A Fővárosi Törvényszék Mf.634161/2010/18. számú határozata fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 130. §, 157. §, 164. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 5. §, 103. §, 104. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 39. §, 45. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

59. Mf. .../2010/18.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Túri és Társa Ügyvédi Iroda, dr. Túri Aranka ügyvéd (fél címe 3 I. 1.) által képviselt

dr. felperes neve (... felperesnek,

a dr. Hiripi Zsolt László ügyvéd (Zafiri és Társai Ügyvédi Iroda, fél címe 1) által képviselt

Műcsarnok Nonprofit Kft.(I.rendű alperes címe) I. rendű és a

dr. Gulyás Ágnes kormánytisztviselő által képviselt

Oktatási Minisztérium(jelenleg Nemzeti Erőforrás Minisztérium ....) II. rendű alperes ellen

fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 7. M. .../2006/42. sorszám alatti, 2010. január 22-én kelt ítélete ellen, 43., 44. sorszámok alatt benyújtott felperesi fellebbezés folytán meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságítéletét fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 317.582 (háromszáztizenhétezer-ötszáznyolcvankettő) forint fellebbezés eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította, míg a II. rendű alperessel szemben a pert megszüntette. Kötelezte a felperest 312.500 forint perköltség I. rendű alperesnek, 25.000 forint perköltség II. rendű alperesnek történő megfizetésére.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes a Műcsarnok megbízott, majd 2006. július 1-ig, 5 évre szólóan, kinevezett főigazgató-helyettesi beosztását töltötte be. 2005-től az intézmény igazgatója fél1 lett.

A felperes főigazgató-helyettesi megbízatása lejártát követően kurátorként dolgozott tovább.

A közalkalmazott és a főigazgató között a kurátori munkakör ellátása során a vezető-beosztotti kapcsolat a felperes magatartása miatt nem volt megfelelő. Ez alapvetően abból adódott, hogy a felperes nem akarta elhagyni a korábbi "főosztályvezető-helyettesi" szobáját, és nem tartotta tiszteletben a vezetői döntéseket, valamint az intézményi fegyelmet. Magatartása miatt a főigazgató két alkalommal írásbeli figyelmeztetésben is részesítette.

A főigazgató 2006. augusztus 15-én a felperes ellen fegyelmi eljárást indított, majd a Fegyelmi Tanács a 2006. október 31-én kelt határozatával őt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A fegyelmi határozat indokolásában felsorakoztatott okok három csoportra voltak oszthatók, az együttműködési kötelezettség megsértésére, az iktatás rendjének megsértésére, és a közalkalmazotthoz méltatlan magatartás tanúsítására.

Az együttműködési kötelezettség megsértése vonatkozásban a határozatban rögzítésre került, hogy a főigazgató, a kiállítási osztályvezető, és a felperes részvételével 2006. július 10-én 10 órakor megbeszélést kívánt tartani a felperes munkaköre átadás-átvételével és a felperes átköltöztetésével kapcsolatos kérdések rendezésére, amelyen azonban a felperes elfogadható indok nélkül nem jelent meg. E miatt a főigazgató a .../2006. számú intézkedésével írásbeli figyelmeztetésben részesítette. 2006. július 12-én a felperes a figyelmeztetésre azt a választ adta, hogy a megbeszélés napján szabadságra volt szüksége, de Műcsarnokot érintő új kormányzati koncepció és átszervezés egyébként is okafogyottá tette a megbeszélést. A főigazgató a 2006. július 13-án kelt, .../2009. (helyesen 2006) iktatószám alatti intézkedésében a felperest a főigazgató-helyettesi szoba elhagyására hívta fel, munkavégzése helyéül a földszint 155. számú munkaszobát jelölte ki 2006. július 20-i költözési határidővel. Felhívta arra is, hogy 2006. július 20-ig lépjen ki a Műcsarnok mobilflottájából, ugyanezen időpontig az informatikus segítségével a számítógépén tárolt adatokat mentse le, hogy a költözés befejezése után a részére biztosított másik számítógépre azokat vissza lehessen telepíteni. Az erre a levélre 2006. július 14-én adott válaszában a felperes a főigazgató intézkedését "ádáz és nemtelen" támadásnak minősítette, eljárását felelős vezetőhöz méltatlannak, udvariatlannak és önkényeskedőnek nevezte. Levele záradékában utalt arra, hogy azt az előzménnyel együtt másolatban megküldte (miniszter neve) és (államtitkár neve). A levél megküldése miatt a főigazgató ismét figyelmeztetésben részesítette az /2005. számú, az iktatás rendjéről szóló főigazgatói utasítás megsértése miatt.

A felperes a 2006. július 13-án kelt utasításban megszabott határidőig csak a mobilflottáról való leválásra tett intézkedést, annak további részét nem hajtotta végre. E miatt a főigazgató 2006. július 21-én igazoló jelentés írására szólította fel, felhívva egyúttal az utasítás július 27-ig történő végrehajtására. Felhívta a figyelmét a 2006. július 14-i feljegyzés közalkalmazotthoz méltatlan stílusára, hangvételére, kérte, hogy a továbbiakban tartózkodjék az ilyen magatartástól. A felperes a 2006. július 21-i utasítást sem teljesítette, e helyett 2006. július 26-i dátummal, a megelőzőhöz hasonló stílusú és hangvételű levelet intézett a főigazgatóhoz, amelyet szintén - azon is feltüntetetten - továbbított (miniszter neve) és (államtitkár neve).

A Fegyelmi Tanács határozata szerint a fegyelmi eljárás tárgyául szolgáló mindhárom cselekmény megtörtént, azok elkövetését a felperes maga sem tagadta. A felperes a munkáltatói jogkör gyakorlójának utasításait figyelmen kívül hagyta, azokat megfelelő indok nélkül megtagadta. A minisztériumhoz küldött leveleivel az iktatási rendet megkerülte, a levelei hangvétele pedig túllépte a hivatali levelezésben megengedhető határt, azok személyeskedő és indulatokat tükröző kifejezéseket tartalmaztak, a munkahelyi együttműködés kereteibe semmilyen szinten nem fértek bele. A használt kifejezések az intézmény és a főigazgató jó hírnevének csorbítására és rossz színben való feltüntetésére is alkalmasak voltak.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes a bírósági eljárás során sem vonta kétségbe a fegyelmi határozatban terhére rótt cselekmények elkövetését, így a fegyelmi büntetés arányosságát vizsgálta. A felperes hivatkozásainak megfelelően értékelési körébe vonta a felperes nevének, és státuszának a fegyelmi eljárás megindítását megelőző I. rendű alperesi honlapról történt törlését, amelyre a felperes főigazgató-helyettesi megbízatásának lejártát követően került sor. Álláspontja szerint azonban a fegyelmi eljárás és az annak alapjául szolgáló cselekmények, és a honlap tartalmának változása között összefüggés nem volt felelhető.