819/B/2006. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 4. §-a, valamint 7. § (1) bekezdése alkotmány-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul 5 indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 4. §-a, valamint 7. § (1) bekezdése nemzetközi sz0rződésbe ütközésének megállapítására és a hivatkozott rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 4. §-a, és 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt terjesztett elő. Álláspontja szerint a Tft. hivatkozott rendelkezései, amelyek a külföldiek számára nem teszik lehetővé a végrendeleti öröklés útján történő termőföldtulajdon-szerzést, sértik az Alkotmány 14. §-át, továbbá ellentétesek az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Egyezmény) első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkével, amely szerint mindenkinek joga van javai tiszteletben tartásához; tulajdonától megfosztani senkit nem lehet, s ezáltal a Tft. ezen rendelkezései az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütköznek.

II.

Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát." A Tft.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:

"4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést."

"7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg."

A Tft. elbíráláskor hatályos rendelkezései:

"4. § E fejezet alkalmazása szempontjából tulajdonszerzésnek kell tekinteni a termőföld tulajdonjogának - ideértve a részarányként meghatározott tulajdont is - bármilyen jogcímen (szerzésmódon) történő megszerzését, kivéve a törvényes örökléssel, az elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és a kárpótlási célú árverés során történő tulajdonszerzést."

"7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - nem szerezheti meg."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először abban a kérdésben foglalt állást, hogy tekinthetők-e a Tft. indítvánnyal érintett rendelkezései az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [ABH 2003, 2065., (a továbbiakban: Ügyrend) ] 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog"-nak, és ezen a címen az eljárás megszüntetésének van-e helye, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatában [ABH, 1994, 197, 204. (a továbbiakban: Abh.-l 994) ] már foglalkozott a Tft. ezen rendelkezéseivel, vagy a jelen esetben lefolytatja az érdemi eljárást. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, "ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani".

Az Alkotmánybíróság korábban, az Abh.-l994-ben csak érintőlegesen foglalkozott a jelen ügy alapjául szolgáló, a külföldiek végrendeleti örökléssel történő termőföldtulajdon-szerzése tilalmának kérdésével. Az Alkotmánybíróság akkor - visszautalva az Abh.-l994 indokolásának 2-5. pontjában foglaltakra - megállapította, hogy az ott vizsgált jogszabályok "ugyancsak nem korlátozzák szükségtelenül és aránytalanul, illetve ésszerűtlen indok nélkül" az Alkotmány 14. §-ában rögzített örökléshez való jogot. Az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi elbírálása mellett döntött továbbá azért is, mert a jogszabály azóta I részben módosult.

2. Az indítvány beérkezését követően az indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezések részben újra megváltoztak. A változások a jelen ügyben vizsgált kérdést nem érintették; így - mivel az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében a hatályban lévő jogszabály vizsgálatára jogosult - a Tft.-nek az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott rendelkezései t az elbíráláskor hatályos jogszabályszöveggel vizsgálta.

3. Az indítványozó szerint a Tft. 4. §-a, valamint 7. § (1) bekezdése az Alkotmány 14. §-ában biztosított öröklés jogába ütközik, mivel külföldi magánszemély törvényes örökléssel megszerezheti a termőföld tulajdonjogát, végrendeleti öröklés útján azonban nem.

Az Alkotmánybíróságnak ezért a jelen ügyben az Alkotmány 14. §-ában biztosított "öröklés jogának" jellegét és tartalmát kellett vizsgálnia a végintézkedés alapján öröklésre jogosult szempontjából. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata értelmében az öröklési jog Alkotmányban biztosított alkotmányos jog ugyan, de nem alapjog. Az öröklés joga objektív és szubjektív oldalról egyaránt megközelíthető. Objektív értelemben a jogrendszer azon szabályainak összességét jelenti, amelyek a magánszemélyek halála esetén vagyonának sorsát rendezik; azaz törvényes, illetve végrendeleti öröklés útján lehetővé teszik az örökhagyó számára, hogy vagyonával halála esetére rendelkezzék, illetve az örökös számára, hogy azt megszerezhesse. Az objektív értelemben vett öröklés joga tulajdonképpen az öröklés jogintézményének alkotmányos garanciája, amely biztosítja a jogrendszerben az öröklést egyáltalán lehetővé tevő szabályok létezését. Ebből azonban nem következik, hogy az örökléshez való jog alkotmányos alapjog. Az Alkotmánybíróság korábban már megállapította: az Alkotmány csak az öröklési jogcímet védi; de belőle "nem vezethető le részletszabály az öröklés mikéntjére". [50/1997. (X. 11.) AB határozat, ABH 1999, 619.]

Szubjektív értelemben - alanyi jogként -. az örökléshez való jog egyaránt magába foglalja az aktív és passzív öröklési jogot. Az aktív öröklési jog magában rejti a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a rendelkezési jogot: vagyis az örökhagyó jogát, hogy vagyonával feltételesen, halála esetére rendelkezhessen. Ez a jogosultság az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jog védelmi körébe tartozik. Következésképpen a végrendelkezéshez való jogot nem az Alkotmány 14. §-a, hanem 13. §-a biztosítja, mivel a végintézkedéssel való öröklés halál esetére szóló ajándékozásként vagy visszterhes szerződésként fogható fel, s így a végrendelkezés szabadsága ugyanabban a védelemben részesül, mint a szerződési szabadság. A szerződési szabadság pedig az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem minősül alapjognak, ezért a szerződési szabadságnak még a lényegi tartalmát is korlátozni lehet [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.].

