BH 2012.10.240 Ha a sajtóközlemény a közhatalmat gyakorló testületben tevékenykedő személyek határozatát, annak indokait és a határozat utóéletét a valóságnak megfelelően ismerteti, azt követően mindazok a kifogások, amelyet a szerző a határozatot hozó személyek szaktudásával, hozzáértésével elfogultságával, mögöttes szándékával, rosszindulatával stb. kapcsolatban kifejt, a határozatot hozó személyekkel szembeni véleménynyilvánításnak, értékítéletnek, kritikának minősül, amely nem sérthet jóhírnevet és nem sérti az érintettek becsületét vagy emberi méltóságát sem, mert kifejezésmódjában nem indokolatlanul bántó vagy lealázó [Ptk. 75. §, 76. §, 78. §, PK 12. sz.].

A jogerős ítélet a felperesek keresetét, amelyben az alperes által kiadott Magyar Narancs című hetilap 2010. április 1-jei számában megjelent "Szégyenletes, törvénytelen, pimasz" című cikknek a személyükre vonatkozó valótlan, sértő tényállításai miatt, személyhez fűződő joguk megsértésének megállapítását az alperes elégtétel adására, továbbá a felperesek javára személyenként 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kötelezését kérték, elutasította.

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperesek 2010-ben a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) delegáltjai voltak. Ebben a minőségükben részt vettek annak a döntésnek a meghozatalában, amely arra vonatkozott, hogy a 2010. évi országgyűlési választásokon a Magyar Demokrata Fórum (MDF) állíthat-e fővárosi listát és ezen keresztül országos listát. A felperesek többségi szavazatával az indokolt határozatában úgy foglalt állást, hogy az MDF nem állíthat fővárosi listát. Az MDF fellebbezése folytán eljárt Országos Választási Bizottság (OVB) e határozatot megváltoztatta. E döntést a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályok korrigálása mellett helybenhagyta. Az alperes által kiadott hetilapban a felperesek által sérelmezett cikk tényszerűen ismertette, hogy a felperesek közreműködése eredményeként az FVB az MDF listaállításával kapcsolatban milyen döntést hozott és ennek mi lett a következménye. A cikk kimerítően foglalkozik a választási törvény előírásaival, illetőleg utal arra, hogy milyen körülmények között hozta meg a választási bizottság az utóbb megváltoztatott, majd jogi indokaiban is korrigált határozatát. A cikk a felpereseket - mint pártdelegáltakat - személyükben is megnevezve állítja, hogy a felperesek képtelenek voltak egy egyértelmű jogszabályi rendelkezést értelmezni, ezen belül képtelenek voltak annak megállapítására, hogy mely időpont irányadó a listaállítási feltételek teljesítését illetően, ellentmondásos indokolást adtak a jogszabálysértő döntésükhöz és mindezt politikai indíttatásból, mint pártdelegáltak tették, amely cselekedetük az MDF választási ellehetetlenítését célozta. Tartalmilag a sajtóközlemény a felperesekről azt állította, hogy az utóbb megváltoztatott döntésüket szándékosan, rosszindulatúan eljárva, politikai alapon hozták meg.

A felperesek tartalmilag ezeket kifogásolva állították, hogy a sajtóközlemény a személyükre vonatkozó valótlan, sértő tények közlésével megsértette jóhírnevüket, és ennek jogkövetkezményeként kérték az egyéb objektív és szubjektív szankciók alkalmazását.

A jogerős ítélet egyebek mellett a Ptk. 75. és 78. §-ai alapján vizsgálta, megállapítható-e az alperesek terhére a jogsértés. A cikk felperesek által sérelmezett kitételeit elemezve, a jogerős ítélet megállapítása szerint a szerző a felpereseknek a Fővárosi Választási Bizottságban végzett jogalkalmazói tevékenységéről mondott véleményt és adott hangot azon nézetének, hogy a kifogásolt döntésnek mi lehetett a szakmai, politikai háttere. A cikk ennek során igen éles szavakkal bírálta a felpereseket, azonban a sajtóközlemény szóhasználatában és tartalmilag nem volt durva és személyükben nem alázta meg a felpereseket. A felperesek, mint a közhatalom gyakorlói, a személyükkel és a döntéseikkel szemben megnyilvánuló kritikákat kötelesek tűrni. Miután kizárólag az alperes véleménynyilvánításáról van szó, közömbös, hogy a vélemény valós alapokon nyugszik-e. Az alkotmányos védelemben részesülő vélemény ugyanis akkor sem sérthet személyhez fűződő jogot, ha egyébként helytelen. A véleménynyilvánításnak egyetlen gátja van, az, hogy "tartalmát tekintve" ne legyen indokolatlanul bántó és megalázó. Ilyet azonban a jogerős ítélet nem tapasztalt.

A jogerős ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, azaz a keresetüknek helyt adó határozat meghozatalát. A felperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet az általuk kifogásoltakat tévesen értelmezte, mert valójában a cikk a kifogásolt minősítéseket tényként közli. E tényállításoknak azonban nincs valóságalapjuk, ezért sérti a felperesek jóhírnevét és téves a jogerős ítélet megállapítása, hogy ezt a felperesek, mint "közszereplők" kötelesek tűrni. Vitatták ugyanis, hogy a Fővárosi Választási Bizottságban való részvételük közszereplővé tette őket. A jóhírnév sérelmével kapcsolatban utaltak a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára, amely szerint, még a véleménynyilvánítás szabadsága sem terjedhet ki a tények meghamisítására. A kifogásolt cikk azonban épp ezt teszi, mert tényeket hamisít, valótlan tényállításokat közöl, azokat megdönthetetlen valóságként beállítva. Mindezekre tekintettel állították azt is, hogy a jogsértésen túlmenően a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kárigényük is megalapozott.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.