62014TJ0818[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2018. január 25. Brussels South Charleroi Airport (BSCA) kontra Európai Bizottság. Állami támogatások - Belgium által a BSCA-nak nyújtott támogatások - A támogatásokat a belső piaccal részben összeegyeztethetőnek, részben pedig összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Jogilag kötelező erejű aktus - Elévülési idő - Az ILS gazdasági jellege - A létesítmények gazdasági használatának aránya - Téves számadatok - Kiigazítási kérelem - Jelenértékek meghatározása - Indokolási kötelezettség - Versenytorzulások - Jogos bizalom. T-818/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2018. január 25. ( *1 )

"Állami támogatások - Belgium által a BSCA-nak nyújtott támogatások - A támogatásokat a belső piaccal részben összeegyeztethetőnek, részben pedig összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat - Jogilag kötelező erejű aktus - Elévülési idő - Az ILS gazdasági jellege - A létesítmények gazdasági használatának aránya - Téves számadatok - Kiigazítási kérelem - Jelenértékek meghatározása - Indokolási kötelezettség - Versenytorzulások - Jogos bizalom"

A T-818/14. sz. ügyben,

a Brussels South Charleroi Airport (BSCA) (székhelye: Charleroi [Belgium], képviselik: P. Frühling, S. Golinvaux, H. Tacheny és J. Delarue ügyvédek)

felperesnek,

támogatja:

a Société wallonne des aéroports SA (Sowaer) (képviselik: A. Lepièce és H. Baeyens ügyvédek)

beavatkozó fél,

az Európai Bizottság (képviselik: S. Noë, R. Sauer és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Brussels Airport Company SA (képviselik: T. Janssens, F. Hoseinian és T. Oeyen ügyvédek)

és

a Brussels Airlines SA/NV (képviselik kezdetben: J. Derenne, J. Blockx, D. Vallindas és D. Dauchez, később: J. Derenne és D. Vallindas ügyvédek)

beavatkozó felek,

a Belgium által a BSCA és a Ryanair javára végrehajtott SA. 14093 (C76/2002) számú intézkedésekről szóló, 2014. október 1-jei C(2014) 6849 final bizottsági határozat 3-6. cikkének megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: I. Labucka, elnökként eljárva, M. Kancheva, L. Madise, R. Barents (előadó) és J. Passer bírák,

hivatalvezető: G. Predonzani tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. július 6-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. A vallon régió (Belgium) 1991-ben létrehozta a Brussels South Charleroi Airportot (BSCA) (a továbbiakban: a felperes vagy a BSCA) annak érdekében, hogy az üzemeltesse a Charleroi Bruxelles-Sud repülőteret (Belgium) (a továbbiakban: a charleroi-i repülőtér).

2. Az 1991. július 9-én kelt megállapodásban (a továbbiakban: a régió és a BSCA közötti megállapodás) a vallon régió 50 éves időtartamra a charleroi-i repülőtér közterületnek minősülő részén az üzletvitel biztosítására szolgáltatási koncessziót, valamint a köztulajdonban álló területen a repülőtér területének állandó és kizárólagos használatára vonatkozó koncessziót nyújtott.

3. A régió és a BSCA közötti megállapodás meghatározza a költségeknek a vallon régió és a BSCA közötti megoszlását, ideértve a régió és a BSCA közötti megállapodáshoz csatolt műszaki előírásokat.

4. A vallon régió 2000. július 20-án jóváhagyta a charleroi-i repülőtérre vonatkozó többéves beruházási programról szóló keretszerződésben meghatározott iránymutatásokat, amelyekben szerepel különösen "egy új utasterminál koncepciója" is, 113,74 millió euró összköltségvetéssel.

5. A vallon régió 2000. november 8-án elfogadta a 2000. július 20-i határozatának végrehajtásáról szóló határozatot, mely módosította a beruházási programban szereplő feltételezéseket, a teljes költséget pedig 121 millió euróra emelte.

6. A vallon régió a 2001. május 23-i határozatával jóváhagyta a Société wallonne des aéroports SA (Sowaer) alapszabályát és a 2001-2004. évi időszakra vonatkozó pénzügyi tervét, különösen pedig a charleroi-i repülőtérre vonatkozó, hozzávetőleg 93 millió euró teljes beruházási összeget, amelyből 28 millió eurót szántak az új terminálra.

7. A vallon régió 2001. július 1-jén létrehozta a Sowaert a repülőtéri infrastruktúra fejlesztése, továbbá ezen infrastruktúrának az érintett repülőtereket üzemeltető társaságok rendelkezésére bocsátása és üzemképes állapotban tartása, valamint a nagy karbantartások és javítások költségeinek átvállalása érdekében.

8. A régió és a BSCA közötti megállapodást módosító, a BSCA és a vallon régió által 2002. március 29-én megkötött 3. sz. módosító záradék értelmében a vallon régió kötelezettséget vállalt arra, hogy a BSCA részére olyan szubvenciót folyósít, amely lehetővé teszi számára a földterületek, építmények és repülőtéri infrastruktúra Sowaer általi rendelkezésre bocsátásáért fizetendő költségek viselését, továbbá olyan szubvencióban részesíti a BSCA-t, amelynek keretében megtéríti a karbantartási és tűzoltási szolgáltatások vonatkozásában általa viselt kiadásokat (a továbbiakban: 2002. évi intézkedés).

9. 2002. április 15-én a Sowaer, amely 2002. március 29-én átvette az 1991-ben a BSCA-nak nyújtott, köztulajdonban álló területre vonatkozó koncessziót, a BSCA-val köztulajdonban álló területre vonatkozó, a repülőtéri terület állandó és kizárólagos használatára irányuló alkoncessziós megállapodást kötött (a továbbiakban: 2002. évi megállapodás), amelynek értelmében a BSCA 2040-ig kizárólagos joggal használhatja üzemeltetési célra a repülőtér területét. A Sowaer a maga részéről arra vállalt kötelezettséget, hogy végrehajt egy beruházási programot, továbbá hogy elvégzi a földterületre, az építményekre és az infrastruktúrára vonatkozó nagy volumenű javítási és karbantartási munkákat. Ezen alkoncesszió ellenértékeként a BSCA kötelezettséget vállalt arra, hogy a Sowaer részére megfizet egy, az adott évben beszedett légiforgalmi díjak 35%-ának megfelelő, hozzáadottérték-adót (héa) nem tartalmazó, változó összegű éves díjrészt, azzal, hogy ennek az összegnek a 2002. üzleti évtől kezdve rögzített felső határa volt, valamint egy héát nem tartalmazó, 9371000 euró összegű éves átalánydíjat, amelynek mértéke időben szintén változtatható.

10. A vallon kormány 2003. április 3-án tudomásul vette, hogy a beruházási program felülvizsgálatra kerül, aminek keretében egy 33 millió euró összegű többletberuházást helyeztek kilátásba, amely arra irányult, hogy finanszírozza egy kétmillió fő helyett hárommillió fős utasforgalmi kapacitással rendelkező terminál, valamint az eredetileg tervezettnél nagyobb gépkocsiparkoló megépítését (a továbbiakban: 2003. évi intézkedés).

11. A 2002. évi megállapodás helyébe 2006. április 4-én új megállapodás lépett, amely a 2002. évi megállapodás leglényegesebb rendelkezéseit átvette, egyéb rendelkezéseit pedig - így különösen a BSCA által a Sowaer részére fizetendő koncessziós díj összegének számításával kapcsolatos rendelkezéseket - módosította.

12. Ezzel egyidejűleg a régió és a BSCA közötti megállapodást módosította a 2006. március 10-i 5. sz. módosító záradék, amely akként rendelkezik, hogy a vallon régió ezentúl ellentételezi a BSCA tűzvédelmi, valamint a földi és repülőtéri közlekedésbiztonsági szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerült költségeit, megjegyezve, hogy ennek az ellentételezésnek - amely évente kiigazítása kerül - rögzített felső határa van.

13. A régió és a BSCA közötti megállapodást ismét módosította a 2008. január 15-i 6. sz. módosító záradék, amely a tűzvédelmi, valamint a földi és repülőtéri közlekedésbiztonsági szolgáltatások teljesítésén kívül a légi járatokhoz kapcsolódó nyomon követési és check-in tevékenységekkel, az előzetes járattervezéssel, a marshalinggal - ami lényegében a repülőgépek parkolóig történő irányítására irányuló műveleteket foglalja magában -, valamint a biztonsággal összefüggő azon szolgáltatások teljesítését is a BSCA-ra bízta, amelyekről korábban a vallon régió gondoskodott. A szubvenció ezentúl fedezi az utóbbi szolgáltatásokkal összefüggő valamennyi költséget, azzal, hogy a fenti 12. pontban említett szolgáltatások esetében irányadó felső határ továbbra is fennmarad.

14. A charleroi-i repülőtér 1997. május 1-jétől kezdve befogadta a Ryanair Ltd légitársaságot. A charleroi-i repülőtér forgalma 2000-től 2013-ig hozzávetőleg 200000 utasról közel 7 millió utasra nőtt, ezen belül a Ryanair a teljes utasforgalomnak több mint 70-80%-át képviselte.

15. Az Európai Közösségek Bizottsága 2004. február 12-én elfogadta a vallon régió és a BSCA által a Ryanair légitársaság számára a Charleroi-ban való működésének megkezdésekor nyújtott előnyökről szóló 2004/393/EK határozatot (HL 2004. L 137., 1. o.).

16. A Törvényszék a 2008. december 17-iRyanair kontra Bizottság ítéletében (T-196/04, EU:T:2008:585) megsemmisítette a 2004/393 határozatot.

A megtámadott határozat

17. A Bizottság 2014. október 1-jén elfogadta a Belgium által a BSCA és a Ryanair javára végrehajtott SA. 14093 (C76/2002) számú intézkedésekről szóló C(2014) 6849 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

18. A megtámadott határozatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2004/393 határozatot a Törvényszék megsemmisítette, e megsemmisítés joghatásaként pedig újra meg kellett indítani azt a hivatalos vizsgálati eljárást, amelyet az említett határozat lezárt.

19. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a 2010. július 23-i levelében a Belga Királyságnak, valamint azoknak a feleknek, akik a 2002. december 11-én megindított hivatalos vizsgálati eljárás keretében észrevételeket terjesztettek elő, lehetőséget biztosított arra, hogy a 2008. december 17-iRyanair kontra Bizottság ítéletet (T-196/04, EU:T:2008:585) követően újra megindított hivatalos vizsgálati eljárás keretében újabb észrevételeket terjesszenek elő.

20. A Bizottság végül jelezte, hogy a 2012. március 21-i levélben közölte a Belga Királysággal azt a határozatát, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott eljárást kiterjeszti, és felhívta az érintett feleket, hogy terjesszék elő a szóban forgó intézkedésekre vonatkozó észrevételeiket.

21. A Bizottság ezenkívül elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a Bíróság a vállalkozásokat következetesen akként határozta meg, hogy azok gazdasági tevékenységet gyakorló jogalanyok, függetlenül a jogállásuktól és a finanszírozásuk módjától, továbbá hogy gazdasági tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amelynek keretében valamely piacon árukat vagy szolgáltatásokat kínálnak. A Bizottság másfelől kiemelte, hogy a Törvényszék a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletben (T-128/98, EU:T:2000:290) megállapította, hogy gazdasági tevékenységnek minősül valamely repülőtér üzemeltetése, amely abból áll, hogy a légitársaságoknak repülőtéri szolgáltatásokat nyújtanak.

22. A Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedéseket 2000. december 12. után, vagyis az Aéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (T-128/98, EU:T:2000:290) meghozatalát követően biztosították a felperesnek infrastruktúra üzemeltetése és megépítése céljára. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy ezen időpontig azt az állandó gyakorlatot követte, hogy a repülőtéri infrastruktúra fejlesztési és üzemeltetési tevékenysége nem minősül olyan gazdasági tevékenységnek, amely az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat. Ezen ítéletet követően a Bizottság megállapította, hogy a piac fokozatos liberalizálása folytán e tevékenység gazdasági tevékenységgé vált, kivéve azokat a tevékenységeket, amelyek nem gazdasági jellegűek, és amelyekről rendes körülmények között az államnak kell gondoskodnia a közhatalmi jogosítványainak gyakorlása keretében (a (346)-(348) preambulumbekezdés).

23. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2000. július 20-i megállapodás (lásd a fenti 4. pontot) és a 2000. november 8-i határozat (lásd a fenti 5. pontot) nem foglalta magában, hogy a vallon régió valamely harmadik féllel szemben kötelezettséget vállalt volna, továbbá nem volt visszavonhatatlan, szilárd és végleges. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy egy esetleges támogatást mely időpontban kell odaítéltnek tekinteni, az a releváns kritérium, hogy mely időpontban fogadták el azt a jogilag kötelező erejű aktust, amellyel az állami hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kérdéses intézkedést a kedvezményezettje javára megtegyék. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2002. évi megállapodás minősült e jogilag kötelező erejű aktusnak (a (353) és (354) preambulumbekezdés).

24. E tekintetben a Bizottság egyrészt megállapította, hogy a 2002. évi megállapodás abból állt, hogy infrastruktúrát bocsátanak a felperes rendelkezésére, másrészt pedig jelezte, hogy a 2002. évi megállapodásba beépített beruházási programot jelentősen módosította a 2003. évi intézkedés. A Bizottság szerint így a program felülvizsgálatai jelentős módosítást képeztek, vagyis a felperes részére nyújtott új állami támogatásnak minősültek (a (362) és a (363) preambulumbekezdés).

25. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében azokat a tevékenységeket, amelyekről rendes körülmények között az államnak kell gondoskodnia a közhatalmi jogosítványainak gyakorlása keretében, ki kellett zárni amiatt, hogy azok nem gazdasági jellegűek; ilyen tevékenységnek minősül különösen a biztonság, a légi forgalom irányítása, a rendőrség és a vám (a (364) preambulumbekezdés).

26. A Bizottság először is különbséget tett a Sowaer tevékenységi körébe tartozó azon beruházások és szolgáltatások között, amelyeket gazdasági jellegűnek, valamint amelyeket nem gazdasági jellegűnek kell tekinteni (a (364)-(374) preambulumbekezdés), majd a jelen ügyben finanszírozott különböző beruházásokra és szolgáltatásokra tekintettel lefolytatta a különbségtétel konkrét vizsgálatát (a (375)-(400) preambulumbekezdés).

