62007TJ0089[1]

Az Elsőfokú Bíróság (hatodik tanács) 2009. május 20-i ítélete. VIP Car Solutions SARL kontra Európai Parlament. Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közösségi közbeszerzési eljárás - Az Európai Parlament képviselőinek a strasbourgi ülések alatt sofőrrel ellátott személygépkocsival és minibusszal történő szállítása - Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása - Indokolási kötelezettség - A nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlésének megtagadása - Kártérítési kereset. T-89/07. sz. ügy.

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2009. május 20. ( *1 )

"Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közösségi közbeszerzési eljárás - Az Európai Parlament képviselőinek a strasbourgi ülések alatt sofőrrel ellátott személygépkocsival és minibusszal történő szállítása - Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása - Indokolási kötelezettség - A nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlésének megtagadása - Kártérítési kereset"

A T-89/07. sz. ügyben,

a VIP Car Solutions SARL (székhelye: Hoenheim [Franciaország], képviselik: G. Welzer és S. Leuvrey ügyvédek)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: D. Petersheim és M. Ecker, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészről a Parlament képviselőinek a strasbourgi ülések alatt sofőrrel ellátott személygépkocsival és minibusszal történő szállítására irányuló, PE/2006/06/UTD/1. sz. közbeszerzési eljárás tárgyát képező szerződés felperes részére történő odaítélését elutasító parlamenti határozat megsemmisítése iránti kérelme, másrészről kártérítés iránti kérelme tárgyában

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (hatodik tanács),

tagjai: A. W. H. Meij elnök, V. Vadapalas (előadó) és E. Moavero Milanesi bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 9-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 Az Európai Parlament szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseinek odaítélésére az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) Első része V. címének rendelkezéseit, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) Első része V. címének rendelkezéseit kell alkalmazni. E rendelkezések a tárgybeli közösségi irányelveket követik, nevezetesen a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 328., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított, a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvet (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.), amelyet később hatályon kívül helyezett, és amelynek helyébe lépett az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

2 A költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"Az ajánlatkérő tájékoztatja a határozat indokairól azon pályázókat [helyesen: részvételre jelentkezőket] vagy ajánlattevőket, akiknek az ajánlatát vagy pályázatát [helyesen: akinek a részvételi jelentkezését vagy ajánlatát] elutasították, és a sikeres pályázat [helyesen ajánlat] jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről azon ajánlattevőket, akiknek a pályázata [helyesen: az ajánlata] elfogadható, és akik ezt írásban kérik.

Egyes részleteket azonban nem szükséges közölni, amennyiben e közlés akadályozná a jog alkalmazását, közérdeket sértene, illetve sértené köz- vagy magánvállalkozások jogos üzleti érdekeit, vagy torzítaná a vállalkozások közötti tisztességes versenyt."

3 A végrehajtási rendelet 149. cikke (3) bekezdésének a tényállás idején hatályos változata előírja:

"A költségvetési rendelet 105. cikk értelmében a közösségi intézmények által saját számlájuk terhére odaítélt szerződések esetében az ajánlatkérők az odaítélési döntés után a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy héttel azután, egyidejűleg és egyénileg, levélben, faxon vagy elektronikus üzenet formájában, értesítenek valamennyi sikertelen ajánlattevőt vagy pályázót [helyesen: részvételre jelentkezőt] arról, hogy ajánlatukat vagy pályázatukat [helyesen: részvételi jelentkezésüket] nem választották ki, minden esetben az ajánlat vagy pályázat [helyesen: részvételi jelentkezés] elutasítása okának pontos megjelölésével.

A sikertelen ajánlattevők vagy pályázók [helyesen: A sikertelen részvételre jelentkezők vagy ajánlattevők] elutasításáról történő értesítéssel egyidejűleg, értesítik a nyertes ajánlattevőt az odaítélési döntésről, annak pontosításával, hogy az értesítés tárgyát képező döntés nem jelent kötelezettségvállalást az érintett ajánlatkérő részéről.

A sikertelen ajánlattevők vagy pályázók [helyesen: részvételre jelentkezők] írásbeli, levél, fax vagy elektronikus üzenet formájában továbbított kérésre további tájékoztatást kaphatnak az elutasítás okairól, valamint valamennyi elfogadható ajánlatott benyújtott ajánlattevő tájékoztatást kaphat a kiválasztott ajánlat jellemzőiről és előnyeiről [helyesen: viszonylagos előnyeiről], valamint a nyertes ajánlattevő nevéről, a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül. Az ajánlatkérők a kérelem kézhezvételétől számított maximum tizenöt naptári napos határidőn belül válaszolnak. [...]"

A jogvita alapját képező tényállás

4 A felperes, a VIP Car Solutions SARL, sofőrrel ellátott, felsőkategóriás személygépkocsik bérbeadásával foglalkozó társaság.

5 2006. szeptember 16-án az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL S 177.) közzétett hirdetményével a Parlament megindította a PE/2006/06/UTD/1. sz., az Európai Parlament képviselőinek a strasbourgi ülések alatt sofőrrel ellátott személygépkocsival és minibusszal történő szállítására irányuló közbeszerzési eljárást (a továbbiakban: ajánlati felhívás).

6 Az ajánlati felhívás IV.2.1. pontja értelmében a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot tevőnek kell odaítélni, amely ajánlatot a következő súlyozott részszempontok alapján értékelik: ár (55%), rendelkezésre bocsátott gépkocsiállomány (mennyiségi és minőségi szempontból) (30%), a környezeti követelményeknek való megfelelés érdekében a gépkocsikra jellemző, vagy rájuk alkalmazott intézkedések (7%), a személyi állományra alkalmazott szociális politika (6%) és az ajánlat bemutatása (2%).

