571/B/1993. AB határozat
a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja, valamint melléklete alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja, valamint melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja kimondja, hogy az államháztartás mérlegét az Országgyűlés állapítja meg, s az Országgyűlés hagyja jóvá az állami költségvetést és annak végrehajtását.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 2. §-a értelmében az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetései (alrendszerek) alkotják.
Az Áht. 4. §-a szerint az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait finanszírozó olyan alap, amely az államháztartáson kívüli forrásokat is felhasznál és működésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé.
A Nemzeti Kulturális Alapról (a továbbiakban: Alap) az 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) szól.
A Tv. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerint az Alap egyik bevételi forrása a Tv. mellékletében felsorolt kulturális termékek és szolgáltatások után befizetett járulék.
A Tv. 5. §-a szerint a mellékletében felsorolt kulturális termékek és szolgáltatások után kulturális járulékot kell fizetni. A járulék mértékét a törvény melléklete határozza meg.
A Tv. melléklete tartalmazza a kulturális járulék fizetésére kötelezett termékek és szolgáltatások körét szakterületenként az 1992. december 31-én hatályos ITJ és SZJ szerint, valamint a járulék mértékét és a járulék fizetésére kötelezettet. A járulék mértéke általában az árbevétel meghatározott százaléka.
Ennek mértéke tartalmi ismérvek alapján eltérő. A mellékletnek az indítványozókra vonatkozó II. 6. a) pontja értelmében pl. könyv, folyóirat, napilap, nyomtatványok és játékkártyák eladott példányszámainál a járulék mértéke az árbevétel 1%-a, míg a b) pont értelmében erőszak, erotikus, szex, pornó tartalmú kiadványok esetében 20%-a.
A Tv. 2. § (1) bekezdése szerint az Alappal a művelődési és közoktatási miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendelkezik.
A Tv. 7. § a)-f) pontjai határozzák meg, hogy az Alapból támogatásként milyen célokra teljesíthetők kiadások.
II.
1. Az indítványok szerint a Tv. 4. § (1) bekezdés b) pontja azért alkotmánysértő, mert adónak minősülő járulék is szerepel az Alap bevételei között, az adó felhasználásáról való döntés pedig nem lehet kormányzati feladatkör, hanem annál magasabb szintű döntést igényel. A Tv. 2. § (1) bekezdése értelmében viszont az Alap felhasználásáról a miniszter dönt. A miniszter döntései a mindenkori kormányzat kulturális elképzeléseit tükrözhetik, ez utat nyithat egyes irányzatok megkülönböztetéséhez.
2. Az indítványozók szerint az adó csak akkor arányos és alkotmányos, ha a közteherviseléshez szükséges, és csakis abban a mértékben. A Tv. pedig köztehernek nem minősülő célra kíván adót megállapítani. Ez sérti a köz- és magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének elvét [Alkotmány 9. § (1) bekezdés].
Szerintük a mű tárgya szerinti különbségtétel gátolja a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] és akadályozza a vállalkozás jogának érvényesülését is.
3. Az indítványozók azzal is érveltek, hogy a támadott jogszabály sérti az Alkotmány 70/G. §-ának (1) bekezdését is, mert a magánszemélyek és ezek társulásai szabadon határozhatják meg, milyen kulturális tevékenységet kívánnak támogatni, a kötelező befizetés pedig ettől a szabadságuktól fosztja meg őket. Utaltak arra, hogy az alkotmányellenesség miatt az állampolgári jogegyenlőségen kívül csorbát szenvedhet a jogi, erkölcsi, kulturális egyenlőség és szabadság, s - végeredményben - a lelkiismereti és gondolatszabadság is.
4. Az indítványozók hivatkoztak arra is, hogy a Tv. 7. §-ában meghatározott célok és a mellékletben használt egyes kifejezések nem elég határozottak, nem elég világosak és érthetőek, önkényes értelmezésre adnak lehetőséget.
III.
Az indítványok alaptalanok.
1. A kulturális járulék az ismertetett jogi szabályozás lényege szerint államháztartási bevétel, amelyet az állam törvényben állapított meg és a Tv. rendelkezései szerint kiadásai finanszírozására fordítja, felhasználja a Tv.-ben meghatározott művelődéspolitikai céljainak elérésére, szükség esetén beszedését kényszer útján is biztosítja, közvetlen ellenszolgáltatást nem nyújt érte. A kulturális járulék tehát adójellegű fizetési kötelezettség, de - ellentétben az adókkal - csak a Tv.-ben meghatározott célokra használható fel. A Tv. tehát az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott, alapvető állampolgári kötelességre vonatkozó szabályt; a közteher egyik formáját szabályozza.
Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen vethet ki adót vagy az ezzel egy tekintet alá eső járulékot. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy az adókat (járulékot) a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani (1558/B/1991. AB hat. ABH 1992. 506, 507.), vagyis azokkal arányban kell állnia. Következésképpen a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet az adómértékek megállapításakor.
A kulturális járulék a művelődéspolitika egyik eszközeként is szolgál. Ennek meghatározása, ezen belül adójogi eszközökkel egyes tevékenységek támogatása, ösztönzése vagy esetleg háttérbe szorítása önmagában nem alkotmányossági kérdés.
2. A támadott szabályozás és az Alkotmány 9. §-a között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
A kulturális járulék fizetésére kötelezés nem érinti Magyarország gazdaságának piacgazdasági jellegét. Nem sérti a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének elvét sem. A Tv. rendelkezéseiben nem ismerhető fel a járulékfizetéshez kapcsolódó, tulajdonformán alapuló különbségtétel.
A járulékfizetési kötelezettség a vállalkozáshoz való alapvető joggal és a gazdasági verseny szabadságával sem áll tartalmi kapcsolatban. A rendelkezés alkalmazása nem korlátozza sem a vállalkozóvá válást, sem a vállalkozási tevékenységet. Nem érinti a gazdasági verseny szabadságát sem, az azonos terméket vagy szolgáltatást nyújtókra a Tv. rendelkezése egyaránt vonatkozik.
3. Az Alkotmány 70/G. §-a az alábbiakról rendelkezik:
"(1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.
(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak."
Nem állapítható meg, hogy a kulturális járulék fizetése vagy a befizetett összegek felhasználásának rendje a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot vagy a tanítás szabadságát érintenék. A bevételhez igazodó járulékot a kulturális termék, szolgáltatás forgalmazója köteles megfizetni, a fogyasztó pedig viselni. A művészeti élet szabad, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam a nemzeti és egyetemes értékek létrehozását, megőrzését, terjesztését ne támogathatná.
A magánszemélyek és ezek társulásai szabadon határozhatják meg, milyen kulturális tevékenységet kívánnak támogatni, a járulékfizetésre kötelezés ettől a szabadságuktól nem fosztja meg őket.
Az Alkotmánybíróság nem állapított meg tartalmi összefüggést a járulékfizetési kötelezettség és az erkölcsi, kulturális egyenlőség és szabadság, a lelkiismereti és gondolatszabadság között sem.
4. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatban (ABH 1992. 135, 142.) az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely a jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.
A Tv. 7. §-ának normaszövege ezeket a követelményeket kielégíti, s a Tv. mellékletében szereplő, az indítványban megjelölt egyes fogalmak (szex, pornó, erőszak-műfaj) sem érthetetlenek vagy értelmezhetetlenek.
Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1994. október 18.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró