

83. §

(1) Vásárolt követelésnél a szerződésnek biztosítania kell, hogy a hitelintézet minden előrelátható körülmény mellett rendelkezzen a vásárolt követeléssel kapcsolatos jogokkal és a követelésekből származó bevétel felett.

(2) Ha a követelés kötelezettje közvetlenül az eladónak vagy olyan harmadik személynek teljesít kifizetést, aki a vásárolt követelések egy poolját (halmazát), vagy a vásárlás alapjául szolgáló követeléseket napi alapon kezeli (a továbbiakban: állománykezelő), a hitelintézetnek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy részére a kifizetéseket teljes egészében továbbítják a szerződés előírásainak megfelelően.

(3) A hitelintézetnek rendelkeznie kell olyan eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelésekkel kapcsolatos jogokat és a bevételek feletti rendelkezési jogot csődeljárás esetén és más jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen késleltethetik a vásárló hitelintézet számára a követelések értékesítését vagy engedményezését, illetve a bevételek fölötti rendelkezési jogot.

84. §

A hitelintézet a vásárolt követelés minőségét, valamint az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzetét rendszeresen ellenőrzi, amelynek keretében

a) értékeli a vásárolt követelés hitelminősége, valamint az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, illetve az eladó és az állománykezelő minősítésére szolgáló eljárásokat, illetve olyan belső szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie, amelyek biztosítják a követelések hitelminőségét és a rendszeres teljesítést,

b) átlátható és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik az eladó és az állománykezelő elis-merhetőségének megállapítására. A hitelintézet vagy megbízottja rendszeres, az eladókra és állománykezelőkre vonatkozó felülvizsgálatot végez annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési gyengeségeket, és ellenőrizze az eladó hitelezésre vonatkozó szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell,

c) értékeli a vásárolt követelés-poolok (követelés-halmazok) jellemzőit, ideértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli fizetési késedelmével kapcsolatos információkat, nem teljesítő hiteleket, a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos engedményeket, fizetési feltételeket és potenciális ellenszámlákat,

d) megfelelő belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik az egyes ügyfél-koncentrációk vásárolt követe-lés-poolokon (követelés-halmazokon) belüli és a poolok (halmazok) közti ügyfélkoncentrációk aggregált alapon történő figyelemmel kísérésére,

e) gondoskodik arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve legyenek a követelések elévüléséről és behajthatóságáról szóló jelentések annak érdekében, hogy biztosítani tudja a hitelintézet elismerhető-ségi kritériumainak és előlegfizetési politikáit vezérlő, vásárolt követeléseknek való megfelelést, valamint hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételeinek és a felhígulási kockázat változásainak felügyeletére és jóváhagyására.

85. §

(1) A hitelintézetnek olyan rendszerrel és eljárással kell rendelkeznie, amely alkalmas arra, hogy az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések hitelminőségében bekövetkező minőségromlást korán felismerje, és a felmerülő problémákat megelőző módon kezelje.

(2) A hitelintézetnek egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkeznie a szerződésszegések felismeréséhez, valamint egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a jogi lépések kezdeményezésére, valamint a problémás vásárolt követelés kezelésére.

86. §

(1) A hitelintézetnek egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, jóváírás, beszámítás és bevételek ellenőrzésére vonatkozóan.

(2) A követelésvásárlási program összes lényeges elemét is belső szabályzatban kell meghatározni, ideértve

a) az előlegezési arányokat,

b) az elismert biztosítékokat,

c) a szükséges dokumentációt,

d) koncentrációs határértékeket, valamint

e) a készpénzbevételek kezelésének módját.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott elemeknek megfelelő módon kell figyelembe venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, ideértve az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját, a vásárolt követelések hitelminősége és az eladó ügyfélbázis változásának trendjeit, az eladó ügyfélbázisát, valamint azokat a belső rendszereket, amelyek biztosítják, hogy kifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok és dokumentáció ellenében történjen.

87. §

A hitelintézetnek hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. A folyamatnak magában kell foglalnia a hitelintézet követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését és a feladatok elkülönítésének vizsgálatát

a) az eladó és az állománykezelő, valamint a kötelezett értékelése között,

b) az eladó és az állománykezelő értékelése és az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése között, valamint

c) a back office műveletek értékelésében, különös tekintettel a képzettségre, tapasztalatra, a dolgozói létszámára és a támogató automatizálási rendszerekre.

A belső becslések jóváhagyása

88. §

(1) A hitelintézetnek megbízható rendszereket kell működtetnie a minősítési rendszerek és eljárások, illetve az összes, meghatározó kockázati paraméter becslés pontosságának és következetességének jóváhagyására.

(2) A hitelintézet belső jóváhagyási folyamatának lehetővé kell tennie a belső minősítési rendszer és kockázati paraméter becslési rendszerek teljesítményének következetes és hiteles értékelését.

(3) A hitelintézetnek rendszeresen össze kell hasonlítania a tényleges nemteljesítési arányt és a becsült nemteljesítési valószínűség értéket minden kategória esetében, és ha a tényleges nemteljesítési arányok a várt tartományon kívül esnek, a hitelintézetnek az eltérés okait is elemeznie kell.

(4) A saját nemteljesítéskori veszteségráta, illetőleg hi-telegyenértékesítési tényező becslést alkalmazó hitelintézet elvégzi ezeknek a becsléseknek a (3) bekezdés szerinti elemzését.

(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti összehasonlítások során a hitelintézet a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat használja fel. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt évente legalább egyszer aktualizálni kell.

89. §

(1) A hitelintézet egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint a meghatározó, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is alkalmaz. Az összehasonlítás a hitelintézet portfóliójának megfelelő, rendszeresen aktualizált és jelentős megfigyelési időszakot átfogó adatokon alapul. A hitelintézet minősítési rendszereinek teljesítményére vonatkozó belső értékelés a lehető leghosszabb időszakot veszi figyelembe.

(2) A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következetesnek kell lennie. A becslésekben, a becslési és jóváhagyási módszerekben és adatokban - ideértve az adatforrásokban és a felhasznált időszak hosszát is - bekövetkező változásokat dokumentálni kell.

(3) A hitelintézet megbízható belső szabályzatokat alkalmaz olyan helyzetekre, amikor a tényleges nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, a hi-telegyenértékesítési tényező és - amennyiben a várható veszteség értéket alkalmazzák - a teljes veszteség esetében az értékek és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések helytállóságát.

(4) A hitelintézet a (3) bekezdés szerinti eljárások során figyelembe veszi az üzleti ciklusokat és a veszteségjellemzők egyéb szisztematikus változásait. Ha a tényleges értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, a hitelintézetnek ennek megfelelően felfelé kell korrigálnia a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.

Részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékének belső modell módszerrel történő kiszámítása

1. A tőkekövetelmény és a kockázat számszerűsítése

90. §

(1) A részesedésekhez kapcsolódó veszteség becslésének megbízhatónak kell lennie a hitelintézet részesedéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejlemények esetén is.

(2) A hozam eloszlásának bemutatására szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan mintavételezési időszakra kell vonatkoznia, amelyre vonatkozóan vannak olyan adatok, amelyek alkalmasak a hitelintézet részesedések kockázati profiljának bemutatására.

(3) A felhasznált adatoknak megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy olyan szigorú, statisztikailag megbízható veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy értékítéleten alapuló megfontolásokra támaszkodik. Az alkalmazott sokknak a veszteségek szigorú becslését kell eredményeznie egy hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan.

(4) A hitelintézet a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal korrigálja ahhoz, hogy a modell alkalmazásával megfelelően valósághű és szigorú eredményeket kapjon. A negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték (VaR) modellek megalkotásakor a hitelintézet negyedéves időszak adatait használhatja. A hitelintézet rövidebb időtartamra vonatkozó adatokat is használhat, ha azokat empirikus adatok és jól kidolgozott dokumentált eljáráson és elemzésen alapuló, analitikailag megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítja. Ez a módszer szigorú módon, időben következetesen alkalmazandó. Ha csak korlátozott mértékben van vonatkozó adat, akkor a hitelintézetnek megfelelő biztonsági különbözetet kell hagynia.

(5) A használt modelleknek megfelelő módon kell megragadniuk az összes lényeges, a részvényhozamban megtestesülő kockázatot, ideértve az általános piaci kockázatot és egyedi kockázatot. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és meg kell ragadniuk mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezetben is megbízhatónak kell lenniük. A becsléshez olyan részvényportfólióra vonatkozó adatokat kell felhasználni, amelyek szorosan megfeleltethetőek vagy legalább összehasonlíthatóak a hitelintézet részesedései esetében alkalmazottakkal.

(6) A belső modellnek meg kell felelnie a hitelintézet részvényportfóliója kockázati profiljának és komplexitásának. Ha a hitelintézet olyan jelentős befektetésekkel rendelkezik, amelyek értékváltozása erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően ragadják meg az ilyen jellegű eszközökhöz kapcsolódó kockázatokat.

(7) Az egyes pozíciók piaci és egyéb mutatóinak és kockázati tényezőinek való megfeleltetésének érthetőnek, meggyőzőnek és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie.

(8) A hitelintézet empirikus elemzéssel alátámasztja az általa figyelembe vett kockázati tényezők megfelelőségét, ideértve azon képességét is, hogy lefedjék az általános és az egyedi kockázatokat is.

(9) A részesedések hozamának volatilitására vonatkozó becslések magukban foglalják a meghatározó és rendelkezésre álló adatokat, információt és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból - ideértve a közös adatokat is - származó adatokat kell felhasználni.

(10) A részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékének a belső modell módszerrel történő kiszámításához a hitelintézet megalapozott és átfogó stressz-tesztelési programot alakít ki.

2. Kockázatkezelési és ellenőrzési folyamat

91. §

(1) A tőkekövetelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozásához és alkalmazásához a hitelintézetnek meg kell határoznia azokat a belső szabályzatokat, eljárásokat és ellenőrzési módszereket, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják.

(2) Az (1) bekezdés szerinti belső szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek biztosítaniuk kell a belső modellek teljes integrációját a hitelintézet általános vezetői információs rendszerébe, valamint a banki könyvekben szereplő részesedés portfólió kockázatkezelési folyamatába.

(3) A belső modelleket teljes egészében integrálni kell a hitelintézet kockázatkezelési rendszerébe, ha

a) a részesedés portfólió teljesítményének mérése és értékelése (ideértve a kockázattal korrigált teljesítményt is),

b) a gazdasági tőkének a részesedésekhez történő allokációja, vagy

c) az általános tőkekövetelmények és a befektetés-kezelési folyamat értékelése érdekében alkalmazzák.

(4) Az (1) bekezdés szerinti belső szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek biztosítaniuk kell a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálatát, ideértve a modellek módosításának jóváhagyását, a modell bemeneti adatainak ellenőrzését, a modelleredmények felülvizsgálatát, valamint a kockázatszámítások ellenőrzését.

(5) A rendszeres felülvizsgálatoknak értékelniük kell a modell bemeneti adatainak és a kapott eredményeinek a pontosságát, teljességét és megfelelőségét, valamint a modell ismert hiányosságaiból származó potenciális hibák mérséklésére, és a modell nem ismert hiányosságainak azonosítására kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat belső, független részlegnek vagy független külső harmadik félnek kell végeznie.

(6) Az (1) bekezdés szerinti szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek ki kell térnie a befektetési korlátok és a részesedések kockázatainak követésére szolgáló megfelelő rendszerekre és eljárásokra.

(7) A modellek megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetleneknek kell lenniük azoktól a részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek.

(8) A modellezési folyamat bármely eleméért felelős személyeknek megfelelő szakmai képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elégséges szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.

3. Jóváhagyás és dokumentáció

92. §

(1) A hitelintézetnek megbízható rendszerrel kell rendelkeznie belső modelljei és modellezési folyamatai pontosságának és következetességének jóváhagyására. A hitelintézetnek a belső modellek és modellezési folyamat, valamint a jóváhagyás minden lényeges elemét dokumentálnia kell.

(2) A hitelintézetnek a belső jóváhagyási folyamatot a belső modellek és eljárások teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használnia.

(3) A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lennie. A hitelintézetnek becslési és jóváhagyási módszerek és adatok változásait dokumentálnia kell.

(4) A hitelintézetnek a tényleges hozamokat rendszeresen össze kell hasonlítania a modellezett becslésekkel. Az összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A hitelintézetnek dokumentálnia kell az összehasonlítások során alkalmazott módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer aktualizálni kell.

(5) A hitelintézeteknek egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást is alkalmazniuk kell. Az elemzés a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a meghatározó megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A hitelintézet által a modelljei teljesítményére vonatkozó belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell átfognia.

(6) A hitelintézetnek megbízható belső előírásokkal kell rendelkeznie azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozam összehasonlítása a modellbecs-lésekkel megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek a helytállóságát. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus változékonyságokat. A belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálatával bekövetkező módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük a hitelintézet modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak.

(7) A belső modellt és modellezési folyamatot, ideértve a modellezésben résztvevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot dokumentálni kell.

Vállalatirányítás és ellenőrzés

1. Vállalatirányítás

93. §

(1) A minősítési és becslési eljáráshoz kapcsolódó belső szabályzatokat a hitelintézet igazgatóságának jóvá kell hagynia.

(2) A hitelintézet ügyvezetésének értesítenie kell a hitelintézet igazgatóságát az összes olyan lényeges változásról vagy a meghatározott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják a hitelintézet minősítési rendszereinek működését.

(3) A hitelintézet ügyvezetésének folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését. Az ügyvezetést rendszeresen tájékoztatni kell a hitelintézet kockázatellenőrző szervezeti egységének tevékenységéről, a minősítési rendszerek teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok felszámolására hozott döntések megvalósulásáról.

(4) A hitelintézet hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az igazgatóság, illetve az ügyvezetés részére történő belső jelentési rendszerének lényeges részét kell képeznie. A jelentéseknek tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közti váltást, a meghatározó paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a tényleges nemteljesítési ráta, a saját tényleges nemteljesítéskori veszteségráta és tényleges hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek a stressz-teszt eredményeivel történő összehasonlítását.

2. Hitelezési kockázat ellenőrzése

94. §

(1) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egységnek függetlennek kell lennie a kitettségek jóváhagyásáért és a meglévők megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül az ügyvezetésnek kell beszámolással tartoznia.

(2) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egység felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, alkalmazásáért, ellenőrzéséért és azok teljesítményéért. A részlegnek rendszeresen jelentéseket és elemzéseket kell készítenie a minősítési rendszerek eredményeivel kapcsolatban.

(3) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egység felelőssége kiterjed:

a) a minősítési kategóriák és poolok (halmazok) tesztelésére és felügyeletére,

b) a hitelintézet minősítési rendszereiről szóló összefoglaló jelentések készítésére és elemzésére,

c) annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és pool-meg-határozásokat (halmaz-meghatározásokat) következetesen alkalmazzák-e a különböző szervezeti egységekben és földrajzi területeken,

d) a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálatára és dokumentálására, ideértve a változtatás indoklását is,

e) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára annak érdekében, hogy felmérjék, azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot, amelynek keretében a minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni is kell,

f) az aktív részvételre a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok alkalmazásában és jóváhagyásában,

g) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek ellenőrzésére,

h) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, a 71. § szerinti közös adatokat alkalmazó hitelintézet a következő feladatokat szervezheti ki:

a) a minősítési kategóriák és poolok (halmazok) tesztelésére és felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása,

b) a hitelintézet minősítési rendszereivel kapcsolatos összefoglaló jelentések készítése és elemzése,

c) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelésére, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot,

d) a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása,

e) a minősítési eljárás során alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.

3. Belső ellenőrzés

95. §

A hitelintézet belső ellenőrzése évente legalább egyszer felülvizsgálja a hitelintézet minősítési rendszereit és működését, ideértve a hitelezési funkció működését, valamint a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, a várható veszteség és a hitelegyenértékesítési tényező becslését is. A felülvizsgálat az alkalmazandó összes minimum követelmény teljesítésére kiterjed.

NEGYEDIK RÉSZ

HITELEZÉSIKOCKÁZAT-MÉRSÉKLÉS

XIV. Fejezet

ELISMERHETŐSÉGI FELTÉTELEK

96. §

(1) A hitelintézet által elismerhető, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet lehet:

a) a mérlegen belüli nettósítás,

b) a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás,

c) a biztosíték,

d) a 107. § szerinti egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti biztosítéknak minősül:

a) a pénzügyi biztosíték (különösen az óvadék),

b) az ingatlant terhelő dologi biztosíték (különösen az ingatlanon alapított zálogjog),

c) az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték (különösen az ingó dolgot terhelő zálogjog),

d) a pénzügyi lízing, és

e) követelést terhelő dologi biztosíték (különösen a követelésen fennálló zálogjog) .

(3) A hitelintézet által elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a garancia és a készfizető kezesség.

(4) A hitelintézet által - az (l)-(3) bekezdésen kívül -elismerhető hitelkockázati fedezet a hitelderivatíva.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

97. §

Elismerhető hitelkockázati fedezet a hitelintézet és ügyfele egymással szembeni követeléseinek mérlegen belüli nettósítása. Mérlegen belüli nettósítási megállapodás során az adott hitelintézetnél elhelyezett betétek és általa nyújtott hitelek egymással szembeni beszámítása eredményeként módosítható a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség értéke.

98. §

(1) A repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodást a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézet ismerheti el hitelkockázati fedezetként, ha az ügylet tárgya megfelel a 100-101. §-ban meghatározottnak.

(2) E Rész vonatkozásában repóügyletre, értékpapírvagy áru-kölcsönzési ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás elismerhetősége attól függ, hogy banki könyvben (nem kereskedési könyvben) vagy kereskedési könyvben van-e nyilvántartva.

99. §

A biztosíték elismerhetősége attól függ, hogy

a) a hitelezési kockázat tőkekövetelményét a hitelintézet sztenderd módszer vagy belső minősítésen alapuló módszer szerint számítja, valamint

b) a hitelezésikockázat-mérséklés hatásának számítását a hitelintézet a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerével vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével számítja.

100. §

(1) A 99. §-ban említett bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető a pénzügyi biztosíték, ha tárgya:

a) a hitelnyújtó hitelintézetnél óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénz vagy betét,

b) központi kormány, központi bank, 5. § (3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény, 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank és 8. § szerinti nemzetközi szervezet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet egy elismert külső hitelminősítő szervezet vagy export hitel ügynökség minősített és legalább 4. hitelminősítési besorolású,

c) hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, 5. § (1) bekezdésben meghatározottnak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (2) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény, 7. § (1) és (4) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet egy elismert külső hitelminősítő szervezet minősített és legalább 3. hitelminősítési besorolású,

d) vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyet egy elismert külső hitelminősítő szervezet minősített és legalább 3. hitelminősítési besorolású,

e) tőzsde indexben szereplő részvény vagy átváltoztatható kötvény, vagy

f) arany.

(2) A 99. §-ban említett bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető a pénzügyi biztosíték akkor is, ha a tárgya olyan hitelintézet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő, elismert külső hitelminősítő szervezet által nem minősített értékpapír, amely

a) elismert tőzsdén jegyzett,

b) nem minősül hátrasorolt kötelezettségnek,

c) a kielégítési sorrendben azonos helyen szerepel a hitelintézetnek más olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjával, amely elismert külső hitelminősítő szervezet által minősített és legalább 3. hitelminősítésű besorolású értékpapír,

d) a hitelnyújtó hitelintézet nem rendelkezik olyan információval, amely a c) pontban meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna, és

e) esetében az értékpapír likviditása (értékesíthetősége, átruházhatósága) megfelelő.

(3)[68] A 99. §-ban említett bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető pénzügyi biztosíték tárgya olyan kollektív befektetési értékpapír is lehet, amelynek nyilvánosan meghirdetett napi árfolyama van, és amelyhez tartozó kollektív befektetési forma - a (3a) bekezdésben meghatározott eltéréssel - kizárólag az (1)-(2) bekezdés szerinti elismerhető hitelkockázati fedezetbe, valamint fedezeti célú származtatott eszközbe fektet be.

(3a)[69]

Ha a kollektív befektetési értékpapír nem kizárólag a (3) bekezdésben foglalt eszközökbe fektet be, akkor is elismerhető hitelkockázati fedezetként annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma a kezelési szabályzata által megengedett legnagyobb mértékben nem elismert eszközökbe fektet. Ha a nem elismert eszközökből eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek negatív értékkel is rendelkezhetnek, a hitelintézet kiszámítja a nem elismert eszközök teljes értékét és amennyiben ez negatív, úgy az elismert eszközök értékét is csökkenti ezen értékkel.

(4) A hitelintézet ügyfele által vagy kapcsolt vállalkozása által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír fedezetként nem ismerhető el.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően, az ügyfél által kibocsátott, a 14. §-ban meghatározottnak megfelelő fedezett kötvény elismerhető repóügylet pénzügyi biztosítékaként, ha a biztosíték értéke és az ügyfél hitelminősítése közötti korreláció nem jelentős.

(6) Az (1) bekezdés b)-e) pontja vonatkozásában a 22. § (6)-(7) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

101. §[70]

(1) A 100. §-ban meghatározotton kívül a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézet hitelkockázati fedezetként elismerheti az olyan pénzügyi biztosítékot is, amelynek tárgya

a) tőzsde indexben nem szereplő, de elismert tőzsdén jegyzett részvény vagy átváltoztatható kötvény, valamint

b) kollektív befektetési értékpapír, ha nyilvánosan meghirdetett napi árfolyama van, és a hozzá tartozó kollektív befektetési forma - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - kizárólag a 100. § (1)-(2) bekezdése és az a) pont szerinti elismerhető hitelkockázati fedezetbe, valamint fedezeti célú származtatott eszközbe fektethet be.

(2) Ha a kollektív befektetési értékpapír nem kizárólag a (3) bekezdésben foglalt eszközökbe fektet be, akkor is elismerhető hitelkockázati fedezetként annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma a kezelési szabályzata által megengedett legnagyobb mértékben nem elismert eszközökbe fektet. Ha a nem elismert eszközökből eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek negatív értékkel is rendelkezhetnek, a hitelintézet kiszámítja a nem elismert eszközök teljes értékét és amennyiben ez negatív, úgy az elismert eszközök értékét is csökkenti ezen értékkel.

102. §

Ha a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számítja ki, akkor a 99-101. §-ban meghatározotton kívül a 103-105. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő ingatlant vagy egyéb ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot, a pénzügyi lízinget és a követelést terhelő dologi biztosítékot is elismerhetőnek tekintheti hitelkockázati fedezetként.

103. §

(1) A 102. § szerinti hitelintézet hitelkockázati fedezetként elismerheti az ingatlant terhelő dologi biztosítékot a lakóingatlan - amelyben a tulajdonos lakik (vagy lakni fog), vagy bérbe adja (vagy bérbe fogja adni) azt - és a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan vonatkozásában, ha

a) az ügyfél minősítése és az ingatlan fedezeti értéke független egymástól, és

b) a kötelezettség törlesztése legalább nyolcvan százalékban nem az ingatlanból származó bevételtől függ.

(2) A jelzálog-hitelintézet ingatlanon alapított önálló zálogjog visszavásárlási vételárból származó követeléséhez kapcsolódóan elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthető az ingatlant terhelő dologi biztosíték, ha teljesülnek az e részben meghatározott feltételek.

104. §

A 102. § szerinti hitelintézet elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthet ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot is, ha

a) a biztosíték tárgyának gyors és hatékony értékesítése lehetséges, és

b) a biztosíték tárgyának nyilvánosan jegyzett ára van, valamint a hitelintézet kellő gondossággal jár el annak érdekében, hogy ettől az ártól a biztosíték tárgyának értékesítésekor befolyt érték ne térjen el jelentősen.

105. §

A 102. § szerinti hitelintézet által nyújtott pénzügyi lízingből származó kitettség a lízingbe adott vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékkal fedezett kitettségnek tekintendő, ha az ügylet megfelel a 117. §-ban foglalt feltételeknek.

106. §

(1) A hitelintézet elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthet kereskedelmi szolgáltatáshoz vagy legfeljebb egy év eredeti lejáratú ügyletekhez kapcsolódó követelést terhelő dologi biztosítékot.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem tekinthető elismert hitelkockázati fedezetnek az ügyféllel szoros kapcsolatban álló vállalkozás követelését terhelő dologi biztosíték.

107. §

A 99. §-ban meghatározott bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető, egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként elismerheti

a) a nem hitelnyújtó hitelintézetnél óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénzt vagy betétet,

b) az életbiztosítási kötvényt vagy szerződést, ha a hitelnyújtó hitelintézet javára az életbiztosítási kötvényből vagy szerződésből eredő követelésre zálogjogot alapítottak, valamint

c) a nem a hitelnyújtó hitelintézet által kibocsátott értékpapírt, ha azt a kibocsátó kérésre visszavásárolja.

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és a hitelderivatíva

108. §

(1) Elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat

a) központi kormány és központi bank,

b) regionális kormány és helyi önkormányzat,

c) multilaterális fejlesztési bank,

d) 8. § szerinti nemzetközi szervezet,

e) 6. § (2)-(3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény,

f) hitelintézet és befektetési vállalkozás,

g) vállalkozás, ideértve a hitelintézet és a befektetési vállalkozás anyavállalatát, leányvállalatát és Szmt. szerinti kapcsolt vállalkozását, ha

1. az elismert külső hitelminősítő szervezet általi minősítéssel és legalább 2. hitelminősítési besorolással rendelkezik, vagy

2. az nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet általi minősítéssel, akkor a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számító hitelintézet legalább az elismert külső hitelminősítő szervezet 2. hitelminősítési besorolásához tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a kitettséghez, valamint

h) hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás.