7 Az ajánlatok beérkezésére vagy a részvételi jelentkezésekre vonatkozó határidő 2006. október 27. volt. Három ajánlatot nyújtottak be a megszabott határidőben, többek között a felperesét. 2006. november 6-án az ajánlatbontó bizottság megállapította, hogy a három ajánlat megfelel az ajánlati felhívásnak.

8 2006. november 30-án az ajánlatokat elbíráló bizottság (a továbbiakban: bírálóbizottság) a szerződésnek a felperestől eltérő, azon ajánlattevőnek való odaítélését javasolta, amely összesen 566 pontot kapott a következő összetételben: 290 pontot az árra, 180 pontot a gépkocsiállományra, 42 pontot a környezeti intézkedésekre, 36 pontot a szociális politikára és 18 pontot az ajánlat bemutatására.

9 A felperest a második helyre sorolták összesen 504 ponttal, a következő összetételben: 343,5 pont az árra, 135 pont a gépkocsiállományra, 0 pont a környezeti intézkedésekre, 18 pont a szociális politikára és 8 pont az ajánlat bemutatására.

10 2007. január 3-án a Parlament a bírálóbizottság által javasolt ajánlattevőnek ítélte oda a szerződést (a továbbiakban: nyertes ajánlattevő).

11 2007. január 9-én a Parlament a következő tartalmú elektronikus levelet küldte meg a felperesnek:

"Mellékelten megküldjük az ajánlatára vonatkozó levelet. E levél eredeti példányát ajánlott levélben fogja kézhez kapni. Szíveskedne visszajelezni, hogy megkapta ezen [elektronikus levelet?]"

12 A Parlament ezen alá nem írt és fel nem dátumozott, elektronikus levélhez mellékletben csatolt levélben tájékoztatta a felperest a közbeszerzési eljárás keretében benyújtott ajánlatát elutasító határozatról (a továbbiakban: megtámadott határozat).

13 A megtámadott határozat többek között a következőket mondja ki:

"Az ajánlatának elutasítását igazoló okok a következők: az odaítélés szempontjaira tekintettel az ajánlat nem a gazdaságilag legelőnyösebb.

Tájékoztatjuk, hogy - az esetleges bírósági jogorvoslat sérelme nélkül - további tájékoztatást kaphat ajánlata elutasításának okairól.

Amennyiben azt írásban kéri, tájékoztatást kaphat a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről.

Egyes részletek azonban nem közölhetők, amennyiben e közlés akadályozná a jog alkalmazását, közérdeket sértene, illetve sértené köz- vagy magánvállalkozások jogos üzleti érdekeit, vagy torzítaná a vállalkozások közötti tisztességes versenyt [...]"

14 2007. január 10-i elektronikus levelében a felperes a következőképpen válaszolt:

"Megkaptuk az ajánlatunk elutasítására vonatkozó [elektronikus levelüket]. Mindazonáltal - javaslatuknak megfelelően - tájékoztatást szeretnénk kérni a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről. Mivel ugyanis a mi ajánlatunk nem a gazdaságilag legelőnyösebb volt, szíveskedne közölni a nyertes társaság által ajánlott óradíjat[?]"

15 2007. január 15-én a felperes újra arra kérte a Parlamentet, hogy az tájékoztassa a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről, valamint a nyertes ajánlattevő által ajánlott árról. Hangsúlyozta, hogy addig a napig nem kapta meg az ajánlata elutasítását igazoló levél eredeti, ajánlott levélben megküldött példányát.

16 2007. január 23-i levelében a Parlament - válaszolva a felperes 2007. január 10-i elektronikus levelére, és hivatkozva a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésére - emlékeztetett a szerződés odaítélésére vonatkozó, az ajánlati felhívásban meghatározott súlyozott részszempontokra, majd a következőket közölte:

"Mivel a fent említett szempontok összességére a legtöbb (566) pontot [...] a sikeres ajánlat kapta, ezért azt az első helyre sorolták.

Tájékoztatjuk, hogy az Önök ajánlata a némileg alacsonyabb ár ellenére 504 pontot kapott, és ezért a második helyre sorolták."

17 E levélben a Parlament a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről is tájékoztatta a felperest.

18 2007. január 24-én a Parlament megküldte a felperesnek az ajánlata elutasításáról szóló határozatról tájékoztató levél eredeti példányát.

19 2007. január 31-i elektronikus levelében a Parlament megkérdezte a felperest, hogy megkapta-e e levelet. Ugyanezen napon kelt elektronikus levelében a felperes nemleges választ küldött.

20 2007. március 1-jei levelében a felperes, ügyvédje útján, hangsúlyozta, hogy a közbeszerzési eljárás keretében ő kivételes árat ajánlott, és kérte, hogy az ajánlati ár megismerése érdekében küldjék meg neki a nyertes ajánlattevő által benyújtott ajánlat másolatát.

21 A felperes jogi képviselőjének címzett 2007. március 20-i levelében a Parlament - a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére hivatkozással - elutasította e kérelmet, és a következőket tette hozzá:

"[...] [J]elezzük, hogy a szerződés aláírásától számított 48 napon belül az ajánlati fejhívás nyomán az Európai Unió Hivatalos Lapjában szerződés odaítéléséről szóló hirdetményt tesznek közzé, amely tartalmazza az alapvető tényeket, például a fizetett árat.

Tudomásul vesszük, hogy »az ügyfelei tisztában vannak azzal, hogy kivételes árat ajánlottak«.

Mindenesetre emlékeztetnünk kell arra, hogy az odaítélésnek nem az ár volt az egyetlen szempontja. A minőségi és működési szempontok különös fontossággal bírnak a miénkhez hasonló intézmény számára, és magasabb költséget indokolhatnak.

A »némileg alacsonyabb ár ellenére« megjegyzésünk az ajánlati felhívásnak éppen e jellegzetességére utalt; jeleztük többek között, hogy bár az ügyfelei ajánlata az ár vonatkozásában a legmagasabb pontszámot kapta, a bírálóbizottság által megállapított, és a dokumentációban felsorolt részszempontok összességét figyelembe vevő összpontszám nem tette lehetővé, hogy az ügyfelei kapják meg a szerződést. Ahogy arról ugyanis tájékoztatták őket, az ajánlatuk 504 pontot kapott, szemben a nyertes ajánlattevő 566 pontjával."

22 2007. március 23-i levelében a felperes előadta, hogy mivel az ár szempontja 55%-ot jelent az ajánlatok értékelésében, a szerződés rajta kívül más ajánlattevőnek való odaítélése nem lehetséges, és hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlésének megtagadása megakadályozta őt a szerződés odaítélése körülményeinek ellenőrzésében azelőtt, hogy lejárt volna a keresetnek az Elsőfokú Bírósághoz való benyújtására rendelkezésre álló határidő.

23 2007. április 7-én tették közzé a szerződés odaítéléséről szóló hirdetményt a Hivatalos Lap Kiegészítésében (HL S 69.). A hirdetmény megjelöli, hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár óránként 26 euró (előzetes terv szerinti időszakban) és 37,50 euró (előzetes terven kívüli időszakban) volt.

Az eljárás és a felek kérelmei

24 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. március 23-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

25 Mivel a tanács egyik tagja nem tudott részt venni a jelen ügy elbírálásában, az Elsőfokú Bíróság elnöke a tanács létszámának kiegészítése érdekében az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §-át alkalmazva másik bírót jelölt ki.

26 Az Elsőfokú Bíróság (hatodik tanács) az előadó bíró jelentése alapján úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a feleket az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések útján iratok benyújtására szólította fel. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

27 Az Elsőfokú Bíróság a 2008. december 9-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszait.

28 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- semmisítse meg a megtámadott határozatot követő valamennyi jogi aktust;

- kötelezze a Parlamentet kártérítés címén 500000 euró megfizetésére;

- kötelezze a Parlamentet az eljárási költségek részét nem képező költségek 5000 euró összegig történő megfizetésére;

- a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

29 A felperes válaszában azt kéri továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- kötelezze a Parlamentet szabályszerű közbeszerzési eljárás lefolytatására.

30 A Parlament ellenkérelmében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a megsemmisítés iránti keresetet;

- utasítsa el a kártérítési keresetet;

- utasítsa el a Parlamentnek az eljárási költségek részét nem képező költségek 5000 euró összegig történő megfizetésére való kötelezése iránti kérelmet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

31 Viszonválaszában a Parlament azt kéri továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a Parlament szabályszerű közbeszerzési eljárás lefolytatására való kötelezése iránti kérelmet.

32 A tárgyaláson, az Elsőfokú Bíróság egyik kérdésére adott válaszként - amint arról a tárgyalás jegyzőkönyve tanúskodik - a felperes visszavonta azon kereseti kérelmét, amellyel a Parlamentnek az eljárási költségek részét nem képező költségek 5000 euró összegig történő megfizetésére való kötelezését kérte.

A jogkérdésről

A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemről

33 A felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, az egyik az indokolási kötelezettség megsértésén, a másik pedig a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlése megtagadásának szabálytalanságán alapul.

Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló első jogalapról

- A felek érvei

34 Kérelmében a felperes előadja, hogy a közbeszerzési eljárás keretében az ár szempontja 55%-ot jelentett, vagyis az odaítélés összes részszempontjának több mint a felét. A felperes hangsúlyozza, hogy ő ajánlotta a legalacsonyabb árat, nevezetesen óránként 31,70 eurót. Márpedig mindössze 504 pontot kapott, szemben a nyertes ajánlattevő 566 pontjával. A felperes megjegyzi, hogy nem érti e pontkülönbséget, mivel az ár szempontjából ő nyújtotta be a legjobb ajánlatot. Szerinte a szerződés matematikailag nem ítélhető oda más ajánlattevőnek.

35 Válaszában a felperes hangsúlyozza, hogy a Parlament elismerte, hogy hibázott a felperes összpontszámának számításakor, ami bizonyítja, hogy a bírálóbizottság komolytalanul járt el.

36 Ami a gépkocsiállomány szempontját illeti, a felperes megállapítja, hogy a Parlament önkényes módon jutatta a pontok kétharmadát a mennyiségi szempontoknak, és mindössze egyharmadát a minőségi szempontoknak. A felperest ugyanakkor nem tájékoztatták ezen elosztásról, amelyet indokolatlannak tart, mivel a gépjárművek feletti tulajdonjog nem fontosabb, mint azok minősége. Mivel minden ajánlattevő ugyanannyi pontot kapott a minőségi szempontot illetően, a felperes és a nyertes ajánlattevő közötti pontkülönbségnek kisebbnek kellene lennie.

37 Ami a környezeti intézkedések szempontot illeti, a felperes lehetetlennek véli, hogy nulla pontot kapott. A felperesre ugyanis, a nyertes ajánlattevőhöz hasonlóan, a felsőkategóriás személygépkocsikkal közlekedési szolgáltatást nyújtó társaságokra vonatkozó francia szabályozás vonatkozik, amely mechanikailag kiválóan karbantartott állapotban lévő gépjárműveket és éves ellenőrzéseket ír elő. Ezért a felperes összes gépjárműve új és részecskeszűrővel felszerelt. A 42 pontos különbség tehát nem igazolható azon egyetlen indokkal, hogy az ajánlattevő aláírta a párizsi önkormányzat szennyezés elleni chartáját.

