58/1993. (XI. 23.) AB határozat

a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT rendelet alkotmányellenességének, valamint Budapest Főváros IV. Kerület, Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzati lakások víz- és csatornahasználati díjának a bérlőkre történő áthárításáról szóló 9/1991. (XII. 19.) számú rendelete törvényellenességének vizsgálatára irányuló kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, továbbá önkormányzati rendelet törvényellenességének vizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta az alábbi

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT rendelet 6. § (2) bekezdésében a fővárosi közgyűlésnek adott felhatalmazás alkotmánysértő, ezért ezt a rendelkezést 1991. január 1. napjáig visszamenő hatállyal megsemmisíti.

A 18/1990. (I. 31.) MT rendelet 6. § (2) bekezdésének alkotmányos szövege tehát a következő:

"A 2. § (2) bekezdésének b) pontjában említett lakások esetében a városi (fővárosi kerületi, megyei jogú városi), illetőleg a községi önkormányzat - önkormányzati rendeletben - 1991. január 1. napjától eltérő (pl. vízmérő helyenként megállapítható) díjmegtérítési kötelezettséget is megállapíthat. Az így megállapított díjbevételnek fedezetet kell nyújtani a tényleges víz- és csatornadíjakra."

Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros IV. Kerület, Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzati lakások víz- és csatornahasználati díjának a bérlőkre történő áthárításáról szóló 9/1991. (XII. 19.) számú rendelete törvénysértő voltának vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1. A főváros IV. kerületi képviselő-testülete 9/1991. (XII. 19.) szám alatt önkormányzati rendeletet (a továbbiakban: Ör.) alkotott a víz- és csatornadíjaknak a bérbeadás útján hasznosított önkormányzati tulajdonú lakások bérlőire történő áthárításának módozatairól.

A víz- és csatornadíjnak a lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérlőre való áthárításáról szóló 18/1990. (I. 31.) MT rendelet (a továbbiakban: MT r.) 2. § (2) bekezdés b) pontja - a lakások szobaszámához és komfortfokozatához igazodóan - a díjszámítások alapjául veendő normatételeket ír elő. E normáktól eltérő díjmegtérítési kötelezettséget a 6. § (2) bekezdése szerint a fővárosban csak fővárosi közgyűlési rendelet állapíthat meg.

A köztársasági megbízott törvénysértőnek minősítette az Ör.-t, mert az azt kibocsátó kerületi képviselő-testület "felhatalmazás nélkül alkotott rendeletet olyan helyi társadalmi viszony szabályozása tárgyában, melyet már magasabb szintű jogszabály rendezett". Miután felülvizsgálati felhívását a képviselő-testület nem fogadta el, ezért a köztársasági megbízott az Ör. megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.

2. Az Alkotmánybíróság felhívására Budapest főváros önkormányzatának képviselője írásban közölte, hogy a fővárosnak nincs "sem önkormányzati, sem hatályos tanácsrendelete" az MT r. szerint kiszámítandó díjtételektől eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapításáról; de a "díjáthárítási feladat- és hatáskört nem adta át a IV. kerületnek, illetve a többi kerület részére".

A vizsgálat ideje alatt a köztársasági megbízott a kezdeményezését visszavonta. A főváros IV. kerületének polgármestere viszont indítványozta az MT r. 6. § (2) bekezdésében a fővárosnak biztosított eltérő díjmegtérítés szabályozására adott jogosítvány alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Véleménye szerint a képviselő-testületnek "joga volt e tárgyban rendeletet alkotni, összhangban az önkormányzati törvényben foglaltakkal, amely felhatalmazást ad a helyi viszonyok helyben történő rendelkezésére".