(2) A kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számító hitelintézet akkor ismerheti el egy garancia nyújtóját, ha azt a XIII. Fejezettel összhangban minősíti, kivéve ha jogszabály a minősítés alól felmentést ad.

108/A. §[71]

Elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat biztosító a központi kormány készfizető kezessége mellett külön jogszabályban meghatározott nem piacképes kockázatra.

109. §

(1) A 30. § (3) bekezdés szerinti kockázattal súlyozott kitettség érték számítása esetén a 108. §-on kívül elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat hitelintézet, hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás, biztosító, viszontbiztosító és export hitel ügynökség, ha

a) legalább egy éve nyújt üzletszerűen előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet,

b) elismert külső hitelminősítő szervezet általi minősítéssel és legalább 3. hitelminősítésű besorolással rendelkezik,

c) olyan belső minősítéssel rendelkezett a hitelkockázati fedezet nyújtása időpontjában vagy azt követően, amelyhez a sztenderd módszer szerint, a vállalkozással szembeni kitettség kockázati súlyozására vonatkozó szabályok alapján legalább 2. hitelminősítési besoroláshoz tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a hitelnyújtó hitelintézet,

d) olyan belső minősítéssel rendelkezik, amely a sztenderd módszer szerint, a vállalkozással szembeni kitettség kockázati súlyozására vonatkozó szabályok alapján legalább 3. hitelminősítési besoroláshoz tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a hitelnyújtó hitelintézet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az export hitel ügynökség által nyújtott hitelkockázati fedezet esetén a központi kormány viszontgaranciája nem vehető figyelembe.

(3) A hitelintézet az (1) bekezdésben meghatározottnak megfelelő hitelkockázati fedezet esetén alkalmazhatja a 30. § (3) bekezdésben meghatározottakat a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítására.

110. §

(1) Hitelkockázati fedezetként a következő hitelderiva-tívák ismerhetőek el:

a) nemteljesítéskori csereügylet,

b) teljes hozamcsere-ügylet, és

c) a kielégítési jog a megnyíltát eredményező hiteleseményhez kapcsolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapír készpénzes finanszírozásának mértékéig.

(2) Hitelderivatíva belső fedezeti ügylet - nem kereskedési könyvben nyilvántartott kitettség hitelezési kockázatának egy kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderi-vatívával történő fedezése - figyelembe vehető hitelezésikockázat-mérséklés céljából, ha

a) a kereskedési könyvben nyilvántartott eszközhöz vagy ügylethez kapcsolódó hitelezési kockázat nem a hitelnyújtó hitelintézetnél merül fel (valós kockázati transzfer ügylet), és

b) az ügylet a hitelezésikockázat-mérséklésre vonatkozó követelményeknek megfelel,

a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték számítása a XVI-XIX. Fejezetben, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre meghatározottak szerint történik.

(3) Nem ismerhető el hitelkockázati fedezetként az olyan teljes hozam-csereügylet, amelynél a hitelintézet kizárólag a csereügylet keretében kapott nettó értéket tartja nyilván, és nem tartja nyilván a saját eszköz értékében valós értékelés vagy értékvesztés elszámolása miatt bekövetkezett csökkenést.

XV. Fejezet

MINIMUM KÖVETELMÉNYEK

111. §

(1) A hitelintézetnek olyan kockázatkezelési eljárással kell rendelkeznie, amely a hitelezésikockázat-mérséklési eljárások alkalmazását lehetővé teszi.

(2) Függetlenül attól, hogy a hitelezésikockázat-mérséklés meglétét figyelembe vette-e a hitelintézet, a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték kiszámításakor a hitelintézetnek végre kell hajtania a fedezettel ellátott, eredeti kitettség teljes hitelezési kockázat minősítést.

(3) A repóügylet és értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet esetében - a (2) bekezdéstől eltérően - a kitettséget az ügylet nettó értékén kell figyelembe venni.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

112. §

Mérlegen belüli nettósítási megállapodás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is,

b) a hitelintézet bármikor meg tudja határozni a nettósítás tárgyát képező tételeket a mérleg eszköz és forrás oldalán,

c) a hitelintézet figyelemmel kíséri és ellenőrzi a hitelkockázati fedezet megszűnéséhez kapcsolódó kockázatot, és

d) a hitelintézet a kitettség nettó értékét figyelemmel kíséri és ellenőrzi.

113. §

(1) A repóügyletre, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is,

b) biztosítja a teljesítő fél számára a megállapodás alá tartozó összes ügylet időben történő megszüntetésének és lezárásnak a jogát az ügyfél nemteljesítése esetén, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is, és

c) lehetővé teszi a nyereség és veszteség nettósítását a nettósítási megállapodásban foglaltak szerint egyetlen új nettó követelést keletkeztetve.

(2) A pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézet esetében a repóügyletre, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodást akkor ismerheti el, ha - az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül - megfelel a 114. §-ban meghatározott feltételeknek.

114. §

(1) A pénzügyi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) a biztosíték tárgyának értéke és az ügyfél hitelminősítése közötti korreláció nem jelentős,

b) a biztosíték érvényesítésére vonatkozó átlátható és megbízható eljárás érdekében a biztosítéki megállapodás megfelelően dokumentált, valamint

c)[72] a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, akkor a hitelintézet minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a harmadik fél a biztosíték tárgyát saját eszközeitől elkülönítve tartsa.

(2) A pénzügyi biztosíték hitelkockázati fedezetként történő elismerésének további feltétele, hogy a hitelintézet

a) a szerződésben vagy jogszabályban előírt minden szükséges lépést megtegyen annak érdekében, hogy a pénzügyi biztosíték az irányadó joghatóság előtt érvényesíthető legyen,

b) éves jogi felülvizsgálat keretében megbizonyosodjon arról, hogy a biztosítéki megállapodás az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

c) megbízható eljárást és folyamatot alkalmaz a biztosítékból származó kockázatok ellenőrzésére,

d) belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezzen az elismerhető biztosíték típusára és mértékére vonatkozóan, valamint

e) legalább hathavonta vagy az értékben való jelentős csökkenés esetén azonnal újra meghatározza a biztosíték tárgyának piaci értékét.

(3) A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét alkalmazó hitelintézet az (l)-(2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülésén túl, akkor ismerheti el a pénzügyi biztosítékot hitelkockázati fedezetként, ha annak hátralévő futamideje eléri a kitettség hátralévő futamidejét.

115. §

(1) Ingatlant terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) az ingatlant terhelő dologi biztosíték a szerződés megkötésének időpontjában valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthető,

b) a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva,

c) a szerződés lehetővé teszi a hitelintézet számára, hogy a zálogjoggal biztosított követelését ésszerű időn belül érvényesítse,

d) a hitelintézet a lakóingatlan piaci értékét legalább háromévente, lakóingatlannak nem minősülő ingatlan piaci értékét legalább évente egyszer, jelentős változásoknak kitett ingatlanpiac esetén ennél gyakrabban felülvizsgálja,

e) a hitelintézet belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingatlan típusára vonatkozóan, és

f) a hitelintézet rendelkezik olyan eljárással, amellyel nyomon követheti, hogy a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingatlan káresemény ellen megfelelően biztosított legyen.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálatra, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására statisztikai módszerek is alkalmazhatók.

(3) Független ingatlanvagyon-értékelőnek kell végeznie az ingatlan piaci értékének az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálatát, ha

a) a hitelintézet rendelkezésére álló információk szerint az ingatlan piaci értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökken, vagy

b) a kölcsön értéke meghaladja a három millió eurót vagy ennek megfelelő forintban vagy más devizanemben fennálló összeget, vagy a hitelintézet szavatoló tőkéjének öt százalékát.

116. §

(1) Az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és ésszerű időn belül érvényesíthető,

b) a hitelintézet javára alapított biztosíték első ranghelyen szerepel a biztosíték zálogjogi (biztosítéki) vagy egyéb nyilvántartásban, vagy ha arra másnak az intézmény zálogjogát megelőző zálogjoga nincs,

c) a biztosíték tárgyának értékét a hitelintézet évente legalább egyszer - ha a piacot meghatározó tényezők változása indokolja, akkor többször - felülvizsgálja,

d) a kölcsön vagy biztosítéki szerződés részletesen rögzíti a biztosíték tárgyának leírását, valamint az érték felülvizsgálatának módját és gyakoriságát,

e) a hitelintézet belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a biztosíték tárgyának típusára és mértékére vonatkozóan,

f) a hitelintézet kockázatvállalási szabályzata tartalmazza a kitettséghez kapcsolódó szükséges biztosíték mértékét, a biztosíték érvényesíthetőségét, a piaci értékének meghatározási módszerét, valamint a biztosíték értéke volatilitásának figyelembevételét,

g) a hitelintézet az értékelés és az érték felülvizsgálata során figyelembe veszi az értékcsökkenést és az avulást,

h) a hitelintézet jogosult a biztosíték tárgyát ellenőrizni, és rendelkezik az ellenőrzéshez szükséges szabályzatokkal és eljárásokkal, és

i) a hitelintézet rendelkezik olyan eljárással, amellyel nyomon követheti, hogy a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingó vagyontárgy káresemény ellen megfelelően biztosított legyen.

(2) Az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték hitelkockázati fedezetként való elismerését nem érinti a követelés érvényesítésével kapcsolatos, jogszabályon alapuló követelések kielégítési sorrendben való elsőbbsége.

117. §

A pénzügyi lízing akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) a lízingbe adott vagyontárgy a 115. §-ban vagy a 116. §-ban meghatározott követelményeknek megfelel,

b) a hitelintézet belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a lízingbe adott vagyontárgy felhasználási módjára, korára és várható élettartamára, valamint értékére vonatkozóan,

c) az irányadó jogrend biztosítja a lízingbe adó tulajdonjogát, annak gyakorlását vagy zálogjogát, és

d) a lízingbe adott vagyontárgy értékcsökkenés-elszámolás előtti értékének és piaci értékének különbözete nem haladja meg a vagyontárgy hitelezésikockázat-mérséklési értékét, kivéve ha ezt már a nemteljesítéskori veszteségráta kiszámításakor figyelembe vették.

118. §

(1) A nem hitelnyújtó hitelintézetnél óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénz vagy betét akkor ismerhető el egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, ha

a) az óvadék valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

b) az a hitelintézet, amelynél az óvadékot vagy a letétet elhelyezték, kifizetést kizárólag a hitelnyújtó hitelintézet engedélyével teljesíthet, és

c) az óvadék feltétlen és visszavonhatatlan.

(2)[73] Nemteljesítés esetére fedezetet nyújtó életbiztosítási szerződés (kötvény) - amelyből eredő követelések jogosultja a hitelnyújtó hitelintézet - akkor ismerhető el egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, ha

a) az életbiztosítási szerződésből (kötvényből) eredő pénzköveteléseket a hitelnyújtó hitelintézetre engedményezték vagy azokra a hitelnyújtó hitelintézetnek zálogjoga van,

b) a biztosítót értesítették a hitelintézet jogosultságáról, és ennek következtében a szerződésből (kötvényből) eredő követelések kifizetésére a hitelintézet beleegyezése nélkül nem kerülhet sor,

c) a hitelintézet jogosult arra, hogy az ügyfél hitelintézet felé történő nemteljesítése esetén a biztosítási szerződést felmondja, és a visszavásárlási értéket megkapja,

d) a hitelintézetet tájékoztatják az ügyfél bármely, a biztosítási szerződéssel kapcsolatos nemfizetéséről,

e) a szerződés (kötvény) a kockázatvállalás teljes futamidejére hitelkockázati fedezetet biztosít azzal, hogy ha a biztosítási jogviszony a kockázatvállalás futamideje előtt megszűnik, akkor a hitelintézet köteles gondoskodni arról, hogy a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy visszavásárlási érték a futamidő végéig fedezetként rendelkezésre álljon,

f) az a) pontban meghatározott jogosultság a kölcsönszerződés megkötésekor valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

g) a szerződés (kötvény) visszavásárlási értékét a biztosító meghatározza, és az nem csökkenthető,

h) a visszavásárlási érték kifizetésére kérésre kellő időben kerül sor,

i) a visszavásárlási érték kifizetésére a hitelintézet beleegyezése nélkül nem kerülhet sor, és

j) az életbiztosító az Európai Unió valamely tagállamában tevékenységi engedélyt szerzett biztosító, vagy az Európai Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságának felügyelete alá tartozik.