A passzív öröklési jog az öröklés jogcímén történő tulajdonszerzést foglalja magába, vagyis azt, hogy valakinek az örökhagyó halálával alanyi joga keletkezzék a tulajdonszerzésre. Ez a jogosultság nem része az Alkotmány 13. §-ában garantált tulajdonjognak, mivel az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog nem foglalja magába a tulajdonszerzéshez való jogot. Az az előírás, amely szerint társasháztulajdonnál az épülethez tartozó földrészletnek a tulajdonostársak közös tulajdonába kell kerülnie, nem sérti a tulajdonhoz való jogot mint alapvető jogot. [Lásd 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996,417,418.; 3/2006. (II. 18.) AB határozat, ABK 2006. február, 51,62.] Mivel a végrendeleti örökös öröklési joga kizárólag a végrendeleten alapszik, az alkotmányos jogát ért sérelem egybeesik az örökhagyó alkotmányos jogát érő sérelemmel. így ebben az esetben a végrendelkezéshez való jog korlátozását indokolt vizsgálni, amely a fent kifejtettek alapján a tulajdonnal való rendelkezési jog korlátozásával esik egybe. Ezért azt az Alkotmánybíróság a tulajdonnal való rendelkezési jog korlátozásának alkotmányos mércéje szerint ítélte meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a rendelkezési jog - mint a tulajdonjog egyik részjogosítványa - korlátozása önmagában véve nem jelenti a tulajdonjog alkotmányellenes korlátozását, hanem csak akkor, "ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan" [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 26.].

A jelen esetben a tulajdonnal való rendelkezési jog korlátozása a termőföld tulajdonjogának meghatározott személyek (külföldiek) számára végintézkedéssel történő juttatás tilalmában nyilvánul meg.

Az Alkotmánybíróság ezután a korlátozás alkotmányosságát vizsgálta.

A Tft. indokolása szerint a tulajdonszerzési korlátozás azért indokolt az átmeneti időszakban, mivel e nélkül lehetőség nyílna egyesek számára a termőföld tulajdonjógának monopolizálására és ez torz birtokstruktúra kialakulásához vezetne. Hosszú távon "természetesen a korlátozás nélküli tulajdonszerzés elismerése jelentheti a teljes visszatérést a magántulajdonon alapuló földpiaci követelményekhez". A törvényben foglalt átmeneti korlátozást az Európai Unió is elfogadhatónak találta és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, | a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány - amelyet a 2004. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Csatlakozási Szerződés) hirdetett ki - X. Melléklete 3. A tőke szabad mozgása címet viselő fejezetének (2) bekezdésében rögzítésre került, hogy "[a]z Európai Unió alapját képező szerződésekben foglalt kötelezettségek ellenére Magyarország a csatlakozás időpontjától számított hét éven keresztül fenntarthatja az ezen okmány aláírása időpontjában hatályos jogszabályaiban foglalt, a nem Magyarországon lakó vagy nem magyar állampolgár természetes személyek, illetve a jogi személyek általi, mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó tilalmat". Magyarország ezzel a lehetőséggel élve korlátozta az Unió tagállamainak állampolgárai termőföldszerzését Magyarországon; és e korlátozást a nem uniós államok állampolgáraival szemben is fenntartotta. A Csatlakozási Szerződésben meghatározott határidő lejárta után a magyar törvényhozónak meg kell majd szüntetnie az Unió többi tagállamának állampolgárai és a magyar állampolgárok közötti megkülönböztetést a termőföldtulajdon megszerzésében. Ebben az esetben az összes külföldi tekintetében új jogi helyzet áll majd elő, amely a jelenlegitől különböző alkotmányos megítélést kíván.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-1994-ben kimondta, hogy a "külföldi földárakat és tőkeerőt tekintve a külföldiekkel szemben szigorúbb védelem tárgyilagos megítélés szerint ésszerűen indokolt. Mivel itt a termőföld és védett természeti terület vonatkozásában a szerzőképességet szinte teljesen megvonja a törvény, felmerül az a kérdés, hogy az ésszerűség összhangban van-e azzal az alkotmánybírósági gyakorlattal, amely ilyenkor pontos határidőt követel meg. Erre a kérdésre az Alkotmánybíróság azt válaszolja, hogy a szinte teljes kizárás ésszerű indokoltsága megszűnésének ideje előre nem határozható meg pontosan. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapíthatta, hogy a külföldiek - átmeneti - kizárása a termőföld és védett természeti terület tulajdonjogának megszerzéséből, tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka miatt nem alkotmányellenes".

Az Abh.-1994. szerint tehát a külföldiek termőföld-tulajdonszerzésének korlátozása addig nem alkotmányellenes, amíg ennek indoka "tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerűen fennáll". Ezzel az Alkotmánybíróság két dolgot állapított meg: egyrészt azt, hogy a külföldiek tulajdonszerzésének korlátozása nem tarthat örökké, hanem csak addig, ameddig ennek különös indokai fennállnak. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a nyilvánvaló ésszerűtlenség esetét leszámítva a törvényhozó mérlegelésén múlik, hogy mikor látja elérkezettnek az időt a korlátozások megszüntetésére. A jelenlegi jogi helyzet az 1994-estől abban különbözik, hogy a törvényhozó viszonylag nem is túl távoli határidőt tűzött ki a kérdés újraszabályozására. Ezért az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy az 1994-es határozatban meghatározott korlátozási feltételek alkotmányjogi szempontból ma még fennállnak.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.

4. Az indítványozó azért is kérte az általa megjelölt jogszabályi rendelkezések megsemmisítését, mert azok nemzetközi szerződésbe ütköznek, s ezáltal sértik az Alkotmány 7. §-át. Az Abtv. 1. § c) pontja szerint ilyen indítvány előterjesztésére csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében felsoroltak jogosultak. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért ezen indítványát az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2007. április 22.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s.k

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék