BH 2009.5.149 A gyermek amiatt, hogy az apja őt az édesanyja sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel nemzette, személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását nem kérheti, és ebből eredően kártérítési igényt sem érvényesíthet [Ptk. 8. §, 9. §, 10. § és 76. §].

Az ügyben megállapítható, a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns tényállás szerint, az alperes és G. S.-né született D. K. 1973. július 7-én kötöttek házasságot. E házasság fennállása alatt 1973. szeptember 11-én született a felperes édesanyja, G. K., aki 1991. szeptember 28-án kötött házasságot P. L.-lel. A házasság megkötését követően 1991. november 8-án született a felperes, akinek a vélelmezett fogamzási ideje 1991. január 12. napja. P. L. tudta, hogy a felperesnek nem ő az apja. A felperes az alperes nevelése alatt álló személy, G. K. sérelmére elkövetett erőszakos közösülés következtében fogant. E tényről 1994 elejéig az alperesen és G. K.-n kívül más személynek nem volt tudomása. G. K. ebben az időszakban tárta fel férje és saját édesanyja, a felperes nagyanyja előtt az erőszakos közösülés tényét. A felperes édesanyja által 1994. január 17-én megtett feljelentés alapján az alperessel szemben megindult büntetőeljárásban a megyei bíróság az 1999. július 2-án jogerőre emelkedett ítéletével, részben megváltoztatva a városi bíróság ítéletét, megállapította, hogy az alperes - egyebek mellett - a nevelése alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében bűnös és halmazati főbüntetésül öt év szabadságvesztésre ítélte. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes 1984-től 1992 áprilisáig G. K.-val heti rendszerességgel, folytatólagosan erőszakosan közösült, amelynek eredményeként G. K.-nak 1991. november 8-án gyermeke (a felperes) született. A városi bíróság a 2004. június 15-én jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy a kiskorú felperesnek nem P. L. az apja, majd a megyei bíróság ítéletével, helybenhagyva a városi bíróság ítéletét megállapította, hogy a kiskorú felperesnek az alperes az apja. A megyei bíróság ugyanakkor ítéletében megállapította, hogy G. K.-nak nem az alperes az apja.

A felperes az anyai nagymama tájékoztatása alapján 2002-ben szerzett tudomást fogantatásának körülményeiről.

A fenti tényállás alapján a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a nemzésével megsértette az emberi méltósághoz, az egészséghez, valamint a teljes és egészséges családban éléshez fűződő jogait és erre tekintettel kérte az alperes kötelezését 6 000 000 forint tőke és ennek 2003. október 20-ától járó kamatai nem vagyoni kár címén való megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azáltal, hogy a kiskorú felperest, mint gyermekét a nevelése alatt álló személy sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel nemzette, megsértette a kiskorú felperes emberi méltósághoz fűződő, a teljes és egészséges családban éléshez és az egészséghez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. 75. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok, ezen belül az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében és a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltósághoz való jog a felperest is, mint a Ptk. 9. §-a szerint az élveszületést követően jogképességgel rendelkező személyt megilleti. Ezen emberi méltóságból eredő és a bírói gyakorlat által elfogadott egészséges családban éléshez fűződő és az egészséghez fűződő személyiségi jogait sértette meg az alperes a felperes sérelmére is elkövetett jogellenes magatartásával. Ennek megfelelően a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alperes terhére a jogsértést megállapította és az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdés, továbbá 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján kötelezte nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mellőzte az alperes perköltség, eljárási illeték és állam által előlegezett költség megfizetésére kötelezését és úgy rendelkezett, hogy a felperes köteles 15 napon belül megfizetni az alperesnek 225 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget azzal, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetékeket és az állam által előlegezett költségeket az állam viseli.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a személyhez fűződő jogok címzettjei a személyek és azon belül is elsősorban az ember mint természetes személy. Az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjog mint "vele született jog" minden ember számára az Alkotmány által garantált. Ugyanígy az élethez, egészséghez és testi épséghez való jog is az embert megillető alapvető jog. Ezen alkotmányos szabályozáson alapul a Ptk. 76. §-ában nevesített személyhez fűződő jogok védelme is. A személyhez fűződő jog által védett személy tehát az ember. A magzatnak az Alkotmány rendelkezései, illetve a Ptk. 8. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 9. §-a alapján, figyelemmel az Alkotmánybíróságnak e tárgyban kifejtett határozatában [64/1991. (XII. 17.) AB határozat] foglaltakra is, nincsen jogképessége. Az élve született ember a fogamzásakor, vagy a magzati léte idején megvalósult jogellenes magatartásra alapítottan személyiségi joga megsértésére csak akkor hivatkozhat és léphet fel igénnyel, ha e jogellenes magatartás miatt, azzal okozati összefüggésben esett el a minőségileg jobb élet lehetőségétől. A kereset alapjává tett, az alperes által a felperes édesanyja sérelmére elkövetett bűncselekmény azonban egyben a felperes létének forrása is, melynek egyetlen alternatívája a felperes létezésének hiánya lenne. Ezért önmagában a nemzés tényében és annak erkölcsileg és jogilag is elítélendő, büntetőjogilag is szankcionált körülményeiben megvalósult jogellenes alperesi magatartás a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette meg. Minderre tekintettel a felperes az erőszakos közösülés eredményeként bekövetkezett nemzésére alapítottan az alperessel szemben igényt nem érvényesíthetett.

A jogerős ítélet ellen a felperes, jogi képviselője útján, nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a bíróság az Alkotmánybíróság határozataitól függetlenül nincs elzárva attól, hogy a magzat javára a Ptk. 8., 9. és 10. §-ai alapján, személyhez fűződő jogokat állapítson meg, azaz megállapítsa, hogy a magzat is személy. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2005/1206. szám alatt közzétett eseti döntésének indokolására, amely szerint a fogyatékossággal született gyermek saját jogán igényelhet kártérítést, ha a kórház alkalmazottainak hibás vagy elmaradt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a terhesség megszakítás jogszabály által biztosított jogával. A fogyatékkal megszületett gyermeknek ennek következményeként sérülnek az élethez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogai. Ezen elvi határozat a Ptk. 9. §-át értelmezve rámutatott arra, hogy a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve megilleti és bár a magzat nem ember, így nem jogalany, de a magzati léte alatt is vannak jogai, amelyek sérülése esetén azokat érvényesítheti. Azzal is érvelt, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogerős ítélet által is hivatkozott határozatával szemben több alkotmánybíró ellenvéleményt nyilvánított.