27. A Bizottság megállapította, hogy mentesül az állami támogatásnak minősítés alól a tűzvédelmi szolgáltatásokkal, valamint a biztonsági szolgáltatásokkal összefüggő összes szubvenció (a (377)-(385) preambulumbekezdés).

28. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a karbantartási szolgáltatások, valamint a földi közlekedésbiztonsággal összefüggő szolgáltatások (a repülőtér területének karbantartása; az épületek, a kifutópályák, a bevezető utak és a járművek karbantartása; kisebb volumenű aszfaltozási munkák; a kifutópálya és a területekhez tartozó hozzáférési pontok szokásos karbantartása és javítása; a kifutópálya megvilágításának és jelzőfényeinek operatív karbantartása; fűnyírás; a kifutópálya felfestéseinek eltávolítása és felfestése; hóeltakarítás; bármely más, a földi és repülőtéri forgalom és az infrastruktúra biztonságát biztosító szolgáltatás) gazdasági jellegű szolgáltatások (a (390)-(400) preambulumbekezdés), továbbá ugyanez vonatkozik a légi járatokhoz kapcsolódó nyomon követési és check-in szolgáltatásokra, valamint a járattervezésre és a marshalingra (a (401)-(404) preambulumbekezdés).

29. A Bizottság megállapította, hogy hasonló körülmények között egy előrelátható jövedelmezőségi lehetőségeket szem előtt tartó magán gazdasági szereplő nem vett volna részt ilyen műveletekben. A Bizottság szerint ez esetben azt kell eldönteni, hogy hasonló körülmények között egy előrelátható jövedelmezőségi lehetőségeket szem előtt tartó magán gazdasági szereplő - eltekintve minden szociális jellegű, illetve a regionális vagy ágazati politika körébe tartozó megfontolástól - részt vett volna-e ugyanazokban a műveletekben, mint az a jogalany, amely az intézkedést megtette. A Bizottság tehát a piacgazdasági magánszereplő kritériumát alkalmazta a végrehajtott különböző beruházásokra és intézkedésekre (a (406)-(472) preambulumbekezdés).

30. A Bizottság kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján ezek az intézkedések betudhatók az állami hatóságoknak (a (473)-(483) preambulumbekezdés).

31. A Bizottság először is megvizsgálta a Ryanairnek nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét, és az elemzése végén megállapította, hogy az e légitársaság javát szolgáló intézkedések nem minősülnek állami támogatásoknak (a (488)-(581) preambulumbekezdés).

32. A Bizottság másodszor megvizsgálta a felperesnek nyújtott támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Megállapította, hogy a charleroi-i repülőtér javát szolgáló támogatásokat a regionális fejlesztés elősegítése érdekében nyújtották, továbbá hogy e támogatásoknak Charleroi-ban és a régióban kedvező hatásuk volt a gazdaságra és a foglalkoztatásra. Jóllehet e támogatások hozzájárultak egy általános érdekű célhoz, vagyis Charleroi és a régió gazdasági fejlesztéséhez, a Bizottságnak mégis meg kellett vizsgálnia, hogy az említett támogatások a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatást tartalmazó bizottsági közlemény (HL 2014. C 99., 3. o.; a továbbiakban: iránymutatás) 114. pontja értelmében nem segítik-e elő a veszteséges repülőterek elszaporodását. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a charleroi-i repülőtér használatával kapcsolatos kilátások elegendők voltak ahhoz, hogy igazolják a beruházásokat, és megállapította, hogy a BSCA a 2013. év végén 14,86 millió euró összegű, vagyis a kapott támogatást meghaladó mértékű adózás előtti szokásos nyereséget ért el. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy e támogatások jelentős versenytorzulásokat idéztek elő, befolyásolva a Bruxelles-National (Belgium) repülőtér utasszámának növekedését. A Bizottság kiemelte: az iránymutatás 119. pontja szerint ahhoz, hogy valamely repülőtér jogosult legyen működési támogatásra, az utasforgalma nem haladhatja meg a 3 milliót. Mivel a charleroi-i repülőtér ilyen helyzetben volt, a Bizottság megállapította, hogy e rendelkezést nem lehetett alkalmazni a 2014. április 4-ét, vagyis azon időpontot megelőzően nyújtott támogatásokat illetően, amelytől kezdve az iránymutatás alkalmazandó (az említett iránymutatás 171. pontja). A Bizottság tehát megállapította, hogy a Belga Királyság által a 2002. évi megállapodás alapján a felperes javára végrehajtott intézkedések, valamint a 2002. évi és a 2003. évi intézkedések 2014. április 3-ig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásoknak, 2014. április 4-től pedig a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásoknak minősültek (az (582)-(649) preambulumbekezdés).

33. A Bizottság elutasította az elévülési időnek a felperes részére nyújtott támogatások vonatkozásában történő alkalmazhatóságát, többek között azzal az indokkal, hogy a 2002. évi intézkedés lényeges módosításokat tartalmazott a régió és a BSCA közötti megállapodás alapján eredetileg nyújtott támogatáshoz képest (a (650)-(666) preambulumbekezdés).

34. Hasonlóképp, a Bizottság elutasította a bizalomvédelem elvének a vallon régió által nyújtott szubvenció vonatkozásában történő alkalmazhatóságát, és megjelölte azokat az indokokat, amelyek alapján a felperes nem hivatkozhatott ilyen elvre (a (667)-(678) preambulumbekezdés).

35. A Bizottság végül megállapította, hogy amikor a Belga Királyság megkötötte a 2002. évi megállapodást, valamint elfogadta a 2002. évi és a 2003. évi intézkedést, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével hajtott végre támogatásokat a felperes javára. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e támogatások a felperes által a vallon régió/Sowaer részére ténylegesen fizetett díjak és azon díj között fennálló különbségben nyilvánultak meg, amelyet egy piacgazdasági magánszereplő követelt volna (a (679) preambulumbekezdés).

36. A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:

"1. cikk

(1) A Ryanair Ltd [...] javára hozott intézkedések, azaz a vallon kormánynak a Ryanair felé tett 2001. november 6-i kötelezettségvállalása, a BSCA és a Ryanair közötti 2001. december 2-i szerződés, a Promocy 2001. december 12-i megállapodása, a Promocy és a Leading Verge közötti 2002. január 31-i szerződés, a 2004. június 11-i miniszteri rendelet, a BSCA Ryanairhez írt 2004. június 24-i levele, a BSCA és a Ryanair 2005. december 9-i kereskedelmi egyezménye, a BSCA és a Ryanair közötti szerződés 2010. december 6-i módosító záradéka, valamint a BSCA Promocyban birtokolt részesedéseinek 2010. március 31-i átruházása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősülnek a Ryanair Ltd-nek nyújtott állami támogatásnak.

(2) A [Sowaer] és a BSCA közötti, 2006. április 4-i megállapodás, a vallon régió és a BSCA közötti, 2006. március 10-i megállapodás 5. sz. módosító záradéka, valamint a vallon régió és a BSCA közötti megállapodás 2008. január 15-i, 6. sz. módosító záradéka által létrehozott, a [BSCA] javára hozott intézkedések az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősülnek állami támogatásnak.

2. cikk

(1) A BSCA számára [a Belga Királyság] által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével, a [Sowaer] és a BSCA között kötött, 2002. április 15-i alkoncessziós megállapodás, a vallon régió és a BSCA közötti megállapodás 2002. március 29-i, 3. sz. módosító záradéka, valamint a vallon régió 2003. április 3-i beruházási határozata alapján, jogellenesen végrehajtott intézkedések 2014. április 3-ig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásoknak minősülnek.

(2) Amennyiben a BSCA-ban a [Sowaer] által 2002. december 3-án jegyzett tőkeemelés az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, akkor az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásoknak [helyesen: támogatásnak] minősül.

3. cikk

A [Belga Királyság] által a BSCA javára az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megszegésével, a [Sowaer] és a BSCA közötti 2002. április 15-i alkoncessziós megállapodás, a vallon régió és a BSCA közötti megállapodás 2002. március 29-i, 3. sz. módosító záradéka, valamint a vallon régió 2003. április 3-i beruházási határozata alapján, jogellenesen végrehajtott intézkedések 2014. április 4-től kezdve a fenti szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.

4. cikk

(1) [A Belga Királyság] köteles a 3. cikkben foglalt támogatásokat megszüntetni, úgy, hogy a BSCA által fizetendő koncessziós díjat legalább a piaci árnak megfelelő koncessziós díj szintjére emeli, és a kedvezményezettel 2014. április 4-től kezdődően visszafizetteti a 3. cikkben foglalt intézkedések alapján felvett támogatási összegeket.

(2) A visszafizettetendő összegek tartalmazzák a kamatokat, attól az időponttól kezdődően, amikor azokat a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, tényleges visszafizetésük időpontjáig.

(3) A kamatokat a 794/2004/EK rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) [A Belga Királyság] e határozat elfogadásának napjától megszünteti a 3. cikkben említett támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

5. cikk

(1) A 3. cikkben említett támogatásokat azonnal és ténylegesen vissza kell fizettetni.

(2) [A Belga Királyság] biztosítja e határozatnak az arról szóló értesítéstől számított négy hónapon belüli végrehajtását.

6. cikk

(1) Az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül [a Belga Királyság] benyújtja a következő információkat a Bizottságnak:

a) a 2014. évre vonatkozó koncessziós díjak BSCA általi befizetésének dátumait és a visszafizettetési kamatszámítást;

b) az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes leírását;

c) az azt igazoló dokumentumok[at], hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

(2) [A Belga Királyság] folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti intézkedések előrehaladásáról a 3. cikkben említett támogatás teljes visszafizettetéséig. Belgium a Bizottság egyszerű kérésére azonnal benyújtja az információkat azokra a tervezett és már elfogadott intézkedésekre vonatkozóan, amelyek az e határozatnak való megfeleléséhez szükségesek. Belgium továbbá részletes adatokat szolgáltat a kedvezményezettel már visszafizettetett támogatási és kamatösszegekről.

7. cikk

E határozat címzettje a Belga Királyság."

Az eljárás és a felek kérelmei

37. A Törvényszék Hivatalához 2014. december 19-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

38. A Bizottság 2015. április 8-án benyújtotta az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

39. A Brussels Airlines SA/NV (a továbbiakban: Brussels Airlines) a Törvényszék Hivatalához 2015. április 3-án, a Brussels Airport Company SA (a továbbiakban: Brussels Airport) pedig április 15-én benyújtott beadványában kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében a jelen eljárásba beavatkozhasson.

40. A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. június 1-jén benyújtott beadványában kérte a keresetlevélben és annak mellékleteiben, valamint az ellenkérelemben és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak és információknak a Brussels Airport és a Brussels Airlines tekintetében történő bizalmas kezelését.

41. A felperes 2015. június 15-én választ nyújtott be a Törvényszék Hivatalához, 2015. június 16-án pedig benyújtotta az említett válasz nem bizalmas változatát.

42. A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. június 16-án benyújtott beadványában kérte a válaszban és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak és információknak a Brussels Airport és a Brussels Airlines tekintetében történő bizalmas kezelését.

43. A Bizottság 2015. július 31-én viszonválaszt nyújtott be a Törvényszék Hivatalához.

44. A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. augusztus 24-én benyújtott beadványában kérte a viszonválaszban és annak mellékleteiben foglalt bizonyos adatoknak és információknak a Brussels Airport és a Brussels Airlines tekintetében történő bizalmas kezelését.

45. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2015. szeptember 7-iBSCA kontra Bizottság végzéssel (T-818/14, nem tették közzé, EU:T:2015:724) engedélyezte a Brussels Airport számára, a 2015. szeptember 7-iBSCA kontra Bizottság végzéssel (T-818/14, nem tették közzé, EU:T:2015:729) pedig a Brussels Airlines számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében a jelen eljárásba beavatkozzon, és úgy határozott, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelem megalapozottságáról később határoz.

46. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2016. január 28-iBSCA kontra Bizottság végzéssel (T-818/14, nem tették közzé, EU:T:2016:75) a keresetlevélben és az ellenkérelemben foglalt bizonyos információk, valamint több mellékletben foglalt bizonyos adatok tekintetében helyt adott a bizalmas kezelés iránti kérelemnek, az ezt meghaladó részében pedig e kérelmet elutasította. Másfelől a hivatalvezető határidőt állapított meg a felperesnek arra, hogy nyújtsa be az említett végzés - amelyet a beavatkozó feleknek kézbesítettek - rendelkező részének 1) és 2) pontjában hivatkozott iratok nem bizalmas változatát. Végül a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a költségekről ekkor nem rendelkezett.

47. A felperes a 2016. március 2-i beadványában a fenti 46. pontban említett végzés kijavítása iránti kérelmet terjesztett elő.

48. A Bizottság 2016. április 5-én közölte a Belga Királysággal a megtámadott határozat helyesbítését, kiemelve, hogy az e határozatban felfedezett hibák semmilyen módon nem érintik az abban levont következtetéseket.

49. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2016. április 11-iBSCA kontra Bizottság végzéssel (T-818/14 REC, nem tették közzé, EU:T:2016:302) kijavította a fenti 46. pontban említett, 2016. január 28-i végzést.

50. A Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke a 2016. április 13-iBSCA kontra Bizottság végzéssel (T-818/14, nem tették közzé, EU:T:2016:712) visszavonta 2016. január 28-iBSCA kontra Bizottság végzést (T-818/14, nem tették közzé, EU:T:2016:75), a bizalmas kezelés iránti kérelmet pedig egyéb információkra és adatokra is kiterjesztette.

51. A felperes 2016. június 23-án kiigazítási kérelmet terjesztett elő azon kijavítások miatt, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban a 2016. április 5-i helyesbítés útján elvégzett.

52. A Brussels Airlines 2016. július 5-én, a Brussels Airport pedig 2016. július 6-án benyújtotta beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalához.

53. A felperes 2016. szeptember 15-én benyújtotta egyrészt a Brussels Airlines másrészt pedig a Brussels Airport beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit, valamint egyes mellékleteket.

54. A Bizottság 2016. szeptember 22-én benyújtotta a felperes kiigazítási beadványára vonatkozó észrevételeit.

55. A 2016. október 6-i határozattal a jelen ügyet a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében másik előadó bírónak osztották ki.

56. A nyolcadik tanács elnöke a 2016. október 11-i határozatban úgy döntött, hogy a jelen ügyet nem egyesíti a T-474/16. sz., Société wallonne des aéroports kontra Bizottság üggyel.

57. 2016. november 24-én mind a Brussels Airport, mind pedig a Brussels Airlines benyújtotta a felperes kiigazítási beadványára vonatkozó észrevételeit.

58. A Sowaer 2017. január 12-én kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása érdekében az eljárás szóbeli szakasza során beavatkozhasson.

59. A 2017. március 9-i végzésben engedélyezték a Sowaernek, hogy a felperes kérelmeinek támogatása érdekében az eljárás esetleges szóbeli szakasza során beavatkozhasson.

60. A Törvényszék 2017. április 5-én a jelen ügyet a kibővített nyolcadik tanács elé utalta.

61. A felperes, valamint a tárgyalás során a Sowaer azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozat 3-6. cikkét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

62. A Bizottság, a Brussels Airport és a Brussels Airlines azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A felperes által benyújtott táblázatok elfogadhatóságáról

63. A tárgyalás során a felperes két olyan táblázatot kívánt benyújtani a Törvényszékhez, amelyek a megtámadott határozatban foglalt számszerű adatokat jelenítik meg.

64. A Törvényszék az eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése alapján akként határoz, hogy az említett táblázatokat elfogadhatatlanoknak tekinti azzal az indokkal, hogy felperes nem indokolta meg azok késedelmes benyújtását.

Az ügy érdeméről

65. Keresetének alátámasztása érdekében a felperes kilenc jogalapot hoz fel. Az első jogalap azon téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, amelyeket a Bizottság annak meghatározása során követett el, hogy a vallon régió mikor hozta meg a finanszírozások odaítéléséről szóló határozatot. A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság eljárásának megindítására vonatkozó elévülési idő eltelt. A harmadik jogalap a Bizottság által az "Instrument Landing System" (műszeres leszállítórendszer, a továbbiakban: ILS) gazdasági jellegű beruházásnak minősítése során elkövetett téves jogalkalmazáson, ténybeli hibán és nyilvánvaló mérlegelési hibán, valamint az ILS gazdasági jellegű beruházásnak minősítésével kapcsolatos indokolás hiányán alapul. A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság ténybeli hibát és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor az új terminálhoz kapcsolódóan megvalósított beruházások költségének 7%-át vette figyelembe nem gazdasági jellegűként, valamint azon, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért ilyen százalékos arányt vett figyelembe. Az ötödik jogalap a Bizottság által a 2002. évi és 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének meghatározása során elkövetett azon téves jogalkalmazáson, ténybeli hibákon, nyilvánvaló mérlegelési hibákon és az indokolás azon hiányán alapul, amelyek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértését eredményezték. A hatodik jogalap a Bizottság által a 2002. évi és 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének meghatározása, következésképpen pedig a felperes által 2014. április 4-től fizetendő kiegészítő díj kiszámítása során elkövetett téves jogalkalmazáson, ténybeli hibákon és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul. A hetedik jogalap a 2016. január 1-jétől fizetendő kiegészítő díj összegének meghatározását illetően az indokolás hiányán, valamint a Bizottság által elkövetett téves jogalkalmazáson alapul. A nyolcadik jogalap azon téves jogalkalmazáson, ténybeli hibán, nyilvánvaló mérlegelési hibán és az indokolás azon hiányán alapul, amelyeket a Bizottság akkor követett el, amikor az érintett piacot, valamint a charleroi-i repülőtér és a Bruxelles-National repülőtér között a támogatás folytán keletkező állítólagos versenytorzulásokat vizsgálta. Az kilencedik jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul.

A Bizottság által annak meghatározása során elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított első jogalapról, hogy a vallon régió mikor hozta meg a finanszírozások odaítéléséről szóló határozatot

66. A felperes szerint a 2002. évi és 2003. évi intézkedés valójában olyan intézkedésekből állt, amelyeket a 2000. november 8-i határozattal megerősített 2000. július 20-i határozatban tettek meg, vagyis ezek az intézkedések megelőzték a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletet (T-128/98,EU:T:2000:290). E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy a charleroi-i repülőtér vonatkozásában kilátásba helyezett beruházásnak a 2002. évi megállapodáshoz mellékelt programja megegyezik a vallon régió által 2000. július 20-án elhatározott és a 2000. november 8-i határozatban megerősített programmal. A felperes másfelől hangsúlyozza, hogy a 2000 júliusában előirányzott kereskedelmi stratégiája már említést tett többek között az új terminálról, a gépkocsiparkolóról és a kifutópálya meghosszabbításáról.

67. A felperes azt is előadja, hogy a vallon régió 2000. július 20-án és november 8-án vállalt kötelezettséget a támogatások nyújtására. Az ezen időpontokban meghozott határozatok kötelező erővel rendelkeztek, mivel azok az érintett projektet figyelembe véve elég pontosak voltak. A felperes hozzáteszi, hogy az említett határozatok jóval túlmutattak egy fogalma szerint is elvont elvi megállapodáson, és konkrétan beruházások elosztásáról is rendelkeztek. Az említett határozatokat ugyanis nem lehet egyszerű szándéknyilatkozatoknak tekinteni, amennyiben azok tartalmazták a vallon kormány elvi kötelezettségvállalását, továbbá az ekkor rendelkezésre álló adatok alapján a finanszírozás teljes összegének meghatározását, valamint az arra vonatkozó pénzügyi tervet. A felperes hozzáteszi, hogy a szóban forgó aktusok ugyanis tartalmaztak minden olyan információt, amelyek elegendők a visszavonhatatlan finanszírozási kötelezettségvállalások meghatározásához. A 2002. évi megállapodás csupán megerősítette e határozatokat. E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy a Sowaer pénzügyi tervében a 2000. július 20-i és november 8-i határozatra hivatkozás hangsúlyozta e határozatok kötelező jellegét.

68. A felperes végül megjegyzi, hogy a 2000. július 20-i és november 8-i határozatokban elrendelt intézkedések odaítéléséről 2000. december 12-ét jóval megelőzően értesítették őt.

69. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

70. E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletben (T-128/98, EU:T:2000:290) megállapította, hogy gazdasági tevékenységnek minősül valamely repülőtér üzemeltetése, amely abból áll, hogy a légitársaságoknak repülőtéri szolgáltatásokat nyújtanak (lásd különösen az említett ítélet 107. és 120. pontját).

71. Másfelől a megtámadott határozat (346) és (347) preambulumbekezdésében a Bizottság a következő megállapításokat tette:

"(346) Így [a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletig (T-128/98, EU:T:2000:290)] a Bizottság állandó gyakorlatát úgy tekintették, hogy a repülőtéri infrastruktúra fejlesztési és üzemeltetési tevékenysége nem minősül az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének [...] hatálya alá tartozó gazdasági jellegű tevékenységnek. [A 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletet (T-128/98, EU:T:2000:290)] követően a Bizottság megállapította, hogy a piac fokozatos liberalizálása miatt ez a tevékenység gazdasági jellegűvé vált. Ahogy a repülőtereknek és a légitársaságoknak nyújtott állami támogatásról szóló iránymutatás [...] 28. és 29. pontjában áll, »a [2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (T-128/98, EU:T:2000:290)] elfogadásától kezdődően a repülőtéri infrastruktúra megépítését és üzemeltetését az állami támogatások ellenőrzésének hatáskörébe tartozó feladatnak kell tekinteni. Ezzel szemben [a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletet (T-128/98, EU:T:2000:290)] megelőzően fennálló kétségek miatt a hatóságok jogosan vélhették úgy, hogy a repülőtéri infrastruktúra finanszírozása nem minősül állami támogatásnak, és ennek megfelelően az ilyen intézkedéseket nem kellett jelenteni a Bizottságnak. Ebből következik, hogy a Bizottság most már nem kérdőjelezheti meg az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján [a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítéletet (T-128/98, EU:T:2000:290)] megelőzően nyújtott finanszírozási intézkedéseket«.

(347) Tehát meg kell állapítani, hogy a BSCA-nak a repülőtéri infrastruktúra üzemeltetésére és kiépítésére hozott intézkedéseket [a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (T-128/98, EU:T:2000:290)] meghozatala, 2000. december 12. előtt vagy után ítélték-e oda."

72. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely támogatás odaítélése időpontjának meghatározása szempontjából azt a kritériumot kell alapul venni, hogy mikor fogadták el azt a jogilag kötelező erejű aktust, amellyel a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság kötelezettséget vállalt arra, hogy a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátja (2015. május 19-iDiputación Foral de Bizkaia kontra Bizottság ítélet, T-397/12, nem tették közzé, EU:T:2015:291, 33. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2004. január 14-iFleuren Compost kontra Bizottság ítélet, T-109/01, EU:T:2004:4, 73. és 74. pont; 2009. november 30-iFrance és France Télécom kontra Bizottság ítélet, T-427/04 és T-17/05, EU:T:2009:474, 321. pont), feltétlen és jogilag kötelező erejű ígéret útján (lásd ebben az értelemben: 2001. február 15-iAusztria kontra Bizottság ítélet, C-99/98, EU:C:2001:94, 38. pont; 2016. október 5-iDiputación Foral de Bizkaia kontra Bizottság végzés, C-426/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:757, 30. pont). E kritérium szükségképpen magában foglalja, hogy a támogatás odaítélésének időpontjában azonosítható legyen annak kedvezményezettje.

73. A 2000. július 20-i határozat "A regionális repülőterek fejlesztésének feltételei és az ehhez kapcsolódó környezetvédelmi intézkedések. Keretmegállapodás" című B. 12. IV. pontjának szövege a következő:

"A kormány jóváhagyja a [charleroi-i] repülőtér beruházási programjának iránymutatásait, és megbízza a repülőterek üzemeltetéséért felelős minisztert, hogy terjessze a kormány elé az erre vonatkozó többéves munkaprogramot."

74. Így e határozatból világosan kitűnik, hogy a vallon kormány nem arra kötelezte magát a felperessel szemben, hogy támogatást nyújtson neki, hanem épp ellenkezőleg, a hatáskörrel rendelkező miniszter kizárólag arra vállalt kötelezettséget, hogy az említett kormány elé terjessze a beruházási program végrehajtására irányuló intézkedéseket. Másfelől meg kell állapítani, hogy a felperes nincs valamely támogatás potenciális kedvezményezettjeként azonosítva.

75. A 2000. november 8-i határozat "A regionális repülőterekre vonatkozó 2000. július 20-i keretmegállapodás végrehajtása. A [charleroi-i] repülőtér többéves beruházási programja" című B. 15. pontjának (2) bekezdése pontosítja, hogy "a 2000-2004. évi többéves munkaprogramot" jóváhagyta a vallon kormány. E beruházási program a kilencedik és tizedik bekezdésében többek között így rendelkezik:

"[... Á]t kell alakítani a vallon régió és a [charleroi-i] repülőteret üzemeltető koncessziójogosult, a BSCA között fennálló viszonyokat szabályozó eredeti megállapodási kereteket; mindezt annak érdekében, hogy növeljék a területen működő gazdasági szereplő hatékonyságát.

A meglévő dokumentumokat (koncessziós megállapodás, műszaki előírások és mellékelt jegyzőkönyvek) [tehát] a beruházások finanszírozásához [megállapítandó] új formulához kell igazítani."

76. E rendelkezés nem hagy semmilyen kétséget azzal kapcsolatban, hogy a vallon régió és a felperes közötti konkrét kötelezettségvállalások a fent említett szövegek kiigazításától függtek.

77. A fentiekből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a 2000. július 20-i és a 2000. november 8-i határozat nem tartalmazott a vallon kormány által a felperessel szemben tett, jogilag kötelező erejű és pontos kötelezettségvállalásokat. Másfelől, mint azt a válaszban maga a felperes is elismeri, e határozatok a vallon kormány olyan kötelezettségvállalásának minősültek, amelyet a politikai céljai alapján tett, és amely az e kormányon belüli miniszteri konszenzus eredménye volt. Ezzel szemben a 2002. évi megállapodás egyszerű olvasata alapján is szembetűnő, hogy az infrastruktúrával és a szolgáltatásokkal kapcsolatos részleteket jogi kötelezettségek formájában csak ebben a dokumentumban határozták meg. E 2002. évi megállapodásnak ugyanis egy beruházási program, valamint a vallon régió/Sowaer által magára vállalt költségek, és azon koncessziós díj a meghatározó elemei, amelynek ellenszolgáltatásként történő folyósítását a felperes elvállalta.

78. A fentiekből következik az is, hogy mivel a 2000. július 20-i és 2000. november 8-i határozat nem tartalmaz kötelező erejű és pontos kötelezettségvállalásokat, irrelevánsak és elutasítandók a felperes azon érvei, amelyek a felperes és a Sowaer között létrejött 2002. évi megállapodáshoz mellékelt táblázat, valamint a 2000. július 20-i és november 8-i határozatokban foglalt táblázat közötti állítólagos megfelelésre, a 2000. július 20-i határozatnak a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (T-128/98, EU:T:2000:290) meghozatalát megelőző állítólagos közlésére, valamint a felperes és a Ryanair között 2000 szeptemberétől folytatott tárgyalásokra vonatkoznak.

79. Végül nem vitatott, hogy az infrastruktúrát a Sowaer bocsátotta a felperes rendelkezésére. Márpedig a Sowaert csak 2001. július 1-jén hozták létre.

80. A fentiek összességéből következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

Az arra alapított második jogalapról, hogy a Bizottság eljárásának megindítására vonatkozó elévülési idő eltelt

81. Második jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a 2000-ben nyújtott támogatásokra kiterjed az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tízéves elévülési idő, mivel több mint tíz év eltelt az odaítélésük időpontja és 2011. április 20., vagyis azon időpont között, amikor a Bizottság első alkalommal információkérést intézett a Belga Királysághoz azon támogatásokat illetően, amelyek a megtámadott határozat tárgyát képezik.

82. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

83. E tekintetben meg kell állapítani, hogy e jogalap kizárólag azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a vitatott támogatásokat a 2000. július 20-i és november 8-i határozatokkal ítélték oda.

84. Márpedig az első jogalap vizsgálata keretében pontosan megállapítást nyert, hogy a vitatott támogatásokat nem a 2000. július 20-i és november 8-i határozatokkal, hanem a 2002. évi megállapodással ítélték oda, vagyis kevesebb mint tíz év telt el a támogatások odaítélése és aközött, hogy a Bizottság 2011. április 20-án megküldte a Belga Királyságnak az első információkérést, így a fenti előfeltevés téves.

85. Ebből következően a második jogalapot is el kell utasítani.

A Bizottság által az ILS gazdasági jellegű beruházásnak minősítése során elkövetett téves jogalkalmazásra, ténybeli hibára és nyilvánvaló mérlegelési hibára, valamint az ILS gazdasági jellegű beruházásnak minősítésével kapcsolatos indokolás hiányára alapított harmadik jogalapról

86. Harmadik jogalapjában a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság az első rész keretében tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az ILS gazdasági jellegű beruházásnak minősítése során, valamint elmulasztotta megindokolni az ILS gazdasági jellegű beruházásnak minősítését.

87. A felperes szerint az ILS olyan rendszer, amely lehetővé teszi a légi járművek számára a leszállópálya rossz látási viszonyok mellett történő megközelítését. Ez az egész rendszer lényegében három részből áll: az első rész, vagyis az iránysáv ("localizer") a légi jármű vízszintes irányvezetését biztosítja; a második rész, vagyis a siklópálya ("glide slope") a légi jármű függőleges irányvezetéséről gondoskodik, a harmadik rész, vagyis a "markerek" pedig a leszállópálya megközelítését jelzik. Így az ILS-t a légi navigációhoz, valamint a pályák és a létesítmények biztonságához, védelméhez és megfelelő állapotban tartásához nélkülözhetetlen berendezésnek kell tekinteni. E tekintetben a felperes utal arra, hogy a Belgocontrol (a légi forgalom irányításáért felelős belga szerv), valamint az Eurocontrol hogyan minősítette e rendszert. Másfelől utal az ILS-szel kapcsolatos azon hivatkozásokra, amelyek a következő rendeletekben szerepelnek: a léginavigációs szolgálatok ellátására vonatkozó közös követelmények megállapításáról szóló, 2005. december 20-i 2096/2005/EK bizottsági rendelet (HL 2005. L 335., 13. o.); a 3922/91/EGK tanácsi rendeletnek a kereskedelmi célú repülőgépes közlekedési szolgáltatásokra alkalmazandó közös műszaki követelmények és közigazgatási eljárások tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. augusztus 20-i 859/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 254., 1. o.); a légi járművek üzemben tartásához kapcsolódó műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő rögzítéséről szóló, 2012. október 5-i 965/2012/EU bizottsági rendelet (HL 2012. L 296., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 145., 37. o.), valamint a repülőterekhez kapcsolódó követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő meghatározásáról szóló, 2014. február 12-i 139/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 44., 1. o.). A felperes pontosítja, hogy mivel a léginavigációs szolgálatok ellátását a léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 96., 10. o.), valamint az iránymutatás nem gazdasági jellegű szolgáltatásnak minősítette, az ILS-nek mint a légi navigációhoz szükséges berendezésnek nincs semmilyen gazdasági jellemzője. Ezen semmit nem változtat az, hogy az ILS kiépítése nincs jogszabályban előírva.

88. A felperes ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a III. kategóriájú ILS milyen indokok alapján nem képezi részét a légi navigációhoz szükséges azon berendezéseknek, amelyeknek nincs gazdasági jellege.

89. E jogalap második része keretében a felperes azt állítja, hogy a kifutópályák jelzőfényeinek működtetése szintén nem gazdasági jellegű tevékenység.

90. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

91. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (367) preambulumbekezdésében a következőket állapította meg:

"A Bizottság gazdasági jellegűnek tekinti ezzel szemben [a] III. kategóriájú ILS rendszerbe[,] valamint a kifutópálya jelzéseibe való beruházások[at] és az azon végzett nagy javítások[at] [...]. Ezek a költségek ugyanis nem közhatalmi hatáskörbe tartoznak, hanem az infrastruktúra kereskedelmi üzemeltetésével járnak, mely utóbbi a légitársaságok számára megfelelő biztonsági feltételek biztosítását jelenti. A földi közlekedési biztonság (a fel- és leszálláskor történő) biztosítása elválaszthatatlan részét képezi a repülőtér kereskedelmi üzemeltetésének, és így gazdasági jellegű tevékenység. A Bizottságnak a marseille-i repülőtérről szóló, legutóbbi határozatában [...] egyébként az üzemeltetés biztonsága kizárásra került a »nem gazdasági jellegű« tevékenységek köréből".

92. Elöljáróban ki kell emelni, hogy a felperes nem vitatta a Bizottság által tett azon megállapítást, amely szerint az ILS és a kifutópályák jelzőfényei különálló berendezések.

93. Márpedig a kifutópályák jelzőfényeit illetően a felperes - mint azt helyesen hangsúlyozta a Bizottság is, amely e rész elfogadhatatlanságára hivatkozik - nem adott elő semmi olyan érvet, amely szerint nem gazdasági jellegű tevékenységről lenne szó.

94. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, továbbá a felhozott jogalapok és érvek, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését.

95. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse védekezését, a Törvényszék pedig dönthessen a keresetről, adott esetben minden további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább kivonatosan, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből (2013. november 7-iArbos kontra Bizottság végzés, C-615/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:742, 33. pont; lásd továbbá: 2012. október 25-iArbos kontra Bizottság ítélet, T-161/06, nem tették közzé, EU:T:2012:573, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96. Márpedig meg kell állapítani, hogy a keresetlevél e szempontból nem felel meg az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjának, mivel a felperes megelégedett azzal, hogy a kifutópálya jelzőfényeinek működtetésére irányuló művelet nem gazdasági jellegére hivatkozzék, viszont ezzel kapcsolatban nem terjesztett elő semmilyen érvet. Ebből következik, hogy a harmadik jogalap második részét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

97. Ami a felperes által a III. kategóriájú ILS nem gazdasági jellegének alátámasztása érdekében előadott érvek vizsgálatát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy gazdasági tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amelynek keretében valamely piacon árukat vagy szolgáltatásokat kínálnak (2002. október 24-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet, C-82/01 P, EU:C:2002:617, 79. pont), szemben azokkal a tevékenységekkel, amelyek a közhatalmi jogosítványok gyakorlása körébe tartoznak.

98. A jelen ügyben tehát meg kell határozni, hogy a szóban forgó tevékenység a jellegénél, a céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva olyan jogosítványok gyakorlásához kapcsolódik-e, amelyek tipikusan a közhatalmi jogosítványok körébe tartoznak (lásd ebben az értelemben: 1994. január 19-iSAT Fluggesellschaft ítélet, C-364/92, EU:C:1994:7, 30. pont).

99. E tekintetben tipikusan a közhatalom körébe tartozó tevékenységeknek minősülnek a légi irányítással és a légtér ellenőrzésével kapcsolatos tevékenységek (lásd ebben az értelemben: 1994. január 19-iSAT Fluggesellschaft ítélet, C-364/92, EU:C:1994:7, 30. pont; 2009. március 26-iSELEX Sistemi Integrati kontra Bizottság ítélet, C-113/07 P, EU:C:2009:191, 71. pont).

100. Emlékeztetni kell arra, hogy a III. kategóriájú ILS - ahogy azt a Bizottság is meghatározta, anélkül hogy a felperes ennek ellentmondott volna - a földfelszín megközelítésére szolgáló olyan berendezés, amely rádiójeleket használ annak érdekében, hogy növelje a leszállópályához közelítő légi jármű leszállásának pontosságát, lehetővé téve ezáltal, hogy a leszállás kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén is kockázatmentes legyen.

101. Mint az a felperes által adott válaszokból, továbbá a Sowaer által a tárgyalás során a felperes támogatása érdekében a Törvényszék kérdésére adott válaszból, valamint az iratanyag adataiból kitűnik, olyan berendezésről van szó, amely a légi navigáció szempontjából hasznosnak, sőt bizonyos repülőterek esetében a forgalmuk jellegét figyelembe véve szükségesnek vagy nélkülözhetetlennek bizonyul, még ha a légi navigáció ágazatában irányadó belga vagy nemzetközi biztonsági előírások értelmében nem is kötelező. Az ilyen berendezéssel fel nem szerelt repülőterek esetében előfordulhat, hogy a légitársaságok vonakodnak érinteni e repülőtereket azon leszállási nehézségek miatt, amelyek kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén felmerülhetnek.

102. Ugyanakkor e berendezés, még ha kötelező is lenne, továbbá még ha nem is vitatható, hogy más rendszerekhez hasonlóan hozzájárul a leszállások biztonságához, nem működik közre sem a légi irányításban, sem pedig a légtér ellenőrzésében, mint azt a tárgyaláson a felperes és az őt támogató beavatkozó is elismerte, továbbá nem kapcsolódik egyetlen más olyan közhatalmi jogosítványhoz sem, amely valamely repülőtéren gyakorolható. Azon szolgáltatások teljesítéséhez járul hozzá, amelyeket valamely polgári repülőtér versenyfeltételek mellett kínál a légitársaságoknak azon általános tevékenysége keretében, amely gazdasági jellegű tevékenység (lásd ebben az értelemben: 2002. október 24-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet, C-82/01 P, EU:C:2002:617, 78. pont).

103. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatta a Bizottság azon érvét, amely szerint az ilyen berendezés hiányának kizárólag az a következménye, hogy a repülőteret használó légitársaságok bizonyos időjárási viszonyok mellett törlik a járataikat, vagy olyan más repülőterekre irányítják azokat, amelyek rendelkeznek ilyen berendezéssel. Így a III. kategóriájú ILS-szel fel nem szerelt repülőtér kedvezőtlenebb versenyhelyzetben van az olyan repülőtérhez képest, amely rendelkezik ilyen berendezéssel, anélkül hogy e megállapítás lehetővé tenné, hogy az említett berendezés mentesüljön a gazdasági jellegű tevékenységnek minősítés alól.

104. A fenti mérlegelésen nem változtathat a felperes azon érve, amely szerint a Belga Királyság a megtámadott határozat elfogadását megelőző közigazgatási eljárás keretében kijelentette, hogy a III. kategóriájú ILS-t olyan tényezőnek tartja, amely "elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a repülőtér helyben állomásozó repülőgépekkel és rendszeres járatokkal rendelkező légitársaságokat is fogadni tudjon".

105. A "helyben állomásozó repülőgépekkel és rendszeres járatokkal" rendelkező légitársaságok fogadására irányuló tevékenység ugyanis nem foglalhatja magában, hogy az ilyen tevékenység a közhatalmi jogosítványok gyakorlása körébe tartozna.

106. A fentiekből következik, hogy a felperes nem hivatkozhat megalapozottan a légi navigációval összefüggő, az ILS-t szükségessé tevő állítólagos követelményre annak érdekében, hogy e berendezés a közhatalmi jogosítványok gyakorlása körébe tartozzon, következésképpen pedig mentesüljön a gazdasági jellegű rendszernek minősítés alól.

107. E megállapítást semmilyen módon nem kérdőjelezik meg a felperes által előterjesztett további érvek.

108. Az, hogy a felperes szerint a Belgocontrol a navigációt elősegítő berendezésnek tekinti a III. kategóriájú ILS-t, az Eurocontrol pedig a navigáció szempontjából pontos megközelítési képességet lehetővé tevő három leszállítórendszer egyikeként definiálja azt, nem foglalja magában, hogy e berendezés közhatalmi jogosítványok gyakorlásában működne közre, tekintettel a fenti 102. pontban tett megállapításokra.

109. A 965/2012 rendelet I. mellékletének 14. pontjában foglalt azon hivatkozás, amely szerint "a III. kategóriájú megközelítési műveletet ILS segítségével hajtják végre", csak az említett rendeletben előírt műszaki követelmények szempontjából jelentős fogalommeghatározásra vonatkozik. Ugyanez irányadó a 859/2008 rendelet mellékletének E. részében foglalt hivatkozásra, amely melléklet a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet (HL 1991. L 373., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 348. o.) III. mellékletének helyébe lép.

110. Végül, jóllehet igaz, hogy a repülőtér-üzemeltetőnek gondoskodnia kell a "csökkent látási viszonyok között végzett repülőtéri műveletek" biztonságosságát szavatoló eszközök és eljárások létrehozásáról és végrehajtásáról [a 139/2014 rendelet IV. melléklete, ADR.OPS. B.045. rész, "Csökkent látási viszonyok között végzett műveletek", a) pont], ebből ugyanakkor nem következik, hogy a III. kategóriájú ILS kiépítése közhatalmi jogosítványok gyakorlásához járulna hozzá, tekintettel a fenti 102. pontban tett megállapításokra.

111. A felperes még azt is előadja, hogy a III. kategóriájú ILS-nek mint a légi navigációt szolgáló berendezésnek nincs gazdasági jellege, mivel az 550/2004 rendelet (5) preambulumbekezdése szerint "[a] légiforgalmi szolgálatok e rendelettel előirányzott ellátása olyan hatósági jogkörök gyakorlásával kapcsolódik össze, amelyek nem gazdasági jellegűek, és így nem indokolják a Szerződés versenyszabályainak alkalmazását".

112. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 550/2004 rendelet az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2004. L 96., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 23. o.) foglalt rendelkezések összefüggéseibe illeszkedik, amely rendelet 2. cikke különböző fogalmak meghatározását tartalmazza. Az 549/2004 rendelet 2. cikkének 4. pontjából kitűnik, hogy a "léginavigációs szolgálatok" a következőket foglalják magukban: "légiforgalmi szolgálatok; távközlési, navigációs és felderítési szolgálatok; a légi navigációhoz szükséges meteorológiai szolgálatok; és légiforgalmi tájékoztató szolgálatok". Az 549/2004 rendelet 2. cikkének 30. pontja a "navigációs szolgálatokat" akként határozza meg, mint "azok a berendezések és szolgálatok, amelyek helymeghatározási és időre vonatkozó információkkal látják el a légi járműveket". E szolgálatok így különböznek az 549/2004 rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott "légiforgalmi szolgálatoktól", amelyek magukban foglalják többek között a "légiforgalmi irányító szolgálatot"; ez utóbbit ugyanezen rendelet 2. cikkének 1. pontja akként határozza meg, mint amely arra irányul, hogy megelőzze a légi járművek közötti összeütközést, valamint biztosítsa a gyors és rendezett légi forgalmat. Mint az imént megállapítást nyert, mind a "navigációs szolgálatok", mind pedig a "légiforgalmi szolgálatok" beletartoznak a "léginavigációs szolgálatokba". A III. kategóriájú ILS-hez hasonló olyan berendezés, amely a leszállás érdekében helymeghatározási információkkal szolgál a légi járműveknek a leszállópályához képest, egyértelműen a fenti értelemben vett navigációs szolgálatok körébe tartozik.

113. Márpedig, jóllehet az 550/2004 rendeletnek a felperes által hivatkozott (5) preambulumbekezdése látszólag arra utal, hogy a "léginavigációs szolgálatok" a közhatalom gyakorlása körébe tartoznak, ugyanezen rendeletnek a konkrétabb (13) preambulumbekezdése kifejezetten kimondja, hogy bizonyos egyéb léginavigációs szolgálatok mellett a "navigációs szolgálatok" ellátását piaci feltételek alapján kell megszervezni, figyelemmel e szolgálatok sajátos jellemzőire és a magas szintű biztonság fenntartására is. Az említett rendelet különböző rendelkezéseiből ugyanis kitűnik, hogy a légiközlekedési szolgáltatók vagy a meteorológiai szolgáltatók kijelölése történhet a piaci elvektől függetlenül, viszont egyetlen ilyen jellegű rendelkezés sem vonatkozik a navigációs szolgálatokra. Következésképpen a felperes által hivatkozott preambulumbekezdés az általánosító jellege ellenére nem vezet semmi olyan konkrét rendelkezéshez, amelynek alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a III. kategóriájú ILS mint navigációs szolgálati berendezés a közhatalom gyakorlása körébe tartozna, nem pedig olyan gazdasági tevékenységnek minősülne, amelyet piaci feltételek mellett gyakorolnak.

114. Végeredményben állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az uniós jogi aktusok preambulumának nincs kötelező hatálya, és arra nem lehet megalapozottan hivatkozni annak érdekében, hogy eltérjenek az adott jogi aktus rendelkezéseitől (lásd: 2009. április 2-iTyson Parketthandel ítélet, C-134/08, EU:C:2009:229, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), még kevésbé pedig az EUM-Szerződésben foglalt olyan szabályoktól, mint az államok által nyújtott támogatásokra vonatkozó EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk, különösen azáltal, hogy korlátozzák e rendelkezések alkalmazási körét ahhoz képest, ami a szövegüknek és céljuknak az uniós bíróság általi értelmezéséből ered.

115. A felperes végül hivatkozik az iránymutatás 35. pontjára, amelyből kitűnik, hogy "[e]gy repülőtéren az olyan tevékenységek, mint a légiforgalom-irányítás, a rendészeti, vámügyi, tűzoltói tevékenységek, a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét szolgáló tevékenységek, valamint ezen tevékenységek végrehajtásához kapcsolódó infrastruktúrába és felszerelésekbe történő beruházások általában nem gazdasági természetű tevékenységeknek minősülnek".

116. Ugyanakkor azonkívül, hogy az iránymutatás 35. pontja nem hivatkozik a földfelszín megközelítését szolgáló berendezésekre vagy létesítményekre, a felperes nem mondott ellent a Bizottság azon észrevételének, amely szerint attól, hogy valamely berendezés megerősíti a biztonságot, még nem kell azt szükségképpen nem gazdasági jellegűnek minősíteni.

117. A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem követte el a felperes által hivatkozott nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a III. kategóriájú ILS-t gazdasági jellegű rendszernek minősítette.

118. Végül el kell utasítani a felperes azon érvét is, amely szerint a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen, hogy a III. kategóriájú ILS-rendszer miért lenne gazdasági jellegű.

119. Meg kell állapítani ugyanis, hogy azon kívül, hogy a megtámadott határozat (367) preambulumbekezdéséből világosan kitűnik, hogy a Bizottság szerint "[a] földi közlekedési biztonság (a fel- és leszálláskor történő) biztosítása elválaszthatatlan részét képezi a repülőtér kereskedelmi üzemeltetésének, és így gazdasági jellegű tevékenység", önmagában az, ahogyan a felperes a harmadik jogalapot kifejtette, kellőképpen megerősíti, hogy a felperes tökéletesen megértette azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a III. kategóriájú ILS-t gazdasági jellegűnek kell tekinteni. A megtámadott határozat (367) preambulumbekezdése tehát lehetővé tette a felperes számára a megtámadott határozat indokainak megismerését, a Törvényszék számára pedig ezen indokok felülvizsgálatának gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2004. január 13-iThermenhotel Stoiser Franz és társai kontra Bizottság ítélet, T-158/99, EU:T:2004:2, 94. pont).

120. A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.

A negyedik jogalapról, amely azon alapul, hogy a Bizottság ténybeli hibát és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor az új terminálhoz kapcsolódóan megvalósított beruházások költségének 7%-át vette figyelembe nem gazdasági jellegűként, valamint azon, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért ilyen százalékos arányt vett figyelembe

121. A negyedik jogalapjában a felperes azt sérelmezi, hogy a Bizottság egyrészt ténybeli hibát és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el az új terminálhoz kapcsolódóan megvalósított beruházások nem gazdasági jellegű költségének megfelelő százalékos arány figyelembevétele során, másrészt pedig nem indokolta meg e százalékos arány figyelembevételét.

122. A felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság a repülőtér új terminálját illetően rossz elosztási kulcsot alkalmazott a nem gazdasági tevékenységeknek a gazdasági tevékenységektől való megkülönböztetése érdekében. A felperes így azt állítja, hogy a Bizottsággal 2014. április 8-án közölt feljegyzéséből kitűnik, hogy az elosztás úgy alakul, hogy 14,9%-ot fordítottak azon helyiségekre, amelyek használata nem gazdasági jellegű, 85,1%-ot pedig azon helyiségekre, amelyek használata gazdasági jellegű.

123. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

124. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (366) preambulumbekezdésében a következőket állapította meg:

"A Bizottság megítélése szerint nem gazdasági jellegűek a beruházásokhoz és a gazdasági és nem gazdasági tevékenységekhez is egyszerre használt épületekhez és beruházásokhoz kötődő költségek, annak arányában, amennyit a nem gazdasági jellegű tevékenységhez használják azokat. Az új terminálhoz kapcsolódóan megvalósított beruházások költségeinek 7%-a tekinthető nem gazdasági jellegűnek, mert a terminál területének 7%-át a rendőrség, a vám, az utasok és csomagok átvizsgálásával megbízott személyzet és a repülőtér biztonságával megbízott Service Public de la Wallonnie személyzete foglalja el."

125. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet az állami támogatások területén a Bizottság széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása magában foglal az Európai Unióval összefüggésben megvalósítandó gazdasági jellegű értékeléseket, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróságnak tartózkodnia kellene a gazdasági jellegű adatok Bizottság általi értelmezésének ellenőrzésétől (2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 64. pont).

126. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák-e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket (2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 65. pont; lásd továbbá analógia útján: 2005. február 15-iBizottság kontra Tetra Laval ítélet, C-12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont).

127. Mindazonáltal az uniós bíróság ezen ellenőrzés keretében a Bizottság gazdasági jellegű értékelését nem helyettesítheti a sajátjával. A Bizottság által végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt ellenőrzés ugyanis olyan korlátozott ellenőrzést jelent, amely szükségképpen annak vizsgálatára szorítkozik, hogy tiszteletben tartották-e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, a tényállás tárgyi szempontból pontos-e, valamint nem követtek-e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, illetve hatáskörrel való visszaélést (lásd: 2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben, amikor a Bizottságnak a magánbefektető kritériumát kell alkalmaznia annak vizsgálata érdekében, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, e kritérium alkalmazása a Bizottság részéről általában összetett gazdasági értékeléssel jár (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 68. pont).

128. A negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kereseti jogalapot az ítélkezési gyakorlatban az uniós bíróságnak biztosított felülvizsgálati jogkör terjedelmével kapcsolatos fenti kritériumokra tekintettel kell megvizsgálni.

129. Már most meg kell állapítani, hogy a felperes nem mondott ellent a Bizottság által az ellenkérelmében megfogalmazott azon nyilatkozatnak, amely szerint a Belga Királyság három alkalommal (a 2014. február 24-i, március 21-i és április 4-i levelekben) tájékoztatta őt arról, hogy az új terminál nem gazdasági beruházásainak költsége a megvalósított beruházás teljes költségének 7%-át tette ki.

130. A felperes a Bizottsággal 2014. április 8-án közölt azon feljegyzésében, amelyben kifejtette, hogy az új terminál területe 14,9%-ának van nem gazdasági rendeltetése, a kizárólag a szövetségi rendőrség, valamint az állami hatósági vagy biztonsági feladatokat ellátó egyéb szolgálatok által elfoglalt azon helyiségekhez, amelyeket "közszolgáltatási feladatok" ellátására szolgáló helyiségeknek minősített, és amelyek a terminál területének 7%-át tették ki, hozzáadta a műszaki létesítmények, mint például a fűtésre szolgáló létesítmények által elfoglalt területek 7%-át, továbbá az állandó forgalom céljára szolgáló területek, mint például a lépcsőknek és a folyosóknak helyt adó, a felperes által "repülőtéri közcélú helyiségeknek" minősített területek 7%-át, valamint azon területek 100%-át, amelyeken az utazóközönség vagy az áruk vonatkozásában az imént említett állami hatósági vagy biztonsági feladatokat gyakorolják; ilyen területek például az útlevelek ellenőrzésére szolgáló helyiségek, amelyeket a felperes az "utazóközönség közcélú helyiségeinek" minősített.

131. E tekintetben meg kell állapítani, hogy jóllehet - mint azt a felperes a Törvényszék által a tárgyalás során feltett kérdésre válaszolva jelezte - az utasok a vámvizsgálatok lefolytatása érdekében igénybe veszik többek között a folyosókat, ezzel szemben a hatósági jogkörök gyakorlása soha nem e folyosókon történik, hanem csak a kifejezetten e vizsgálatokra rendelt helyiségekben. Ezenkívül, mint azt a Bizottság a tárgyalás során helyesen megjegyezte, a közlekedőfolyosók, valamint a kávézók nem tekinthetők olyan helyiségeknek, amelyekben közhatalmi jogosítványokat gyakorolnak.

132. Így a jelen ügy körülményeinek vizsgálatából nem derül ki, hogy az elosztási kulcs meghatározása érdekében a felperes által használt módszer miért lenne megfelelőbb annál, amelyet a Belga Királyság három alkalommal (a 2014. február 24-i, március 21-i és április 4-i levélben) megadott, és amelyet a Bizottság is elfogadott.

133. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy - ellentétben azzal, amit a felperes a tárgyaláson állított - a nem gazdasági jellegű használatra szánt helyiségek 7%-os aránya nem pusztán a belga kormány homályos vagy képzelgésen alapuló becslése, hiszen - mint az kitűnik a belga kormány által a Bizottság 2014. március 11-i kérdéseire adott válaszból - "e számítás alapjául a [...] tervek szolgáltak".

134. A tárgyalás során a felperes még azt is előadta, hogy a charleroi-i repülőtér folyamatos fejlesztés alatt állt, ellentétben az olyan nagy repülőterekkel, mint a párizsi Charles-de-Gaulle (Franciaország) vagy a londoni Heathrow (Egyesült Királyság), amelyeknek az utasszáma 20 éve állandó, vagyis a nem gazdasági célra használt helyiségek aránya a charleroi-i repülőtéren változó volt.

135. Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy a fenti állítás helytállónak bizonyul, meg kell állapítani, hogy a felperes nem számolhatott be változásról a charleroi-i repülőtéren a belga kormány 2014. február 24-i, március 21-i és április 4-i három levele, valamint a felperes 2014. április 8-án, vagyis négy nappal az említett kormány utolsó levelét követően kelt saját feljegyzése közötti időszakban.

136. E körülmények között meg kell állapítani, hogy nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság ténybeli hibát vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor a belga kormány által részére megküldött saját adatok alapján úgy ítélte meg, hogy a repülőtér teljes területének 7%-a szolgált nem gazdasági jellegű tevékenységekre, továbbá amikor a megtámadott határozatban nem hivatkozott a 2014. április 8-i feljegyzésre.

137. Végül a megtámadott határozat ezzel kapcsolatos indokolásának állítólagos hiányát illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (366) preambululmbekezdéséből világosan kitűnik a Bizottság által használt elosztási kulcs, amelyet - mint az az előbbiekben megállapítást nyert - három alkalommal a belga kormány szolgáltatott. Másfelől, még ha a Bizottság a megtámadott határozat (366) preambulumbekezdésében nem is tett említést a felperes 2014. április 8-i feljegyzéséről, meg kell állapítani egyrészt, hogy a megtámadott határozat (22) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e határozat kifejezetten utal a belga hatóságok 2014. május 5-i feljegyzésére, amely pontosítja, hogy "a nem gazdasági jellegű közszolgáltatásokra szánt területeknek a gazdasági tevékenységekre rendelt területekhez viszonyított százalékos aránya 14,9%", másrészt pedig, hogy a Bizottság világosan kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján a Belga Királyság által három alkalommal (a 2014. február 24-i, március 21-i és április 4-i levélben) szolgáltatott adatokat el kell fogadni, ami szükségképpen lehetővé tette a felperes számára azon indokok megértését, amelyek alapján az ő saját adatait nem lehetett elfogadni, a Törvényszék számára pedig a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Amikor ugyanis a Bizottság megjegyezte, hogy "[a]z új terminálhoz kapcsolódóan megvalósított beruházások költségeinek 7%-a tekinthető nem gazdasági jellegűnek, mert a terminál területének 7%-át a rendőrség, a vám, az utasok és csomagok átvizsgálásával megbízott személyzet és a repülőtér biztonságával megbízott Service Public de la Wallonnie személyzete foglalja el", lényegében azt pontosította, hogy csak az ilyen szolgáltatásokhoz szervesen és szükségszerűen kapcsolódó költségek nem gazdasági jellegűek, amit a felperes végeredményben tökéletesen megértett, mint az kitűnik az e jogalap alátámasztása érdekében általa előadott érvekből.

138. Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

A Bizottság által a 2002. évi és 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének meghatározása során elkövetett azon téves jogalkalmazásra, ténybeli hibákra, nyilvánvaló mérlegelési hibákra és az indokolás azon hiányára alapított ötödik jogalapról, amelyek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértését eredményezték

139. Ötödik jogalapjában a felperes lényegében azt vitatja, ahogyan a Bizottság a piacgazdasági magánbefektető kritériumát értékelte. A felperes szerint mind a Bizottság által alkalmazott módszer, mind pedig az általa figyelembe vett számítási szempontok tévesek. E jogalap hét részre oszlik.

140. Az ötödik jogalap különböző részeinek vizsgálata előtt elöljáróban választ kell adni a felperes azon kifogására, amely szerint a 2001-ben készült "Risk Premiums for Other Markets" (Más piacokra vonatkozó kockázati felárak) című tanulmány a Bizottság által említett internetes oldalon nem volt hozzáférhető.

141. E tekintetben elegendő megállapítani: azonkívül, hogy e tanulmányról a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdéséhez fűzött lábjegyzet tett említést, mindazonáltal az a körülmény, hogy a Bizottság által ennek kapcsán hivatkozott internetes oldal nem volt elérhető, nem eredményezheti azt, hogy a megtámadott határozat erre vonatkozó indokolását elégtelennek kelljen tekinteni.

- A 2002. április 15-én még hátralévő beruházások költségeinek számítására vonatkozó első részről

142. A megtámadott határozat (431) preambulumbekezdésében szerepel "A 2012. április 15-én még hátralévő beruházások költségei (millió EUR)" című 13. táblázat. E táblázat tartalmazza az alábbi sorokat:

143. A felperes azt állítja, hogy a fenti 142. pontban említett táblázat utolsó oszlopa hibákat tartalmaz.

144. Az ellenkérelemben a Bizottság elismerte, hogy az e táblázatban foglalt bizonyos számadatok tévesek. Ugyanakkor azt állítja, hogy a felperes által említett hibákon kívül az évről évre átvitt összegek, valamint a 13. táblázatban szereplő összesített egyenlegek helyesek. A 2002. évi intézkedés nettó jelenértékét "A Bizottság által a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékének kiszámításához figyelembe vett gazdasági jellegű beruházások költségei" című 14. táblázat alapján számították ki, amelyben a helyes számadatok szerepelnek. Ezért a Bizottság szerint a 13. táblázatban feltárt pontatlanságoknak nem volt semmilyen hatásuk a 13. táblázatban feltüntetett beruházások összesített egyenlegére, következésképpen pedig a jelenérték számítására.

145. A Bizottság a korrigendumában elvégezte az érintett számadatok helyesbítését (1,78 > 1,55, 0,62 > 0,27 és 0,05 > 0,03).

146. Jóllehet az ilyen hibák sajnálatosak, meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy az érintett hibáknak nem volt semmilyen hatásuk a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékének a Bizottság által használt módszer és értékek szerint történő számítására. Amikor a Törvényszék ezzel kapcsolatban kérdést intézett a felpereshez a tárgyaláson, a felperes nem tudta megjelölni, hogy e hibák hogyan befolyásolhatták a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékének számítását.

147. A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalap első része hatástalan, ebből következően pedig azt el kell utasítani.

- A nettó jelenértékek számításának módszerére vonatkozó második részről

148. A felperes szerint a Bizottság hibákat követett el a 9%-os diszkontrátával számolt pénzügyi forgalom nettó jelenértékének és a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékének számítása során.

149. Amíg a Bizottság a 2002. évi intézkedést illetően a megtámadott határozat (438) preambulumbekezdésében a 9%-os diszkontrátával számolt pénzügyi forgalom nettó jelenértékeként -76,48 millió euró, a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékeként pedig -75 millió euró eredményre jutott, addig a felperes által megbízott szakértők az ugyanilyen diszkont rátával számolt pénzügyi forgalom nettó jelenértékeként [bizalmas] ( 1 ) millió euró, az említett intézkedés nettó jelenértékeként pedig [bizalmas] millió euró eredményre jutottak.

150. A Bizottság az ellenkérelemben elismerte, hogy a -83,70 millió euró összeg helyes volt, a nettó jelenérték pedig [bizalmas] millió euró összeget tett ki. A [bizalmas] millió euró és a [bizalmas] millió euró összegek közötti különbözet két olyan ténybeli hiba eredménye volt, amelyeket a felperes nem vitatott.

151. Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (437)-(439) preambulumbekezdésében a Bizottság a következő megállapításokat tette:

"(437) A (424) preambulumbekezdésben elmondottak szerint a diszkontráta meghatározásához a Bizottság megbecsülte [Sowaernek] az intézkedés odaítélésekor érvényes súlyozott átlagos beruházási kiadását. Ezt a becslést a következő feltételezett adatok alapján készítette:

- a [Sowaer] 30%-os adósság/saját mutatója, így az adósság részaránya a finanszírozásban (rD) 23%,

- az adósság adózás előtti költsége (kD), azaz a [Sowaer] 2002. évi adóssága adózás előtti súlyozott átlagköltsége, vagyis 4,9% és 5,5% közötti érték,

- 5,51%-os kockázati felár (Δk),

- 0,91 és 1,23 közötti béta;

- ami a tőkeköltséget illeti, a kockázat nélkül befektetett tőke adózás előtti költsége (rf) 5,16% és 5,37% között van,

- 40,2%-os adókulcs (t).

Ezen adatok és feltételezések alapján a Bizottság az alábbi klasszikus képlet alapján tudja kiszámítani a tőke súlyozott átlagos költségét (C):

C = (1 - rD) * kE + rD * kD

ahol a tőkeköltséget (kE) a pénzügyi eszközök értékelési modellje (MEDAF) adja meg, az alábbi képlet alapján:

kE = rf + β * Δk

E képlet és a fenti feltételezések alapján a Bizottság úgy véli, hogy a 9%-os diszkontráta racionális érték.

[...]

(438) A 9%-os diszkontrátával számolt és a 19. táblázatban megjelölt pénzügyi forgalom -83,7 millió [euró] összegű nettó jelenértéket jelent.

(439) A nettó jelenértéknek a koncesszió teljes időtartamára való kiszámításához a projektre 2015-ben meg kell jelölni egy végső értéket. Ehhez az a feltételezés került alkalmazásra, hogy a pénzügyi forgalom 2015-től a 2013-2015. évi átlag 2%-kal emelt összegével egyenlő. Amennyiben feltételezzük, hogy a koncessziós díj változó részének felső összeghatárát 2016-tól eltörlik, akkor a 2013-2015. évi rögzített felső határ nélküli pénzforgalmat kell figyelembe venni. E feltételezések alapján a Bizottság úgy számolta, hogy a projekt végső értéke 2015-ben 8,07 millió [euróra] becsülhető."

152. Nem vitatott, hogy a Bizottság korrigenduma értelmében a megtámadott határozat (438) preambulumbekezdésében szereplő "-76,48" érték helyébe "-83,7", az említett határozat (439) preambulumbekezdésében szereplő "1,48" érték helyébe "8,07", az e határozat (440) preambulumbekezdésében szereplő "75" érték helyébe pedig "75,63" lépett.

153. Az elkövetett hibák ellenére meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a Bizottság azon állítását, amely szerint a helyesbített számadatok kevésbé voltak kedvezőek a felperes számára, mint azok, amelyek a megtámadott határozatban szerepeltek, továbbá hogy a felperes nem vitatta a Bizottság azon észrevételét sem, amely szerint a 2007-2009. évekre előirányzott pozitív nettó pénzügyi forgalom nyilvánvalóan nem volt elegendő ahhoz, hogy semlegesítse a többi év negatív pénzügyi forgalmát, különösen pedig a 2002. évi és a 2003. évi beruházásokat, aminek alapján a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó beruházásokat egyetlen magánbefektető sem hajtotta volna végre.

154. A felperes továbbá azt állítja, hogy amikor a saját tanácsadói megkísérelték reprodukálni a Bizottság által alkalmazott képletet, a Bizottsághoz képest jelentősen eltérő eredményekre jutottak, és a pénzügyi ágazatban általánosan alkalmazott helyettesítő képletekre tettek javaslatot, ami azt bizonyítja, hogy a Bizottság elemzése kifogásolható volt.

155. E tekintetben önmagában az, hogy a felperes tanácsadója ugyanazon képlet vagy egy másik képlet alkalmazásával eltérő eredményre jutott, nem elegendő annak megállapításához, hogy nyilvánvalóan téves lenne a Bizottság által annak kiszámítása céljából választott képlet, hogy az intézkedés odaítélésének időpontjában a Sowaer vonatkozásában milyen mértékű súlyozott átlagos tőkeköltség merült fel (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 72. pont).

156. Hatástalan a felperes azon érve, amely szerint a Bizottság által a képletet illetően szolgáltatott adatok pontatlanok, mivel a Bizottság elismerte, hogy a felperes tanácsadójának számításai helyesek voltak.

157. A felperes azt is kifogásolja, hogy a Bizottság egyáltalán nem, illetve nagyon hiányosan indokolta meg az intézkedés odaítélésének időpontjában a Sowaer vonatkozásában felmerülő súlyozott átlagos tőkeköltség kiszámítására szolgáló képlet, továbbá a figyelembe vett tényezők és felhasznált értékek megválasztását, valamint hogy a szóban forgó adatokat nem támasztotta alá független tanácsadók vagy szakértők véleményeivel.

158. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem az alaprendeletből, vagyis a 659/1999 rendeletből, sem pedig a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a Bizottság az alkalmazandó módszer meghatározása, illetve a számításainak ellenőrzése és azok hitelesítése érdekében köteles lenne külső szakértőkkel konzultálni (lásd ebben az értelemben: 1998. június 25-iBritish Airways és társai kontra Bizottság ítélet, T-371/94 és T-394/94, EU:T:1998:140, 72. pont; 2000. március 16-iAstilleros Zamacona kontra Bizottság ítélet, T-72/98, EU:T:2000:79, 55. pont; 2016. március 16-iFrucona Košice kontra Bizottság ítélet, T-103/14, EU:T:2016:152, 177. pont).

159. Azon kifogást illetően, amely szerint a megtámadott határozatnak elégtelen az indokolása, meg kell állapítani, hogy a 2002. évi intézkedés nettó jelenértékének számítására szolgáló képletet és a felhasznált adatokat a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdése tartalmazza, továbbá hogy ezen információ alapján a felperes tanácsadója megállapíthatta a Bizottság által e képlet alkalmazása során elkövetett hibákat, amelyeket a Bizottság utóbb a felperes által megjelöltek szerint kijavított. Ebből következően a felperes nem sérelmezheti, hogy a megtámadott határozat ne lenne megindokolva.

160. Jóllehet a Bizottság által a megtámadott határozat (438)-(440) preambulumbekezdésében elkövetett hibák sajnálatosak, és megbonyolították a felperes védekezésének előkészítését, valamint a megtámadott határozat Törvényszék általi felülvizsgálatát, meg kell állapítani, hogy nem tűnik úgy, hogy a helyesbített számadatok érvényteleníthetnék a Bizottság azon következtetését, amely szerint a jelen ügyben nem tartották tiszteletben a magán-gazdaságiszereplő kritériumát.

161. Másfelől, amennyiben a felperes jelzi, hogy maga is alkalmazta ugyanazt a képletet, mint a Bizottság, viszont eltérő számítási értékekkel, e körülményt a Törvényszék a jelen jogalap azon további részei keretében fogja konkrétan megvizsgálni, amelyek pontosan a Bizottság által alapul vett számítási értékeket vonják kétségbe.

162. Következésképpen az ötödik jogalap második részét el kell utasítani.

- A bétatényezőre vonatkozó harmadik részről

163. A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság ténybeli hibát és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben a bétatényező meghatározása téves. A felperes szerint a bétatényező nem azt méri, hogy "mennyi egy eszköz nyereségessége a piachoz képest", hanem azt, hogy "mennyi egy eszköz volatilitása a piachoz képest". A felperes hozzáteszi, hogy a bétaértékek nem felelnek meg a saját tanácsadója által azonosított értékeknek. A felperes szerint e megközelítő értékek és pontatlanságok hatással voltak a 2002. évi és a 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének számítására, mivel a bétatényezőt belefoglalták a tőkeköltség számításába.

164. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy még ha feltételezzük is, hogy a bétatényező Bizottság általi meghatározása nem pontos, nem tűnik úgy, hogy e hiba hatással lett volna a tőkeköltség számítására, következésképpen pedig befolyásolhatta volna a Bizottság azon következtetését, amely szerint egy piacgazdasági magánbefektető nem hajtotta volna végre a szóban forgó beruházásokat. Ezenkívül önmagában az, hogy a felperes tanácsadója a bétatényező vonatkozásában eltérő értékeket azonosított, nem elegendő annak alátámasztásához, hogy a Bizottság az említett tényező megválasztása során nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el.

165. El kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint nem tudta ellenőrizni az adatok pontosságát és a bétatényezőre vonatkozóan a Bizottság által adott meghatározást, mivel nem vitatott, hogy az iratanyagból kitűnik: a felperesnek a közigazgatási eljárás keretében közölt táblázatok alapján módjában állt ezen adatok ellenőrzését lefolytatni és egy állítólag elkövetett hibára hivatkozni.

166. A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalap harmadik részét el kell utasítani.

- A 2003. évi intézkedés nettó jelenértékének számításához használt adókulcsra vonatkozó negyedik részről

167. A felperes szerint a Bizottság egyrészt ténybeli hibát követett el, amikor a 2003. évi intézkedés nettó jelenértékének meghatározása céljából viszonyítási alapként 40,2%-os adókulcsot vett figyelembe, miközben ez az adókulcs 2003. január 1-jétől 33,99%-ra csökkent, másrészt pedig nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a számítását e téves értékre alapította.

168. Az ellenkérelem szakaszában a Bizottság elismerte, hogy a 2003. év vonatkozásában a 40,2%-os adókulcs téves, vagyis ezen év tekintetében a bétatényező 0,91 és 1,23 helyett 0,91 és 1,25 közötti skálán helyezkedik el.

169. Meg kell állapítani, hogy e részt mindenképp el kell utasítani, mivel a jelen ügyben nem tűnik úgy, hogy a 2003. évi adókulccsal kapcsolatos hiba befolyásolhatta volna a Bizottság azon következtetését, amely szerint egy piacgazdasági magánbefektető nem hajtotta volna végre a szóban forgó beruházásokat.

- A kockázatmentes tőke adózás előtti költségének a nettó jelenérték számításához használt becslésére vonatkozó ötödik részről

170. A felperes szerint a 2002. évi nettó jelenérték meghatározása során a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a kockázat nélkül befektetett tőke adózás előtti költségének becslése érdekében a tízéves lejáratú belga kötvények kamatlábára hivatkozott. A felperes szerint ugyanis a Sowaer a 2002. évi megállapodás megkötése során ugyanúgy hivatkozhatott volna a tízéves lejáratú német kötvények kamatlábára is. Ezenkívül a 2003. évi intézkedés keretében a Bizottság nem a 2003 áprilisában irányadó kamatot, hanem a 2002 áprilisának megfelelő kamatot vette figyelembe.

171. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem jelöli meg, hogy a tízéves lejáratú német kötvényekre hivatkozás mennyiben változtathatta volna meg a Bizottság azon következtetését, amely szerint egy piacgazdasági magánbefektető nem hajtotta volna végre a szóban forgó beruházásokat, vagyis a viszonyítási alap megváltoztatása mennyiben eredményezhetett volna pozitív nettó jelenértéket. A felperes ugyanis nem jelölte meg, hogy ilyen esetben mennyi lett volna a nettó jelenérték a megtámadott határozat (438) preambulumbekezdésében szereplő -83,7 millió adathoz, illetve a koncesszió teljes időtartamára vonatkozóan (2040-ig) elvégzett számítás utáni, az említett határozat (440) preambulumbekezdésében szereplő -75,63 millió euró adathoz képest.

172. Végül a felperes állításával ellentétben a Bizottság a kockázat nélkül befektetett tőke adózás előtti költségét a tízéves lejáratú belga kötvények esetében 2003 áprilisában irányadó kamatláb alapján becsülte meg.

173. A válaszban a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a beruházások amortizációjának és a kamatoknak a levonhatóságát, miközben ezen adókedvezmények alapvető hatással vannak a vállalkozások nyereségére és a beruházások jövedelmezőségére.

174. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy ezen okfejtéssel a felperes valójában új jogalapra hivatkozik, amelyet a keresetlevélben sem kifejezetten, sem pedig közvetetten nem hozott fel, vagyis e jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

175. Mellékesen meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatta a Bizottság azon érveit, amelyek szerint az adójogi vonatkozások figyelembevétele érdekében javasolt helyettesítő módszer a nettó szerkezeti veszteségekkel összefüggésben nem volt megfelelő, és e módszer nem lenne kedvezőbb a felperes számára, mint a Bizottság által alkalmazott módszer.

176. A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalap ötödik részét el kell utasítani.

- Az adósságok saját tőkéhez viszonyított arányával és az adósság finanszírozáson belüli részarányával kapcsolatos, a nettó jelenérték számításához használt becslésre vonatkozó hatodik részről

177. A felperes szerint a Bizottság hibákat követett el, amikor az adósságoknak a Sowaer saját tőkéjéhez viszonyított arányát a 2002. évi mérlegre alapított ex post elemzés alapján 30%-ra értékelte. Amikor a Bizottság ex post elemzést végzett, nem tartotta tiszteletben azt az elvet, amely szerint ex ante értékelést kell lefolytatni arra vonatkozóan, hogy tiszteletben tartották-e a piacgazdasági magánbefektető kritériumát. Továbbá a felperes tanácsadója eltérő számszerű eredményekre jutott. A felperes végül hangsúlyozza, hogy a Sowaer nem légitársaság és nem is repülőtér, a Bizottság pedig tévesen végzett összehasonlítást azzal, hogy a légitársaságok esetében milyen az adósságok és a saját tőke aránya.

178. Azon kifogást illetően, amely szerint a Bizottság ex post elemzést folytatott le, a Bizottság anélkül, hogy a felperes ellentmondott volna neki, kifejtette, hogy a 2001. évi mérleg - ha létezett volna - túl régi lett volna ahhoz, hogy megfelelő adatokkal szolgáljon a 2002. április 15-én, vagyis ex ante távlatban meghatározott célarányról, továbbá hogy mivel a Sowaert 2001. június 28-án hozták létre, az első üzleti éve a 2002. évi mérlegnek megfelelő 18 hónapos időszakra terjedt ki. Ebből következően a felperes nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, amikor az elemzést a 2002. évi mérleg alapján végezte el.

179. Önmagában az, hogy a felperes tanácsadója az adósságok és a saját tőke arányát illetően eltérő eredményre jutott, nem elegendő annak alátámasztásához, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el. Másfelől a viszonválaszban a Bizottság anélkül, hogy a felperes ellentmondott volna neki, kiemelte a saját számadatai és a felperes tanácsadójának számadatai közötti különbségeket, amelyek azzal magyarázhatók, hogy a Bizottság kizárta a számításából a nem pénzügyi jellegű adósságokat, ami az ilyen típusú beruházás tekintetében indokolt.

180. Végül a felperes azon érve, amely szerint a Sowaer nem tartozik a légi közlekedés ágazatába, hatástalan, mivel a Bizottság a szóban forgó beruházások nettó jelenértékének számításához nem a légitársaságok adósságai és saját tőkéje közötti átlagos arányt vette alapul, hanem a Sowaer adósságai és saját tőkéje közötti valós arányt használta fel. A megtámadott határozat 163. lábjegyzetében a légitársaságok adósságai és saját tőkéje közötti átlagos arány említése csupán olyan összehasonlítási adatnak tűnik, amely nincs hatással a kérdéses számításra.

181. A válaszban a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság az adósságok saját tőkéhez viszonyított arányának meghatározása érdekében a 2002-2010. évi időszakot választotta ki. A felperes szerint ez az időszak túlságosan rövid.

182. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a felperes érdemben nem cáfolta a Bizottság azon érvét, amely szerint az említett időszak volt az egyetlen olyan időszak, amelynek vonatkozásában számszerű adatok álltak rendelkezésre.

183. A fentiek összességéből következik, hogy az ötödik jogalap hatodik részét el kell utasítani.

- A kockázati felárnak a nettó jelenérték számításához használt becslésére vonatkozó hetedik részről

184. A felperes szerint a kockázati felár 5,51%-ra értékelése téves. A Bizottság ugyanis az amerikai piacon észlelt egyetlen értéket vett figyelembe, miközben a belga piac vonatkozásában létezik egy részletes és nyilvánosan hozzáférhető tanulmány. Következésképen az e számadat figyelembevételével elvégzett számítások nem megbízhatók.

185. E kifogásnak nem lehet helyt adni.

186. A Bizottság ugyanis anélkül, hogy a felperes ellentmondana neki, azt állítja, hogy a felpereshez intézett felhívásai ellenére a felperes nem nyújtott be semmilyen egyéb becslést a közigazgatási eljárás során.

187. Másfelől, amennyiben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság e szempontból nem indokolta meg a megtámadott határozatot, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (437) preambulumbekezdésében megjelölte az 5,51%-os kockázati felár alapját, vagyis a fenti 140. pontban említett tanulmányt (lásd a megtámadott határozat 164. lábjegyzetét).

188. A fentiek összességéből következik, hogy az ötödik jogalap hetedik részét, valamint az ötödik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A Bizottság által a 2002. évi és 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének meghatározása, következésképpen pedig a felperes által 2014. április 4-től fizetendő kiegészítő díj kiszámítása során elkövetett téves jogalkalmazásra, ténybeli hibákra és nyilvánvaló mérlegelési hibákra alapított hatodik jogalapról

189. Hatodik jogalapjában a felperes azon ténybeli hibák, téves jogalkalmazás és nyilvánvaló mérlegelési hibák következményeit kifogásolja, amelyeket a Bizottság a 2002. évi és a 2003. évi intézkedések nettó jelenértékének annak érdekében történő meghatározása során követett el, hogy kiszámítsa a felperes által 2014. április 4-től a Sowaernek fizetendő kiegészítő díjat. Mivel a megtámadott határozat szerint a piaci árnak megfelelő díj és a felperes által fizetendő díj közötti különbség visszatérítendő támogatásnak minősül, az említett hibák jelentősen befolyásolták a visszatérítendő támogatás összegét.

190. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy e jogalap kizárólag azon az előfeltevésen alapul, hogy az ötödik jogalap megalapozott.

191. Mivel az ötödik jogalapot a Törvényszék elutasította, ugyanez vonatkozik a hatodik jogalapra is.

A 2016. január 1-jétől fizetendő kiegészítő díj összegének meghatározását illetően az indokolás hiányára, valamint a Bizottság által elkövetett téves jogalkalmazásra alapított hetedik jogalapról

192. Hetedik jogalapjában a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem adott választ a 2014. november 17-én kelt azon felvilágosításkérésére, amely azon kiegészítő díj összegének számítására vonatkozott, amelyet a felperesnek 2016. január 1-jétől kezdve a piaci árakat tiszteletben tartva kell fizetnie. A felperes szerint alapvető jelentőségű és jogos elvárás részéről, hogy pontosan ismerje a követelt támogatások összegét, ami a kiegészítő koncessziós díj pontos meghatározásában nyilvánul meg. Mi több, a megtámadott határozat címzettjeként a Belga Királyságot sem lehet azzal a hatáskörrel felruházni, hogy diszkrecionális módon meghatározza olyan támogatás összegét, amelyet összeegyeztethetetlennek nyilvánítottak.

193. E tekintetben meg kell állapítani, hogy jóllehet e jogalappal a felperes azt kívánja kifogásolni, hogy a megtámadott határozatban nem szerepel a visszatérítendő támogatás pontos összege, elegendő emlékeztetni arra, hogy az uniós jog egyetlen rendelkezése sem követeli meg, hogy amikor a Bizottság elrendeli a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított valamely támogatás visszatéríttetését, megjelölje a visszatérítendő támogatás pontos összegét. Elegendő, ha a Bizottság határozata olyan információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a címzett számára, hogy jelentős nehézség nélkül maga állapítsa meg ezt az összeget. A Bizottság tehát megalapozottan szorítkozhat arra, hogy megállapítja a kérdéses támogatások visszatéríttetésének kötelezettségét, a visszatérítendő támogatások pontos összegének kiszámítását pedig a nemzeti hatóságokra hagyja (lásd ebben az értelemben: 2000. október 12-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C-480/98, EU:C:2000:559, 25. és 26. pont; 2011. július 28-iMediaset kontra Bizottság ítélet, C-403/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:533, 126. és 127. pont).

194. Másfelől, amennyiben a felperes azt a kérdést veti fel, hogy mekkora az általa megfizetendő díj összege, meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (686) preambulumbekezdésében meghatározta a visszatérítendő támogatás összegének meghatározása érdekében alkalmazandó módszert.

195. Ennélfogva a hetedik jogalapot el kell utasítani.

Az azon téves jogalkalmazásra, ténybeli hibára, nyilvánvaló mérlegelési hibára és az indokolás azon hiányára alapított nyolcadik jogalapról, amelyeket a Bizottság akkor követett el, amikor az érintett piacot, valamint a charleroi-i repülőtér és a Bruxelles-National repülőtér között a támogatás folytán keletkező állítólagos versenytorzulásokat vizsgálta

196. Nyolcadik jogalapjában a felperes a megtámadott határozat (605) preambulumbekezdésében tett azon megállapítást sérelmezi, amely szerint a támogatások jelentős versenytorzulásokat váltottak ki azáltal, hogy a rövid- és középtávú "pont-pont" összeköttetést biztosító légi járatok szegmensében hatással voltak a Bruxelles-National repülőtér utasszámának növekedésére. A Bizottság ennek megállapításával tévesen alkalmazta a jogot, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, valamint elmulasztotta az indokolást.

197. E jogalap két részből áll.

198. Az első részben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság helytelenül elemezte az érintett piacot. Mindenekelőtt, a Bruxelles-National repülőtér és a charleroi-i repülőtér kínálatainak részleges helyettesíthetőségét illetően a felperes azt sérelmezi, hogy a Bizottság csak a Brussels Airport - amely nem más, mint a Bruxelles-National repülőteret működtető hatóság - által szolgáltatott információkra hivatkozott, és nem vette figyelembe a vallon régió által többek között a Bizottság 2014. január 14-i információkérésére adott válaszban szolgáltatott információkat. A felperes azt is sérelmezi, hogy a Bizottság csak a 2004. év utáni információkat vette figyelembe, ezáltal figyelmen kívül hagyva "a Société anonyme belge d'exploitation de la navigation aérienne (Sabena) 2001. november 7-én bekövetkezett csődjének megfelelő katasztrofális időszakot".

199. Másfelől a felperes azt is előadja, hogy a Bizottság csak a két érintett repülőtér földrajzi elhelyezkedése alapján vizsgálta a kínálati helyettesíthetőséget, és nem folytatott elemzést a légi járatok célállomásaira vonatkozóan. A felperes emlékeztet arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a légi közlekedés területén a kínálat helyettesíthetőségét a "pont-pont" összeköttetések elemzésével kell vizsgálni. Ezenkívül a Bizottság nem vizsgálta meg az egyes repülőterek potenciális ügyfeleinek jellemzőit annak eldöntése érdekében, hogy a kínálatok helyettesíthetők-e. A felperes szerint ebből az következik, hogy a Bizottság nem következtethetett megalapozottan arra, hogy a két repülőtér kínálata helyettesíthető, vagyis közös.

