BH 1989.2.57 A munkaviszonyban alkotott szerzői művet a munkáltató a működési körén belül alkotott más műben is jogosult felhasználni. Ezt a jogát azonban csak társadalmi rendeltetésének megfelelő módon gyakorolhatja [Szjt. 3. §, 14. § (1) bek., Szjt. 10. § (1) bek., Ptk. 2. § (2) bek., 5. § (1) és (2) bek. Mt. 2. § (2) és (3) bek.].

A nemzetközi díjjal kitüntetett perbeli kisjátékfilm rendezője az I. .r operatőre pedig a II. r. felperes. A felperesek a filmet munkaviszonyuk alatt, munkaköri kötelességük teljesítése keretében készítették. A film sikere meghatározó jelentőségű volt a felperesek ismertté válásában, művészi tevékenységük megítélésében.

A munkáltató V. r. alperesi filmgyártó vállalat egy zenei együttes zenei szerzeményéhez - megrendelésre - videóklipet készített. A videóklip rendezője és gyártásvezetője - a II. r. és a III. r. alperes - a művet munkaviszonya keretében alkotta. Képi anyagának mennyiségi szempontból és a zeneszám mondanivalóját kifejező, a művészi megjelenítés szempontjából meghatározó részét a kisjátékfilmből vették át. Á videóklip képi anyagából - annak ellenére, hogy abban a műfaji sajátosságoknak megfelelően a gyakori vágások érvényesülnek, és a képek villanásszerű megjelenése az eredeti film képeinek sorrendjétől eltér, a kisjátékfilmmel való nagymértékű azonosság felismerhető. A felperesek a kisjátékfilm képeinek a videóklipben való felhasználásához nem járultak hozzá, az I. r. felperes az ellen kifejezetten tiltakozott is. A videóklip televízióban való egyszeri bemutatásán kívül további felhasználásra nem került, a mű U-matic kazettája az V. r. alperes birtokában van.

A felperesek a módosított kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy a kisjátékfilm képi anyagának a videóklipben való felhasználása jogosulatlanul történt, és ezáltal az V. r. alperes jogsértést követett el. Kérték a videóklip megsemmisítésének elrendelését és a II-III. r. alperesekkel szemben annak megállapítását, hogy őket a videóklip tekintetében szerzői jogok nem illetik meg. Személyhez fűződő jogaik megsértése miatt az V. r. alperessel szemben 200 000 Ft kártérítési követelést érvényesítettek, és a jogszerű felhasználás esetén járó szerzői díjat igényelték.

A II., III. és az V. r. alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az V. r. alperest 35 560 Ft szerzői jogdíj és kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a kisjátékfilmet a felperesek munkaköri kötelezettségük teljesítése keretében alkották, ezért a mű felhasználásának joga átszállt a munkáltatóra. Az V. r. alperes a felhasználási joga alapján a felperesek hozzájárulása nélkül jogosult volt a film képi anyagát videoklippé átdolgozni. A felpereseket mint a film szerzőit csak az a jog illette meg, hogy nevük feltüntetésének mellőzését kérjék. Miután a videóklip a felpereseket szerzőként nem tüntette fel, ezért a felperesek szerzői joga nem szenvedett sérelmet. A jogsértés megállapítására és az ezzel összefüggő jogkövetkezmények alkalmazására irányuló keresetet emiatt utasította el.

Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a videóklip önálló szerzői mű, és abban meghatározó jelentőségű a felperesek által készített film képi anyaga. Erre tekintettel a felpereseket a videóklip vonatkozásában a II. és III. r. alperesek szerzőtársainak minősítette, és részükre szerzői díjat ítélt meg.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek és az V. r. alperes fellebbeztek.

A felperesek álláspontja szerint az V. r. alperes jogsértő módon dolgozta fel az általuk alkotott film képi anyagát videóklippé. A szerzői jogdíj iránti igényüktől eltekintve az alperesek kereset szerinti marasztalását kérték.

Az V. r. alperes a szerzői jogdíj megfizetése alóli mentesítését kérte. Másodlagosan felajánlott az I. r. felperes részére - az elsőfokú eljárásban is hivatkozott 18/1981. számú igazgatói utasítás alapján - 1815 Ft "újrafelhasználási díjat".

A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alapos.

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv (Szjt.) 14. § (1) bekezdése szerint ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, a mű átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a felhasználás joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogát a munkaviszony tartalma alapján meghatározott körben szerzi meg, és csak a működési körén belül gyakorolhatja.

Az Szjt végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) számú MM rendelet (Szjt.) 10. § (1) bekezdése szerint a felhasználáson az Szjt. alkalmazásában azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ez vonatkozik az átdolgozásokra, feldolgozásokra és fordításokra is.

A kifejtettekből következik: a munkaviszonyban alkotott művel kapcsolatban a munkáltatót megillető felhasználási jog azt is jelenti, hogy a munkáltató a művet jogosult a működési körén belül alkotott más műben is megjeleníteni.