BH 2015.9.267 Az üzlet működésének korlátozása csak akkor jogszerű, amennyiben a jogszabályban meghatározott mérték feletti zajkibocsátásért az egyéni felelőssége megállapítható. A határozat érdemére is kiható eljárásijog-sértés az, ha az ügyfél nem ismerhette meg a hatósági eljárásban beszerzett bizonyítékokat [2005. évi CLXIV. tv. 6. § (5) bek., 9. § (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 70. § (1) bek.].

[1]A Budapest VII., K. alatti társasház lakói 2012. május 10-én azzal fordultak az alpereshez, hogy a lakókörnyezetben üzemeltetett vendéglátóüzletek működésével összefüggésben huzamosan a lakók nyugalmát zavaró mértékű zaj volt tapasztalható, amelynek megszüntetését kérték.

[2]Az alperesi hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően (az alperes több alkalommal tartott helyszíni szemlét, valamint beszerezte a Budapest Főváros VII., Erzsébetváros Önkormányzat Képviselő-testülete Polgármesteri Hivatala Műszaki Irodájának mint elsőfokú környezetvédelmi hatóságnak a zajszinttel kapcsolatos szakvéleményét) 2013. január 11-én kelt határozatában a felperes által üzemeltetett vendéglátó üzlet nyitva tartási idejét 22 óra és hajnali 6 óra között tilalmazta.

[3]Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperesi üzlet tevékenysége megvalósította a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6. § (5) bekezdésében, illetve 9. § (4) bekezdés ca) alpontjában rögzített tényállást, ezért joghátrányként az üzlet nyitvatartási idejét korlátozni kellett.

[4]A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a 2014. február 14-én kelt 5. K. 31.782/2013/20. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása értelmében az alperesi hatóság a Kertv. 6. § (5) bekezdése és 9. § (4) bekezdés ca) alpontja szerinti tényállást nem tárta fel megfelelően, ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését, valamint az indokolási kötelezettsége kapcsán a 72. § (1) bekezdés ea) alpontjában foglaltakat. Utalt arra is a Bíróság, hogy a szakvélemény hiányosságai, így a zajmérés egyediesítésének elmaradása miatt nem volt egyértelműen megállapítható a felperes zajkibocsátással kapcsolatos felelőssége. Ezért vele szemben a szankció alkalmazására sem kerülhetett volna sor.

[5]A Bíróság megállapította az eljárási jogsértést abban a tekintetben is, hogy mivel az alperes nem értesítette a felperest az eljárás hivatalbóli megindításáról, ezért a megállapított tényállás és a bizonyítékok felperes előtti ismertetésének elmaradása a Ket. 70. § (1) bekezdésének megsértésére vezetett.

[6]Mindezen eljárási jogsértésekre tekintettel rendelkezett a Bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a határozat hatályon kívül helyezéséről és az alperest új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezéséről. A megismételt eljárásban a tényállás feltárására, ezen belül a felperes zajkibocsátásban egyediesítetten fennálló felelősségének megállapítására kötelezte az alperest.

[7]Az alperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Költségigénye is volt pernyertessége esetére.

[8]Felülvizsgálati kérelmét a Kertv. 6. § (5) bekezdésére, valamint a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § j) pontjára alapította azzal, hogy a Bíróság helytelenül értékelte a szakértői vélemény által megállapított veszélyes mértékű zaj kategóriáját. Állította, hogy az alperes nem sértette meg a Ket. 50. § (5), (6) bekezdése szerinti tényfeltárási és a Ket. 70. § (1) bekezdése szerinti eljárási kötelezettségét.

[9]A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[10]Elöljáróban rögzíti a Kúria azt, hogy 2015. március 10-én kelt, Kfv. IV. 37.127/2014. számú ítéletében a helyszínen üzemeltetett másik üzlet esetében, azonos tényállás mellett, azonos jogkérdésekben már döntést hozott. A másik üzlet zajkibocsátásával összefüggő felelősség kapcsán, a jogerős ítéletet felülvizsgálva a Kúria megállapította az alperes terhére a Kertv. 6. § (5) bekezdésének, a Ket. 50. § (1) bekezdésének, valamint a 70. § (1) bekezdésének is a megsértését.

[11]A Kúria nem látott indokot a jelen ügyben sem arra, hogy eltérjen a korábbi egyedi ügyben meghozott döntésében foglaltaktól.

[12]A Kertv. 6. § (5) bekezdés értelmében "[a] kereskedelmi hatóság bejelentés alapján vagy hivatalból - a lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében - a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű zaj esetén az üzlet éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitva tartását korlátozhatja. A korlátozás keretében a kereskedelmi hatóság a jogsértő állapot megszüntetéséig kötelező éjszakai zárva tartási időszakot rendelhet el."

[13]A 9. § (4) bekezdése azokat a korlátozó intézkedéseket rögzíti, amelyeket a kereskedelmi hatóság a jogsértően működő üzlettel szemben szankcióként alkalmazhat. Szankcióként funkcionál különösen az üzlet működésének ideiglenes, de teljes korlátozása [a) és b) pontok], az egyes tevékenységek korlátozása [c), d) és e) pontok], valamint a represszív jellegű bírságszankció is. A 9. § (4) bekezdés c) pont ca) alpontja értelmében a hatóság - hasonlóan a 6. § (5) bekezdésében foglaltakhoz - "[…] ha a kereskedő tevékenysége a külön jogszabályban meghatározott veszélyes mértékű környezeti zajjal jár, az üzlet környezetében, illetve a kereskedelmi tevékenység hatókörében lakók egészséges életkörülményeinek és pihenéshez való jogának biztosítása érdekében korlátozza 22 óra és 6 óra között a kereskedelmi tevékenységet, illetve az üzlet kötelező éjszakai zárva tartását rendeli el […]".

[14]A Kertv. mindkét hivatkozott rendelkezése "az üzlet", illetve "a kereskedő" tevékenységével összefüggésben keletkező, külön jogszabályban meghatározott mértékű zajhoz rendel szankciót akkor, ha az az üzlet közelében élő lakóközösség egészséges életkörülményeinek, pihenéshez való jogának garantálhatóságát gátolja. A Kertv. szerinti szabályozás a közigazgatási jogi felelősség egyéniesített jellegét rögzíti: a jogsértő magatartás esetére alkalmazott szankció célja csak részben a megsértett közigazgatási jog reparációja - objektív felelősség -, nagyobb részben azonban mások jogainak érvényre juttatása. A felelősség megállapíthatóságának - és a szankció alkalmazhatóságának - ezért része az egyéniesítés, azaz a kereskedő jogsértésben való egyéni felelősségének meghatározása (felülvizsgálati kérelem: 2.8. pont).

[15]A Kertv. perben alkalmazandó szabályozása értékválasztást jelent az egészséges környezet, pihenéshez való jog, valamint a vállalkozás szabadsága között. A törvényalkotó döntésének megfelelően a vállalkozás szabadságának meg kell hajolnia annak érdekében, hogy a lakókörnyezetben élők számára biztosítható legyen az egészséges környezet, a pihenéshez való jog.