119. §

A követelést terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) a biztosíték alapján a hitelintézet egyértelműen és hatékonyan rendelkezhet a követelés felett,

b) a hitelintézet minden, az alkalmazandó jog szerint szükséges lépést megtett annak érdekében, hogy a biztosíték minden más követelést megelőzően érvényesíthető legyen,

c) a hitelintézet éves jogi felülvizsgálat keretében megbizonyosodik arról, hogy a biztosíték az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

d) az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézet jogosult a követelés ésszerű időn belüli érvényesítésére (behajtására) vagy - a követelés adósának hozzájárulása nélkül - a követelés átruházására (értékesítésére),

e) a hitelintézet belső szabályzatban rögzíti a követelésekhez kapcsolódó kockázatok figyelemmel kísérését, amelynek kapcsán ki kell térnie az ügyfél tevékenységének üzleti és ágazati elemzésére, az ügyfél hitelezési gyakorlatára, valamint arra, hogy a követelés milyen üzleti partnerekhez kapcsolódik,

f) a kitettség értéke és a követelés értéke közötti különbség meghatározásakor a hitelintézet valamennyi rendelkezésére álló információt figyelembe vesz, ideértve a beszedési költségeket, a feltételhez kötött engedményezést, a zálogjogot, a megterhelt követelés-poolokon (követelés-halmazokon) belüli koncentrációt, valamint a hitelintézet portfólióján belüli koncentrációs kockázatot,

g) a fedezetül elfogadott követelések megoszlásának (diverzifikáltságának) lehetővé kell tennie a hitelezési kockázat csökkentését,

h) az ügyfél és a követelés kötelezettje között pozitív korreláció áll fenn, de a hitelintézet az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe veszi a biztosíték-poolhoz (biztosíték-halmazhoz) tartozó követelés nyomon követésénél,

i) a követelés nem az ügyféllel szoros kapcsolatban álló személyekkel szemben áll fenn, és

j) a hitelintézet a nemteljesítés esetére belső szabályzatban meghatározott követelés-behajtási eljárással rendelkezik.

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és a hitelderivatíva

120. §

(1) Garancia, készfizető kezesség vagy hitelderivatíva elismerhető hitelkockázati fedezetként, ha

a) közvetlen,

b) mértéke egyértelműen meghatározott,

c) a vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, amelynek betartása a hitelnyújtó hitelintézet közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely

1. lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan megszüntesse,

2. növelhetné a fedezet tényleges költségeit, ha a fedezett kitettség hitelminősége romlik,

3. megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék a szerződésszerű teljesítésre, ha az eredeti ügyfél nem felel meg fizetési kötelezettségének, és

4. megengedné a fedezet nyújtójának a hitelkockázati fedezet futamidejének a rövidítését, és

d) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerint a hitelkockázati fedezet közvetlen, ha az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézet közvetlenül a fedezetnyújtóhoz fordulhat a kifizetés teljesítése érdekében.

121. §[74]

A hitelintézet megbízható eljárást és folyamatot alkalmaz az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazásából származó kockázatok ellenőrzésére és kezelésére. A hitelintézet - az MNB kérésére -bemutatja az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazási stratégiájának a kockázatkezelési rendszerébe való illeszkedését.

122. §

(1) Ha egy kitettség központi kormány vagy központi bank, 5. § (3) bekezdése szerinti regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (2)-(3) bekezdése szerinti közszektorbeli intézmény, 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank, vagy 8. § szerinti nemzetközi szervezet által viszontgarantált, akkor a hitelintézet a kitettséget a viszontgarancia nyújtója által vállalt közvetlen garanciával fedezettnek tekinti, ha[75]

a) a viszontgarancia a követelés hitelezési kockázatát minden szempontból fedezi,

b) az eredeti garancia és a viszontgarancia egyaránt megfelel a 120. §, a 121. § és a 123. §-ban meghatározott követelményeknek, ide nem értve a viszontgarancia közvetlen jellegét, valamint

c) a fedezet megbízható, és a múltbeli adatok nem utalnak arra, hogy a viszontgarancia kevesebbet ér, mint a viszontgarancia nyújtója által vállalt közvetlen garancia.

(2) A viszontgarancia (1) bekezdés szerinti figyelembevétele az ott fel nem sorolt viszontgarancia-nyújtó által viszontgarantált kitettségre is lehetséges, ha ez a viszontgarancia az (1) bekezdésben felsorolt központi kormány, központi bank, regionális kormány, helyi önkormányzat, közszektorbeli intézmény vagy multilaterális fejlesztési bank készfizető kezességével vagy garanciájával biztosított.

123. §

(1) A 120-121. §-ban meghatározotton kívül a garancia és a készfizető kezesség elismerhetőségének további feltétele, hogy

a) az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó hitelintézetnek jogában áll a garanciát és a készfizető kezességet nyújtótól a hitelkockázati fedezet alapját képező követelés szerinti összeget ésszerű időn belül követelni,

b) a garanciához és a készfizető kezességhez nem kapcsolódik olyan rendelkezés, amely szerint a hiteltnyújtó hitelintézetnek a kifizetés előtt először az ügyféltől kell megkísérelnie a követelés behajtását,

c) a garancia és a készfizető kezesség az azt nyújtó által egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás, valamint

d) a garanciának és a készfizető kezességnek ki kell terjednie minden olyan összegre, amelyet az ügyfélnek a hitelintézet követelésével kapcsolatban teljesítenie kell, illetőleg ha bizonyos kifizetéseket a hitelkockázati fedezet köréből kizártak, a hitelkockázati fedezet értékét azzal korrigálni kell.

(2) Ha egy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet lakóingatlanon alapított jelzálogjogra nyújt pótlólagos fedezetet, akkor a 120. § c) pontjának 3. alpontjában, valamint az (1) bekezdés a) pontjában foglalt követelményeket elegendő kétéves időszakon belül teljesíteni.

(3) Az illetékes felügyeleti hatóságok által elismert, kölcsönös garanciavállalási rendszer keretében, vagy a 122. § (1) bekezdésében felsorolt központi kormány, központi bank, regionális kormány, helyi önkormányzat, közszektorbeli intézmény vagy multilaterális fejlesztési bank által nyújtott garancia és viszontgarancia esetében az (1) bekezdés a)-b) pontja akkor teljesül, ha

a) a hitelnyújtó hitelintézet jogosult a garanciát nyújtó részéről történő előzetes kifizetéshez, amelynek mértékét a hitelnyújtó hitelintézet várhatóan elszenvedett, a garancia által nyújtott fedezet mértékével arányos gazdasági veszteség megbízható becslésével határoznak meg, amely tartalmazza a kamatfizetés és a hitelfelvevő által teljesítendő kifizetések elmaradásából származó veszteséget is, vagy

b) a kamatfizetés és a hitelfelvevő által teljesítendő kifizetések elmaradásából származó veszteségre is kiterjedő garancia veszteségmérséklő hatású.

124. §

(1) Hitelderivatíva akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha a 120. §-ban meghatározottakon túl megfelel a (2)-(6) bekezdésben foglalt feltételeknek.

(2) A hitelderivatívához kapcsolódó, a kielégítési jog megnyíltát eredményező hiteleseményeknek minősül legalább a következő:

a) az alapul szolgáló kötelezettség esedékes összege megfizetésének elmulasztása a mulasztás időpontjában érvényes feltételek szerint (a fizetés türelmi ideje nem haladja meg az alapul szolgáló kötelezettség türelmi idejét),

b) az alapul szolgáló kötelezettség kötelezettjének csődje, fizetésképtelensége vagy a fizetési kötelezettség teljesítésére való képtelensége, vagy írásos nyilatkozata arról, hogy a fizetési kötelezettségeit nem tudja az esedékességükig kifizetni, és

c) az alapul szolgáló kötelezettség hitelezési veszteséget eredményező átütemezése, ami tőke, kamat vagy egyéb díj elengedését vagy fizetési halasztást von maga után.

(3) A hitelderivatívát akkor is el lehet ismerni hitelkockázati fedezetként, ha a hozzá kapcsolódó, a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény nem foglalja magába a (2) bekezdés c) pontja szerinti átütemezést, de a hitelezésikockázat-mérséklésnél figyelembe vett értékét a 153. § (1)-(2) bekezdésében meghatározottak szerint csökkentik.

(4) A hitelnyújtó hitelintézetnek készpénzes teljesítést lehetővé tevő hitelderivatívák esetében megbízható értékelési rendszerrel kell rendelkeznie a veszteségek becslésére, valamint egyértelműen meg kell határoznia azt az időszakot, amelyen belül az alapul szolgáló kötelezettséget a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezését követően értékelik.

(5) Ha az elszámoláshoz az szükséges, hogy a kockázatot átadó az alapul szolgáló kötelezettségnek a kockázatot átvevőre történő átruházásának jogával és képességével rendelkezzen, akkor az alapul szolgáló kötelezettség feltételeinek ki kell térniük arra, hogy az átruházást nem lehet indokolatlanul megtagadni.

(6) A hitelnyújtó hitelintézetnek egyértelműen meg kell határoznia azon személyeket, akik a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapításáért felelősek, amely nem lehet a kockázatot átvevő kizárólagos felelőssége.

125. §

Az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelderivatíva referencia eszköze közötti, vagy az alapul szolgáló kötelezettség és a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség közötti eltérés csak akkor lehetséges, ha

a) a referencia eszköz vagy az adott esettől függően a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség az irányadó csődszabályozás szerint az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos kielégítési sorrendi helyen található, valamint

b) az alapul szolgáló kötelezettség és a referencia eszköz, vagy az adott esettől függően a kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkeztének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség kötelezettje ugyanaz az ügyfél, és a szerződés szerinti kötelezettség irányadó joghatóság előtt érvényesíthető, és felmondásra vagy azonnal lejárttá tételre vonatkozó záradékkal rendelkezik.

125/A. §[76]

A központi kormány készfizető kezessége melletti nem piacképes kockázatú biztosítás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha megfelel a nem piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről szóló külön jogszabályban foglalt feltételeknek. A hitelintézet ebben az esetben a kitettséget a biztosított összeg önrészesedéssel csökkentett mértékéig a központi kormánnyal szembeni kitettségnek tekintheti.

126. §

A kockázattal súlyozott kitettség érték 30. § (3) bekezdése szerinti számításához a garanciából, készfizető kezességből vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet akkor ismerhető el, ha

a) az alapul szolgáló kötelezettség

1. vállalkozással szemben áll fenn, ide nem értve a biztosítót és viszontbiztosítót,

2. olyan regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal vagy közszektorbeli intézménnyel szemben áll fenn, amelyre a III. Fejezet szerint nem alkalmazható a központi kormánnyal és központi bankkal azonos kockázati súlyozás, vagy

3. a lakossággal szembeni kitettségi osztályban tartozó mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn,

b) az alapul szolgáló ügylet kötelezettjei nem tartoznak a hitelkockázati fedezetet nyújtóval azonos ügyfélcsoportba,

c) a kitettséget a következő eszközök egyike fedezi

1. olyan hitelderivatíva, amelynek alapja egyetlen referencia eszköz, és olyan garancia vagy készfizető kezesség, amely egyetlen kitettségre vonatkozik,

2. első nemteljesítéskor lehívható kosár termék, amelyet a kosárban szereplő eszközök közül a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség érték határoz meg, vagy

3. n-edik nemteljesítéskor lehívható kosár termék, amelyet a kosárban szereplő eszközök közül a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség érték határoz meg azzal, hogy a megszerzett védelem csak akkor minősül hitelezésikockázat-mérséklő tételnek, ha a megfelelő (n-l)-edik nemfizetési fedezet is kiterjed, vagy ha a kosáron belüli követelések (n-l)-edike esetében már fennáll a nemteljesítés,

d) a hitelkockázati fedezet megfelel a 120. §, 121. §, 123. § és 125. §-ban meghatározottnak,

e) a kitettséghez a 30. § (3) bekezdésében meghatározott eljárás előtt hozzárendelt kockázati súlyban még nem jelenik meg a hitelezésikockázat-mérséklés,

f) a hitelintézet a hitelkockázati fedezet nyújtójától közvetlen - az alapul szolgáló kitettség kötelezettjével szembeni igényérvényesítése nélküli - kifizetésben részesül,

g) a hitelkockázati fedezet a szerződésben meghatározott minden hitelesemény következtében felmerülő kockázat fedezett részén kialakult veszteséget fedez,

h) a kölcsönből, kötvényből vagy járulékos kötelezettségből eredő, átruházott követelés kielégítési sorrendje megfelel az irányadó joghatóság jogrendjének,

i) a hitelkockázati fedezet feltételeit írásban meghatározta a hitelkockázati fedezet nyújtója és a hitelintézet,

j) a hitelintézet eljárással rendelkezik a hitelkockázati fedezet nyújtója és az alapul szolgáló kitettség kötelezettje közötti korreláció feltárásához, és

k) felhígulási kockázatra vonatkozó hitelkockázati fedezet esetén a vásárolt követelés eladója nem tartozhat a hitelkockázati fedezetet nyújtóval azonos ügyfélcsoportba.

XVI. Fejezet

HITELEZÉSIKOCKÁZAT-MÉRSÉKLÉS HATÁSÁNAK SZÁMÍTÁSA

127. §

(1) A XIV-XV. Fejezetben foglalt feltételeknek megfelelő hitelkockázati fedezet esetében a kockázattal súlyozott kitettség érték és várható veszteség érték számításakor e fejezet szerint kell eljárni, figyelembe véve a XVII-XIX. Fejezetet.

(2) A repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet keretében vásárolt, kölcsönvett vagy biztosítékul kapott készpénz, értékpapír és áru a 96. § szerinti pénzügyi biztosíték.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

128. §

A hitelnyújtó hitelintézet által kibocsátott, a kielégítési jog megnyíltát eredményező hiteleseményhez kapcsolódó értékpapírba történő befektetés készpénz fedezetnek tekinthető.