38 Ami a szociális politikára vonatkozó szempontot illeti, a nyertes ajánlattevő két határozatlan idejű szerződésének egyike valójában többlettevékenységre vonatkozó határozott idejű, vagy még inkább ideiglenes szerződés. Az említett szerződés ugyanis a "Határozatlan időre szóló időszakos munkára vonatkozó szerződés" címet viseli, jóllehet e két fogalom ellentmond egymásnak. Egyébiránt a felperes és a nyertes ajánlattevő munkaszerződései a sofőrrel ellátott felsőkategóriás személygépkocsikat bérbe adó vállalkozások nemzeti szakszervezeti kamarájától erednek. Ezért a két ajánlattevő pontszámai közötti különbség objektíve nem igazolható.

39 Végül, az ajánlat bemutatására vonatkozó szempont az ajánlat formájára és nem a tartalmára vonatkozik. A nyertes ajánlattevő ajánlata így nem lehet "kétségtelenül jobb" e szempontra tekintettel. Ezenkívül a szabályszerű formában történt bemutatáson felül egyedül a felperes mutatta be ajánlatát DVD formátumban. Ennek ellenére alacsonyabb pontot kapott, mint a nyertes ajánlattevő.

40 Ellenkérelmében a Parlament hangsúlyozza, hogy az áron kívüli odaítélési szempontok 45%-os súlyozást jelentettek, és ezért befolyásolhatták a különböző ajánlatok értékelésének eredményét. A Parlament megerősíti, hogy objektív módon járt el az ajánlatok vizsgálata során.

41 E tekintetben a Parlament előadja, hogy a bírálóbizottság minden szempontot 0-10-ig pontozott, a kapott pontszámot ezután megszorozták a szempontra vonatkozó százalékkal. Ami a két fő szempontot, vagyis az árat és a gépkocsiállomány mennyiségi jellemzőjét illeti, a bírálóbizottság az objektivitás érdekében úgy döntött, hogy lepontozza a hatályos - az odaítélendő szerződéshez képest semleges - szerződést, és hogy ezen első objektív pontszámot megszorozza az előző szerződő fél és az egyes ajánlattevők által felajánlott szolgáltatás hányadosával.

42 Az árra vonatkozó pontszám vonatkozásában a bírálóbizottság ennélfogva úgy vélte, hogy a hatályos szerződésben szereplő ár, azaz a 33 euró ésszerűnek tekintendő, és 6 pontra értékelte azt. Mivel a felperes, illetve a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár 31,70 euró, illetve 37,50 euró volt, a következő eredmények születtek:

- a felperes esetében: 33: 31,70 x 6 x 55 = 343,5 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 33: 37,5 x 6 x 55 = 290,4 pont.

43 Ami a gépkocsiállomány szempontját illeti, a bírálóbizottság úgy vélte, hogy a mennyiségi szempontok a döntőek, és a pontszámok kétharmadát, 20 pontot juttatott számukra. Az előző szerződő fél által ajánlott 60 gépjárműből álló állományt 6 pontra értékelte. A bírálóbizottság a felperes esetében 70 gépjárműből (60 személygépkocsi és 10 minibusz), a nyertes ajánlattevő esetében 60 gépjárműből álló állományt fogadott el. A bírálóbizottság az ajánlatok összehasonlíthatósága érdekében a gépjárművek közvetlen rendelkezésre állását is figyelembe vette. E tekintetben a felperes gépkocsiállománya 0,5-ös együtthatót kapott amiatt, hogy a 70 gépjárműből 67-et más társaságtól kell bérelnie. Ezen értékelés így a következő eredményre vezetett:

- a felperes esetében: 70: 60 x 6 x 0,5 x 20 = 70 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 60: 60 x 6 x 1 x 20 = 120 pont.

44 Ami a gépkocsiállomány minőségi szempontját illeti, mind a felperes, mind a nyertes ajánlattevő 10 pontot kapott, amely figyelembe véve az e szempontnak megállapított súlyozást, a következő pontszámok odaítéléséhez vezettek:

- a felperes esetében: 6 x 10 = 60 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 6 x 10 = 60 pont.

45 A Parlament elismeri, hogy a bírálóbizottság hibázott, amikor gépkocsiállomány szempontjából a felperesnek 135 pontot állapított meg. Valójában az összeg 130 pont, ami azt jelenti, hogy a felperes összesen 499, és nem 504 pontot kapott.

46 Ami a környezeti intézkedéseket illeti, kizárólag a nyertes ajánlattevő terjesztett elő információkat ezzel kapcsolatban - nevezetesen azt, hogy tiszteletben tartja a párizsi önkormányzat szennyezés elleni chartáját, és hogy gépjárművei újak és részecskeszűrővel felszereltek -, amely a következő pontszámok megállapításához vezettek:

- a felperes esetében: 0 x 7 = 0 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 6 x 7 = 42 pont.

47 Ami a szociális politikára vonatkozó szempontot illeti, a nyertes ajánlattevő kétféle, határozatlan időre szóló munkaszerződésre tett javaslatot, amelyek közül az egyik az időszakos személyi állományra vonatkozott, ezzel szemben a felperes gépkocsivezetői kizárólag határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkeztek. A Parlament ebből arra következtetett, hogy figyelembe véve az e szempontra vonatkozó súlyozást, a két ajánlat közötti különbség a következő pontelosztásban fejeződik ki:

- a felperes esetében: 3 x 6 = 18 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 6 x 6 = 36 pont.

48 Végül, ami az ajánlat bemutatásának szempontját illeti, a nyertes ajánlattevő kétségtelenül jobb volt, amely figyelembe véve az e szempontra vonatkozó súlyozást, a következő pontszámok megállapításához vezetett:

- a felperes esetében: 4 x 2 = 8 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 9 x 2 = 18 pont.

49 Ezért az egyes ajánlatokra adott összpontszámok a következőképpen alakultak:

- a felperes esetében: 343 + 70 + 60 + 0 + 18 + 8 = 499 pont;

- a nyertes ajánlattevő esetében: 290 + 120 + 60 + 42 + 36 + 18 = 566 pont.