3. Az Alkotmánybíróság egyrészt azt vizsgálta, hogy az MT r. által a fővárosi közgyűlésnek adott felhatalmazás alkotmányellenes-e, másrészt azt, hogy a főváros közgyűlése - a felhatalmazási joggal nem élve - nem követett-e el mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet. Ez utóbbit nyomban ki is kell zárni, mert az MT r. 6. § (2) bekezdése csak jogot ad a fővárosi önkormányzatnak arra, hogy közgyűlési rendeletben az MT r. 2. § (2) bekezdés b) pontjától eltérő díjmegtérítési kötelezettséget állapítson meg, de arra - értelemszerűen - nem kötelezi. Az MT r. 2. § (2) bekezdése viszont országosan érvényes normatételeket tartalmaz. A 6. § (2) bekezdése a normától való eltérésre a felhatalmazást a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek (közgyűléseinek) adja meg. Az áthárításban dönteni hivatott címzettek e meghatározása nem alkotmányellenes. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése szerint ugyanis a helyi érdekű közügyekben és a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzatok járnak el.

Fővárosi viszonylatban az Ötv. 63. § (1) bekezdése mind a fővárost, mind a kerületet egyaránt települési önkormányzattá nyilvánítja. Alapjogaik egyenlőek, feladat- és hatáskörük viszont eltér egymástól. A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) az eltérésre a 8. § (1) bekezdésében ad általános eligazítást. E szerint: "A fővárosban a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét - törvényben meghatározott kivételekkel - a kerületi önkormányzatok gyakorolják." Miután pedig sem e törvény 10. §-a - amely széles körben felsorolja a fővárosi önkormányzatra kötelező feladat- és hatásköröket -, sem más törvényi rendelkezés nem tesz a főszabály alól kivételt, következésképpen az MT r. által meghatározott víz- és csatornadíjnormáktól eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapítására a kerületi önkormányzatnak van hatásköre. A kerületi polgármester indítványa tehát megalapozott. (Ki kell emelni azonban, hogy e felhatalmazás csupán a díjmegtérítés kötelezettségének a bérlőkre való áthárítására terjed ki, mert - egyébként - a közületi vízműből szolgáltatott ivóvizet, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakat az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. §-a szerint a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter állapítja meg.)

Az Ötv. 1990. szeptember 30-án, az Ftv. pedig 1991. július 10-én lépett hatályba. Ezt követően vált az MT r. 6. § (2) bekezdése meghaladottá, s az idézett törvényeket sértő felhatalmazási rendelkezése folytán egyben alkotmányellenessé. Az Alkotmány 43. § (2) bekezdése szerint ugyanis a "helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg". Mivelhogy az MT r. felhatalmazási rendelkezése az idézett törvényi szabályozásnak már nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

A megsemmisítés időpontját az Alkotmánybíróság azért határozta meg 1991. január 1. napjában, mert egyrészt az eltérő díjmegtérítés áthárításának lehetőségét az MT r. 1991. január 1-jétől kezdődően engedte meg, másrészt azért, mert az ilyen áthárítási kerületi rendeletek - meghozataluk idejétől függően - nyilvánvalóan eltérő időpontokban hatályosulnak. Újpest Önkormányzati Képviselő-testületének 9/1991. (XII. 19.) számú rendelete például - a 8. §-ában meghatározott napjától kezdődően - 1992. január 1-jétől hatályos. Ha, vagy amíg valamely fővárosi kerület nem ad ki áthárítási rendeletet, akkor, illetőleg addig természetesen az MT r.-ben meghatározott normatételek alapján kell a víz- és csatornadíjat a bérlőknek megtéríteniük.

4. Az MT r. 6. § (2) bekezdésében a fővárosnak a normától eltérő díjmegtérítési kötelezettség megállapítására adott felhatalmazás megsemmisítése értelemszerűen azzal jár, hogy az eltérő áthárítási feltételeket megállapító rendeleteket alkotmányosan a kerületi önkormányzati képviselő-testületek adhatják ki.

5. Miután a köztársasági megbízott az Ör. megsemmisítését kezdeményező indítványát visszavonta, s az Ör. a 3. pontban kifejtettek szerint egyébként sem törvénysértő, e tekintetben az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,