EH 2006.1507 A közhitelesség elvének folyamatos biztosítása érdekében a földhivataltól elvárható, hogy olyan adatkezelési rendszert működtessen, amely biztosítja a közhiteles adatok biztonságos kezelését és kizárja az illetéktelen módosítás lehetőségét.
Kirívóan súlyos jogellenes magatartás a földhivatal részéről az, ha a tulajdonjogot a bejegyzés alapjául szolgáló okirat - adott esetben a bíróság által jóváhagyott perbeli egyezség - nélkül jegyzi be.
Nem alkalmas a tulajdonjog bejegyzésére az olyan - a bíróságtól származónak látszó, de valójában hamisított - megkeresés, amely a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt egyezség megküldése nélkül - csupán hivatkozik az egyezség megkötésének a tényére [Ptk. 349. § (1) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 26. § (6) bek., 30. § (1) bek.].
G. I. 1998. október 27-én végrendelet érvényességének megállapítása iránt pert indított P. Á. és társa ellen. Kérte, hogy a bíróság rendelje el a perbeli ingatlanra a perindítás tényének a feljegyzését. A bíróság végzéssel a kérelemnek helyt adott, és annak jogerőre emelkedése után azt megküldte a földhivatal I. r. alperesnek. Az I. r. alperes a végzést átvette, és a perindítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Az I. r. alperes okirattárában a II. r. alperes által meghamisított végrendelet és a bíróság által hozott, a perindítás tényének a feljegyzését elrendelő végzés található, amely azonban felperesként nem G. I.-t, hanem H. A.-t tünteti fel, és amelyen a határozatot hozó bíró neve nem szerepel. Ismeretlen személy 2001. március 22-én egy végzést nyújtott be az I. r. alpereshez, amely szerint H. A. felperesnek P. Á. és társai alperesek ellen indított perében a bíróság 2000. december 12-én hozott végzéssel elrendelte a perbeli ingatlanra vonatkozó perfeljegyzés tényének az ingatlan-nyilvántartásból való törlését és H. A. javára öröklés jogcímén a tulajdonjog bejegyzését. A végzés indokolása szerint a felperes az alperesekkel egyezséget kötött, amely alapján az alperesek a végrendelet érvényességét elismerték, míg a felperes az alperesek részére kiadta az ingóságokat, és az egyezséget a bíróság végzéssel jóváhagyta. A hivatkozott egyezséget az ismeretlen személy nem mellékelte (a valóságban nem is létezett). Az I. r. alperes végzéssel "a III/3. sorszám alatt perindítás a bíróság javára" bejegyzést törölte és II/4. sorszám alatt a tulajdonjogot H. A. javára 1/1 hányadban bejegyezte. A végzést az illetékhivatal és H. A. részére kézbesítette. A felperes 2001. március 5-én ingatlanközvetítési és vételi megbízási szerződést kötött egy ingatlanközvetítő és szolgáltató betéti társasággal annak érdekében, hogy a részére lakásépítésre alkalmas ingatlant kutasson fel. Az ingatlanközvetítő cég eladásra kínálta a perbeli ingatlant, amelynek tulajdoni lapjára akkor még a perindítás ténye fel volt jegyezve. A felperes 2001. április 13-án kötött adásvételi szerződést az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szereplő H. A.-val. A szerződést a felperes állandó megbízott jogi képviselője készítette, aki annak megszövegezése előtt megtekintette a tulajdonos személyi igazolványát és az adatokat egyeztette az ingatlan tulajdoni lapján lévő adatokkal. A szerződés 3. pontja szerint a felek az ingatlan vételárát 143 millió forintban állapították meg, amelyet a vevő a szerződés aláírásával egyidejűleg, készpénzben fizeti meg az eladó részére oly módon, hogy azt a felek együttes jelenlétében a bank fiókjában saját folyószámlájáról banki művelettel átutalja az eladónak egy másik banknál vezetett számlájára. A felperes 128 700 000 forintot utalt át H. A. bankszámlájára. 14 300 000 forintot készpénzben adott át a részére. Erről átvételi elismervény készült, amit két tanú is aláírt. A magát H. A.-nak nevező személy az átutalt 128 700 000 forintot 2001. április 18-án a bankszámláról kivette. Az I. r. alperes a felperes tulajdonjogát az ingatlanra bejegyezte. A csalásról először a valódi H. A. szerzett tudomást, az ingatlanon folyó munkálatokról a szomszédok G. I.-t tájékoztatták. A határozat ellen P. Á. és társa 2001. július 5-én fellebbezést terjesztett elő. Az I. r. alperes az eredeti állapotot visszaállította. Törölte a felperes és H. A. tulajdonjogát és a perindítás tényét visszajegyezte. A II. r. alperes ellen csalás és közokirat-hamisítás bűntette miatt eljárás indult. A bíróság előtt folyamatban lévő büntetőügyben benyújtott vádirat szerint a II. r. alperes megszerezte H. A. ellopott személyi igazolványát és abban a fényképet saját fényképére cserélte ki. H. A. névre szóló tb- és adókártyát, valamint lakcímkártyát is készíttetett. A meghamisított iratok alapján H. A.-nak adta ki magát. A büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi kéz- és gépírás-szakértő véleménye szerint a felperessel kötött adásvételi szerződésen szereplő H. A. aláírás a II. r. alperestől származik.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket, egyetemlegesen fizessenek meg a részére 143 millió forintot és ennek késedelmi kamatát. Az érvényesíteni kívánt jogot az I. r. alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése [Ptk. 349. § (1) bekezdés, Ptk. 339. § (1) bekezdés] iránti követelésben jelölte meg. A II. r. alperest a kártérítés általános szabályai szerint kérte marasztalni [Ptk. 339. § (1) bekezdés]. Álláspontja szerint a II. r. alperes bűncselekmény elkövetésével jutott olyan helyzetbe, hogy az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdonjogát az I. r. alperes az ingatlan-nyilvántartásba az általa jogosulatlanul használt nevű személy részére bejegyezte. Az eredeti állapot visszaállítása miatt a kifizetett vételárral egyező összegű, 143 millió forint kára keletkezett, aminek bekövetkezésében az I. r. alperes többszörösen jogszabályt sértő, felróható magatartása is közrehatott.
Az I. r. alperes a per megszüntetésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Érdemi ellenkérelmében a marasztalása iránti kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az adott ügyben eljáró ügyintézők az ingatlan-nyilvántartási jogszabályoknak megfelelően jártak el, mert az általa becsatolt iratok egyértelműen igazolják, hogy eredeti végzés szolgált a perfeljegyzés bejegyzésének az alapjául. A felperes sem úgy járt el a kár elhárítása érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Megfelelő gondosság esetén megismerhette volna a perfeljegyzés és annak törlésével kapcsolatos iratok tartalmát. A felperes a szerződéskötéskor sem járt el körültekintően, mert nem vizsgálta meg alaposan a személyi igazolványon és a szerződésen lévő aláírásokat. A felperes a kár összegét a bank 2001. 04. 13-án kelt átutalási megbízásának a fénymásolatával igazolta, mely szerint az átutalás összege 128 700 000 forint volt, míg a fennmaradó 14 300 000 forint összegnek a felperes által történt megfizetését "H. A." és két ügyleti tanú által aláírt, kézírással szerkesztett elismervény tanúsítja. Az elismervény az elismerő személy névazonosságának hiányában jogi hatás kiváltására nem alkalmas, ezért ezt az összeget az alperes a felperes részéről igazoltnak nem tekintheti.
