1110/B/2010. AB határozat

a Lengyeltóti Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi környezet védelméről, a közterületek és ingatlanok rendjéről, a település tisztaságáról szóló 1/2000. (I. 20.) sz. rendelete 1. számú melléklet f) pontjában a mozgóbolti árusításra megállapított díjtételének alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Lengyeltóti Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi környezet védelméről, a közterületek és ingatlanok rendjéről, a település tisztaságáról szóló 1/2000. (I. 20.) sz. rendelete 1. számú melléklet f) pontjában a mozgóbolti árusításra megállapított díjtételének alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó Lengyeltóti Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi környezet védelméről, a közterületek és ingatlanok rendjéről, a település tisztaságáról szóló 1/2000. (I. 20.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. számú mellékletében a mozgóbolti árusításra megállapított díjtétel alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezés megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az indítványozó, egy országos hálózattal rendelkező, mozgóbolti tevékenységet végző gazdálkodó szervezet indítványában kifejtette, hogy a támadott rendelkezéssel az önkormányzat olyan díjtétetelt vezetett be, amellyel "indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza a mozgóbolti tevékenységet végző piaci szereplőket a többi kereskedőhöz képest". A mozgóbolt tekintetében megállapított napi 5000 Ft-os díj ugyanis többszöröse egy hasonló helyigényű, 6m2 alapterületű üzlet (árusító, egyéb fülke) esetében fizetendő havi 750 Ft-os, vagy az őstermelők idényjellegű árusítása, az alkalmi és mozgóárusítás után (6 m2-nyi elfoglalt terület esetén) fizetendő napi 1500 Ft-os díjnak. Az indítványozó ezért az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében deklarált gazdasági verseny szabadságának és a 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmának megsértése miatt kezdeményezte az Ör. hivatkozott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó az alkotmányellenesség alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmánybíróság korábbi, hasonló tárgyban hozott határozataiban megfogalmazott következetes álláspontjára is.

2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során észlelte, hogy az indítvány benyújtásakor már nem az indítványozó által kifogásolt díjtételek voltak hatályban, a módosított Ör. azonban az indítvánnyal támadott, a mozgóboltok esetében alkalmazandó díjtételt azonosan tartalmazza. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy utólagos normakontroll keretében a hatályos rendelkezéseket vizsgálja (36/J/1990. AB végzés, ABH 1991, 669, 671.), ezért vizsgálatát a jelen ügyben is az elbíráláskor hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"12. §

Közterülethasználat engedélyezésével kapcsolatos szabályok

(...)

(4) Közterület - használat engedélyt kell beszerezni:

a) közterületben 10 cm túl benyúló előtető, ernyőszerkezet, fényreklám cég és címtábla elhelyezéséhez,

b) önálló hirdetőberendezés és köztárgyak (figyelmeztető, tájékoztató táblák, padok stb.) elhelyezéséhez,

c) építési munkával kapcsolatos állvány, építőanyag, törmelék elhelyezéséhez,

d) alkalmi és mozgóárusításra, mozgóbolt árusitásra,

e) film és televíziófelvétel céljára,

f) vendéglátóipari előkert létesitéséhez,

g) kiállítás, alkalmi vásár, továbbá mutatványos tevékenység céljára történő igénybevételhez,

h) közhasználatra még át nem adott közterületek ideiglenes hasznosításához

(.)"

"A közterület használati díjak mértéke

1. számú melléklet

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203. ].

Az Alkotmánybíróság azt is kimondta: a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. A hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - ne különböztethetne, feltéve, hogy ezzel alkotmányos követelményeket nem sért. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga - és bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 373-374.]. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.]. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy az adott szabályozás tekintetében a közterületi értékesítést végzők (a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 14. pontja) alkotnak homogén csoportot.

A közterület használatáért fizetendő díj, ahogyan azt az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta "a közterület használatának ellenértéke. Ennek megfelelően a közterület-használat díjának alapvetően a közterülethasználat értékét befolyásoló tényezőkhöz (a terület nagysága, a településen belüli elhelyezkedése, a használat módja, időtartama stb.) kell igazodnia. A közterület-használók között a közterület-használati díj mértéke tekintetében e tényezők alapján tett megkülönböztetés nem tekinthető alkotmányellenesnek" [120/2009. (XI. 20.) AB határozat, ABH 2009, 1275, 1278.].

Az Alkotmánybíróság korábban már azt is hangsúlyozta, hogy a "közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a közterület-használat értékét meghatározó tényezők azonossága esetén, a szolgáltatástól független, annak értékét nem befolyásoló szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra és ezzel megkülönböztetést tesz a közterületet használó vállalkozók között, önkényes, ezért alkotmányellenes" [38/1998. (IX. 23.) AB határozat, ABH 1998, 454, 456-457.]. Az Alkotmánybíróság a 21/2003. (IV. 18.) AB határozatban megerősítette, hogy alkotmányosan nem indokolható az a szabályozás, amikora közterület-használati díjat olyan szempontokra alapítják, amelyek a közterület használatával nincsenek összefüggésben, s ezzel a díj mértéke tekintetében nem releváns szempont alapján, önkényesen, ésszerű indok nélkül tesznek megkülönböztetést a közterületet azonos feltételek mellett használó kereskedelmi, vendéglátó-ipari közterület-használók között (ABH 2003, 784, 789.).

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány elbírálásakor a beadványban leírt közterület-használati díjak közötti lényeges különbség már nem áll fenn. A hatályos szabályozás értelmében ugyanis 2010. október 30-ától az egyes közterületi értékesítések céljából igénybevett közterületek használatáért megközelítőleg azonos (850-1000 Ft /m2/nap) díjat kell fizetni. A diszkrimináció alkotmányos tilalmának megsértése tehát etekin-tetben nem állapítható meg.

2. Az indítványozó szerint a közterület használatáért fizetendő díjak Ör.-beli szabályozása az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének a gazdasági verseny szabadságát deklaráló rendelkezését is sérti. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a piacgazdaságnak és a versenyszabadságnak nincs saját alkotmányossági mércéje, a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben, akkor állapítja meg, ha az állami beavatkozás "fogalmilag és nyilvánvalóan" ellentétes az államcéllal [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119-120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. A vállalkozáshoz való jog azonban alkotmányos alapjog, ami az Alkotmánybíróság értelmezésében azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmányban biztosított joga a vállalkozás, üzleti tevékenység végzése. A vállalkozás joga azonban nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan. "A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be" [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.].

Minderre figyelemmel az Ör.-nek a közterület használatáért - a mozgóbolti árusítás vonatkozásában - fizetendő ellenértéket tartalmazó rendelkezésének alkotmányellenessége a gazdasági verseny szabadságának sérelmére alapítva nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt, mint megalapozatlant, elutasította.

Budapest, 2011. március 28.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró