BH 2009.5.149 A gyermek amiatt, hogy az apja őt az édesanyja sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel nemzette, személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását nem kérheti, és ebből eredően kártérítési igényt sem érvényesíthet [Ptk. 8. §, 9. §, 10. § és 76. §].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20296/2006/22., Debreceni Törvényszék P.20296/2006/33., Debreceni Ítélőtábla Pf.20435/2007/4., Kúria Pfv.20360/2008/4. (*BH 2009.5.149*)

***********

Az ügyben megállapítható, a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint, az alperes és G. S.-né született D. K. 1973. július 7-én kötöttek házasságot. E házasság fennállása alatt 1973. szeptember 11-én született a felperes édesanyja, G. K., aki 1991. szeptember 28-án kötött házasságot P. L.-lel. A házasság megkötését követően 1991. november 8-án született a felperes, akinek a vélelmezett fogamzási ideje 1991. január 12. napja. P. L. tudta, hogy a felperesnek nem ő az apja. A felperes az alperes nevelése alatt álló személy, G. K. sérelmére elkövetett erőszakos közösülés következtében fogant. E tényről 1994 elejéig az alperesen és G. K.-n kívül más személynek nem volt tudomása. G. K. ebben az időszakban tárta fel férje és saját édesanyja, a felperes nagyanyja előtt az erőszakos közösülés tényét. A felperes édesanyja által 1994. január 17-én megtett feljelentés alapján az alperessel szemben megindult büntetőeljárásban a megyei bíróság az 1999. július 2-án jogerőre emelkedett ítéletével, részben megváltoztatva a városi bíróság ítéletét, megállapította, hogy az alperes - egyebek mellett - a nevelése alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében bűnös és halmazati főbüntetésül öt év szabadságvesztésre ítélte. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes 1984-től 1992 áprilisáig G. K.-val heti rendszerességgel, folytatólagosan erőszakosan közösült, amelynek eredményeként G. K.-nak 1991. november 8-án gyermeke (a felperes) született. A városi bíróság a 2004. június 15-én jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a kiskorú felperesnek nem P. L. az apja, majd a megyei bíróság ítéletével, helybenhagyva a városi bíróság ítéletét megállapította, hogy a kiskorú felperesnek az alperes az apja. A megyei bíróság ugyanakkor ítéletében megállapította, hogy G. K.-nak nem az alperes az apja.

A felperes az anyai nagymama tájékoztatása alapján 2002-ben szerzett tudomást fogantatásának körülményeiről.

A fenti tényállás alapján a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a nemzésével megsértette az emberi méltósághoz, az egészséghez, valamint a teljes és egészséges családban éléshez fűződő jogait és erre tekintettel kérte az alperes kötelezését 6 000 000 forint tőke és ennek 2003. október 20-ától járó kamatai nem vagyoni kár címén való megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azáltal, hogy a kiskorú felperest, mint gyermekét a nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel nemzette, megsértette a kiskorú felperes emberi méltósághoz fűződő, a teljes és egészséges családban éléshez és az egészséghez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok, ezen belül az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében és a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltósághoz való jog a felperest is, mint a Ptk. 9. §-a szerint az élveszületést követően jogképességgel rendelkező személyt megilleti. Ezen emberi méltóságból eredő és a bírói gyakorlat által elfogadott egészséges családban éléshez fűződő és az egészséghez fűződő személyiségi jogait sértette meg az alperes a felperes sérelmére is elkövetett jogellenes magatartásával. Ennek megfelelően a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alperes terhére a jogsértést megállapította és az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdés, továbbá 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján kötelezte nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mellőzte az alperes perköltség, eljárási illeték és állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezését és úgy rendelkezett, hogy a felperes köteles 15 napon belül megfizetni az alperesnek 225 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget azzal, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetékeket és az állam által előlegezett költségeket az állam viseli.