A II. r. alperes is a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperessel ő kötött szerződést, úgy nyilatkozott, hogy arról nincs is tudomása.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 143 millió forintot. Indokolása szerint az I. r. alperes megszegte az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 30. §-ának (1) bekezdésében és a 32. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéseket. Az a tény, hogy nem csatolták a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas okiratot, továbbá az átiratot és a bíróság végzését magánszemély nyújtotta be a földhivatalhoz - és ezeket az I. r. alperes ügyintézője nem észlelte és nem tette meg a szükséges intézkedéseket -, az I. r. alperes mulasztását alapítja meg. A II. r. alperes meghamisított aláírással tulajdonosnak adta ki magát és harmadik személy nevében tulajdonosként írta alá azt a szerződést, amelynek kapcsán a felperes a tulajdonjogot meg kívánta szerezni. A büntetőeljárás során kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a magát H. A.-nak kiadó személy a II. r. alperes, ezért a büntetőeljárás befejezésének a bevárása nélkül a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a II. r. alperest is marasztalta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és mindkét alperes fellebbezett. A II. r. alperes elkésett fellebbezését a másodfokú bíróság hivatalból elutasította. A felperes az elsőfokú bíróságnak a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését támadta. Az I. r. alperes elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Másodlagos kérelme a marasztalási összeg leszállítására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által mulasztásnak minősített tények és körülmények csak egyoldalú szemlélettel beállítva tűnhetnek jogsértésnek, amelyeket az elsőfokú bíróság jogszabályra hivatkozással sem támasztott alá. A földhivatalt sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályi rendelkezés nem kötelezi arra, hogy az iratok eredetiségét vizsgálja. Ilyen intézkedésre a törvény csupán az alaki és a tartalmi kellékek vonatkozásában ír elő kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság alaptalanul figyelmen kívül hagyta a felperes megbízottjának a magatartását, akinek a mulasztása is a felperes terhére esik. A felperes megbízottja nem várta be H. A. tulajdonjogának a bejegyzéséről rendelkező határozat jogerőre emelkedését. Nem a földhivatalban található iratok alapján tájékozódott és elmulasztotta a H. A. által rendelkezésre bocsátott iratok összevetését a földhivatalnál lévő példányokkal. A felperes ingatlanközvetítőt is bevont az üzlet bonyolításába, akinek tisztában kellett lenni azzal, hogy az eladótól kapott információt ellenőrizni kell. Az I. r. alperes mint közigazgatási hatóság tartalmában és jogszerűségében nem vizsgálhatja a bíróság határozatát és az ahhoz kapcsolódó iratot, ezért téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az I. r. alperesnek az Inytv. 9. §-a (5) bekezdése alapján hiánypótlást kellett volna elrendelnie.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alpereseket terhelő perköltséget 5 millió forintra felemelte és az I. r. alperes illetékfizetési kötelezettségét mellőzte. Az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Kifejtette, az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomórészt helytállóan állapította meg, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az I. r. alperes kártérítési felelősségének a megítélése tárgyában helyes döntést hozott. Megalapozatlanul állapította meg, hogy a perfeljegyzéssel kapcsolatban az I. r. alperes ügyintézőjéhez már hamisított bírósági végzés jutott el és az I. r. alperes a perfeljegyzést e meghamisított végzés alapján jegyezte be. A perben nem merült fel olyan adat, amely ezt a megállapítást egyértelműen alátámasztaná. Tényként csak az állapítható meg, hogy a perfeljegyzést követő közel két év múlva az I. r. alperes okirattárában a perfeljegyzés alapjául szolgáló iratként a hamisított végzés és a hamisított végrendelet fellelhető. Az Inytv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését kérelemre vagy megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. Ha a bejegyezhető jogról hatóság (például bíróság) határozattal rendelkezik, ebben az esetben a hatóság keresi meg a földhivatalt, hogy a határozata alapján az adott jogot jegyezze be. A vagyonszerzést létrehozó, megállapító határozatot a megkereséssel együtt meg kell küldeni [26. § (6) bekezdés]. A bejegyzésnek olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését igazolja (29. §). A 32. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a bejegyzés alapjául szolgáló okirat kötelező tartalmi eleme az érdekeltek megállapodása. A bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági, bírósági határozat tartalmára a magánokiratra vonatkozó rendelkezések az irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. A per adatai szerint H. A. tulajdonjogának a bejegyzésére alapul szolgáló okirat csak a bíróság által jóváhagyott, a felek nyilatkozatát tartalmazó egyezség lehetett volna. Az I. r. alperes a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nélkül jegyezte be H. A. tulajdonjogát, amely kirívóan súlyos, jogellenes magatartás. A 29. § szerint a bejegyzés alapjául csak közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szolgálhat. A közokirat alakiságai vonatkozásában a Pp. szabályai az irányadók [34. § (3) bekezdés]. Az I. r. alpereshez benyújtott bírósági iratok az alaki követelményeknek nem felelnek meg. Az I. r. alperes ügyintézője azzal is kirívóan súlyos mulasztást vétett, hogy ezeket a feltételeket nem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az I. r. alperes jogellenes és felróható magatartása és a felperesnél bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést, mert a rendelkezésre álló adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a perfeljegyzésre vonatkozó bírósági megkeresés hamis iratra való kicserélése, valamint a hamisított bírósági iratok alapján teljesített tulajdonjog bejegyzés és a perfeljegyzés törlése adott lehetőséget arra, hogy a II. r. alperes az ingatlant jogosulatlanul eladja. A felperesi kár összegszerűsége tekintetében is megalapozott az elsőfokú bíróság ítélete, mert a felperes aggálytalanul igazolta, hogy a szerződésben meghatározott vételárat az eladónak teljes egészében megfizette. A kár összege tekintetében nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a felperes a vételár egy részét a szerződéstől eltérően készpénzben fizette ki.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálni kért határozatot helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő, a keresetet elutasító ítéletet. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a kár összegét 128 700 000 forintban állapítsa meg és ennek alapulvételével kármegosztást alkalmazzon, az I. r. alperest a kár 30%-a megfizetésére kötelezze. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert az eljárt bíróságok a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. A tényállás szerint az adásvételi szerződés megkötésénél a felperes az eladó által bemutatott iratok alapján tájékozódott. Ha a felperesi képviselő a tőle elvárható módon megvizsgálja ezeket az iratokat, a hamisítás időben lelepleződött volna és kár sem keletkezett volna. Az adásvételi szerződés megkötésekor a felperes jogi képviselője másolta le az eladó személyi igazolványát. Neki lett volna lehetősége arra, hogy abban és az adásvételi szerződésen található aláírást összehasonlítsa, mert a két aláírás eltérése még avatatlan szem számára is nyilvánvaló volt. A nagymértékű eltérést a felperesnek észlelnie kellett volna, de legalábbis annak benne gyanakvást kellett volna keltenie. A nem jogerős tulajdonjog bejegyzés alapján kötött adásvételi szerződéssel a felperes figyelmen kívül hagyta a jogorvoslati jog garanciális szerepét, és ezzel olyan kockázati tényezőt vállalt, amely miatt a felelősséget nem háríthatja át az alperesre. A másodfokú bíróság nem járt el megfelelően, amikor a kármegosztás lehetőségét figyelmen kívül hagyta. Nem vizsgálta kellőképpen a károsult megbízottjaként eljáró felperesi jogi képviselő előzőekben kifejtett magatartását, illetve mulasztását és azt a kár jogalapjának, valamint a kár összegének megállapítása során figyelmen kívül hagyta. A tényállás szerint a felperes csak 128 700 000 forintot utalt át az eladó számlájára, a különbözet, vagyis 14 300 000 forint kifizetésének körülményeire és valódiságára nincs közvetlen adat. Ennek az összegnek a kifizetését egy átvételi elismervény igazolja, amely erre egyrészt azért nem alkalmas, mert a szerződéstől eltérően a készpénzben történő fizetést semmi nem indokolta, másrészt annak megtörténtéről az alperesnek nincs tudomása, végül pedig azért, mert a pénzmosás megelőzéséről szóló 2003. évi XV. törvény 5. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak sem tett eleget. A másodfokú bíróság felróható magatartásként értékelte azt a körülményt, hogy a perfeljegyzésre vonatkozó bírósági megkeresés hamis iratra történő kicserélése, valamint a hamisított bírósági iratok alapján teljesített tulajdonjog bejegyzés és a perfeljegyzés törlése adott lehetőséget a II. r. alperesnek arra, hogy az ingatlant eladja. A másodfokú bíróság által megállapítottak nem bizonyítják a károkozó magatartás és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést. Az eljárt bíróságok a hivatkozott tényeket, körülményeket és eseményeket egyoldalúan minősítették.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, a másodfokú bíróság döntése és döntésének az indokolása is jogszerű, megalapozott. Ebből kiindulva - az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra figyelemmel - csak az alábbiakra szükséges külön is kitérni.
A bizonyítékok okszerű mérlegelésével megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás szerint a helyes adatokat tartalmazó, a perfeljegyzést elrendelő valódi bírósági végzést az I. r. alperes átvette. A lefolytatott bizonyítás adatai alapján azonban teljes bizonyossággal csak azt lehetett megállapítani, hogy a II. r. alperes által meghamisított végrendelet és a perfeljegyzést elrendelő hamis végzés az I. r. alperes okirattárába került. A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot hozó bíróság ez alapján helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az ismeretlen személy által becsatolt hamis végrendelet és a végzésen a valódi (G. I.) felperes nevének H. A. névre történt meghamisítása tette lehetővé annak a folyamatnak a megindítását, amelynek eredményeként az I. r. alperes a II. r. alperes javára a tulajdonjogot bejegyezte.
Az Inytv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás településenként tartalmazza az ország valamennyi ingatlanának e törvény szerint meghatározott adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. A törvény 5. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tett - a bejegyzett jogok és feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. A közhitelesség elvének folyamatos biztosítása az I. r. alperes kiemelkedő fontosságú, felelősségteljes feladata. Ennek megvalósítása érdekében tőle elvárható, hogy olyan adatkezelési rendszert építsen ki és működtessen, amely megfelelően biztosítja a közhiteles adatok biztonságos kezelését és kizárja az illetéktelen módosítás lehetőségét, továbbá azt is, hogy valótlan adatokat tartalmazó és ismeretlen eredetű okiratok kerüljenek az iratai közé (BH 1996/587.).
A törvényi rendelkezésekre hivatkozással mutatott rá a másodfokú bíróság az alperesnek arra a súlyos mulasztására, amelynek során figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a perbeli egyezség csak a felek elhangzott egyező akaratnyilatkozata alapján jöhetett volna létre, amelyet a tárgyalási jegyzőkönyvnek egyértelműen, részletesen és pontosan kell tartalmaznia. Miután az ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság csak a tárgyaláson megkötött egyezséget hagyhatja jóvá a jegyzőkönyv a jóváhagyó végzést is tartalmazza. Általában ebben a végzésben keresi meg a bíróság a földhivatalt - elküldve a tárgyalási jegyzőkönyv hitelesített kiadmányát - a szükséges intézkedés megtételére. Nyilvánvaló és nagyfokú mulasztást tanúsított az alperesi jogalkalmazó, amikor kizárólag a megkeresést tartalmazó hamis végzés indokolásának egyezségkötésre történt utalása alapján rendelkezett a hamisító tulajdonjogának a bejegyzéséről.
Súlyosan felróható az I. r. alperesnek az a magatartása is, amelynek tanúsítása során figyelmen kívül hagyta a bírósági megkeresések kézbesítésére vonatkozó - évtizedek óta kialakult, egységes, és a hatósági ügyintézésben közismertté is vált - jogszabályi rendelkezéseket. Az Inytv. 64. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság … végzéssel megkeresi a körzeti földhivatalt a per megindítása tényének feljegyzése iránt, a (3) bekezdésben foglaltak alapján pedig … a perfeljegyzés törlése iránti végzést küldi meg. A végzéssel történő megkeresés és a végzés megküldése a nyelvtani értelmezés szerint is azt jelenti, hogy ezt a bíróság teszi, ez kizárólag a bíróság joga és kötelessége. Helytállóan hivatkozik a másodfokú bíróság a perbeli időben még hatályban volt 43/1953. (VIII. 20.) MT rendeletre, amelynek előírásai kizárták a földhivatalnak szóló bírósági megkeresés ügyfél vagy - mint az adott esetben - ismeretlen személy útján történő kézbesítését. (Ilyen lehetőséget a jelenleg hatályos 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet sem biztosít, de a bírósági iratok kézbesítésének ezt a módját a jogszabálynak minősülő 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás sem ismerte, és a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet sem ismeri.) Az I. r. alperesnek a Ptk. 349. §-a (1) bekezdése szerinti kártérítési felelőssége szempontjából ezért közömbös az, hogy alkalmazottai a bűncselekményt megvalósító II. r. alperessel összejátszva, közreműködtek-e abban, hogy a II. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba hamis okiratok alapján bejegyzésre kerüljön. Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az I. r. alperesnek a Ptk. 349. és 339. §-ai (1) bekezdései szerinti kártérítési felelőssége megállapítható. Jogellenesen járt el, mert figyelmen kívül hagyta a jogszabályi előírásokat, nem biztosította a biztonságos adatkezelés feltételeit sem. Jogalkalmazó szervként a kártérítési felelősség alól nem tudta magát kimenteni, felróható magatartás hiányát nem bizonyította. A felperes kára e jogellenes és felróható magatartással okozati összefüggésben következett be.
