A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20501/2014/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 121. §, 146. §, 163. §, 206. §, 213. §, 228. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 313. §, 318. §, 355. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41001/2008/113., Fővárosi Törvényszék G.41001/2008/41., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21082/2011/5., Kúria Pfv.20219/2012/7., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20501/2014/6.*, Kúria Pfv.21443/2014/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.501/2014/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szilágyi Anna Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Szilágyi Anna ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Dudás Gábor Ügyvédi Iroda (fél címe 1,ügyintéző: dr. Dudás Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) I. rendű alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. február 19-én meghozott 7.G.41.001/2008/113. számú ítélete ellen az alperes 114. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti. Fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes marasztalásának összegét 243.095.541 (kétszáznegyvenhárommillió-kilencvenötezer-ötszáznegyvenegy) forintra leszállítja azzal, hogy ebből az összegből 16.414.248 (tizenhatmillió-négyszáztizennégyezer-kétszáznegyvennyolc) forint után 2008. december 30. napjától, 110.685.661 (száztízmillió-hatszáznyolcvanötezer-hatszázhatvanegy) forint után 2007. január 1. napjától, 115.995.632 (száztizenötmillió-kilencszázkilencvenötezer-hatszázharminckettő) forint után 2008. január 1. napjától köteles az elsőfokú ítéletben írt késedelmi kamatot megfizetni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a perköltségre is kiterjedően helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 444.000 (négyszáznegyvennégyezer) forint másodfokú perköltséget, míg a fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes megváltoztatott keresete 258.377.190 forint kártérítés és járulékai megfizetésére irányult.

Az I. rendű alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 257.668.022 forintot, ebből 16.414.248 forint után 2008. december 30-tól, 123.432.956 forint után 2007. január 1-től, 117.820.818 forint után 2008. január 1-től 2013. július 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal, míg 2013. július 1-től a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt összegű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon 4.363.708 forint perköltséget. Megállapította, hogy a keresetindítással felmerült 900.000 forint illetéket a felek személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Ítéletének indokolása szerint a felperes elmaradt vagyoni előnyként felmerült vagyoni hátrányát nem összehasonlítható adatok, hanem a felperes könyveinek adatai alapján kellett kimunkálni. Ez volt az oka annak, hogy az OITI kalkulációját érdemi döntésének meghozatala során nem vehette figyelembe. Annak a ténynek volt jelentősége, hogy a felperes könyvelésében kimutatott anyag- és eszközmennyiséggel az érintett vizsgálatot a felperes mennyiben tudta szakszerűen elvégezni. A perben kirendelt szakértő megállapította, hogy a vizsgálatok elvégzése a minimum szakmai protokollnak megfelelt, és az alperes sem hivatkozott ezek szakmai hibáira. Kiemelte, hogy az alperes megbízásából eljáró és a perben kirendelt szakértő intézet szakvéleményei közötti ellentmondás csak látszólagos, mert maga a magánszakértő részéről tanúként kihallgatott szakértő sem zárta ki annak lehetőségét, hogy az OEP által nyújtott finanszírozás nyereségtartalmat hordozzon magában. Amennyiben a gazdálkodás folytán a felmerült költségek alatta maradnak a finanszírozásként átutalt összegnek, a különbözet a vállalkozásnál marad.

A perben kirendelt szakértő az összköltségeket osztotta fel a könyvelési adatok felhasználásával, míg a magánszakértő abból az elvből indult ki, hogy a közhasznú tevékenységből nyereség nem realizálható, és a felperes gazdálkodó tevékenységét lényegében újrakönyvelte. Ennek során figyelmen kívül hagyta a felperes számviteli politikáját és a független könyvvizsgálói záradékkal ellátott beszámolóit. Megállapította, hogy a 2006-2007-es évekre a felperes által választott könyvvizsgáló a felperes beszámolóit korlátozás nélkül ellátta záradékkal, ezért igazságügyi szakértőként nem képezte a feladatát a beszámolók számviteli politikájának való tételes megfelelőség vizsgálata. Az árbevétel alapú felosztást a felperes számviteli politikája nem ismeri, így az alperesnek ez a felosztása ellentmond a számviteli politikának. A felperes könyvelésében konkrét bevételösszegek szerepeltek, gyűjtötte ezeket az adatokat, ezért a DSA vizsgálatoknak az összköltsége is rendelkezésre állt, amely tényeken alapul. Kizárólag az egyes DSA vizsgálatok közötti felosztásra nem volt adatgyűjtés, amelyet a szakértőnek kellett elvégeznie. A kirendelt igazságügyi szakértő az általa alkalmazott módszert jól megindokolta, ezzel szemben a magánszakértő olyan szakmai kifogást nem fogalmazott meg, amely a szakvéleményt aggályossá tette. A szakmai becslés alapja a tényleges gazdálkodási adatokból kiinduló főkönyvi kivonat volt, ezzel szemben a magánszakvélemény a szakmai szabályok megsértésével újraosztotta és átminősítette a független könyvvizsgáló által ellenőrzött és záradékolt beszámolót, valamint az eredménykimutatást. Lényegében újra könyvelte a felperes gazdálkodási tevékenységét.

A jogerős rész- és közbenső ítélet az alperes kártérítési felelősségét az elmaradt vizsgálatokkal kapcsolatban állapította meg olyan megfogalmazással, hogy az OPNI a szerződést megszegte azzal a magatartásával, hogy 2006. március 1. és 2007. december 31. között a szerződött mennyiségű vizsgálatnál kevesebbet rendelt meg. Ebből következik, hogy a jogerős határozat nem foglalkozott a többletmegrendelésből eredő veszteséggel mint kártétellel, azt nem utasította el, így nem volt eljárásjogi akadálya, hogy az elmaradt haszon számítása során az elsőfokú bíróság azt figyelembe vegye. Mivel a jogerős rész- és közbenső ítélet a 25% feletti megrendelésből eredő veszteség jogalapját és az alperes kártérítési felelősségét megállapította, a mínusz 25% alatti és a plusz 25% feletti megrendelést is szerződésszegő magatartásnak minősítette. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felmerült kár mértékét az igazságügyi szakértői véleménnyel bizonyított összegben állapította meg. Az alperes a felperes 17.123.416 forint összegű követelését nem vitatta, csupán megalapozott beszámítási kifogást terjesztett elő, ezért a keresetnek ezt a részét 16.414.248 forintot meghaladó részében elutasította.