129. §

A hitelnyújtó hitelintézet által a mérlegen belüli nettósítás keretében figyelembe vehető kölcsön vagy betét egyenlege készpénz fedezetnek tekinthető.

130. §

A hitelintézet repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet vagy más tőkepiac-vezérelt ügylet esetén a 131. § (6) bekezdése szerint teljes mértékben korrigált kitettség érték meghatározásához

a) a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszert, vagy

b) a saját becslésű volatilitási korrekciós tényező módszert, vagy

c) a belső modell módszert alkalmazza.

131. §

(1) A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező vagy a saját becslésű volatilitási korrekciós tényező módszer alkalmazásakor a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes értékpapír- és árutípusok nettó pozíciójának meghatározásához az eladott, kölcsönzött vagy biztosítékként átadott értékpapír és áru teljes értékéből ki kell vonni az ezen nettósítási megállapodás alapján a vásárolt, kölcsönvett vagy biztosítékul kapott értékpapír és áru értékét.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában egy értékpapírtípusba ugyanazon kibocsátó által, azonos időpontban, azonos lejárattal és azonos feltételekkel kibocsátott értékpapírok tartoznak, amelyek 138-144. § szerinti likvidációs időtartama azonos.

(3) A szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizában levő nettó pozíció devizanemenként

a) az adott devizában fennálló (denominált), a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő eladott, kölcsönzött vagy átadott értékpapír értéke és a kölcsönzött vagy átadott készpénz értéke összegének, és

b) az ugyanabban a devizában, a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő vásárolt, kölcsönvett vagy kapott értékpapír értéke és a kölcsönzött vagy kapott készpénz értéke összegének

a különbsége.

(4) Az adott típusú értékpapír vagy készpénz pozíciónak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni az adott típusú értékpapírok nettó pozitív vagy negatív pozíciójának abszolút értékére.

(5) A devizaárfolyam-kockázat (fx) volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni a szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizában denominált pozitív vagy negatív nettó pozíció esetén.

(6) A teljes mértékben korrigált kitettség értéket a következő képlet szerint kell számítani:

E* = max (0, [(X (E)- X (C) ) + X (legyes értékpapírok nettó pozíciói| x Hsec) + (X |Efx| x Hfx) ])

ahol

E: a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes kitettségek hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélküli kitettség értéke,

C: a kölcsönvett, vásárolt vagy biztosítékul kapott értékpapír vagy áru, vagy a kölcsönvett vagy biztosítékul kapott készpénz értéke kitettségenként,

X(E): a megállapodás hatálya alá tartozó összes E összege,

X(C): a megállapodás hatálya alá tartozó összes C összege,

Eft: a megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő, adott devizanemhez tartozó, a (3) bekezdésben kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció,

Hsec: az adott típusú értékpapírnak megfelelő volatilitási korrekciós tényező,

Hft: a devizaárfolyam volatilitási korrekciós tényező, és

E*: a teljes mértékben korrigált kitettség értéke.

132. §

(1) A 131. §-tól eltérően, a repóügyletre, értékpapírvagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre - ide nem értve a derivatíva ügyleteket - vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásból származó teljes mértékben korrigált kitettség értéket a hitelintézet a kereskedési könyvről szóló jogszabályban meghatározott belső modell módszer alkalmazásával is kiszámíthatja, amely figyelembe veszi a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő értékpapír pozíciók közötti korrelációt és ezen eszközök likviditását. A belső modell becslést ad a fedezetlen kitettség értékének lehetséges változására [?(E)-?(C) ].

(2) A belső modell módszer alkalmazható függetlenül attól, hogy a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a sztenderd vagy a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza.

(3) Ha a hitelintézet nem felel meg a kereskedési könyvről szóló jogszabályban meghatározott belső modell módszer alkalmazási feltételének, akkor a belső modell módszer az MNB engedélyével alkalmazható. Az MNB az engedélyt akkor adja meg, ha a hitelintézet szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő ügyletekből eredő kockázat kezelésének rendszere megfelel a következő feltételeknek:[77]

a) napi kockázatkezelési folyamatba integrált kockázatkezelési modell biztosítja az ügylet lehetséges árfo-lyam-volatilitásának megfelelő számítását,

b) a hitelintézet

1. az üzleti és kereskedelmi részlegektől független,

2. a kockázatkezelési rendszer megtervezéséért és működtetéséért felelős,

3. a kockázatkezelési modell eredményeiről naponta jelentést készítő, az intézkedésre javaslatot előterjesztő, és

4. közvetlenül - a területért felelős - ügyvezetés alá tartozó

kockázatkezelési részleggel rendelkezik,

c) a b) pontban meghatározott kockázatkezelési részleg megfelelő humán erőforrással rendelkezik,

d) a hitelintézet a kockázatkezelésre vonatkozó belső szabályzattal rendelkezik,

e) a hitelintézet egy évre vonatkozó utótesztelés révén alá tudja támasztani kockázatkezelési modellje pontosságát,

f) a hitelintézet rendszeresen stressz-teszt programot hajt végre, amelynek eredményét a b) pont 4. alpontja szerinti ügyvezetés felülvizsgálja, és a felülvizsgálat eredményét a szabályzatok megalkotásakor és a határértékek kialakításában felhasználja,

g) a hitelintézet kockázatkezelési rendszerét a belső ellenőrzés felülvizsgálja legalább évente egy alkalommal,

h) a belső modell megfelel a partnerkockázatról szóló jogszabály szerinti belső modell módszer modell-eljárási integritásra meghatározott feltételeknek, valamint

i) megbízható és következetes.

(4)[78] Az (1) bekezdés szerinti belső modellt a hitelintézet az MNB engedélyével az értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelhez is alkalmazhatja, ha megfelel a partnerkockázatról szóló jogszabály szerződés szerinti nettósításra meghatározott feltételeinek.

(5) Ha a hitelintézet a teljes mértékben korrigált kitettség érték számításához a belső modell módszert alkalmazza, akkor az kiterjed minden ügyfélre és értékpapírra azzal, hogy az elhanyagolható jelentőségű portfólióra a hitelintézet a 131. §-t alkalmazhatja.

(6) A kitettség értéke - (1) bekezdésben meghatározott - lehetséges változásának kiszámításához szükséges minimális követelmények:

a) a lehetséges értékváltozást naponta kell kiszámítani,

b) 99%-os megbízhatósági szintű, egyoldali konfidencia intervallumú becslés,

c) értékpapír repóügyletek vagy értékpapír-kölcsönzési ügyletek esetében 5 napnak, egyéb ügyletek esetében 10 napnak megfelelő likvidációs időtartam alkalmazása,

d) legalább egy éves megfigyelési időszak, kivéve ha az árak volatilitásának növekedése rövidebb megfigyelési időszak alkalmazását indokolja, és

e) az adatok háromhavonta történő aktualizálása.

(7) A belső kockázatkezelési modell elegendő számú kockázati tényezőt tartalmaz ahhoz, hogy az összes lényeges árfolyamkockázatra kiterjedjen.

(8)[79] Ha a hitelintézet korrelációk mérésére alkalmazott rendszere megbízható és következetes, akkor az MNB engedélyezi az empirikus adatokon alapuló korrelációk használatát az egyes kockázati kategóriákon belül és azok között.

(9) A belső modell módszert alkalmazó hitelintézet a teljes mértékben korrigált kitettség értéket a következő képlet szerint számítja:

ahol

E: a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes kitettségek hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélküli kitettség értéke,

C: a kölcsönvett, vásárolt vagy kapott értékpapír vagy áru, vagy a kölcsönvett vagy kapott készpénz értéke kitettségenként,

(10) A hitelintézet a belső modell módszerrel történő kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor a modell által az előző banki munkanapra adott eredményt alkalmazza.

133. §

A repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő ügyletek kitettség értéke - a sztenderd és a belső minősítésen alapuló módszer esetében is - a 131-132. § szerint kiszámított teljes mértékben korrigált kitettség érték (E*) .

134. §

(1)[80] A hitelintézet a pénzügyi biztosíték hitelezésikockázat-mérséklő hatásának számszerűsítése során a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazhatja azzal, hogy a két módszer - az (1a) bekezdésben meghatározott eltéréssel - egyidejűleg nem alkalmazható.

(1a)[81] A hitelintézet a belső minősítésen alapuló módszer Hpt. 76/B. § (8) bekezdés szerinti fokozatos bevezetése, valamint a Hpt. 76/D. § (1) bekezdés alkalmazása esetén kivételesen egyidejűleg alkalmazhatja a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét és a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét, ha igazolni tudja, hogy a két módszer egyidejű alkalmazásának célja nem a tőkekövetelmény csökkentése.

(2) A hitelezésikockázat-mérséklés hatásának számítására a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere kizárólag akkor alkalmazható, ha a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettség értékét a sztenderd módszer szerint számítja ki.

(3) A hitelintézet a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét kizárólag a banki könyvbeli tételek (nem a kereskedési könyvi tételek) vonatkozásában alkalmazhatja.

135. §

(1)[82] A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere esetén a biztosíték értéke a 114. § (2) bekezdésének e) pontja szerint megállapított piaci érték.

(2)[83] A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere esetén a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor a kitettségnek a biztosíték piaci értéke által fedezett részéhez azt a kockázati súlyt - de legalább 20%-ot - kell rendelni, amelyet a sztenderd módszer szerint akkor kell alkalmazni, ha a kitettség közvetlenül a pénzügyi biztosíték miatt keletkezik. A 17. § szerinti mérlegen kívüli tételek esetén a fedezet nélkül mért kitettség számításakor a tételekhez száz százalékos ügyletkockázati súlyt kell rendelni. A kitettségnek a biztosíték piaci értéke által nem fedezett részéhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amelyet a sztenderd módszer szerint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettségre kell alkalmazni. Az ügyletkockázati súlyozást a fedezett és a fedezetlen részre a fedezet figyelembevétele után kell érvényesíteni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a repóügylet, értékpapírvagy áru-kölcsönzési ügylet esetében, a 0%-os volatilitási korrekciós tényezőnek a 144. § szerinti alkalmazási feltételeknek megfelelő kitettség biztosítékkal fedezett részéhez 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni. Ha az ügylet szerződő fele nem meghatározó piaci szereplő, akkor 10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(4) Az olyan 18. §-ban meghatározott, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetében,

a) amely naponta piaci áron értékelt készpénz vagy betét fedezettel ellátott,

b) amelynek a kitettség értékét a partnerkockázatról szóló külön jogszabályban meghatározott módon kell kiszámítani, valamint

c) a kitettség és a fedezet között nincs devizanem eltérés,

a kitettség fedezettel ellátott részére 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(5) Központi kormány vagy központi bank által kibocsátott - a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati sú-lyozású - hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral fedezett, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetében a kitettség fedezett részének mértékéig - a (4) bekezdéstől eltérően - 10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(6) 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni, ha a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben áll fenn (denominált) és

a) a biztosíték készpénz vagy betét, vagy

b) a biztosíték központi kormány vagy központi bank által kibocsátott - a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati súlyozású - hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek piaci értékét 20%-kal csökkentették.

(7) Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában központi kormány vagy központi bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősül az olyan

a) regionális kormány vagy helyi önkormányzat által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír is, amelyet a sztenderd módszer alkalmazásában - az 5. § (3) bekezdésének megfelelően - a központi kormánnyal szembeni kitettségként lehet kezelni, vagy

b) multilaterális fejlesztési bank vagy nemzetközi szervezet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír is, amelyhez a sztenderd módszer alkalmazásában - a 7. § (5) bekezdésének és a 8. §-nak megfelelően - 0%-os kockázati súlyt lehet rendelni.

136. §

(1)[84] A pénzügyi biztosítékok átfogó módszerének alkalmazása esetén a pénzügyi biztosíték piaci értékét a 138-144. § szerinti volatilitási korrekciós tényezővel kell módosítani annak érdekében, hogy figyelembevételre kerüljön a likvidációs időszakra becsült árfolyamvolatilitás. A fedezet nélküli kitettség érték számításakor a 17. § szerinti mérlegen kívüli tételek esetén a fedezet nélkül mért kitettség számításakor a tételekhez a sztenderd módszert alkalmazó hitelintézetnek száz százalékos ügyletkockázati súlyt, a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó hitelintézetnek száz százalékos hitelegyenértékesítési tényezőt kell rendelni. A fedezett kitettség érték meghatározásához az ügyletkockázati súlyozást vagy a hitelegyenértékesítési tényezőt a pénzügyi biztosíték figyelembevételét követően számított kitettségre kell alkalmazni.

(2) A (3) bekezdésben meghatározott, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetében a devizanem eltérés kezelésére, ha a fedezeti ügylet és a kitettség devizaneme eltér, akkora 138-144. § szerinti, a biztosítékra vonatkozó volatilitási korrekciós tényezőt korrigálni kell a deviza ár-folyamvolatilitást tükröző korrekciós tényezővel.

(3) A partnerkockázatról szóló külön jogszabály szerinti, elismert, nettósítási megállapodás alá tartozó, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetében, ha a fedezeti ügylet devizaneme eltér az alapügylet elszámolási devizanemétől, akkor az adott deviza árfolyamának volatilitását tükröző volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni. Ha a nettósítási megállapodás alá tartozó alapügylethez, illetőleg fedezeti ügylethez több devizanem kapcsolódik, akkor is csak egy volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

137. §

(1) A 131-133. § alapján számított szabványosított net-tósítási megállapodás alá tartozó ügylet kivételével, a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerének alkalmazása esetén

a) a pénzügyi biztosíték figyelembe vehető, volatilitási korrekciós tényezővel korrigált értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

CVA = C x (1-Hc-HFx),

b) a kitettség figyelembe vehető, volatilitási korrekciós tényezővel korrigált értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

EVa = E x (1+HE), de tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetében az Eva - E, azzal, hogy a kitettség teljes mértékben korrigált értékét a volatilitást és a biztosíték kockázatcsökkentő hatását is figyelembe véve a következő képlet szerint kell kiszámítani:

E* = max (0, [EVA - CVAm])

(2) Az (1) bekezdés értelmében EVa a kitettség volatili-tással korrigált értéke, CVa a biztosíték volatilitással korrigált értéke, CVam a CVa a XVII. Fejezet rendelkezéseinek megfelelő, a lejárati eltérésekre vonatkozó korrekcióval módosított értéke, HE a 138-144. § szerint számított, a kitettségnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező, Hc a 138-144. § szerint számított, a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényező, HFX a 138-144. § szerint számított, a devizanem eltérésnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező, valamint E* a teljes mértékben korrigált kitettség érték, figyelembe véve a volatilitás és a biztosíték kockázatmérséklő hatását.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában E az a kitettség érték, amelyet a sztenderd vagy a belső minősítésen alapuló módszer szerint állapítanának meg, ha a kitettség nem lenne hitelkockázati fedezettel ellátva. Sztenderd módszer alkalmazásakor a 17. § szerinti mérlegen kívüli tételek esetén száz százalékos ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni a kitettség érték meghatározására. Belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásakor az 51. § (11)-(16) bekezdés és az 52. § szerinti mérlegen kívüli tételek esetén - az ott meghatározott hitelegyenértékesítési tényező és ügyletkockázati súly helyett - száz százalékos hitelegyenértékesítési tényezőt kell figyelembe venni.

138. §

(1) A volatilitási korrekciós tényező kiszámítható

a) a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszerrel, vagy

b) a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerével,

függetlenül attól, hogy a hitelintézet a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a sztenderd módszert vagy a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza.

(2) Ha a hitelintézet az (1) bekezdés b) pontja szerinti módszert alkalmazza, akkor azt - a nem jelentős portfoliók kitettségei kivételével - valamennyi kitettségi osztályára alkalmaznia kell.

(3) Ha a hitelkockázati fedezet több pénzügyi biztosítékot tartalmaz, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt a következő képlet szerint kell számítani:

H = ?ai Hi

ahol az ai az adott elemnek a teljes biztosítékhoz viszonyított aránya és H az adott elemre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező.

139. §

(1) A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezők - napi újraértékelést feltételezve - a következők:

(2) Fedezett kölcsönügylet esetén a likvidációhoz szükséges időtartam húsz banki munkanap.

(3) A repóügylet - kivéve, ha az ügylet áruk vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jog átadásával jár -, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetében a likvidációhoz szükséges időtartam öt banki munkanap.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, egyéb tőkepiac vezérelt ügylet esetében a likvidációhoz szükséges időtartam tíz banki munkanap.

(5) E § alkalmazásában a hitelminősítési besorolást a 21. § (1) bekezdése szerinti hitelminősítési besorolásként kell értelmezni, figyelembe véve a 22. § (6)-(7) bekezdésében meghatározottakat is.

(6) A nem elismerhető értékpapírra vagy árura vonatkozó repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén az elismert tőzsdén jegyzett - elfogadott tőzsde fő indexében nem szereplő - értékpapírokhoz tartozó volati-litási korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

(7) Ha ismert a kollektív befektetési forma portfóliója és a portfólióban lévő kitettségek elismerhetők hitelezésikockázat-mérséklő tételként, akkor a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség esetén a volatilitási korrekciós tényező a kollektív befektetési forma portfóliójában lévő kitettségek volatilitási korrekciós tényezőinek a súlyozott átlaga.

(8) Ha nem ismert a kollektív befektetési forma portfóliója, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt úgy kell meghatározni, hogy a kollektív befektetési forma a kezelési szabályzata által megengedett legmagasabb volatilitási korrekciós tényezővel rendelkező kitettségi osztályba fektet be.

(9) Hitelintézet által kibocsátott, a 100. § (2) bekezdése szerinti, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír volatilitási korrekciós tényezője megegyezik a 2-3-as hitelminősítési besorolással rendelkező hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy vállalkozás által kibocsátott értékpapír volatilitási korrekciós tényezőjével.

140. §

(1)[85] A hitelintézet - ha megfelel a 141-142. §-ban meghatározott feltételeknek - az MNB engedélyével alkalmazhatja a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét a biztosíték és a kitettség volatilitási korrekciós tényezőjének meghatározásakor.

(2)[86] A hitelintézet elismert hitelminősítő szervezet legalább 2-es hitelminősítési besorolásával rendelkező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében - az MNB engedélyével - az értékpapír-kategóriákra számíthatja a volatilitási korrekciós tényezőt. A kategóriák megállapításakor a hitelintézet figyelembe veszi az értékpapír kibocsátóját, az értékpapír külső hitelminősítését, a hátralévő lejáratot és a korrigált hátralévő átlagos futamidőt (dura-tion) .

(3) A (2) bekezdés szerinti volatilitási korrekciós tényező becslésének az egyes értékpapír-kategóriákba sorolt értékpapírok tekintetében reprezentatívnak kell lennie.

(4) A hitelintézet elismert hitelminősítő szervezet legfeljebb 3-as hitelminősítési besorolásával rendelkező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében a volatilitási korrekciós tényezőt értékpapíronként határozza meg.

(5) A volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét alkalmazó hitelintézet a biztosíték vagy devizanem-eltérés volatilitását úgy határozza meg, hogy nem veszi figyelembe a számítás során a fedezetlen kitettség, a biztosíték, illetőleg a deviza árfolyama közötti korrelációt.

141. §

(1) A volatilitási korrekciós tényező kiszámítása során 99%-os megbízhatósági szintű, egyoldali konfidencia in-tervallumú becslést kell alkalmazni.

(2) Fedezett kölcsönügylet esetén a likvidációs időtartam húsz banki munkanap.

(3) A repóügylet - kivéve, ha az ügylet áruk vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jog átadásával jár -, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetében a likvidációs időtartam öt banki munkanap.

(4) A (3) bekezdésben nem szereplő egyéb tőkepiac vezérelt ügylet esetében a likvidációhoz szükséges időtartam tíz banki munkanap.

(5) Ha az ügylethez - a (2)-(4) bekezdéstől eltérően - a hitelintézet rövidebb vagy hosszabb likvidációs időtartammal számol, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt a következő képlet szerint kell módosítani:

ahol TM a hitelintézet által alkalmazott likvidációs időtartam, HM a likvidációs időtartamhoz tartozó volatilitás korrekciós tényező, valamint HN a TN likvidációs időtartamon alapuló volatilitási korrekciós tényező.

(6) A hitelintézetnek figyelembe kell vennie az alacsonyabb minősítésű eszköz kisebb likviditását.

(7) A likvidációs időtartamot felfelé kell korrigálni, ha a biztosíték likviditása nem megfelelő.

(8) Ha a múltbeli adatok alapján alulbecsülhető a volatilitás (ideértve más devizanemhez kötött devizát), akkor a hitelintézetnek figyelembe kell ezt vennie a stressz-teszt alkalmazása során.

(9) A volatilitási korrekciós tényező számításához használt múltbeli megfigyelési időszak legalább egy év hosszúságú. A megfigyelési időszakra súlyozási vagy más rendszert alkalmazó hitelintézet legalább egy év időtartamú tényleges megfigyelési időszakot vesz figyelembe, ami biztosítja, hogy az egyes megfigyelések súlyozott átlagos időeltolódása ne legyen hat hónapnál kevesebb.

(10)[87] A (9) bekezdéstől eltérően, az MNB elrendelheti a hitelintézet számára a volatilitási korrekciós tényező számításánál a rövidebb megfigyelési időszak alkalmazását, ha az árak volatilitásának lényeges növekedése ezt indokolttá teszi.

(11) A hitelintézet aktualizálja az adatállományát, és újraértékeli a volatilitási korrekciós tényezőt

a) legalább háromhavonta, valamint

b) a piaci árak lényeges változásakor.

142. §

(1) A hitelintézetnek a volatilitási becsléseit a napi kockázatkezelési folyamataiban figyelembe kell vennie, ideértve kitettségre irányadó belső határértékkel kapcsolatos alkalmazást is.

(2) Ha az ügylethez - a 141. § (2)-(4) bekezdésétől eltérően - rövidebb vagy hosszabb likvidációs időtartam szükséges, akkor a volatilitási korrekciós tényező a 141. § (5) bekezdése szerinti képlet alapján kell számítani.

(3) A hitelintézetnek eljárással kell rendelkeznie a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működésére vonatkozó dokumentált szabályzatoknak és eljárásoknak való megfelelés nyomon követése és biztosítása, valamint ezen becsléseknek a kockázatkezelési folyamatba történő integrációja érdekében.

(4) A hitelintézetnek a volatilitási korrekciós tényező becslésére használt rendszerének független felülvizsgálatát a belső ellenőrzési folyamat keretein belül, rendszeresen el kell végeznie. A volatilitási korrekciós tényező becslését és annak a hitelintézet kockázatkezelési folyamatába történő illesztését szolgáló rendszereket évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, amely felülvizsgálat legalább

a) a volatilitási korrekciós tényező becslésnek a napi kockázatkezelésbe történő integrációjára,

b) a volatilitási korrekciós tényező becslésének folyamatában történt bármilyen lényeges változás jóváhagyására,

c) a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működtetéséhez használt adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzésére, ideértve az ilyen adatforrások függetlenségének vizsgálatát is, és

d) a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontosságára és helyességére

terjed ki.

143. §

(1) A 139. §-ban meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket kell alkalmazni, ha a hitelintézet a biztosítékot naponta újraértékeli. Ha a hitelintézet alkalmazhatja a 140-142. §-ban meghatározott, a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét, akkor azokat a napi újraértékelés alapján kell először kiszámítani.

(2) Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, akkor nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni. A kiszámításhoz a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt meg kell szorozni az alábbi képlettel:

ahol H az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező, HM a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező, NR a két újraértékelés közt ténylegesen eltelt banki munkanapok száma, valamint TM az adott típusú ügylet likvidációs időtartama.

144. §

(1) A repóügylet, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet esetében, ha a hitelintézet a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszert vagy a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét alkalmazza és teljesülnek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek, akkor a hitelintézet a 138-143. §-ban meghatározott volatilitási korrekciós tényező helyett alkalmazhatja a 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt 132-133. §-ban meghatározott belső modell módszert alkalmazó hitelintézet nem alkalmazhatja.

(3) A hitelintézet az (1) bekezdésben meghatározott 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt akkor alkalmazhatja, ha

a) a kitettség és a biztosíték is készpénz vagy a szten-derd módszer szerint 0%-os kockázati súlyozású központi kormány vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,

b) a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben áll fenn (denominált),

c) az ügylet lejárati ideje legfeljebb egy nap, vagy a hitelintézet a kitettséget és a biztosítékot is naponta, piaci áron értékeli vagy az ügylet napi elszámolású,

d) a partner által elmulasztott fedezet-kiegészítést megelőző utolsó piaci áron történő értékelés és a biztosíték érvényesítése közötti időszak legfeljebb négy banki munkanap,

e) a hitelintézet az ügyletet az adott ügylettípushoz kapcsolódó elszámolási rendszeren keresztül számolja el,

f) a repóügylet, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet szerződéséhez kapcsolódó dokumentumok a piaci szokványoknak megfelelnek,

g) a szerződés biztosítja az ügylet azonnali lezárását, ha a szerződő fél elmulasztja a készpénzzel vagy értékpapírral történő fizetési, fedezet-kiegészítési vagy más kötelezettségének teljesítését, és

h) a szerződő fél meghatározó piaci szereplő.

(4) Ha az Európai Unió tagállamában vagy a magyar szabályozással legalább egyenértékű prudenciális szabályokat alkalmazó harmadik országban az (1)-(3) bekezdésben meghatározott szabályokat alkalmazzák, akkor az Magyarországon is figyelembe vehető.

145. §

(1) Sztenderd módszer alkalmazásakor a kitettség érték-neka 137. § szerinti teljes mértékben korrigált kitettség értéket (E*) kell tekinteni. Mérlegen kívüli tételek esetében a 17. § szerinti ügyletkockázati súly alkalmazása nélkül vett kitettség érték alkalmazandó.