Az I. r. alperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a károsult felperes megbízottai a kár elhárítása érdekében nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható és ezzel a kár bekövetkezésében közrehatottak [Ptk. 340. § (1) bekezdés]. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (ügyvédi tv.) 27. §-ának (1) bekezdése szerint az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel [a) pont] és az okiratban megjelölt fél az iratot előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el [b) pont]. Az ügyvédi tv. az eljáró ügyvéd számára nem ír elő olyan kötelezettséget, hogy az okiratban megjelölt fél személyazonosságának a megállapítása érdekében széles körű vizsgálatot folytasson. Az ingatlan adásvételi szerződést készítő ügyvéd az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonos, az eladó által felmutatott személyi igazolványt megtekintette, amelyben a II. r. alperes fényképe és H. A. aláírás szerepelt. Ezzel eleget tett a jogszabály által előírt kötelezettségének. Nem róható a terhére, hogy az okiratokon szereplő aláírásokat nem vetette össze annak a megállapítása érdekében, hogy azok azonos személytől származhatnak-e.
Nem értékelhető az adott helyzetben általában elvárható magatartás megsértésének az sem, hogy az adásvételi szerződést szerkesztő ügyvéd nem várta meg az eladó tulajdonjogának a bejegyzéséről rendelkező végzés jogerőre emelkedését. A szerződéskötéskor egységes volt a földhivatalok gyakorlata abban, hogy az ingatlan-nyilvántartási határozat tartalmának megfelelő változást a körzeti földhivatal - kézbesítés előtt - bejegyezte, illetőleg feljegyezte a tulajdoni lapra, s önmagában ebből a jogerőre emelkedés hiányára nem lehetett következtetni. Az Inytv. módosításáról rendelkező 2005. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tv.) indokolása szerint a jogalkotó támaszkodott az időközben megszerzett széles körű jogalkalmazási - elsődlegesen földhivatali - tapasztalatokra. Ennek megfelelően az Inytv. 49. §-a (5) bekezdésének a Tv. 28. §-a (2) bekezdésével beiktatott, 2006. január 1-jétől hatályos rendelkezése már a korábbi gyakorlattal egyezően a kézbesítés előtti bejegyzést tartalmazza.
Az I. r. alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az eljárt bíróságok jogszabályt sértettek a kár összegének a megállapítása során. A lefolytatott bizonyítás adatai alapján megállapítható, hogy a vételár kifizetésére a szerződésben foglaltaktól eltérően került sor. A II. r. alperes részére a 14 300 000 forint készpénz átadásáról okirat készült, amelyen két tanú igazolta, hogy az okiratot az azt kiállítók előttük írták alá. Ez az okirat a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti magánokiratnak minősül, amely az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta. A Pp. 197. §-ának (1) bekezdése értelmében a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja. E tekintetben a bizonyítási kötelezettség a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a magánokirat valódiságát vitató I. r. alperest terhelte. Az I. r. alperes azonban bizonyítás elrendelését nem is indítványozta, ezért a bizonyítatlanság következményei az ő terhére esnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.