ÍH 2012.24 A BIZTOSÍTÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖTELEZETTSÉG MEGSÉRTÉSÉVEL MEGVALÓSULÓ SZERZŐDÉSSZEGÉSE - BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS TARTALMÁNAK MINŐSÜLŐ KÁRRENDEZÉSI UTASÍTÁS MEGSZEGÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYE - A BIZONYÍTÁSI TEHER ALAKULÁSA A BIZTOSÍTÓ KÁRFELMÉRÉSSEL KAPCSOLATOS MULASZTÁSA ESETÉN - ÁLTALÁNOS KÁRTÉRÍTÉS ALKALMAZÁSA BIZONYÍTÁSSAL NEM TISZTÁZHATÓ KÁRÖSSZEG ESETÉN

Amennyiben a biztosító a kár felmérésével és rögzítésével kapcsolatban fennálló, a biztosítási szerződésben meghatározott kötelezettségeit elmulasztja és ezzel megakadályozza, hogy a vele szerződő fél a kár összegére vonatkozó bizonyítási kötelezettségnek eleget tehessen, a mulasztását az együttműködési kötelezettség megsértésével megvalósított szerződésszegésnek kell értékelni [Ptk. 4. § (1) bekezdés, 5. § (4) bekezdés, 277. § (4) bekezdés, 318. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 359. § (1) bekezdés, 536. § (1) bekezdés, 548. §].

A felperes mezőgazdasági vállalkozóként 2006-ban pritamin paprikát termesztett. Ezzel kapcsolatban 10 hektár területre, összesen 550 tonna termésmennyiségre, tonnánként 80 000 Ft biztosítási összeg meghatározása mellett, jégkárra is kiterjedő vagyonbiztosítást kötött az alperessel, melyben a biztosítási szolgáltatás kedvezményezettjeként a felperesi beavatkozót jelölte meg. A felperes a biztosított termékmennyiség 10%-át betakarította, majd paprika parcelláit 2006. augusztus 22. napján jégverés érte. Az alperes 2006. augusztus 31-én elő-szemlét, majd 2006. szeptember 6-án közbenső szemlét tartott. A kár kifizetésének alapját képező kárszázalékok kialakítása érdekében a betakarítás előtt nem került sor véglegesítő szemle megtartására. A felperes a jégverést követően 67,796 tonna paprikát értékesített. A biztosítási eseménnyel kapcsolatban az alperes 2008. január 10. napján 11 921 580 Ft biztosítási szolgáltatást teljesített a beavatkozó részére.

A felperes módosított keresetében arra kérte kötelezni az alperest, hogy fizessen meg a beavatkozó részére 20 087 267 Ft biztosítási szolgáltatást. Álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy az alperes elmulasztotta a kárösszeg véglegesítése érdekében a szemle megtartását, ugyan nem rekonstruálható utólag a paprika károsodásának mértéke, azonban azt az igazságügyi szakvélemény alapján 100%-ban károsodottnak kell tekinteni. Ezért az alperes a kifizetett biztosítási szolgáltatáson felül köteles a további kára megtérítésére is.

Az alperes ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a már nyújtott biztosítási szolgáltatással a felperes teljes kárát megtérítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 082 843 Ft-ot. Megállapította, hogy az alperes a saját kárrendezési utasításában foglalt előírásokat megszegte, ennek eredményeként utólag nem volt megállapítható a biztosított növénykultúrában keletkezett károsodás mértéke. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint ráháruló bizonyítási kötelezettséget azért nem tudta teljesíteni és szakértői véleménnyel még részben sem alátámasztani a kárigényét, mert az alperes a végleges szemlét elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a perbeli szakvélemény pusztán azt támasztotta alá, hogy a káreseményt megelőzően megfelelő volt a növények növény-egészségügyi állapota, azonban az alperes által megtartott közbenső szemle adatai, a teljes kár felméréséhez nem voltak elegendők. Az elsőfokú bíróság a felperes magánszakértői véleménye alapján, amely a biztosítási szerződésben meghatározott értékcsökkenési kulcsok szempontjait alapul véve 10%-os mértékűnek ítélte a paprika károsodását, azt a következtetést vonta le, hogy az igazságügyi szakértő véleményében meghatározott 100%-os mennyiségi és minőségi kártétel minden alapot nélkülöz. Hangsúlyozta, hogy a felperes a biztosítási szerződés alapján kizárólag olyan mértékű ellenszolgáltatást jogosult követelni, amelyre a szerződésben az alperes kötelezettséget vállalt, ezért a szerződéssel összhangban kellett a károsodás mértékét megállapítani. Az igazságügyi szakértő véleménye ennek a követelménynek nem felelt meg. Mindezek alapján a perben nem álltak rendelkezésre olyan kétséget kizáró bizonyítékok, amelyek a felek egymásnak ellentmondó állításai bármelyikét alátámasztották volna. Ezért a biztosítási szerződés feltételei alapján az alperes pénzszolgáltatási kötelezettségének mértéke pontosan nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság a felperes magánszakértője, valamint az alperes magánszakértője által meghatározott károsodási mértéket egyaránt mérlegelési körébe vonva, a Pp. 206. § (3) bekezdése alapján úgy foglalt állást, hogy az alperes átlagosan 50%-os értékcsökkenési kulcs alapulvételével köteles a biztosítási szolgáltatás teljesítésére. Így az alperes a jégveréssel érintett területen megsérült és nem értékesített termés értékének 50%-át, 17 782 693 Ft-ot 90%-ban köteles a beavatkozó részére megtéríteni, amelyből a 11 921 580 Ft-os teljesítését meghaladóan további 4 082 843 Ft kártérítés megfizetésére köteles még.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést terjesztett elő.

A felperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, módosított keresete teljesítését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletét iratellenesség és téves jogi következtetés miatt támadta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az igazságügyi szakértő azon megállapítását, miszerint az előzetesen, illetve utóbb értékesített mennyiséget leszámítva a teljes biztosított mennyiséget 100%-ban károsodottnak kellett tekinteni. Hangsúlyozta, hogy a szerződés alapján a jogvitában az alperest terhelné annak bizonyítása, hogy az általa kifizetett kárérték a biztosítási szerződés előírásainak megfelelően került meghatározásra. Ezért az alperes terhére kellett értékelni annak hátrányos következményét, hogy a károsodás mértéke utólag nem volt rekonstruálható, mivel az alperes kárrendezői, de az általa felkért magánszakértő sem alkalmazta a kármérték meghatározására a szerződésben rögzített kárkulcsokat. Hangsúlyozta, hogy a jégverés másodlagos károsító hatása sokkal jelentősebb károk kialakulását eredményezte, mint amit az alperes közbenső szemléje rögzített. Emellett sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a kár értékénél nem az általa értékesített paprika mennyiséget, hanem annak értékét vette figyelembe, holott az általa elért egységár eltért a szerződés szerinti biztosított értéktől. Emellett kifogásolta a zölden értékesített paprika mennyiségének levonását is, figyelemmel arra, hogy a biztosítási szerződés a zöldpaprikára nem vonatkozott.

Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, miszerint elmulasztotta a kár végleges felmérését. Hangsúlyozta, hogy 2006. szeptember 12-én a megbízása alapján eljárt mezőgazdasági szakértő ezt a végleges szemlét bonyolította le. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a kárrendezési eljárás teljes körű volt, és az a belső utasításoknak is megfelelt. Ezáltal a marasztalás jogalapjaként megjelölt mulasztása nem áll fenn. Emiatt a felperest terhelte a bekövetkezett kárának bizonyítási kötelezettsége, amelynek nem tett eleget. Ezt a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a felperes terhére kellett volna értékelni. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a sikertelen bizonyítás jogkövetkezményét az alperes terhére vonta le az 50%-os kármérték meghatározásával. Hangsúlyozta, hogy a perben rendelkezésre álló bizonyítékok, így a felperes által felkért magánszakértő előadása alapján megállapítható, hogy a szerződés szerinti értékcsökkenési kulcsok figyelembevételével a kár nagysága 10%-ban határozható meg.