50 A Parlament megállapítja, hogy az illetékes tisztviselő az ellenőrzést követően észrevette, hogy a nyertes ajánlattevő gépkocsiállománya 70 gépjárműből állt, ami ténylegesen összesen 586 pont megítéléséhez vezetett.

51 A Parlament ebből arra következtetett, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata egyértelmű minőségi előnyöket jelentett a felperes ajánlatához képest, mivel ez utóbbi ajánlata kizárólag az ár szempontjából volt jobb. E tekintetben a Parlament emlékeztet arra, hogy a szerződést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek kell odaítélni. Mivel nem a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás alapján való odaítélésről van szó, amely kizárólag az ár szempontjából minősíti az ajánlattevőket, a szerződést nem lehet közvetlenül a pénzügyileg legkedvezőbb ajánlatnak odaítélni.

52 A Parlament a válaszában hozzáteszi, hogy a felperes láthatóan összekeveri az objektivitás hiányát és az ajánlatkérő mérlegelési jogkörét, amelyre tekintettel az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálatának a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia.

53 Ami a gépkocsiállomány szempontját illeti, a Parlament - hivatkozva a Bíróság ítélkezési gyakorlatára - hangsúlyozza, hogy a bírálóbizottság sajátos súlyt tulajdoníthat valamely odaítélési részszempont egyes előre meghatározott alszempontjainak akképpen, hogy ez utóbbiak között felosztja az ajánlatkérő által az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben az említett részszempontra megállapított pontszámokat, feltéve, hogy a határozat először is nem módosítja a szerződés odaítélésének az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben meghatározott szempontjait; másodszor nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek ismerete az ajánlat elkészítésének időpontjában befolyásolhatta volna annak elkészítését; harmadszor nem olyan szempontok figyelembevételével született, amelyek hátrányosan megkülönböztethetik valamelyik ajánlattevőt. Márpedig a felperes nem bizonyította, hogy a jelen esetben e feltételek nem teljesültek.

54 Ami a környezeti intézkedések szempontját illeti, a Parlament megállapítja, hogy a felperes ajánlata nem említi meg, hogy milyen módon felelt meg azoknak, ami magyarázatul szolgál a nulla pontra.

55 Végül, ami az utolsó odaítélési szempontot illeti, a Parlament előadja, hogy a DVD formátumú bemutatás nem igazolja önmagában, hogy a felperes ajánlata jobban ábrázolt volt, mint a nyertes ajánlattevőé. A meghatározó tényező az ajánlat figyelemfelhívó és meggyőző jellege, nem pedig az adathordozó típusa.

- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

56 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Parlament, más intézményekhez hasonlóan, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közbeszerzési eljárásban a szerződés odaítéléséről hozott határozat meghozatala során figyelembe veendő szempontok tekintetében. E mérlegelési jogkör gyakorlásának bírósági felülvizsgálata ezért az eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség betartásának, valamint a tények pontosságának, a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (analógia útján lásd az Elsőfokú Bíróság T-211/02. sz., Tideland Signal kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3781. o.] 33. pontját és a T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 45. pontját).

57 Az ajánlati felhívás eljárási szabályokat rögzítő dokumentációjának 1. cikke értelmében a szóban forgó szerződés odaítélése a költségvetési és a végrehajtási rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.

58 Következésképpen, ami a felperes ajánlatát elutasító megtámadott határozat indokolását illeti, a Parlamentnek a jelen ügyben a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdését és a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdését kell alkalmaznia.

59 E cikkekből és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a Parlament eleget tesz indokolási kötelezettségének, ha először is minden sikertelen ajánlattevővel haladéktalanul közli ajánlata elutasításának okait, továbbá minden elfogadható ajánlatot benyújtó ajánlattevővel, ez utóbbiak kifejezett kérésére az írásbeli kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül közli a kiválasztott ajánlat jellemzőit és viszonylagos előnyeit, valamint a nyertes ajánlattevő nevét (e tekintetben analógia útján lásd a fenti 56. pontban hivatkozott T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10-én hozott ítélet 47. pontját).

60 Az ily módon történő eljárás megfelel az indokolási kötelezettség EK 253. cikkben foglalt céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell előadni a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését úgy, hogy egyrészt az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében a meghozott intézkedés indokait megismerhessék, másrészt hogy a bíróság számára lehetővé tegye a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását (a fenti 56. pontban hivatkozott T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontja).

61 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy amennyiben a jelen esethez hasonlóan valamely közösségi intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a közösségi jog által a közigazgatási eljárásokban biztosított jogok tiszteletben tartása még nagyobb jelentősséggel bír. E garanciák közé tartozik különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy határozatait megfelelően indokolja. A közösségi bíróság csak így vizsgálhatja a mérlegelési jogkör gyakorlásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek együttes fennállását (a Bíróság C-269/90. sz., Technische Universität München ügyben 1991. november 21-én hozott ítéletének [EBHT 1991., I-5469. o.] 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-241/00. sz., La Canne kontra Bizottság ügyben 2002. március 5-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1251. o.] 53. és 54. pontja, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 54. pontja).

62 Emlékeztetni kell arra is, hogy az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni (lásd a Bíróság C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2-án hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1719. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63 Végül az indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabály, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (a Bíróság C-17/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2001. március 22-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-2481. o.] 35. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-406/06. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. november 12-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 47. pontja).

64 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes keresetében lényegében az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, amennyiben az nem tette lehetővé számára annak megértését, hogy miért nem neki ítélték a szerződést, jóllehet a legalacsonyabb árat ajánlotta, és e szempont 55%-ot jelentett az ajánlatok értékelésében. Azt is meg kell állapítani, hogy ellenkérelmében a Parlament úgy értette a felperes érvelését, hogy azzal azt kifogásolta, hogy a megtámadott határozatot, amelyben a Parlament nem a felperesnek ítélte oda a szerződést, nem indokolták meg.

65 Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a valamely személyt hátrányosan érintő határozat indokolásának olyannak kell lennie, hogy a közösségi bíróság felül tudja vizsgálni annak jogszerűségét, és megadja az érdekeltnek a szükséges információkat annak érdekében, hogy megítélhesse a határozat megalapozottságát. Következésképpen az indokolás hiánya vagy elégtelensége, amely megakadályozza a bírói felülvizsgálatot, imperatív jogalap, amelyet a közösségi bíróság hivatalból felvethet, sőt köteles felvetni (a Bíróság C-166/95. P. sz., Bizottság kontra Daffix ügyben 1997. február 20-án hozott ítéletének [EBHT 1997., I-983. o.] 23. és 24. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-272/06. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bíróság ügyben 2008. szeptember 10-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 27. és 28. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 Mivel a jelen ügyben a felperes a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdése értelmében véve elfogadható ajánlatot nyújtott be, nemcsak a megtámadott határozatot kell megvizsgálni, hanem a 2007. január 23-i levelet is, amelyet a felperes arra irányuló kifejezett kérésére válaszul küldtek, hogy a szóban forgó szerződés odaítéléséről szóló határozatról kiegészítő információkhoz jusson annak megítéléséhez, hogy a Parlament eleget tett-e a költségvetési rendeletben és a végrehajtási rendeletben előírt indokolási kötelezettségének.

67 Márpedig mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Parlament a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően arra szorítkozott, hogy megfogalmazza a felperes ajánlatának elutasítását igazoló indokokat. Jelezte ugyanis, hogy a felperes ajánlata "az odaítélés szempontjaira tekintettel az ajánlat nem a gazdaságilag legelőnyösebb" volt.

68 Ezt követően a 2007. január 23-i levelében a Parlament mindössze a következőket jelezte:

"Mivel a fent említett szempontok összességre a legtöbb (566) pontot [...] a sikeres ajánlat kapta, ezért azt az első helyre sorolták.

Tájékoztatjuk, hogy az Önök ajánlata a némileg alacsonyabb ár ellenére 504 pontot kapott, és ezért a második helyre sorolták."

69 Következésképpen a Parlament, bár a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőben válaszolt, nem szolgált a felperesnek semmilyen információval a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről - kivéve azt, hogy a felperes által ajánlott ár némileg alacsonyabb volt -, jóllehet a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet értelmében is köteles lett volna így tenni.

70 Az ilyen válaszból nem tűnik ki világosan és egyértelműen a Parlament érvelése úgy, hogy egyrészt a felperes jogainak érvényesítése érdekében megismerhesse a meghozott intézkedés indokait, másrészt hogy a bíróság számára lehetővé tegye a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

71 Ezenkívül a jelen ügy körülményei között ezen információ még inkább szükséges volt, hiszen a felperes által ajánlott ár alacsonyabb volt, mint a nyertes ajánlattevőé, és az ár szempontja 55%-os súlyozást kapott az ajánlatok végső értékelésénél. A felperes így nem rendelkezett olyan információval, amely lehetővé tette volna számára annak megértését, hogy miért nem fogadták el ajánlatát a közbeszerzési eljárás keretében.

72 Hozzá kell tenni azt, hogy a Parlament 2007. március 20-án újabb levelet küldött a felperesnek, válaszul ez utóbbi 2007. március 1-jei levelére.

73 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben az érintett intézmény a felperes részéről a kereset benyújtása előtt, de a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő után megküldött, a határozattal kapcsolatos kiegészítő magyarázatok iránti kérelemre levelet küld, e levelet is figyelembe lehet venni annak vizsgálatához, hogy a szóban forgó indokolás elegendő volt-e. Az indokolási kötelezettséget ugyanis azon információk függvényében kell megítélni, amelyekkel a felperes a kereset benyújtásának időpontjában már rendelkezett, azzal a feltétellel azonban, hogy az intézmény nem jogosult teljesen új indokolással helyettesíteni az eredeti indokolást (lásd e tekintetben analógia útján az Elsőfokú Bíróság fenti 56. pontban hivatkozott, T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10-én hozott ítéletének 59. pontját).

74 Meg kell azonban állapítani, hogy a 2007. március 20-i levél nem tartalmaz a sikeres ajánlat jellemzőire és viszonylagos előnyeire vonatkozó információkat. A Parlament csupán megismételte, amit már a 2007. január 23-i levelében is jelzett a felperesnek.

75 Végül meg kell állapítani, hogy a Parlament a megtámadott határozat indokolására vonatkozóan a bírósági eljárás során szolgáltatott információkat. Így az ellenkérelmében részletezi a felperesnek és a nyertes ajánlattevőnek adott pontszámokat az egyes odaítélési részszempontok szerint, valamint azon okokat, amelyek szerinte igazolják e pontozást.

76 Mindazonáltal azon tény, hogy a Parlament az eljárás során ismertette e határozat indokait, nem ellentételezi a megtámadott határozat eredeti indokolásának elégtelenségét. Állandó ítélkezési gyakorlat ugyanis, hogy az indokolást a rendkívüli körülményektől eltekintve, nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni, e rendkívüli körülmények pedig a jelen ügyben sürgősség hiányában nem állnak fenn (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-61/89. sz., Dansk Pelsdyravlerforening kontra Bizottság ügyben 1992. július 2-án hozott ítéletének [EBHT 1992., II-1931. o.] 131. pontját és a T-264/06. sz., DC-Hadler Networks kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 24-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 34. pontját).

77 Az előzőekből következik, hogy a határozat, amelyben a Parlament elutasította a szerződés felperesnek való odaítélését nem tartalmaz indokolást tekintettel a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésére és a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdésére.

