BH 2011.8.215 A kóros elmeállapot és az erős felindulás mellett lehetőség nyílik az emberölés enyhébben minősülő esetére, valamint a kóros elmeállapotra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályok együttes alkalmazására [Btk. 167. §-a, 24. § (2) bek.].

Pertörténet:

Pécsi Törvényszék B.244/2009/11., Pécsi Ítélőtábla Bf.21/2010/7., Kúria Bfv.858/2010/5. (*BH 2011.8.215*)

***********

A megyei bíróság a 2009. november 9-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 167. §). Ezért őt 2 év börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.

Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. június 17-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bek.] minősítette.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - érdemben - helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt korlátozott, vagy kizárt. A cselekményt olyan, a szokványos indulatvezérelt állapotot meghaladó, robbanásszerű, indulatilag kórosan beszűkült tudatállapotban követte el, amely kapcsán a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében, és e felismerésnek megfelelő cselekvésben, közepes fokban korlátozva volt.

A cselekmény idején a sértettnek 1,61 ezrelék, a terheltnek pedig 1,40 ezrelék volt a véralkohol-koncentrációja. A terhelt esetében az általa előzőleg elfogyasztott alkohol mennyisége szubjektív tüneteket nem okozó ittassággal járt, a kórosan beszűkült tudatállapot kialakulásában nem játszott szerepet.

A terhelt 1977-ben, édesapja, a sértett 1941-ben született.

A családban a terhelt és testvére gyermekkorát végigkísérte a sértett folyamatos, egyre súlyosabb mértékű alkoholizáló életvitele. Az ittasan agresszív, kötekedő sértett magatartása rendszeresen fizikai bántalmazásba torkollott, aminek leggyakrabban felesége, de gyermekei is szenvedői voltak. A sértett fizikai sérüléseket okozott feleségének, életvitele miatt pedig a család anyagi gondokkal küszködött.

A terhelt 17-18 éves korában szembeszállt a sértettel, megvédte édesanyját. Időközben a terhelt testvére elköltözött, a sértettől pedig felesége elvált, aki azonban továbbra is együtt élt a családdal. A sértett a már fizikai erőfölényben lévő terheltet nem merte bántalmazni.

2007 tavaszán a terhelt külföldre ment dolgozni, és amikor havonta hazajött tapasztalta, hogy édesanyja egészségi állapota - a sértett brutalitása, agresszív magatartása miatt - fokozatosan romlik.

2008 végén a terhelt édesanyja önmaga ellátására képtelen fekvőbeteg lett, a sértett azonban nem ápolta, saját életvitelén sem változtatott. A terhelt feladta külföldi munkáját, hazaköltözött, itthon vállalt munkát. Ápolta, gondozta édesanyját, ez viszont meghaladta erejét. Ezért is kérelmezte a szociális otthonba helyezést, ami 2008. december 4-én megtörtént, másnap azonban édesanyja meghalt.

2009. januárban a terhelt úgy határozott, hogy a sértettel marad. Felelősséget érzett iránta állapota, életvitele miatt, azonban gyűlölte édesanyja elhanyagolása miatt, a kettőjük közötti viszony pedig rendkívül eldurvult volt.

A terhelt a sértettet ellátta, ennivalójáról, lakhatásáról, megélhetése alapjairól gondoskodott, a házimunkát elvégezte. A sértett viszont naponta leittasodott, ezért rendszeres volt a veszekedés, vita, amitől a terhelt olyan idegfeszültségben élt, hogy sokszor enni sem tudott.

2009. március közepén a sértett már egész nap ivott, viselkedése lekezelő, gúnyos, agresszív volt. Ezért a terhelt kérelmezte szociális otthonba helyezését, 2009. március 20-án ez ügyben beszélni kívánt a szociális otthonnal.

2009. március 21-én délelőtt a terhelt bevásárolt, megbeszélte a sértettel, hogy készítsen ételt, majd elment társadalmi munkát végezni. Napközben 7-8 pohár fröccsöt ivott, és 17 óra körül tért haza.

Ekkor a sértett erősen ittas állapotban, a szobában az ágyon ült, cigarettázott, megbeszélt teendőit nem végezte el.

A terhelt elkeseredésében, fokozott indulati állapotban felelősségre vonta a sértettet, felrótta italozó életvitelét, annak elviselhetetlen következményeit.

Erre a sértett azt válaszolta, hogy "ne pofázz", "takarodj ki".

A terhelt egyre idegesebb lett, feszültségtől keze, lába remegni kezdett, és arra utalt, hogy édesanyját is a sértett italozó életvitele, viselkedése juttatta sírba.

Erre a sértett azt mondta, hogy "leszarom".

Ekkor a terhelt kiabálva szidalmazni kezdte a sértettet, s eközben a "szarházi", "senkiházi" kifejezéseket is használta.

A feszültség fokozódott és - 19 óra körül - a terhelt a vita hevében azt mondta a sértettnek, hogy "agyon kéne őt ütni, mert nem volna kár érte".

Erre a sértett azt válaszolta, hogy "te ahhoz kevés vagy, ugyanolyan hitvány, semmirekellő vagy, mint az anyád volt", és hozzátette, hogy "takarodjál ki a kurva anyádba, mert beléd baszom a kést".

Ezután az addig egyhelyben ülő sértett felállt az ágyról, és a néhány lépésnyire lévő hűtőszekrény mellett álló terhelt felé tett lépéseket.

A hűtőszekrényen volt egy 13 cm pengehosszúságú, hegyes, éles konyhakés. Mielőtt a sértett a kés felé nyúlhatott volna, a terhelt a kést a jobb kezébe ragadta, és balkezével a közelébe érő apját visszalökte az ágyra.

Ettől a sértett a heverőre hanyatlott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetbe került. A terhelt utána lépett és önuralmát elvesztve, indulatának robbanásszerű kitörése nyomán a jobb kezében tartott késsel - melynek pengéje a hüvelykujj felé hagyta el az öklét - a sértettet a nyakán több, pontosan nem számszerűsíthető, nagy erejű szúró, és kaszaboló mozdulattal megsebezte.

A bántalmazás során a sértett a következő sérüléseket szenvedte el:

1. az áll alatti tájékon, a középvonaltól indulóan, 5 cm hosszúságú felületes karcolás,