BH 2011.2.34 I. Nem felel meg a törvényes vád követelményének az intellektuális közokirat-hamisítás miatt benyújtott vádirat, ha nem tartalmazza a cselekmény elkövetésének helyét, idejét és/vagy az elkövetési magatartásnak megfelelő azokat a tényeket, hogy a terhelt miként működött közre abban, hogy a közokiratba (hatósági nyilvántartásba) valótlan adat kerüljön bejegyzésre [Be. 2. §, Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 1/2007. BKv. A/I./2/b. pont].

II. Elköveti a hitelsértés vétségét, aki a hitel fedezetéül szolgáló gépkocsit - valójában annak tulajdonát is - átruházva színlelt kölcsönszerződéssel adja más birtokába, így a gépkocsi feltalálási helye ismeretlenné válik, s - a hiteltörlesztés elmaradása folytán - a hitelező kielégítése meghiúsul [Btk. 330. §].

A városi bíróság a 2009. november 30. napján kihirdetett és aznap jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont], hitelsértés vétségében (Btk. 330. §) és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) mondta ki bűnösnek, s ezért őt halmazati büntetésül 4 hónapi, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. A II. r. terheltet pedig közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont] és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §) vétsége miatt 300 napi tétel, - napi tételenként 150 forint összegű - pénzbüntetésre ítélte.

A rövidített formában írásba foglalt ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt - a II. r. terhelttel történt előzetes megbeszélés alapján - 2005. november 5-én 15 000 forint ellenében egy személygépkocsi értékesítésével foglalkozó Kft. telephelyén hitel- és opciós szerződést kötött 120 hónapos futamidőre az E. L. Autófinanszírozási Zrt.-vel az általa vásárolt Suzuki típusú gépkocsi vételárának a finanszírozására.

Az ügylet megkötésénél hamis munkáltatói igazolást használt fel, amelyet előzőleg a II. r. terhelt bocsátott a rendelkezésére.

Az I. r. terhelt a hitel- és opciós szerződést 2 668 500 forintra kötötte, a szerződéskötéskor ezen felül 296 000 forintot kifizetett.

A terheltek előre megállapodtak abban, hogy a gépkocsi üzembentartója és használója, a vételár kiegyenlítője, a II. r. terhelt lesz, akit a szerződésben nem tüntettek fel üzembentartóként.

A terheltek ily módon közreműködtek abban, hogy a gépjármű-nyilvántartásban a szerződések alapján a gépkocsi üzembentartójaként és tulajdonosaként is valótlanul az I. r. terhelt került bejegyzésre.

A II. r. terhelt a vételár részleteit 2006 júniusáig fizette. Ezután - mivel a részleteket fizetni nem tudta, 2006. június 8-án, Z.-en a egy parkolóban az I. r. terhelt jelenlé­té­ben a gépkocsit átadta L. K.-nénak, aki szóban vállalta a részletek fizetését, a "kölcsönadásért" pedig 5000 forintot átadott az I. r. terheltnek.

Az I. r. terhelt és L. K.-né között "kölcsönadási szerződés" jött létre, annak ellenére, hogy a hitelfinanszírozási cég Általános Szerződési Feltételei szerint a kölcsönadáshoz a cég előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.

2006 júniusától a törlesztő részletek nem kerültek befizetésre, ezért az E. L. Zrt. két alkalommal küldött postai felszólítást az I. r. terhelt címére, majd a szerződést 2006. szeptember 26-án felmondta és élt az opciós jogával. Felszólították az adóst a jármű átadására, mely iratokat nem vett át.

A gépkocsi feltalálási helye 2006 júniusa óta ismeretlen.

A városi bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott okokból a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a közokirat-hamisítás bűntette miatt mindkét terheltre nézve az ítélet hatályon kívül helyezése és a büntetőeljárás megszüntetése érdekében. Egyebekben viszont az ítélet hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint az I. r. terhelt tekintetében a támadott határozat anyagi jogi szabályt sért, hiszen a Btk. 89. § (3) bekezdése értelmében a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés próbaidejét nem lehetett volna egy évben meghatározni. Továbbá a Btk. 44. §-át is megsértette a bíróság, amikor - a Btk. 45. § (2) bekezdésének alkalmazása nélkül - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg.

Emellett a terheltek javára a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok is megállapítható, mert a közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában a bíróság törvényes vád hiányában hozott ítéletet.

A Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott törvényes vád minimális tartalmi kellékei közé ugyanis a cselekmény elkövetési ideje is beletartozik, márpedig azt sem a vádirat, és sem az ítéleti tényállás nem tartalmazza, hogy mikor jegyezték be a valótlan adatokat a gépjármű nyilvántartásba. Kitért arra is, hogy a közokirat-hamisítás bűntette vonatkozásában mindkét terhelt esetében elévülés miatti büntethetőséget megszüntető ok is megállapítható.

A nyomozati iratok adatai szerint ugyanis 2005. november 28-án jegyezték be a valótlan adatokat a gépjármű nyilvántartásba, ehhez képest pedig e cselekmény hároméves elévülési ideje 2008. november 28-án lejárt. A terheltekkel szemben olyan hatósági intézkedés nem történt, ami az elévülést félbeszakította volna, mert az I. rendű terheltet 2009. február 11-én, míg a II. rendű terheltet csak 2009. február 25-én hallgatták ki gyanúsítottként a közokirat-hamisítás miatt. Ezt megelőzően pedig velük szemben hitelsértés, valamint a magánokirat-hamisítás vétsége miatt folytatták a nyomozást.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában rámutatott: az ügyben benyújtott vádirat valóban nem felel meg a törvényes vád kellékeinek, miután abból az elkövetési időponton kívül a konkrét elkövetési magatartás leírása is hiányzik, ezért az esetleges elévülés kérdésében sincs lehetőség érdemi állásfoglalásra, hiszen a vád a közokirat-hamisítást illetően nem alkalmas a büntetőjogi felelősség vizsgálatára. Tekintettel arra, hogy a bűnösség köréből ez a cselekmény kiesik, az I. r. terheltre kiszabott büntetés már nem törvénysértő; így a felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozott részében nem tartotta fenn.