BH 1998.4.203 I. A közigazgatási határozat elleni fellebbezés elbírálása során a határozat megsemmisíthető vagy megváltoztatható a jóhiszemű jogszerzőre tekintet nélkül [1957. évi IV. tv. 62. § (2) bek.].

II. Jóhiszemű és ellenérték fejében történő jogszerzésről akkor lehet szó, ha az az ingatlan-nyilvántartásba jogerős határozattal bejegyzett ingatlanra vonatkozik [1972. évi 31. tvr. 15. § (1) bek.].

Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a 13885/O. törzslapon nyilvántartott társasház II. részén a tulajdoni különlapok számát 1-186-ra módosította, ezt követően a 186. számú különlapra 11/A/186. helyrajzi számmal 66 m2 alapterülettel az orvosi rendelő tulajdonjogát a II. r. beavatkozó javára bejegyezte.

A felperes fellebbezése folytán az I. r. alperes földhivatal határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Megállapította, hogy a volt Sz. Ingatlankezelő Vállalat (amelynek jogutódja az I. r. beavatkozó) a társasház alapításánál figyelmen kívül hagyta, hogy hozzájárulásával, hatósági engedély alapján a II. r. beavatkozó fogorvosi rendelőt létesített a társasházzá alakított ingatlanon. A határozat indokolása szerint a törvénysértő - az alapító okirat módosítása nélkül tett - bejegyzés ellenére a földhivatalnak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-ának (5) bekezdése értelmében nem volt lehetősége a tulajdonjog bejegyzését elrendelő határozat megsemmisítésére és az eredeti állapot visszaállítására, mert az egy hitelt nyújtó pénzintézet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt, a II. r. beavatkozó tulajdonát képező ingatlanra bejegyzett jelzálogjogát sértené.

A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.

A városi bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alpereseket új eljárásra kötelezte. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 15. §-ának (1) bekezdése és az Itvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 88. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nem volt alkalmas a társasház tulajdonjogát érintő változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére. Iránymutatásul előírta az elsőfokú bíróság, hogy a megismételt eljárásban az első fokon eljárt földhivatalnak fel kell hívnia a bejegyzést kérőt arra, hogy csatolja a társasház alapító okiratának módosítására vonatkozó okiratokat.

Az I. r. alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában az Itvr. 21. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás során elkövetett, az ingatlan természetbeni állapotát vagy az ingatlanra bejegyzett jogot érintő hibák mindaddig kijavíthatók, amíg az ingatlanra harmadik jóhiszemű személy ellenérték fejében jogot nem szerez. A perbeli esetben a II. r. beavatkozó tulajdonaként nyilvántartott önálló ingatlanra harmadik személy (a pénzintézet) jóhiszeműen jelzálogjogot szerzett, ebből következően a kiigazítási eljárás az ingatlan-nyilvántartási hiba kijavítására már nem alkalmas, és a jogvitát csak a társasházközösség tagjai, valamint a jelzálogjog jogosultjának részvételével folyó törlési perben lehet rendezni.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a társasházról szóló 1977. évi 11. törvényerejű rendelet 6. §-a, illetve a Vhr. 80. §-ának (1) és (5) bekezdései értelmében a bejegyzés alapjául szolgáló alapító okirat módosításához a társasház közgyűlésének egyhangú határozatára lett volna szükség. Ilyen okirat csatolására nem került sor.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.