EH 2005.1251 A közalkalmazotti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó számára - kollektív szerződés hiányában - a munkáltató hathavi munkaidőkeretet állapíthat meg [Mt. 118. § (1) bek., 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bek.].

A nemperes eljárásban megállapított tényállás szerint a kérelmezett megbízott igazgatója a 2004. július 16-án kiadott 2/2004. számú utasítás 1. pontjával hathavi munkaidőkeretet állapított meg a kérelmezett munkáltatónál jogviszonyban álló közalkalmazottak tekintetében. A kérelmező szakszervezet 2004. július 22-én kifogást nyújtott be az utasítás e rendelkezése ellen a Kjt. 59. § (4) bekezdés a) pontjában és az Mt. 118/A. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozva. A felek között az egyeztetés eredménytelenül zárult, mert kérelmezett szerint a 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése alapján a vitatott munkaidőkeret megállapításáról rendelkezhetett.

A kérelmező a munkaügyi bírósághoz benyújtott kérelmében a hivatkozott utasítás 1. pontja jogellenességének megállapítását kérte fenntartva azt az álláspontját, hogy a Kjt. 59. § (4) bekezdés a) pontja, illetve az Mt. 118/A. § (2) bekezdése értelmében hathavi munkaidőkeretet csak kollektív szerződés állapíthat meg, a munkáltató erre nem jogosult.

A munkaügyi bíróság végzésével megállapította, hogy a 21/2004. számú mb. főigazgatói utasítás 1. pontjának a hathavi munkaidőkeretről szóló rendelkezése jogellenes.

A bíróság e döntését arra a jogi álláspontra alapította, hogy az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény értelemszerűen nem módosíthatta az Mt. és a Kjt. vonatkozó rendelkezéseit, így változatlanul érvényes a hathavi munkaidőkeret kollektív szerződésbeli szabályozáshoz való kötöttsége.

A kérelmezett fellebbezett, és a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését - helyes indokaira figyelemmel - helybenhagyta.

A kérelmezett felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés megváltoztatását és - tartalma szerint - a kérelmet elutasító határozat hozatalát kérte téves jogszabály értelmezés miatt az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozva. Részletesen kifejtette, hogy a 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése alapján - az Mt. 118. § (1) bekezdése szerint - nincs jogi akadálya annak, hogy a közalkalmazott egészségügyi dolgozók tekintetében a munkáltató hathavi munkaidőkeretet állapítson meg.

A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A kérelmezett munkáltató a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozók számára állapított meg hathavi munkaidőkeretet.

A Kjt. 59. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó:

- Mt. 118. § (1) bekezdése szerint a munkaidőkeretet - kollektív szerződés hiányában - a munkáltató állapítja meg;

- Mt. 118/A. § (1) bekezdése szerint a napi munkaidő alapulvételével a munkaidő legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti keretben is meghatározható; a (2) bekezdés szerint pedig - az (1) bekezdéstől eltérően - a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizennyolc heti, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hathavi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható;

- Mt. - 2001. július 1-jétől hatályos - 117/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő munkavállaló esetében kollektív szerződés legfeljebb hathavi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeretet is meghatározhat.

A Kjt. 59. §-ának - 2001. július 1-jétől hatályos - (4) bekezdés a) pontja az előbbiekkel egyezően úgy rendelkezik, hogy az Mt. 118/A. § (2) bekezdésétől eltérően legfeljebb hathavi, illetve huszonhat heti munkaidőkeret is megállapítható az egészségügyi tevékenységre vonatkozó külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő közalkalmazott esetében.

A 2004. május 1-jén hatályba lépett, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes feltételeiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése szerint az alkalmazott egészségügyi dolgozó (a munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó) számára hathavi munkaidőkeret állapítható meg.

Ez utóbbi törvény hatályáról a 2. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ahol e törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ott az adott munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó törvény előírásait kell alkalmazni.

Az adott esetben ennek megfelelően azt kellett vizsgálni, hogy e törvény 13. § (1) bekezdése az egészségügyi dolgozó munkaidőkeretéről szóló rendelkezése eltérő, speciális rendelkezésnek minősül-e, az Mt. illetve Kjt. hivatkozott rendelkezéseihez képest.

A szabályok egybevetése alapján megállapítható, hogy az utóbb hozott törvény az alkalmazott egészségügyi dolgozó hathavi munkaidőkeretének megállapítását további feltételtől - sem az ellátott feladattól, sem további megállapodástól, azaz kollektív szerződéstől - nem teszi függővé. Ily módon eltér az Mt. 117/A. § (2) bekezdés a) pontjától, illetve a Kjt. 59. § (4) bekezdésétől, amelyek együttes feltételként szabják a kollektív szerződéses szabályozást és az ügyeleti, készenléti feladatok ellátását. Ehhez képest a hathavi munkaidőkeret alkalmazása szempontjából a törvény 13. § (1) bekezdése eltérő, speciális szabály, ezért az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók, közalkalmazottak esetében az Mt. illetve Kjt. vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.

Ugyanakkor e törvény a munkaidőkeret megállapítója tekintetében eltérő szabályt nem tartalmaz, ezért erre nézve az Mt. 118. § (1) bekezdése irányadó.

A kérelmezett tehát a hathavi munkaidőkeret megállapításáról törvénysértés nélkül rendelkezett.

Az eljárt bíróságok fentiektől eltérő jogszabály értelmezése téves, ezért az azon alapuló döntésük jogszabálysértő.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdésére figyelemmel - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.065/2005. sz.)