BH+ 2010.1.8 Hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és könnyű testi sértés vétségében állapítandó meg a terhelt büntetőjogi felelőssége, aki halaszthatatlan nyomozási cselekményként elvégzett házkutatás során a jogszerűen eljáró pénzügyőrrel szemben fizikai erőszakot alkalmaz és neki nyolc napon belül gyógyuló sérülést okoz [Btk. 170. § (1) bek., 229. § (1) bek., Be. 177. §].

Az elsőfokú bíróság a 2008. január hó 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében és könnyű testi sértés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 400 napi tétel (200 forint egynapi tétel összegű), összesen 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az a Vám-és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala munkatársai 2007. július hó 5. napján 21 óra 30 percet követő időben a Be. 170. §-ának (4) bekezdése alapján házkutatást foganatosítottak a terhelt által lakott ingatlanban. A Nyomozó Hivatal előzetes információi szerint az ingatlanban nagy mennyiségű, magyar adójegy nélküli cigaretta volt található, ami megalapozza a jövedéki orgazdaság gyanúját. Ugyancsak előzetes adat merült fel arra, hogy az egyik lakó vadász, ezért lőfegyverrel is rendelkezik, továbbá - ez utóbbi nem bizonyult valósnak - olyan információ is felmerült, hogy az illető korábban a fegyvert jogellenes módon használta. Az akcióban öt pénzügyőr vett részt.

A házkutatás során dr. S. R. fhdgy., T. T. fhdgy. és Gy. I. ftörm. - miután az akció elején az ingatlanon lévő garázsban két személyt tettenéréssel elfogtak, és őket két nyomozó "őrizte" - a lakóház ellenőrzését hajtották végre. Ennek során a melléképület felől az onnan néhány méterre lévő házhoz indultak, és több alkalommal hangos szóval közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!".

A pénzügyőrök az intézkedés során láthatósági mellényt viseltek, amelynek elején - 2-2,5 cm-es magasságú, fluoreszkáló anyagból készült betűkkel - és hátulján volt feltüntetve a "Vám- és Pénzügyőrség" felirat. A ház teraszához érve ismét közölték, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!". Ekkor megjelent a ház bejárati ajtajában a terhelt, akivel T. T. fhdgy. ismételten közölte, hogy "Vám- és Pénzügyőrség, házkutatás!", és felszólította a terheltet a teraszon folyamatosan ugató kutya megkötésére, dr. S. R. fhdgy. pedig felmutatta a szolgálati igazolványát.

A terhelt azonban azt kiabálta, hogy "Takarodjatok a kurva anyátokba!". Szidalmazta a pénzügyőröket, miközben támadó jelleggel dr. S. R. fhdgy. irányába haladt. Jobb kézzel megragadta bal vállán a ruházatát és le akarta lökni a teraszról, amelynek következtében dr. S. R. fhdgy. láthatósági mellénye a vállán elszakadt. Dr. S. R. ekkor testi kényszer alkalmazásával a földre vitte a terheltet, T. T. fhdgy. pedig megbilincselte a további ellenállás megakadályozása végett. A terhelt a bilincselés közben csapkodott, karmolt, és ennek során megsértette a jobb karját tartó dr. S. R. fhdgy. bal kézfejét. A terhelt a földön fekve továbbra is szidalmazta, fenyegette a pénzügyőröket, agresszívan viselkedett.

A terhelt cselekménye következtében dr. S. R. fhdgy. a bal kéz I. ujjának felületes sérülését és zúzódását szenvedte el, amely sérülése 8 napon belül gyógyult. Dr. S. R. fhdgy. a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelttel szemben.

A házkutatás során a garázsban és a házban - a terhelt fia által külön használt szobában - 2.767,9 karton magyar adójegy nélküli cigaretta került lefoglalásra.

A bizonyítékok értékelése körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy - különös figyelemmel a terheltnek e körben a nyomozás során tett vallomására - nem lehet kétséges, hogy a terhelt, ha nem is a látása, de a hallása révén egyértelműen felismerte, hogy vele szemben hatósági személyek hivatalos eljárásban lépnek fel. Házkutatást kívánnak tartani, és őt együttműködésre szólítják fel, azonban ő ezen felszólításoknak nem tett eleget. Az egyik jogszerűen intézkedő személlyel szemben kisebb fizikai erőszakot alkalmazott. A Be. 170. §-ának (4) bekezdése, illetve 177. §-a alapján nem kétséges, hogy a Pénzügyőrség eljárása jogszerű volt. A terheltnek nem volt oka és joga ezen intézkedés jogszerűségét az adott szituációban kétségbe vonni, az intézkedésnek ellenállni, és fizikai erőszakot alkalmazni az egyik jogszerűen intézkedő hatósági személlyel szemben.

A másodfokon eljárt bíróság a 2008. április hó 3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a téves értelmezése miatt került sor.

Az indítvány szerint az ítéletekben rögzített elkövetési magatartás valósága esetén sem alkalmas a hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállásának a megállapítására. Önmagában ugyanis a hivatalos személy szidalmazása és a hivatalos személy jogszerűtlen felszólításával szembeni engedetlenség tényleges testi hatást eredményező erőszakos magatartás hiányában bűncselekményt nem valósíthat meg. Úgyszintén nem eredményezheti a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményének megállapítását, a bilincselést esetlegesen megakadályozó passzív, védekező magatartás.

A pénzügyőrök eljárása jogszerűtlen volt, mert az intézkedés alkalmával nem viseltek egyenruhát és azonosító mellényt, a szolgálati igazolványt pedig a terhelt kérésére sem mutatták fel.

Éjszakai körülmények, rossz látási viszonyok között, pillanatok alatt zajló események közepette a láthatósági mellény viselése nem tette felismerhetővé a terhelt számára, hogy vele szemben valóban pénzügyőrök, tehát hivatalos személyek intézkednek. Az erre utaló kifejezéseket sem a terhelt, sem a hozzátartozói.

Az eljárt bíróságok a védelem bizonyítási indítványainak nem adtak helyt és a nyomozás során egyébként is különféle eljárási szabálysértéseket követtek el.

Összességében megállapítható, hogy Sz. J. terhelt valójában nem a bűncselekmény elkövetője, hanem a pénzügyőrök által elkövetett bűncselekmény sértettje, és az lett volna a tisztességes eljárás, ha vele szemben is megszüntetik a büntetőeljárást, illetve felmentik, ha már az őt durván bántalmazó személyeket nem büntették meg.

A terhelt és a védő mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállás támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben pedig alaptalannak tartotta.