Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

2219/H/1991. AB határozat

Szarvas Város Önkormányzata 8/1991. számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szarvas Város Önkormányzata Képviselő-testületének a motorcsónak közlekedés szabályozásáról szóló 8/1991. számú rendelete nem törvénysértő, ezért a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Szarvas város önkormányzati testülete 1991. július 8. napján megalkotta 8/1991. számú rendeletét (továbbiakban: Ör.). Rendeletében - néhány közérdekű kivételtől eltekintve - megtiltja a Holt-Kőrösön (a Kákafoki és Bikazúgi Holtágon) a belső égésű motorral működő vízijárművek közlekedését; a közérdekből kivételezett járműveknek (az idegenforgalmi sétahajónak, továbbá a vízisportot irányitó edzők, a rendészeti s ellenőrző szervek járműveinek) is csak maximált sebességű közlekedést engedélyez; ezen kívül korlátozza az elektromos meghajtású vízijármüvek sebességét is.

A köztársasági megbízott az Ör.-t törvénysértőnek minősítette. A képviselőtestület a felülvizsgálat eredményeként a rendelet hatályát változatlanul fenntartotta. Ezért a köztársasági megbízott az Ör. megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál.

A köztársasági megbízott szerint az Ör. ellentétes a kormányhatározati felhatalmazás alapján kiadott, s a víziközlekedés rendjéről szóló 8/1979. (V. 15.) KPM rendelet 1. §-ával, illetve a rendelet mellékletét képező Hajózási Szabályzat egyes előírásaival. A Hajózási Szabályzat 9. fejezet 9.3 cikke általános tilalmakat és korlátozásokat állapít meg a lakott helyek közelében és a fürdésre kijelölt helyeken való kishajó- és csónakközlekedésre. A 17. fejezet pedig kifejezetten négy vízterületen (a Balatonon, a Velencei-tavon, a Ráckevei Dunán és a Keleti-főcsatornában) tiltja, illetve korlátozza kisgéphajók és motorcsónakok üzemeltetését, illetve közlekedését. Miután pedig a Holt-Kőrös a felsorolásban nem szerepel - érvel a köztársasági megbízott - a települési önkormányzat magasabb szintű jogszabályt sértett az Ör. megalkotásával. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 10. § b) pontja egyaránt azt írja elő, hogy a képviselő-testület csak magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére adhat ki saját rendeletet.

2. Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, mi a viszony a víziközlekedés rendjét meghatározó miniszteri rendelet, ill. hajózási szabályzat és a helyi érdekű közügy, ill. a helyi képviselő-testület önálló szabályozási jogosultsága között.

Az 1005/1973. (III. 1.) Korm. határozat a hajózással kapcsolatos államigazgatási jogkörök meghatározásáról szól. Rendezi, hogy melyik miniszternek mi az irányítási feladata a hajózással összefüggő sokrétű teendők (fejlesztés, közlekedési rend, képesítési előírás, egészségügyi szolgálat, díjszedés stb.) ellátásában. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter - a kormányhatározat végrehajtására kiadott - rendelete mindenek előtt a víziközlekedés rendjének szabályozási felelőseit, a hajózás részletes szabályait (a hajók jeleit, mércéit, jelzéseit, fény- és hangjelző eszközeit, a menetszabályokat, a hajóutak jelzéseit, az akadályleküzdések módozatait, a vízi közlekedési járművek kötelező felszereléseit stb.) és az engedélyező hatóságokat határozza meg. Ezek tehát a hajózással összefüggő rendészeti, szakmai és hatásköri szabályok.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése viszont kimondja, hogy a helyi képviselőtestület "önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül". Az Alkotmány 44/C. §-a szerint meghozott - a helyi önkormányzatokról szóló - 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése pedig a települési önkormányzat feladatává teszi - többek között - "az épített és természeti környezet" védelmét. A Holt-Kőrös területének védelme így a környék önkormányzati testületeinek feladat- és felelősségi körébe tartozik. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatáskörét megszabó 1991. évi XX. törvény 85. § (1) bekezdés b) pontja konkrétan is megerősíti a fent írt alkotmányi és önkormányzati törvényi rendelkezést, mert egyértelműen rögzíti, hogy a "települési önkormányzat képviselő-testületének feladat- és hatáskörébe tartozik:... a helyi jelentőségű természeti érték megóvásáról... történő gondoskodás". Az Alkotmány, az 1990. évi LXV. törvény és az 1991. évi XX. törvény idézett rendelkezései tehát olyan szabályok, amelyek a települési önkormányzatok jogává, egyben kötelességévé teszik a természeti környezet - benne a felszíni vizek - védelmét.

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a két (a víziközlekedési rendre és a környezetvédelemre vonatkozó) jogszabályi rendszer között nincs tartalmi és hatásköri ellentmondás. Az elsőként említett jogszabályok rendészeti és igazgatási jellegűek. A másodikként ismertetett törvények pedig a helyi közügyek körébe sorolják a környezetvédelmet, melynek rendezési kötelezettsége alól az érintett önkormányzatok nem vonhatják ki magukat. A két jogi tárgy nem ütközik, csak érintkezik egymással. A hajózási szabályok betartása ott is kötelező, ahol fokozottabban védik a vizeket. S ahol nem hoznak a helyi vizek védelmére külön rendeleteket, a víziközlekedési előírásokat ott is ugyanúgy meg kell tartani. Ebből a szemszögből vizsgálva akkor sértette volna az Ör. a KPM rendeletet, ha a Hajózási Szabályzattól eltérő hajóokmányokat, hajóazonosító jeleket, jelzéseket stb. írt volna elő. Az Ör. ilyen szabályt nem tartalmaz. A belső égésű motorral működő vízijárművek közlekedésének tiltásával, ill. korlátozásával pedig az Ör. csak kifejezésre juttatja az önkormányzatnak a helyi közügyek körében viselt szabályozási felelősségét.

Másodsorban azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, mi az alkotmányosan értékelhető összefüggés a Hajózási Szabályzat 17. fejezetében négy vízterületre kiterjedő hajózási tilalom és korlátozás, valamint a miniszteri rendelet által a megszorítást illetően nem érintett önkormányzatok rendeletalkotási szabadságfoka között. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a Hajózási Szabályzat 17. fejezete - melynek címe: "Egyes vízterületeken a víziközlekedés korlátozása" - országos, központi érdekből víziközlekedési tiltásokat és korlátozásokat ír elő. E megszorításokat tehát a megjelölt négy vízterület települési önkormányzatai saját hatáskörben nem oldhatják fel. Jogsértés nélkül enyhébb szabályozást nem tehetnek. Szigorúbb víziközlekedési feltételeket viszont, ha a természet- és környezetvédelemmel rájuk ruházott jogkörükben szükségesnek tartják, alkotmány- és törvénysértés nélkül előírhatnak. Azok az önkormányzati testületek pedig - köztük Szarvas város önkormányzati képviselőtestülete is - amelyekre ilyen szigorító központi szabályozások nem vonatkoznak, jogsértés nélkül hozhatnak vízvédelmi helyi rendeleteket, feltéve, ha azok nem ütköznek a hajózás rendjére vonatkozó magasabb szintű előírásokkal. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a KPM rendelet és a Hajózási Szabályzat víziközlekedési, rendészeti jellegű jogviszonyokat rendez, az Ör. pedig az Alkotmány és az önkormányzati, ill. hatásköri törvény által az önkormányzatok feladat- és hatáskörébe utalt társadalmi - vízvédelmi, környezetés természetvédelmi - viszonyokat. E tekintetben sincs tehát ellentét az Ör. és az 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése között. Amit négy vízterületre vonatkozóan a miniszteri rendelet, illetve a Hajózási Szabályzat megszorítóan előír, abból nem lehet olyan következtetést levonni, hogy alkotmányos hatáskörében eljárva valamely önkormányzat szigorúbb vízvédelmi rendeletet egyáltalán nem bocsáthat ki. Ami nincs tiltva, azt - ha kompetenciájába tartozó helyi társadalmi viszonyt szabályoz a képviselőtestület - megteheti. Így a Szarvas város önkormányzata képviselő-testülete által kiadott Ör. nem alkotmány- és nem is törvénysértő, sőt - más jogvédett érdeket szabályozva - még a KPM rendelettel és a Hajózási Szabályzattal sincs ellentétben.

Végül analógiaként utal az Alkotmánybíróság a 63/1991. (XI. 30.) AB határozatának indoklására, melyben rámutatott arra, hogy törvény vagy rendelet helyi alkalmazása sorári nem alkotmányellenes az, ha valamely település meghatározott körzetében az önkormányzat nem engedélyez olyan tevékenységet, amelyet a magasabb szintű jogszabályok - korlátokat szabva ugyan, de - kifejezetten megengednek.

3. A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az Ör. megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1992. április 7.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék