BH 2013.2.31 I. Folyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a "kölcsönösségre" tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna [Btk. 29. §].

II. A jogos védelem körében kifejtett - formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásba illeszkedő - cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége, az ilyen cselekmény nem bűncselekmény [Btk. 10. §, 29. §, 271. §].

A városi bíróság a 2011. február 18-án kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 271. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 140 napi tétel (2500 forint egy napi tétel összegű), összesen 350 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az I. rendű és a II. rendű terheltek, valamint V. G. 2010. március 7-én 1 óra 30 perc körüli időpontban T.-n, a G. pincében tartózkodtak ittas állapotban.

Az I. rendű terhelt a pince előtt, az A. úton minden indok nélkül a II. rendű terhelthez lépett és őt egy alkalommal ököllel arcon ütötte. A II. rendű terhelt ezt követően az I. rendű terheltet ököllel szintén arcon ütötte, majd a terheltek egymást kölcsönösen ököllel, több alkalommal, testszerte megütötték.

V. G. - miután értesült arról, hogy barátját, a II. rendű terheltet az I. rendű terhelt bántalmazta, az I. rendű terhelthez lépett és őt minden indok nélkül ököllel arcon ütötte.

V. G. és az I. rendű terhelt ezt követően egymást több alkalommal, ököllel, testszerte megütötték.

Az I. rendű terhelt, a II. rendű terhelt és V. G. bántalmazása következtében a bal felső szemhéjának zúzódását, repesztett bőrsérülését, a szemkörnyék és járomcsont környékének duzzanatát, zúzódását, a felsőajak nyálkahártyai felszínén hámzúzódást, az orrhát duzzanatát, mindkét oldali könyökcsúcson hámhorzsolásokat, hámzúzódásokat szenvedett el, amely sérülések 8 napon belül gyógyultak. Az I. rendű terhelt könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.

A II. rendű terhelt az I. rendű terhelt bántalmazása következtében a nyak baloldalának zúzódásos sérülését, az állkapocscsont alatti részen enyhe bőrpírt és a bőr felszínes hámhorzsolását szenvedte el, amely 8 napon belül gyógyult. Könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztett elő.

A terheltek és V. G. indokolatlanul agresszív, a társadalmi normákkal ellentétes cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű terhelt és védője elsősorban jogos védelem címén felmentésért, másodsorban enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. október 19-én megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A II. rendű terhelt terhére megállapított cselekményt 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság vétségének minősítette [Btk. 271. § (1) bekezdés]. A vele szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 100 napra, és ezzel a kiszabott pénzbüntetés összegét 250 000 forintra enyhítette. Egyebekben a II. rendű terheltet érintően az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy V. G. és az I. rendű terhelt között történt tettlegesség idején a II. rendű terhelt már bent tartózkodott az italboltban.

A jogi indokolása körében megállapította a másodfokú bíróság, hogy a II. rendű terhelt cselekménye a testi épségét ért közvetlen és jogtalan támadás elhárítása körében szükségesnek tekinthető, de arányosnak semmiképp, figyelemmel az I. rendű terhelt sérüléseinek számára, jellegére, valamint súlyosságára. Kétségtelen, hogy az első ütésváltásra az I. rendű terhelt támadása adott okot, azonban az elhárító cselekmény lényegesen meghaladta a II. rendű terhelt részéről azt a mértéket, amely mellett a jogos védelmi helyzet megállapítható lenne. Jogos védelmi helyzet nem állhatott fenn, amikor a szemmel látható ittas állapotban lévő I. rendű terhelt magatartására a II. rendű terhelt akként reagált, hogy visszaütött, majd a köznyugalom sérelmével járó riadalom és megbotránkozás okozására alkalmas módon, egymással szándékegységben, egymást kölcsönösen több ökölütéssel bántalmazták. A II. rendű terhelt ezzel elfogadta a verekedésre felhívó, kihívó magatartást. A korábbi elhárító cselekményének folytatása - a támadó jellegű magatartás megszűnése után - már kívül esik a jogos védelem körén, hiszen védekezése megtorlásba csapott át.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a II. rendű terheltet jogtalan támadás érte, amelynek az elhárítása érdekében kifejtett magatartása szükséges volt.

A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elhárító magatartás egyik legfőbb jellemzője az arányosság. Az elhárító magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna. Ez azonban nem zárja ki súlyosabb sérelem okozását, mint amit a támadás okozott, vagy amivel fenyegetett.

Tény, hogy a II. rendű terhelt elhárító magatartása is csupán 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. A II. rendű terhelt mindvégig a jogos védelem keretei között maradt, amíg számolhatott az I. rendű terhelt további támadására. Cselekménye a védekezés keretei között valósult meg és időben sem lépte túl a megengedett kereteket.

Amint a Legfelsőbb Bíróság a BH 269/2011. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, a jogos védelem a cselekmény társadalomra veszélyességét kizárja. Formailag a garázdaság bűncselekményének törvényi tényállásába illeszkedő cselekményben sem állapítható meg a testi épség ellen intézett jogtalan támadás ellen védekező személy bűnössége.

A védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a II. rendű terhelt felmentését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Amint arra a másodfokon eljárt bíróság is rámutatott, a II. rendű terhelt jogos védelmi helyzetben volt, amikor őt az I. rendű terhelt minden indok nélkül arcon ütötte. Azzal azonban, hogy a támadás elhárítása során a védekezés szükséges mértékét túllépve mintegy elfogadta a kölcsönös tettlegességre irányuló kihívást és az I. rendű terhelttel verekedni kezdett, ő is elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Mivel a felülvizsgálatot egyéb ok sem alapozza meg, a Legfőbb Ügyészség a II. rendű terheltet marasztaló jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.