BH 2009.3.87 Munkaviszony hiányában az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg akkor, ha a felperes a mezőgazdasági gépeivel vállalkozási tevékenységet végzett, azt megszüntetve a gépeit az alperesnél helyezte el. A gépeivel harmadik személy kezdeményezésére épületbontási tevékenységben vett részt, ahol balesetet szenvedett [Mt. 174. §].

A felperes keresetében egy épület bontása során bekövetkezett súlyos sérülése miatt vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest, akivel - mint egyéni vállalkozóval - álláspontja szerint munkaviszonyban állt. Az alperes tagadta a munkaviszony létét, állítása szerint saját gépeikkel egymás számára és más megrendelők számára mezőgazdasági munkákat végeztek, a felperes a munkája ellenértékét a megrendelőktől közvetlenül kapta kézhez.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperes egyéni vállalkozóként őstermelők és szövetkezetek megrendelésére mezőgazdasági gépi szolgáltatást, szántóföldi növénytermesztéshez kapcsolódó munkát végzett. A felperes, hasonlóan az alpereshez - előnyugdíjasként - saját gépeivel megrendelők részére mezőgazdasági munkákat végzett. Amikor a házassága megromlott, mezőgazdasági gépeit az alperesnél helyezte el, és gépeivel az alperesnek adott megrendeléseket teljesített, a munkák ellenértékét viszont közvetlenül ő kapta meg a megrendelőktől.

A felperest K. A. megkérte, hogy segítsen a felesége nagyszülei tanyai épülete bontásában, mert a bontott téglára szüksége van. A felperes a kérésnek eleget téve K. A. és Á. I. társaságában 2005. április 11-én végezte a bontást, amikor a még álló fal rádőlt, és súlyos sérüléseket szenvedett.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a per adatai a munkaviszony hiányát támasztották alá, mivel a felek kapcsolatában hiányoztak a munkaviszony elsődleges és másodlagos ismérvei (alá-, fölérendeltség, munkabér, munkáltató ellenőrzési és utasítási joga, a személyes munkavégzés, a munkáltató eszközeivel történő munkavégzés stb.). Kifejtette még, hogy a munkaviszony fennállása esetén is a felperesnek bizonyítania kellett volna munkaviszonnyal való összefüggést, a perbeli adatokból azonban ilyen következtetést nem lehetett levonni, mivel az adott munkára nem az alperes, hanem K. A. kérte fel a felperest magáncélból.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és egyetértett annak indokaival. Kiemelte, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a bizonyítás, amelynek nem tett eleget, ugyanakkor az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján helytállóan értékelte.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az első-, illetve másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Sérelmezte az írásszakértői vélemény kiegészítésére vonatkozó bizonyítási indítványa elutasítását, mivel álláspontja szerint a munkalapon az alperes kézírása szerepelt, ami a munkabér fizetését bizonyította volna. Megítélése szerint a munkaügyi bíróság a javára szóló tanúnyilatkozatokat indokolatlanul mellőzte, így K. I.-né és Cs. F. L.-né tanúvallomását. Az eljárt bíróságok azt sem értékelték, hogy az alperes a baleset után 300 000 forint "gyorssegélyt" ajánlott a számára. Arra is hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban el kellett volna rendelni a megrendelő termelőszövetkezete megkeresését, ezzel igazolta volna, hogy a munkákat az alperes gépeivel végezte. Összességében a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelését sérelmezte az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatra utalással.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.