78 Következésképpen az első jogalapot el kell fogadni.

A nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlése megtagadásának szabálytalanságán alapuló második jogalapról

- A felek érvei

79 A felperes előadja, hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár vele való közlésének megtagadása szabálytalan. Mindenekelőtt az említett ajánlattevő által ajánlott ár nem tartozik a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdése második albekezdésének hatálya alá. Ezen ár közzététele nem okoz kárt a nyertes ajánlattevőnek. Végül az átláthatóságra tekintettel, az ilyen jelentőségű közbeszerzési eljárásban benyújtott ajánlat elutasítása pontos okainak megismerése természetes.

80 A felperes hangsúlyozza ezenkívül, hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott árat a szerződés aláírásának napjától számított 48 napon belül közzé kell tenni a Hivatalos Lap Kiegészítésében. Ezért ezen ár közlése nem sértheti a nyertes ajánlattevő jogos üzleti érdekeit, illetve nem torzíthatja a tisztességes versenyt.

81 Az, hogy a Parlament megtagadta a felperes kérelmét, azt is eredményezte, hogy a keresetnek az Elsőfokú Bírósághoz való benyújtására nyitva álló határidő lerövidült.

82 A Parlament erre azt válaszolja, hogy a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése nem ír elő feltétlen kötelezettséget a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlésére. A "sikeres ajánlat jellemzői és viszonylagos előnyei" ugyanis inkább az ajánlatok összehasonlító leírását jelenti. Következésképpen az ajánlatkérőnek mérlegelési jogköre van azon információk tekintetében, amelyekről a sikertelen ajánlatevőket tájékoztatnia kell.

83 Egyébiránt jogosan állapítható meg, hogy az ár azon információk közé tartozik, amelyek közlése sértené a vállalkozásnak a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése értelmében vett üzleti érdekeit. Az említett közlésnek tehát csak a legvégső esetben kell megtörténnie. A Parlament elismeri ugyanakkor, hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár benne volt a Hivatalos Lap Kiegészítésében közzétett szerződés odaítéléséről szóló hirdetményben.

84 Egyébiránt a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlésének megtagadása nem akadályozta meg a felperest abban, hogy az előírt határidőben nyújtson be keresetet az Elsőfokú Bírósághoz.

85 Az Elsőfokú Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésre a Parlament kifejtette érvelését, és előadta, hogy a szerződés odaítéléséről szóló hirdetmény közzétételéig a közbeszerzési eljárást még semmissé nyilváníthatták volna a szerződés aláírását megelőzően benyújtott kifogások nyomán. Ilyen esetben az ár közlésének elmaradása lehetővé teszi annak elkerülését, hogy más ajánlattevők megismerjék a nyertes ajánlattevő ajánlatának ezen elemét, így ezen ajánlattevő ugyanolyan feltételekkel újra benyújthatja ajánlatát.

- Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

86 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Parlament a felperes 2007. január 10-i kiegészítő információk iránti kérelmét követően csak azt jelezte, hogy a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár némileg magasabb volt a felperesénél. Ezen árat, nevezetesen óránként 26 eurót (előzetes terv szerinti időszakban) és 37,50 eurót (előzetes terven kívüli időszakban), 2007. április 7-én a szerződés odaítéléséről szóló hirdetmény hozta nyilvánosságra.

87 Ugyanakkor a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdése első albekezdése értelmében a Parlamentnek a sikertelen ajánlattevőt, annak írásbeli kérelmére, tájékoztatnia kellett a sikeres ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről.

88 Következésképpen a Parlamentnek a felperes írásbeli kérelmére közölnie kellett a nyertes ajánlattevő által ajánlott árat, amely a sikeres ajánlat egyik jellemzője és egyik viszonylagos előnye, annál is inkább, mivel a jelen körülmények között e szempont 55%-ot jelentett az ajánlatok értékelése során.

89 A Parlament által előterjesztett érvek egyike sem nem olyan jellegű, hogy vitathatóvá tenné e megállapítást.

90 Elsőként azon érv, amely szerint az ajánlatkérőnek mérlegelési jogköre van, nem igazolja a nyertes ajánlattevő által ajánlott árnak az erre vonatkozó írásbeli kérelmet előterjesztő sikertelen ajánlattevővel való közlésének megtagadását. E tekintetben a Parlament nem elégedhet meg annak megállapításával, hogy az ár nem része a nyertes ajánlattevő ajánlata jellemzőinek és viszonylagos előnyeinek, jóllehet, ahogy az fent szerepel, e szempont jelen esetben 55%-ot jelentett az ajánlatok értékelésben.

91 Másodszor a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében egyes részletek közlése valóban mellőzhető, amennyiben e közlés akadályozná a jog alkalmazását, közérdeket sértene, illetve sértené köz- vagy magánvállalkozások jogos üzleti érdekeit, vagy torzítaná a vállalkozások közötti tisztességes versenyt. Ugyanakkor az ellenkérelmében a Parlament nem fejti ki, hogy jelen esetben a nyertes ajánlattevő által ajánlott ár közlése milyen módon sértené ez utóbbi üzleti érdekeit, és hangsúlyozza egyébiránt, hogy a szerződés odaítéléséről szóló hirdetmény megemlítette ezen árat.

92 Harmadszor azon érv, amely szerint az ajánlatkérő dönthet úgy - amint azt ugyanis számára a költségvetési rendelet 101. cikke lehetővé teszi -, hogy a szerződés aláírása előtt eláll a beszerzéstől, vagy törli az odaítélési eljárást, a jelen esetben nem mentesíti a Parlamentet az alól, hogy közölje a felperessel a nyertes ajánlattevő által ajánlott árat. Az ilyen érvelés elfogadása ugyanis kiüresítené a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében és a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdésében előírt indokolási kötelezettséget.

93 Ilyen körülmények között a második jogalapot el kell fogadni.

94 Mindezekből az következik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.

A megtámadott határozatot követő jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemről

95 A felperes a harmadik kereseti kérelme arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot követő összes jogi aktust.

96 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése szerint, amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint alkalmazandó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontjára tekintettel minden keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, az Elsőfokú Bíróság számára pedig a bírósági felülvizsgálatának gyakorlását. A jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosítása érdekében szükséges, hogy a keresetet megalapozó lényeges jogi és ténybeli adatok legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (az Elsőfokú Bíróság T-85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28-án hozott végzésének [EBHT 1993., II-523. o.] 20. pontja és a T-294/04. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2005. július 11-én hozott végzésének [EBHT 2005., II-2719. o.] 23. pontja).

97 A jelen esetben a felperes nem részletezi, hogy a harmadik kereseti kérelme mely jogi aktusokra vonatkozik, és nem terjeszt elő semmilyen érvelést kérelme alátámasztására.

98 Következésképpen a harmadik kereseti kérelmet - mint elfogadhatatlant - el kell utasítani.

A kártérítés iránti kérelemről

A felek érvei

99 Kérelmében a felperes kártérítés címén a Parlament 500000 euró megfizetésére való kötelezését kéri.

100 A válaszában a felperes előadja, hogy minden feltételt teljesített a szerződés számára történő odaítéléséhez. Következésképpen a Parlament megsértette a szerződés odaítélését szabályozó összes jogszabályt és a felperes kártérítés iránti kérelme elfogadható.

101 Ami az elszenvedett kárt illeti, a felperes megerősíti, hogy gazdaságilag szenvedett kárt amiatt, hogy nem ő a nyertes ajánlattevő. Nem jutott hozzá azon előnyökhöz, amelyekre jogosan számított.

102 A Parlament azt állítja, hogy a felperes kártérítés iránti kérelme elfogadhatatlan.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

103 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi intézmény által okozott kár megtérítésére irányuló keresetnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik azon magatartás meghatározását, amelyet a felperes az intézménnyel szemben kifogásol, tartalmaznia kell azokat az indokokat, amelyek alapján a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés van e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és mértékét (az Elsőfokú Bíróság T-38/96. sz., Guérin automobiles kontra Bizottság ügyben 1997. július 10-én hozott ítéletének [EBHT 1997., II-1223. o.] 42. pontja és a T-19/01. sz., Chiquita Brands és társai kontra Bizottság ügyben 2005. február 3-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-315. o.] 65. pontja).

104 Márpedig a jelen esetben meg kell állapítani, hogy a keresetlevélben foglalt kártérítés iránti kérelemből, amely mindössze egy kereseti kérelemnek képezi tárgyát, híján van a legalapvetőbb pontosságnak.

105 Feltételezve ugyanis akár azt, hogy a keresetlevél tartalmazza a Parlament kifogásolt magatartásának beazonosítását lehetővé tevő elemeket, a keresetlevél hallgat mind az állítólagos kár természetéről és jellemzőjéről, mind azon okokról, amely miatt a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés van e magatartás és e kár között.

106 Ezenkívül és feltételezve akár azt, hogy a keresetlevél elfogadható lenne e hiányosságok pótlása esetén, a felperes valójában meg sem próbálta válaszában ezt megtenni.

107 Következésképpen, ami a kártérítés iránti kérelmet illeti, keresetlevél nem teljesíti az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontjában meghatározott feltételeket.

108 Ilyen körülmények között a kártérítés iránti kérelmet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A Parlament szabályszerű közbeszerzési eljárás lefolytatására való kötelezése iránti kérelemről

109 Válaszában a felperes azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Parlamentet szabályszerű közbeszerzési eljárás lefolytatására.

110 Márpedig az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontja értelmében a felperesnek a keresetlevélben meg kell határoznia a jogvita tárgyát és a kérelmeit. Bár ugyanezen eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a bizonyos körülmények esetén lehetővé teszi, hogy új jogalapot hozzanak fel az eljárás során, e rendelkezés semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi a felperes számára az Elsőfokú Bíróság előtt új kérelmek előterjesztését és ezáltal a jogvita tárgyának módosítását (az Elsőfokú Bíróság T-28/90. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 18-án hozott ítéletének [EBHT 1992., II-2285. o.] 43. pontja, és a T-2/99. sz. T. Port kontra Tanács ügyben 2001. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-2093. o.] 34. pontja, valamint analógia útján lásd a Bíróság 232/78. sz, Bizottság kontra Franciaország ügyben 1979. szeptember 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 2729. o.] 3. pontját is).

111 Következésképpen azon kereseti kérelem, amelynek célja, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Parlamentet közbeszerzési eljárás lefolytatására, - mint elfogadhatatlan - mindenképpen elutasítandó.

112 Mindemellett emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi bíróság hatásköre az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset keretében arra terjed ki, hogy a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, és az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Elsőfokú Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy meghagyásban kötelezze a közösségi intézményeket (a Bíróság C-5/93. P. sz., DSM kontra Bizottság ügyben 1999. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 1999., I-4695. o.] 36. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-145/98. sz., ADT Projekt kontra Bizottság ügyben 2000. február 24-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-387. o.] 83. pontja). Amennyiben ugyanis az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott jogi aktust, az EK 233. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni a megsemmisítésről rendelkező ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket (az Elsőfokú Bíróságnak a T-67/94. sz., Ladbroke Racing kontra Bizottság ügyben 1998. január 27-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1. o.] 200. pontja, valamint a fenti 56. pontban hivatkozott T-465/04. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 10-én hozott ítélet 35. pontja).

A költségekről

113 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Parlament pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság a PE/2006/06/UTD/1. sz. közbeszerzési eljárás tárgyát képező szerződésnek a VIP Car Solutions SARL részére történő odaítélését elutasító európai parlamenti határozatot megsemmisíti.

2) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3) Az Elsőfokú Bíróság a Parlamentet kötelezi a költségek viselésére.

Meij

Vadapalas

Moavero Milanesi

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. május 20-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.