BH 2001.4.201 A telekalakítási és építési tilalom jogosultja kereshetőségi joggal nem bír a tulajdonjog bejegyzése tárgyában hozott ingatlan-nyilvántartási határozat esetén [27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 23. § (3) bek., 104. § (1) bek. g) pont, 1957. évi IV. tv 3. § (4) és (6) bek., 72. § (1) bek.].

Az 1994. november 18-án kelt adásvételi szerződés tartalma szerint az alperesi beavatkozó megvásárolta az Mg. Szakszövetkezet tulajdonát képező méhkeréki 1210. számú tsz különlapon 913 hrsz. alatt 670 m2 területtel nyilvántartott, a K. u. 103. szám alatti belterületi ingatlan tulajdonjogát 320 000 Ft vételár ellenében. Tartalmazza az adásvételi szerződés azt is, hogy az ingatlant telekalakítási és építési tilalom terheli, továbbá hogy a szakszövetkezet igazgatósága az ingatlant az 1994. október 10-én kelt határozattal elidegenítésre jelölte ki, és a legmagasabb árat ajánló vevő részére rendelte eladni.

Az alperesi beavatkozó 1994. december 19-én nyújtotta be tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét az elsőfokú földhivatalnál, melyhez mellékelte az adásvételi szerződést és az igazgatóság határozatát.

Az elsőfokú földhivatal az 1995. február 23-án meghozott határozatával a kérelemnek helyt adva az alperesi beavatkozó tulajdonjogát bejegyezte. A felperest megillető telekalakítási és építési tilalom változatlan maradt.

A bejegyzést követő egy év elteltével a felperes kérelmet nyújtott be az elsőfokú földhivatalhoz a bejegyzést elrendelő határozat részére való kézbesítése iránt, állítva, hogy azt az ingatlan-nyilvántártásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 104. §-a értelmében részére kézbesíteni kellett volna.

Az ily módon részére kézbesített elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést jelentett be, melyet az alperes az 1996. április 24-én kelt határozatával elutasított az elsőfokú határozat helybenhagyása mellett.

Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes az alperesi beavatkozó bejegyzési kérelmének elutasítását kérte, állítva, hogy a perbeli ingatlan a bejegyzés alapját képező adásvételi szerződés megkötésekor nem képezte az eladó tulajdonát, ezen túlmenően az eladó részéről az adásvételről nem az arra feljogosított szerv hozott határozatot. Előadta, hogy a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatos közigazgatási ügy jogait érinti, mert a telekalakítási és építési tilalom jogosultja, melyre figyelemmel ügyfélnek minősül. Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték, az alperes csatolta azon ingatlan-nyilvántartási iratokat, melyek szerint az eladó a perbeli ingatlan tulajdonjogát megszerezte az 1975. március 3-án kelt adásvételi szerződéssel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperesi határozat megtámadásához perlési jogosultsággal nem rendelkezik, mert jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy nem érinti. Ezen túlmenően rámutatott arra is, hogy az elsőfokú földhivatal a Vhr. 104. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel nem volt köteles a határozat felperes részére való kézbesítésére, mivel a szerződés érvényességéhez hozzájárulása nem szükséges, ugyanis a javára bejegyzett telekalakítási és építési tilalom változatlan tartalommal fennmaradt. Kitér az elsőfokú ítélet indokolása arra is, hogy a perbeli ingatlan elidegenítéséről az eladó részéről az igazgatóság is dönthetett, továbbá, hogy az eladó a perbeli ingatlan tulajdonjogát érvényes adásvételi szerződés alapján szerezte meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, de az elsőfokú ítéletnek a felperes perlési jogosultsága hiányára való hivatkozásával szemben azt állapította meg, hogy a Pp. 327. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a felperes mint önkormányzat jogosult volt a per megindítására, mert külön törvényi felhatalmazás nélkül felléphet a közösséget érintő ügyekben a választók érdekében. A felperes érdemi hivatkozásait illetően teljes egészében helytállónak ítélte meg mindazon okokat, amelyeket az elsőfokú bíróság ítélete tartalmaz a kereset érdemi alaptalanságára vonatkozóan. Külön is kiemelte, hogy a tulajdonjog bejegyzéséről szóló földhivatali határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás keretében a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére vonatkozó okok csak annyiban vizsgálhatóak, amennyiben a Tvr. 15. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt előírások azt szükségessé teszik.

A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, mely tartalma szerint az ítélet hatályon kívül helyezésére és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat hozatalára irányul. Állította, hogy a felülvizsgálni kért ítélet sérti a Vhr. 104. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglaltakat, melynek értelmében az alperesi beavatkozó tulajdonjogának bejegyzéséről rendelkező határozatot a felperes részére kézbesíteni kellett volna. Kérte figyelembe venni azt is, hogy az eladó vagyonát az 1992. évi II. törvény 3. §-ában foglaltak szerint 1992. április 30-ig fel kellett osztani, így csak az erről szóló határozat birtokában kerülhetett volna sor a Vhr. 73. §-ának (1) bekezdése és 76. §-ának (4) bekezdése alapján a kérelemnek helyt adó határozat hozatalára. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése szerint átruházással csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni, márpedig - előadása szerint - az eladó a szerződés megkötésekor a perbeli ingatlan tulajdonjogával nem rendelkezett. Hangsúlyozta, hogy a felperesi önkormányzat a lakosság közös érdekét képviseli, amikor a fennálló jogellenességet meg kívánja szüntetni, mivel a bírósági ítélettel is alátámasztott alperesi döntés súlyosan sérti mind a felperes mint szomszéd és mint tulajdoni lapra bejegyzett jogosult, mind a közösség érdekeit.