BH 2011.6.165 Az élettársi közös vagyonhoz tartozik, mint az együttélés alatti megtakarítás, az egyik élettárs halálakor a lakossági folyószámláján, illetve az önkéntes nyugdíjpénztári egyéni számláján meglévő összeg, ezért annak a szerzésben való közreműködéssel arányos részére a másik élettárs igényt tarthat [Ptk. 578/G. § (1) bek., 1993. évi XCVI. tv. 2. §, 11. §, 12. §, 13. § (3) bek., 16/A. § (1), (7) és (8) bek., 47. §].

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részének az alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és a néhai F. F. (a továbbiakban: örökhagyó) - akinek az alperes a testvére és egyben a törvényes örököse is - 1993. október 22-től az örökhagyó 2005. július 27-én bekövetkezett haláláig, élettársi kapcsolatban éltek a felperes különvagyoni ingatlanában.

Az élettársi kapcsolat ideje alatt a felperes közalkalmazotti munkaviszonnyal rendelkezett és összesen 6 705 900 forint jövedelmet ért el, az örökhagyó pedig az ÉMÁSZ Nyrt. alkalmazásában állott és összesen 9 674 606 forint munkabér jövedelemben részesült, amelyhez 157 116 forint munkába járást támogató költségtérítés járult. A háztartásukat - amelyben kiskorú gyermek vagy más hozzátartozó nem élt - teljes egészében a felperes látta el.

Az örökhagyó munkabére az Erste Bank Hungary Nyrt.-nél vezetett lakossági folyószámlára érkezett, amelynek az egyenlege az örökhagyó halálakor 344 252 forint volt. A felperes az örökhagyó halálát követően a számláról az örökhagyó bankkártyájával vásárolt, a számlán 14 765 forint összeg maradt.

Az örökhagyó 1995-től volt tagja a Villamosenergia - Ipari Társaságok Nyugdíjpénztárának. Halálának időpontjában az önkéntes pénztári egyéni számláján 1 826 066 forint összeget tartottak nyilván. A számlának kedvezményezettje nem volt megjelölve.

A felperes módosított keresetében - tulajdonjog megállapítása, közös tulajdon megszüntetése, hagyatéki hitelezői igény érvényesítése és élettársi közös vagyon megosztása jogcímén előterjesztett egyéb igények mellett - az alperes arra való kötelezését kérte, hogy hagyatéki hitelezői igény jogcímén fizesse meg neki a közös vagyonhoz tartozó, de az örökhagyó nevére szóló számlákon lévő - többek között az Erste Bank Nyrt. és a Villamosenergia Ipari Társaság Nyugdíjpénztára által kezelt, fentebb részletezett - megtakarítások fele részét.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a hagyatéki hitelezői igény jogalapját és összegszerűségét részben (a temetési költség vonatkozásában) elismerte, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte, és beszámítási kifogással élt az örökhagyó nevére szóló betétkönyvből, illetve számlákról a felperes által felvett összegek vonatkozásában.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi közös szerzés jogcímén megszerezte a Fiat Tipo típusú személygépkocsi tulajdonjogát 1/2 részben. A közös tulajdont megszüntette akként, hogy az alperes 1/2 tulajdoni illetőségét 200 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. Kötelezte az alperest 609 486 forint megfizetésére a felperes részére 15 nap alatt, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte 15 nap alatt az alperes javára 56 110 forint perköltség megfizetésére, az alperest pedig az államnak külön felhívásra 36 471 forint eljárási illeték megfizetésére, és úgy rendelkezett, hogy a fennmaradó eljárási illetéket és állam által előlegezett szakértői költséget az állam viseli. Ugyanezen ítéletével az elsőfokú bíróság a felperest 80 000 forint pénzbírsággal is sújtotta.

Az ítélete felülvizsgálattal érintett részének indokokolása szerint az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta azt, hogy a felperes és az örökhagyó között a felperes által megjelölt időszakban élettársi kapcsolat állott fenn, és a volt élettársak jövedelmét, valamint a felperes közös háztartásban végzett munkáját értékelve a közös szerzésben való közreműködésük arányát 50-50%-os mértékben határozta meg.

Az ítéletét - egyebek mellett - azzal indokolta, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy az élettársi vagyonközösség része az életközösség alatt vásárolt ingó és ingatlanvagyon, továbbá mindaz a vagyonszaporulat is, ami az életközösség alatt a felek közös gazdálkodása során keletkezett.

A felperes és az örökhagyó élettársi életközössége az örökhagyó halálával szűnt meg, és az említett időpontban az örökhagyó lakossági folyószámláján 344 252 forint volt, amely a per adatai szerint munkabérből származott. Nem volt megállapítható ugyanakkor az, hogy a vitás összeg a közös gazdálkodás eredményeként áll-e rendelkezésre, és ezért az tartósan a vagyonközösség részét képező vagyonszaporulathoz, illetve vagyongyarapodáshoz tartozik-e. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az teljes egészében a hagyatékhoz tartozik, ezért az Erste Bank Nyrt. által vezetett folyószámla követelés megosztása iránt előterjesztett keresetet elutasította.

Alaposnak találta viszont a Villamosenergia Ipari Társaság Nyugdíjpénztáránál meglévő 1 826 066 forint vonatkozásában előterjesztett hagyatéki hitelezői igényt. A Nyugdíjpénztár tájékoztatása és a per egyéb adatai szerint az örökhagyó az egyéni számláját 1994-1995. években nyitotta és arra mind a munkáltató, mint pedig a pénztártag befizetéseket teljesített. Az egyéni számla megnyitására tehát az életközösség ideje alatt került sor, az oda befizetett összegek teljesítése pedig a közös gazdálkodás során történt, az említett megtakarítást tehát a volt élettársaknak nyilvánvalóan közös teherviseléssel kellett az életközösség alatt kigazdálkodniuk. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a felperesnek a nyugdíjpénztárban meglévő összeg 1/2 részére előterjesztett megtérítési igényét alaposnak találta, ezért az említett jogcímen 913 033 forintot a felperes javára elszámolt.

A feleknek a kereset és a beszámítási kifogás útján érvényesített egyéb igényeire is tekintettel az elsőfokú bíróság a felperest megillető követelés összegét összesen (31 954 + 127 761 + 63 880 + 205 312 + 913 033 =) 1 150 301 forintban, az alperes jogszerű követelését pedig (196 563 + 344 252 =) 540 815 forintban határozta meg, és a kölcsönös követelések beszámításának az eredményeként az alperest (1 150 301 - 540 815 =) 609 486 forint felperesnek való megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával - egyebek mellett - annak megállapítását kérte, hogy az Erste Banknál meglévő lakossági folyószámlán elhelyezett 344 252 forint az életközösségi vagyon részre, amelynek 1/2 része őt megilleti az élettársi közösség alatti közös vagyongyarapodás miatt.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte a nyugdíjpénztárnál meglévő 1 826 066 Ft összegű megtakarítás 1/2 részére vonatkozóan. Arra hivatkozott, hogy a nyugdíjpénztárnál meglévő megtakarítás az 1993. évi XCVI. törvény 16/A. § (1) bekezdése értelmében nem képezi a hagyaték tárgyát, azzal szemben hagyatéki hitelezői igényt érvényesíteni nem lehet, és ez a megtakarítás nem a felperes és az örökhagyó közös gazdálkodásának eredménye, mert erre a számlára a felek befizetést nem eszközöltek, oda csak az örökhagyó munkabéréből és munkáltatójától történt befizetés.