200. A második részben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a támogatás versenytorzulásokat váltott ki a Bruxelles-National repülőtér és a charleroi-i repülőtér között, különösen a Bruxelles-National repülőtér utasszámának feltehetőleg kisebb mértékű növekedése révén. Másfelől elismerve, hogy legalább öt repülőtér között állt fenn verseny, a Bizottság megelégedett azzal, hogy a Bruxelles-National repülőtérrel folytatott versenyt vegye figyelembe. Márpedig a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia mind az öt repülőtér helyzetét annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, hogy a Bruxelles-National repülőtérre gyakorolt állítólagos hatások elszigeteltek voltak-e, vagy pedig e hatások a vonzáskörzeten belüli többi repülőtéren is érvényesültek-e, vagyis a Bruxelles-National repülőtér utasszámát ábrázoló görbe alakulása nem az ugyanezen körzetben működő többi repülőtér valamelyike által gyakorolt versenynek köszönhető. A Bruxelles-National repülőtér utasszámának növekedését ábrázoló görbe alakulását ugyanis elsősorban a "Sabena csődje" és Bruxelles-National repülőtér nem megfelelő "business planje" (fejlesztési terve) magyarázza.

201. A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság a válaszban nem bizonyította, hogy okozati összefüggés állna fenn egyrészt a vitatott intézkedések és a charleroi-i repülőtér forgalmának növekedése, másrészt a vitatott intézkedések és a Bruxelles-National repülőtér forgalmának csökkenése, harmadrészt pedig a charleroi-i repülőtér forgalmának növekedése és a Bruxelles-National repülőtér forgalmának csökkenése között. A felperes szerint ugyanis a charleroi-i repülőtéren tapasztalt növekedés nem - vagy legalábbis nem kizárólag - a szóban forgó intézkedésekből ered, hanem abból, hogy a felperes megfelelő és ígéretes üzleti terv mellett döntött, míg a Bruxelles-National repülőtér rövidtávú forgalmának csökkenése egy konzervatív üzleti terv választásával, valamint a Sabena 2001-es csődjével magyarázható.

202. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

203. A felperes által felhozott jogalap két részét együtt kell megvizsgálni.

204. Azon információk eredetét illetően, amelyek alapján a Bizottság megállapította az ajánlatok részleges helyettesíthetőségét, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (624) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság által e határozat (625) és (626) preambulumbekezdésében megadott adatokat a Belga Királyság szolgáltatta. A Bizottság kétségkívül jelezte, hogy a 2014. február 7-i válaszban foglalt számadatok megfeleltek a Brussels Airport által továbbított számadatoknak. Ugyanakkor nem tűnik úgy, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követet volna el, amikor a Brussels Airport által szolgáltatott információkat vette figyelembe.

205. Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság megelégedett azzal, hogy csak a 2004 utáni piaci állapotra vonatkozó információkat vegye figyelembe, ezáltal pedig figyelmen kívül hagyta a Sabena 2001-es csődjének hatásait, elegendő megállapítani, hogy a felperes nem vitatta a Bizottság azon érvelését, amely szerint éppen azért mutatta be 2004-től kezdve a forgalom alakulását, hogy ne kelljen a Sabena csődjével érintett forgalomalakulást bemutatnia.

206. Azon érvet illetően, amely szerint a Sabena csődje hozzájárult a Bruxelles-National repülőtéren tapasztalt forgalom csökkenéséhez, elegendő megállapítani, hogy ez az érv hatástalan.

207. Ugyanis önmagában az, hogy a felperes olyan előnyben részesült, amelyből a versenytársai ki voltak zárva, elegendő annak megállapításához, hogy a versenyhelyzete megerősödött, ezáltal pedig torzult a verseny. Ugyanezen okokból nem lehet helyt adni a felperes azon állításának, amely szerint a Bruxelles-National repülőtéren és a charleroi-i repülőtéren tapasztalt növekedés közötti különbség az utóbbi repülőtér által megválasztott fejlesztési tervvel magyarázható.

208. Egyrészt a Bruxelles-National repülőtér és a charleroi-i repülőtér kínálatának helyettesíthetőségét, másrészt pedig a felperes által kapott támogatásokból eredő versenytorzulásokat illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősítéséhez a Bizottságnak nem azt kell megállapítania, hogy a támogatásnak tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és az ténylegesen torzítja a versenyt, hanem csak azt kell megvizsgálnia, hogy e támogatás képes-e hatást gyakorolni a kereskedelemre és torzítani a versenyt (lásd: 2014. december 12-iBanco Privado Português és Massa Insolvente do Banco Privado Português kontra Bizottság ítélet, T-487/11, EU:T:2014:1077, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

209. Következésképpen a jelen ügyben a Bizottság nem volt köteles bizonyítani, hogy okozati összefüggés állt fenn a két érintett repülőtéren tapasztalt forgalomnövekedés és -csökkenés, valamint a vitatott támogatások között. Az a körülmény, hogy e repülőterek versenyhelyzetét a szóban forgó támogatásokon kívül egyéb tényezők is befolyásolhatták, nem zárja ki azt a következtetést, amely szerint e támogatások az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében érinthették a kereskedelmet és torzíthatták a versenyt.

210. Az állandó ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy e vizsgálat keretében a Bizottság nem köteles gazdasági elemzést lefolytatni az érintett piacok valós helyzetére, a támogatások kedvezményezett vállalkozásainak piaci részesedésére, a versenytárs vállalkozások helyzetére, valamint a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére vonatkozóan. Ezenkívül, ha jogellenesen nyújtott támogatásokról van szó, amit a felperes végeredményben elismert a tárgyaláson, a Bizottság nem köteles bizonyítani azt a tényleges hatást, amelyet e támogatások a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakoroltak. Ha ugyanis bizonyítania kellene, e követelmény azt eredményezné, hogy a jogellenes támogatásokat folyósító tagállamok előnyösebb helyzetbe kerülnének azokhoz képest, amelyek bejelentik a tervezett állami támogatásokat (lásd: 2015. október 28-iHammar Nordic Plugg kontra Bizottság ítélet, T-253/12, EU:T:2015:811, 130. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

211. A fentiekből következik, hogy a jelen ügyben a felperes nem állíthatja, hogy a vitatott támogatásokkal előidézett versenytorzulás megállapítása érdekében a Bizottságnak meg kellett volna határoznia az érintett szolgáltatási piacot és az érintett földrajzi piacot, valamint bizonyítania kellett volna a felperes által kapott támogatások és azon tényleges hatások közötti okozati összefüggés fennállását, amelyeket e támogatások az érintett repülőterek forgalmára gyakoroltak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes javát szolgáló szelektív gazdasági előny fennállásának - ami a jelen esetben nem vitatott - megállapítása elegendő az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenytorzulás kockázatának bizonyításához (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16-iBritish Telecommunications és BT Pension Scheme Trustees kontra Bizottság ítélet, T-226/09 és T-230/09, nem tették közzé, EU:T:2013:466, 168. pont). Ezenkívül azt, hogy valamely támogatás képes-e megerősíteni a kedvezményezett vállalkozás versenyhelyzetét, az e vállalkozásnak biztosított előny alapján kell értékelni, anélkül hogy felmerülne a versenytársai által elért működési eredmények vizsgálatának kérdése (lásd ebben az értelemben: 1999. január 28-iBAI kontra Bizottság ítélet, T-14/96, EU:T:1999:12, 78. pont).

212. Végül, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna a vitatott támogatások által a felperes vonzáskörzetében lévő valamennyi repülőtérre gyakorolt hatást, nem tűnik úgy, hogy az ilyen elemzés kedvezőbb eredményre vezethetett volna annál, amelyre a Bizottság a megtámadott határozatban jutott.

213. A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a nyolcadik jogalapot el kell utasítani.

A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kilencedik jogalapról

214. A felperes szerint a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg a bizalomvédelem elvének valamennyi értékelési szempontját. A felperes mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Bizottság a 2004/393 határozatban tett nyilatkozatai, a több mint tíz éven keresztül tanúsított tétlensége és a korábbi gyakorlata révén jogos várakozást keltett a felperesben arra vonatkozóan, hogy a vitatott támogatások jogszerűek, vagy legalábbis nem lehet elrendelni azok visszatéríttetését. A felperes továbbá előadja, hogy észszerűen nem láthatta előre a Bizottság magatartásának megváltozását, amennyiben a Ryanair javát szolgáló intézkedések felülvizsgálatára irányuló eljárásnak a jelen eljárástól eltérő volt a tárgya, a Törvényszék pedig semmilyen módon nem utalt arra, hogy a felperes részére odaítélt intézkedések jogellenesek lehetnek; a felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság a felperessel szemben majdnem három és fél évvel később indította meg a vizsgálati eljárást. A felperes végül megjegyzi, hogy a jelen ügyben nem ellentétes az Unió általános érdekével, ha a vitatott támogatásokat nem téríttetik vissza, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy ez az általános érdek kellően kényszerítő jellegű lenne ahhoz, hogy elsőbbséget élvezzen a felperes saját érdekéhez képest.

215. A Bizottság e jogalap elutasítását kéri.

216. Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egyrészt, a valamely támogatás által kedvezményezett vállalkozások főszabály szerint csak akkor bízhatnak megalapozottan a számukra nyújtott támogatás szabályszerűségében, ha azt az EK 108. cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották, másrészt pedig egy gondos gazdasági szereplő rendszerint meg tud bizonyosodni arról, hogy ezen eljárást betartották-e. Különösen, ha a támogatást a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre, vagyis az az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenes, a támogatás kedvezményezettjének ebben az időpontban nem állhat fenn jogos bizalma arra vonatkozóan, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották (lásd: 2015. március 19-iOTP Bank ítélet, C-672/13, EU:C:2015:185, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

217. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy nem zárható ki annak lehetősége, hogy a támogatás kedvezményezettje olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzék, amelyek megalapozottan alátámasztották az e támogatás szabályszerűségébe vetett bizalmát, ugyanakkor ilyen esetben a jogos bizalom vele szemben történő elismerése feltételezi, hogy a támogatást az EUMSZ 108. cikkben szabályozott eljárás betartásával nyújtották (1998. január 27-iLadbroke Racing kontra Bizottság ítélet, T-67/94, EU:T:1998:7, 182. pont).

218. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a vitatott támogatásokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján nem jelentették be a Bizottságnak, továbbá hogy azokat a támogatásokat, amelyeknek a visszatéríttetését kérik, a 2000. december 12-iAéroports de Paris kontra Bizottság ítélet (T-128/98, EU:T:2000:290) meghozatalát követően nyújtották, amely ítéletben megállapítást nyert, hogy a repülőtér-üzemeltetés főszabály szerint gazdasági tevékenységnek minősül.

219. Következésképpen a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a vitatott támogatások visszatéríttetésének elrendelésével a Bizottság megsértette volna a bizalomvédelem elvét.

220. Következésképpen a kilencedik jogalapot, valamint a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A kiigazítási beadványról

221. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság 2016. április 5-én közölte a Belga Királysággal a megtámadott határozat korrigendumát, kiemelve, hogy az e határozatban feltárt hibák semmilyen módon nem érintették a megtámadott határozatban megfogalmazott következtetéseket.

222. A felperes 2016. június 23-án kiigazítási beadványt nyújtott be azon helyesbítések miatt, amelyeket a Bizottság a 2016. április 5-i korrigendummal vezetett át a megtámadott határozaton.

223. A Bizottság a kiigazítási beadvány elfogadhatatlanságára hivatkozik.

224. Meg kell állapítani, hogy a kiigazítási beadvány nem tartalmaz semmilyen új elemet, és arra szorítkozik, hogy közvetlenebb módon átvegye a keresetlevélben és a válaszban foglalt érveket, a Bizottsággal szemben több súlyos és lényeges hibát kifogásolva, míg valójában a korrigendum csak stiláris és nyelvtani, valamint bizonyos számításbeli módosításokra vonatkozik.

225. Másfelől, még ha a megtámadott határozatban szereplő téves számadatok bonyolíthatták is e határozatnak különösen a felperes általi megfelelő megértését, e hibák alapján ugyanakkor nem vonható kétségbe a megtámadott határozat jogszerűsége.

226. A fentiekből következik, hogy mivel a megtámadott határozat vizsgálata alapján nem lehetett kétségbe vonni e határozat jogszerűségét, továbbá mivel e vizsgálat a kereset elutasítását eredményezi, a kiigazítási beadvány elfogadhatóságának kérdése szükségképpen tárgytalanná vált.

A költségekről

227. Az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Ezenkívül, ugyanezen eljárási szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján - beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is - indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha a Törvényszék megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.

228. A jelen ügy körülményei között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy - mint az kitűnik a fenti okfejtésekből - a Bizottság számos olyan érdemi hibát követett el, amelyek alapján a felperes úgy vélhette, hogy megalapozottan vitathatja a megtámadott határozat érvényességét, és amelyek megnehezítették a megtámadott határozat Törvényszék általi felülvizsgálatát.

229. E feltételek mellett úgy tekinthető, hogy a jelen eljárást részben a Bizottság magatartása váltotta ki, továbbá hogy a Bizottság által elkövetett hibák folytán a felperes részéről érthető kétségek merültek fel a megtámadott határozat jogszerűségét illetően.

230. A fenti körülmények olyan indoknak minősülnek, amely alátámasztja, hogy az eljárással összefüggésben felmerült költségek megosztásra kerüljenek a Bizottság és a felperes között.

231. A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügy körülményei helyes értékelésének megfelel, ha a Törvényszék a Bizottságot arra kötelezi, hogy a saját költségein kívül viselje a felperes részéről felmerült költségek felét.

232. Másfelől az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdésével összhangban a beavatkozó felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Brussels South Charleroi Airport (BSCA) részéről felmerült költségek felét.

3) A Société wallonne des aéroports SA (Sowaer), a Brussels Airport Company SA és a Brussels Airlines SA/NV maga viseli saját költségeit.

Labucka

Kancheva

Madise

Barents

Passer

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. január 25-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

( 1 ) Kitakart bizalmas adatok.