(2) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásakor a Harmadik Rész vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értékének a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) kell tekinteni, és a következő képlet szerint kell kiszámítani:

LGD* = LGD x (E*/E),

ahol a nemteljesítéskori veszteségráta a Harmadik Rész szerinti, biztosítékkal el nem látott kitettséghez tartozó nemteljesítéskori veszteségráta, E és E* a 137. § szerint kiszámított érték.

146. §

(1) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén az ingatlant független ingatlanvagyon-értékelőnek kell értékelnie, és az általa megállapított érték nem haladhatja meg a piaci értéket.

(2) A független ingatlanvagyon-értékelőnek a hitelintézet számára a piaci értéket egyértelműen dokumentumokkal alá kell támasztania.

(3) Az ingatlan biztosítékként figyelembe vehető értéke a piaci értékén vagy a fedezeti értékén alapul a 115. § szerinti felülvizsgálat, valamint az ingatlan értékét csökkentő, az ingatlanhoz kapcsolódó jogból származó teher figyelembevételével.

147. §

A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot olyan piaci áron kell értékelni, amelyen a biztosíték egymástól független felek közötti, eladási és vételi szándék esetén az értékelés időpontjában értékesíthető lenne.

148. §

A követelést terhelő dologi biztosíték figyelembe vehető értéke a biztosíték szerződés szerinti értéke.

149. §

(1) A (2)-(5) bekezdésben meghatározott módon kiszámított tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) a Harmadik Rész vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értéknek kell tekinteni.

(2) Ha a biztosíték értékének a kitettség értékéhez viszonyított aránya a biztosítékkal fedezett szint előírt minimális mértéke (C*) alá csökken, akkor a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értékének a Harmadik Rész vonatkozásában a szerződő féllel szembeni, biztosítékkal el nem látott kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értékét kell tekinteni.

(2a)[88] A (2) bekezdésben meghatározott esetben az 51. § (11)-(17) bekezdés és 52. § szerinti ügyletek kitettség értékének meghatározásakor 100%-os ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni.

(3) Ha a biztosítéknak a kitettség értékéhez viszonyított aránya a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét (C**) eléri, akkor a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéke az (5) bekezdésben meghatározott táblázat meghatározott értékét veszi fel.

(4) E § alkalmazásában, ha a teljes kitettség nem éri el a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét (C**), akkor a kitettséget két kitettségnek kell tekinteni, amelyből

a) a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét teljesítő rész az egyik kitettség,

b) a teljes kitettségnek az a) pontban meghatározott részt meghaladó összeg a másik kitettség.

(5) A kitettség biztosítékkal ellátott részére alkalmazandó tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket és előírt fedezettségi szinteket a következő táblázat szerint kell figyelembe venni:

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott nemteljesítési veszteségráta értéket kell alkalmazni a 105. § szerint pénzügyi lízing keretében használatba adott vagyontárgy által fedezett ügylet esetében.

150. §

(1)[89] A 149. §-tól eltérően az MNB engedélyével a hitelintézet a kitettségnek Magyarország területén elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett részére - amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének ötven százalékát - ötven százalékos kockázati súlyt alkalmazhat, ha[90]

a) a lakóingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség bármely évben a lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,3%-a,

b) a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség bármely évben a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,3%-a,

c) az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség összesített értéke bármely évben a lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,5%-a, és

d) az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség összesített értéke bármely évben a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,5%-a.

(2)[91] Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, akkor az ötven százalékos kockázati súly nem alkalmazható. Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek legalább egy naptári éven keresztül újra teljesültek, akkor az azt követő naptári évtől az (1) bekezdésben meghatározott kockázati súly alkalmazását az MNB kérelemre ismételten engedélyezi.

(3)[92] Ha az MNB a hitelintézet számára engedélyezte az (1) bekezdés alkalmazását, a hitelintézet - külön engedélyezési eljárás nélkül - az Európai Unió másik tagállamának területén elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettséghez ötven százalékos kockázati súlyt rendelhet, ha az adott tagállamban az (1) bekezdés szerinti súlyozás alkalmazható és az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülnek.

151. §

(1) Ha a hitelintézet a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza és a kitettséget a 96. § (2) bekezdés szerinti pénzügyi biztosíték, ingatlan vagy ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték együttesen fedezi, akkor a Harmadik Rész vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értéknek a (2)-(3) bekezdés szerint számított tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) kell tekinteni.

(2) A hitelintézet a kitettség volatilitási korrekciós tényezővel - a 137. § szerinti - korrigált kitettség értékét úgy osztja meg, hogy az egyes részekhez csak azonos, a 96. § (2) bekezdése szerinti biztosítékot rendel, és külön megjeleníti a fedezettel el nem látott részértéket.

(3) A kitettség (2) bekezdésnek megfelelően megosztott részértékeire a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket az egyes kitettség-részértékek fedezeteinek figyelembevételével kell meghatározni.

152. §

(1) A 107. § a) pontja szerinti hitelkockázati fedezet, ha megfelel a 118. § (1) bekezdés szerinti feltételeknek, akkor harmadik fél hitelintézet által nyújtott garanciaként veendő figyelembe.

(2)[93] A 107. § b) pontja szerinti hitelkockázati fedezet, ha megfelel a 118. § (2) bekezdés szerinti feltételeknek, akkor az életbiztosítási kötvény visszavásárlási értéke által fedezett elismert érték

a) a hitelezési kockázat tőkekövetelményének sztenderd módszere alkalmazásakor az életbiztosítási kötvényt kibocsátóhoz rendelt következő kockázati súly:

aa) 20%, ha a kibocsátóval szembeni - hitelkockázati fedezettel nem ellátott - kitettséghez rendelet kockázati súly 20%,

ab) 35%, ha a kibocsátóval szembeni - hitelkockázati fedezettel nem ellátott - kitettséghez rendelet kockázati súly 50%,

ac) 70%, ha a kibocsátóval szembeni - hitelkockázati fedezettel nem ellátott - kitettséghez rendelet kockázati súly 100%,

ad) 150%, ha a kibocsátóval szembeni - hitelkockázati fedezettel nem ellátott - kitettséghez rendelet kockázati súly 150%;

b) a hitelezési kockázat tőkekövetelményének belső minősítésen alapuló módszere alkalmazásakor 40% nemteljesítéskori veszteségráta, ha a hitelintézet nem alkalmaz saját becslést a nemteljesítéskori veszteségrátára.

(3) A 107. § c) pontja szerinti hitelkockázati fedezetet a kibocsátó harmadik fél hitelintézet által vállalt garanciaként kell tekinteni, ahol a hitelkockázati fedezet elismert értéke

a) az értékpapír névértéke, ha névértéken kerül visszavásárlásra, vagy

b) 100. § (2) bekezdésben meghatározott értékpapírokra vonatkozó értékelési módszer alapján kiszámított érték, ha az értékpapír piaci áron kerül visszavásárlásra.

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

153. §

(1) Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet értéke az az összeg, amelynek kifizetését a hitelkockázati fedezetet nyújtó vállalja a hitelfelvevő nemteljesítése vagy más meghatározott kielégítési jog megnyíltát eredményező hitelesemény bekövetkezése esetre.

(2) Az olyan hitelderivatívánál, amelyik kielégítési jog megnyíltát eredményező hiteleseményként nem tartalmazza az alapkötelezettség hitelezési veszteséget eredményező átütemezését, ideértve a tőke, kamat vagy egyéb díj elengedését, a fizetési halasztást, amelyik értékvesztés elszámolása vagy kockázati céltartalék képzése által módosíthatja az eredménykimutatást, annál

a) a hitelkockázati fedezet (1) bekezdés szerinti névértékét negyven százalékkal csökkenteni kell, ha az az összeg, amelynek megfizetésére a hitelkockázati fedezet nyújtója kötelezettséget vállalt, nem haladja meg a biztosítékkal fedezett kitettség értékét, vagy

b) a hitelkockázati fedezet értéke legfeljebb a kitettség értékének hatvan százaléka lehet, ha az az összeg, amelynek megfizetésére a hitelkockázati fedezet nyújtója kötelezettséget vállalt, meghaladja a biztosítékkal fedezett kitettség értékét.

(3) Ha az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a kitettség devizanemétől eltérő devizában áll fenn (denominált), azaz devizanem eltérés van, akkor a hitelkockázati fedezet értékét a következő képlet szerint kell meghatározni:

G* = G x (l-HFX),

ahol G a hitelkockázati fedezet névértéke, G* a devizaárfolyam-kockázattal korrigált hitelkockázati fedezet névérték, és HFX a hitelkockázati fedezet és az alapkötelezettség közti devizanem eltérés volatilitási korrekciós tényezője azzal, hogy devizanem eltérés hiányában G* = G.

(4) Devizanem eltérés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező a 138-143. §-ban meghatározott felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer vagy a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszere alapján számítható ki.

153/A. §[94]

Ha a hitelintézet a hitelezési kockázatát ügyletrész-sorozatként ruházza át, akkor az Épkr. -ben meghatározottakat kell alkalmazni. A kifizetések azon érvényességi küszöbét - amely alatt veszteség esetén nem történik kifizetés - egyenlőnek kell tekinteni a visszatartott, első veszteségviselési kategóriába tartozó pozíciókkal, és ez a kockázat részletekben történő átruházását vonhatja maga után.

154. §

(1)[95] A hitelezési kockázatot sztenderd módszer szerint számító hitelintézet esetében az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel teljes mértékben ellátott kitettséghez tartozó kockázati súly, ahol: E a kitettség sztenderd módszer szerint meghatározott értéke azzal, hogy a 17. § szerinti mérlegen kívüli tételekhez száz százalékos ügyletkockázati súlyt kell rendelni; g a hitelkockázati fedezetet nyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerinti kockázati súlya; és Ga a G* a 153. § (3) bekezdése szerint számított és a XVII. Fejezetben meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében korrigált értéke.

(2)[96] Ha a hitelkockázati fedezet értéke nem éri el a kitettség értékét, valamint a fedezettel ellátott és el nem látott részek kielégítési rangsorbeli besorolása azonos, azaz a hitelintézet és a hitelkockázati fedezet nyújtója a veszteséget arányosan viselik, akkor a tőkekövetelmény a fedezettséggel arányosan csökkenthető. A kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

kockázattal súlyozott kitettség érték=(E-Ga) x r+Ga x g,

ahol E a kitettség sztenderd módszer szerint meghatározott értéke azzal, hogy a 17. § szerinti mérlegen kívüli tételekhez száz százalékos ügyletkockázati súlyt kel rendelni; Ga a G* a 153. § szerint számított és a XVII. Fejezetben meghatározott módon a lejárati eltérés tekintetében korrigált értéke; r az ügyféllel szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerint meghatározott kockázati súlya, valamint g a hitelkockázati fedezetet nyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerint meghatározott kockázati súlya. A 17. § szerinti mérlegen kívüli tételeknél a sztenderd módszert alkalmazó hitelintézetnek az ügyletkockázati súlyt a fedezettség számítását követően a fedezett (Ga) és a fedezetlen részre (E-Ga) egyaránt érvényesíteni kell.

(3) A hitelezési kockázatot sztenderd módszer szerint számító hitelintézet esetében, ha egy kitettség részben vagy egészben az Európai Unió bármely tagállamának központi kormánya vagy központi bankja által garantált, valamint a garancia a hitelfelvevő hazai pénznemében áll fenn (denominált) és a fedezettel ellátott kitettség a hitelfelvevő pénznemében finanszírozott, akkor a fedezet mértékéig a 4. § (3)-(4) bekezdésében meghatározott kockázati súly alkalmazható.

155. §

(1) A hitelezési kockázatát belső minősítésen alapuló módszer alapján számító hitelintézet a számításai során a kitettség fedezettel ellátott része esetében a nemteljesítési valószínűség a IX. Fejezet vonatkozásában a hitelkockázati fedezet nyújtójának a nemteljesítési valószínűsége, illetve a hitelfelvevő és a hitelkockázati fedezetet nyújtó nemteljesítési valószínűség értékei közötti, a hitelintézet által meghatározott nemteljesítési valószínűség érték, ha megítélése szerint nem biztosítható a teljes helyettesítés. Hátrasorolt kitettség és nem hátrasorolt, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetében a IX. Fejezet vonatkozásában a nem hátrasorolt fedezetek nem tel-jesítékori veszteségrátáját lehet figyelembe venni.

(2) A kitettség fedezettel el nem látott részére vonatkozó nemteljesítési valószínűség a hitelfelvevőhöz rendelt nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta pedig a fedezetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értéke.

(3)[97] Ga a G* 153. § szerint számított és a XVII. Fejezetben meghatározott módon a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értéke. E a kitettség értéke a XII. Fejezetben meghatározott módon azzal, hogy az 51. § (11)-(17) bekezdésben és 52. §-ban meghatározott ügyletek kitettség értékének meghatározásakor 100%-os ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni. A belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó hitelintézetnek az 51. § (11)-(17) bekezdésében és az 52. §-ban meghatározott mérlegen kívüli tételeknél a hitelegyenértékesítési tényezőt a fedezettség számítását követően a fedezett (Ga) és a fedezetlen részre (E-Ga) egyaránt érvényesíteni kell.

XVII. Fejezet

LEJÁRATI ELTÉRÉS

156. §

(1) A kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során akkor fordul elő lejárati eltérés, ha a hitelkockázati fedezet hátralevő futamideje rövidebb, mint a fedezett kitettség hátralévő futamideje.

(2) Nem ismerhető el olyan három hónapnál rövidebb hátralevő futamidejű hitelkockázati fedezet, amelynek lejárata rövidebb a fedezett kitettség lejáratánál.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon kívül, lejárati eltérés esetén a hitelkockázati fedezet nem ismerhető el, ha

a) a fedezet eredeti futamideje nem éri el az egy évet, vagy

b) a kitettség olyan rövid lejáratú kitettség, amely esetében a lejárati idő a 47. § (12) bekezdése szerint nem legalább egy évnek, hanem legalább egy napnak tekintendő.

Lejárat meghatározása

157. §

(1) A fedezett kitettség tényleges lejárata az ügyfél teljesítési kötelezettségének időtartama, de legfeljebb öt év.

(2) A hitelkockázati fedezet lejárata a szerződésben meghatározott azon időtartam, ameddig a hitelkockázati fedezet hitelkockázati védelmet nyújt.

(3) Ha a hitelkockázati fedezetet nyújtó a szerződés alapján egyoldalúan felmondhatja a fedezetet, akkor a lejárat az a legkorábbi időpont, amikor a hitelkockázati fedezetet nyújtója ezen jogával élhet.

(4) Ha a hitelkockázati fedezetet elfogadó a szerződés alapján egyoldalúan felmondhatja a fedezetet, és a fedezetnyújtási megállapodás ösztönzőket tartalmaz a fedezet lejárat előtti felmondására, akkor a lejárat az a legkorábbi időpont, amelytől ezen jogával élhet.

(5) Ha egy hitelderivatíva esetében lehetőség van a hitelkockázati fedezet érvényesítésére az alapul szolgáló ügylethez kapcsolódó nemfizetés esetére alkalmazandó türelmi idő letelte előtt, akkor a hitelkockázati fedezet lejárata csökkentendő a fedezethez kapcsolódó türelmi időszakkal.

Hitelkockázati fedezet értékelése

158. §

(1) Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét alkalmazó hitelintézet nem ismerheti el az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, ha a kitettség és a fedezet között lejárati eltérés van.

(2) Pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézetnek az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

CvAM = CVAx (t-t*) /(T-t*),

ahol CVa a biztosíték 137. §-ban meghatározottak szerinti volatilitással korrigált értéke és a kitettség értéke közül a kisebb, t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 157. § szerint számított hátralevő évek száma és a T értéke közül a kisebb, T a kitettség lejáratáig a 157. § szerint számított hátralevő évek száma, de legfeljebb 5 év, t* = 0, 25; valamint Cvam a CVa értékének a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értéke - amit a kitettség teljes mértékben korrigált értékének (E*) kiszámítására használt - a 137. §-ban meghatározott képletben kell alkalmazni.

(3) Pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó hitelintézetnek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

GA = G* x (t-t*) /(T-t*),

ahol G* a hitelkockázati fedezet devizanem eltéréssel korrigált értéke, GA a G* lejárati eltéréssel korrigált értéke, t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 157. § szerint számított hátralevő évek száma és a T értéke, közül a kisebb; T a kitettség lejáratáig a 157. § szerint számított hátralevő évek száma, vagy legfeljebb 5 év; t* = 0, 25; valamint GA a 153-155. § alkalmazásában a hitelkockázati fedezet értéke.

XVIII. Fejezet

HITELEZÉSI KOCKÁZAT-MÉRSÉKLÉSI TECHNIKÁK KOMBINÁCIÓJA SZTENDERD MÓDSZER SZERINT

159. §

(1) Ha a kockázattal súlyozott kitettség értéket sztenderd módszer szerint számító hitelintézet egy kitettséget több hitelkockázati fedezet típussal fedez, akkor a hitelintézetnek a kitettséget úgy kell részekre osztania, hogy az egyes kitettség-részekhez egy hitelkockázati fedezet tartozzon. A kockázattal súlyozott kitettség értéket az egyes kitettség-részekre külön-külön meg kell határoznia.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakat alkalmazza a hitelintézet akkor is, ha egy hitelkockázati fedezet nyújtójának hitelkockázati fedezete több eltérő lejáratú részből áll.

XIX. Fejezet

KOSÁRON ALAPULÓ HITELEZÉSI KOCKÁZAT-MÉRSÉKLŐ TECHNIKÁK

160. §

(1) Ha a hitelintézet kapott hitelkockázati fedezete az első nemteljesítés esetén váltja ki a kifizetést és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, akkor a hitelintézet módosíthatja a kockázattal súlyozott kitettség értéket és a várható veszteség értéket úgy, hogy a kosárban szereplő követelések közül a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség értéket veszi figyelembe, ha a kitettség értéke nem haladja meg a hitelkockázati fedezet értékét.

(2) Ha a hitelintézet kapott hitelkockázati fedezete az n-dik nemteljesítés esetén váltja ki a kifizetést, a hitelkockázati fedezet kizárólag akkor vehető figyelembe a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor, ha az 1-től az (n-1)-ig terjedő nemteljesítésre is fedezetet szerez vagy már (n-1) nemteljesítés fordult elő. Ilyenkor az (1) bekezdésben meghatározott - az n-dik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák kezeléséhez megfelelően módosított - módszert kell alkalmazni.

ÖTÖDIK RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

161. §

(1) E rendelet - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

(2) A 18. § (2) bekezdése 2008. január 1-jén lép hatályba.

(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályba lép a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról szóló 357/2006. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. és 10. §-a.

Átmeneti rendelkezés

162. §

E rendelet hatálybalépésekor már működő vagy engedélyezési eljárás alatt álló hitelintézet 2008. január 1-jéig alkalmazhatja az e rendeletben foglaltak helyett az e rendelet hatálybalépését megelőző napon hatályos, a tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendeletben meghatározott kockázati súlyokat azzal, hogy

a) ahol a jogszabály korrigált mérlegfőösszeget említ, azon kockázattal súlyozott kitettség értéket kell érteni,

b) a hitelderivatívákhoz 100%-os ügyletkockázati súlyt kell rendelni.

163. §

(1)[98] A 4. § (3) bekezdésétől eltérően 2015. december 31-ig az Európai Unió bármely tagállamának központi kormányával vagy központi bankjával szembeni, bármely tagállam nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettséghez nulla százalékos kockázati súlyt kell rendelni.

(2) A 45. §-tól eltérően 2010. december 31-ig a fedezett kötvényhez 11, 25%-os nemteljesítéskori veszteségrátát lehet rendelni, ha

a) a 14. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerint meghatározott, a kötvények biztosítékául szolgáló eszközök egyes hitelminőségi besorolásúak,

b) a 14. § (1) bekezdés d) -e) pontjában meghatározott eszközt biztosítékként alkalmazza és ezen eszközt kibocsátó hitelintézet és befektetés vállalkozás fennálló fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb 10%-a az adott eszköz,

c) a 14. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott eszközt nem alkalmazza biztosítékként, vagy

d) a fedezett kötvény hitelminősítését egy elismert külső hitelminősítő szervezet végzi, amely az általa adható legkedvezőbb hitelminősítési kategóriában sorolja a fedezett kötvényt.

(3) A Tpt. 285/A. § (5) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő és 2007. december 31. előtt kibocsátott kötvénnyel szemben a 14. § (4) bekezdése szerinti kedvezőbb súlyozás a kötvény lejáratáig alkalmazható.

(4)[99] 2010. december 31-ig a 13. § (5) bekezdésétől eltérően, a Hpt. 76/E-76/F. §-a szerint el nem ismerhető, de az MNB által megfelelőnek tekintett hitelezésikockázat-mérséklő tétel is elismerhető hitelkockázati fedezetként, annak nyújtója legalább három éve nyújt hitelkockázati fedezetet.

(5)[100] Az olyan, lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett lakossággal szembeni kitettségnek a súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátája, amelyhez nem kapcsolódik központi kormány garanciavállalása, 2012. december 31-ig legalább 10%.

164. §

2012. december 31-ig a 149. § (5) bekezdésében foglalt táblázattól eltérően a fedezettségi szintektől függően

a) harminc százalékos nemteljesítéskori veszteségráta érték rendelhető a lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal kapcsolatos pénzügyi lízing ügylethez tartozó nem hátrasorolt kitettséghez,

b) harmincöt százalékos nemteljesítéskori veszteségráta érték rendelhető a vagyontárggyal kapcsolatos pénzügyi lízing ügylethez tartozó nem hátrasorolt kitettséghez, és

c) harminc százalékos nemteljesítéskori veszteségráta érték rendelhető az olyan nem hátrasorolt kitettséghez, amelynek a hitelkockázati fedezete ingatlan.

165. §

(1)[101] Az alapítvány a pénzügyi vállalkozásként való működésre vonatkozó felügyeleti engedély iránti kérelme MNB részére való benyújtásának időpontjára köteles elkészíteni számviteli politikája módosításának tervezetét a számviteli nyilvántartási és beszámoló készítési rendszerének a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hszkr.) előírásainak megfelelő átalakítására vonatkozóan. A számviteli politika módosítása a pénzügyi vállalkozásként való működésre vonatkozó felügyeleti engedély jogerőre emelkedésének napján lép hatályba.

(2) A pénzügyi vállalkozásként való működésre vonatkozó felügyeleti engedély jogerőre emelkedésének napjával (mint fordulónappal) a pénzügyi vállalkozássá minősülő alapítvány köteles főkönyvi számláit lezárni, leltárt és főkönyvi kivonatot készíteni, valamint a főkönyvi kivonat alapján köteles a Hszkr. 1. számú melléklete szerinti mérleget és 2. számú melléklete szerinti eredménykimutatást alátámasztó főkönyvi számláit megnyitni a Hszkr. szerinti nyilvántartások folyamatos vezetése céljából.

(3) Ha a pénzügyi vállalkozásként való működésre vonatkozó felügyeleti engedély jogerőre emelkedésének időpontja megegyezik az üzleti év első napjával, akkor az üzleti évet megelőző üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó főkönyvi kivonat szolgál alapul a Hszkr. 1. számú melléklete szerinti mérleget és 2. számú melléklete szerinti eredménykimutatást alátámasztó főkönyvi számlák megnyitásának. A főkönyvi számlák megnyitásával egyidejűleg nyitó rendező tétel keretében a saját tőkén belüli induló tőkét a jegyzett tőkébe, a tőkeváltozást az eredménytartalékba kell átvezetni.

(4) Az (1) bekezdés szerinti alapítvány a pénzügyi vállalkozásként való működésre vonatkozó felügyeleti engedély jogerőre emelkedése évének mérlegfordulónapján a Hszkr. szerint elkészített éves beszámolója kiegészítő mellékletében köteles bemutatni, hogy a bázisadatokat hogyan rendezte át a Hszkr. 1. számú melléklete szerinti mérlegbe, illetve 2. számú melléklete szerinti eredménykimutatásba, továbbá, hogy az áttérésnek milyen hatása volt az áttérés üzleti évének eredményére, mérlegének és eredménykimutatásának tételeire. A bázisadatok átrendezése során a saját tőkén belüli induló tőkét a jegyzett tőkébe, a tőkeváltozást pedig az eredménytartalékba kell helyezni.

166. §[102]

Hatályát vesztő rendelkezések

167. §

E rendelet 72. §-ának (9) bekezdése, 73. §-ának (6) bekezdése, 76. §-ának (5) bekezdése és 79. §-ának (3) bekezdése 2012. december 31-én hatályát veszti azzal, hogy az abban foglaltakat a 2012. december 31-ig kérelmezett engedélyezési eljárás során a hitelintézet kérelmére alkalmazni lehet.

168. §

Ez a rendelet a következő uniós jogi aktusnak való megfelelést szolgálja:

a) az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve (2006. június 14.) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról (átdolgozott szöveg);

b) az Európai Parlament és a Tanács 2006/49/EK irányelve (2006. június 14.) a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről (átdolgozott szöveg);

c) az Európai Bizottság 2007/18/EK irányelve (2007. március 27.) a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek bizonyos intézményeknek az irányelv hatálya alá sorolása, illetve az irányelv hatálya alóli kivonása, valamint a multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettség kezelése tekintetében történő módosításáról [a rendelet 7. §-ának (5) bekezdése],

d)[103] a Bizottság 2009/83/EK irányelve (2009. július 27.) a 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv egyes mellékleteinek a kockázatkezelésre vonatkozó technikai rendelkezések tekintetében történő módosításáról,

e)[104] az Európai Parlament és a Tanács 2009/111/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról,

f)[105] az Európai Parlament és a Tanács 2010/76/EU irányelve (2010. november 24.) a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újraértékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról.

Gyurcsány Ferenc s. k.,

miniszterelnök