3284/2021. (VII. 7.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.596/2019/5-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó magánszemély az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.596/2019/5-II. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 6.G.44.476/2017/34. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 2. Az indítvány benyújtására alapul szolgáló ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.
[3] 2.1. Egy ügyvédi iroda mint kibocsátó 2017. február 13-án 2017. április 3-i esedékességgel 21 900 000 és 20 125 000 forintra, 2017. február 20-án 2017. március 6-i esedékességgel 13 000 000 forintra, egy banknak (a perben: alperes) címezve az indítványozó javára három darab váltót bocsátott ki az alperes bank egy meghatározott fiókja fizetési hellyel. A kibocsátó a váltókon a "nem rendeletére" szavakat vette fel, a váltókon a kibocsátó neve mellett a kibocsátó számlaszáma szerepelt "[XY] Ügyvédi Iroda/Bsz. SZ." megjelöléssel. A bank a 2017. április 5-én kelt két levélben, valamint a 2017. március 8-án kelt levélben arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a váltókon alapuló beszedési megbízások fedezethiány miatt nem teljesíthetők az ügyvédi iroda mint fizető fél megnevezett pénzforgalmi jelzőszámú számlájáról.
[4] 2.2. Az indítványozó többször pontosított keresetében elsődlegesen közel 58,5 millió forint (a váltók összege, kamat, váltódíj, késedelmi kamat) megfizetésére kérte kötelezni a bankot szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén; kárigényét másodlagosan a tájékoztatási és akadályközlési kötelezettség elmulasztására alapította.
[5] Az indítványozó állította, hogy a váltókat két alkalommal, a 2017. március 6-án esedékes váltót 2017. március 8-án, a 2017. április 3-án esedékes váltókat 2017. április 5. napján megkísérelte érvényesíteni a bankkal szemben. Ennek érdekében eredetiben bemutatta a váltókat a váltókon megjelölt bankfiókban, ahonnan őt - állítása szerint - szakmai kompetencia és hozzáértés hiányára hivatkozással átküldték a bank székhelyén található bankfiókba. Innen ismételten szakmai kompetencia hiányára hivatkozással továbbküldték az indítványozó saját számláját vezető bankfiókba (tekintettel arra, hogy az indítványozónak ugyanezen banknál van bankszámlája), ahol az indítványozó külön kérelmére állították ki a hivatkozott tájékoztató leveleket. Az indítványozó nézete szerint ezekkel a bank óvást pótló banki nyilatkozatokat állított ki, amelyekkel azonban megsértette a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vt.) 44/A. § (1) bekezdésében meghatározott szigorú formai kritériumokat, mivel nem a váltókra vezette rá az óvásokat, hanem egy teljesen különálló dokumentumot adott át. Ez a dokumentum azonban joghatás kiváltására alkalmatlan volt, így az indítványozó elveszítette a kibocsátóval mint megtérítési adóssal szembeni, váltójogviszony alapján fennálló megtérítési igényét, ennek következtében a bank eljárása miatt az indítványozónak kára keletkezett a Vt. 48. § (1) bekezdése szerinti követelések erejéig.
[6] Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a bank eljárása a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:123. § (1) bekezdésének a), b) és e) pontjait is sérti azáltal, hogy az óvást pótló nyilatkozat nem alkalmas a célja szerinti joghatás kiváltására és nem felel meg a Vt. előírásainak. Az indítványozó által vázolt banki ügyintézési eljárás az indítványozó ügyfél minőségére figyelemmel megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 140. § (1) és (2) bekezdésében nevesített követelményeket. Az indítványozó nézete szerint a bank azzal, hogy egyetlen alkalommal sem adta meg számára a kellő tájékoztatást ahhoz, hogy a hatályos jogszabályok és a kialakult bírói gyakorlat milyen további esetleges feltételeket követelhet meg a váltójogosulttól a váltók érvényesítéséhez, elmulasztotta a Ptk. 6:62. § (1)-(5) bekezdésében foglalt tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét és a Ptk. 6:126. §-ában foglalt akadályközlési kötelezettségét, mely kötelezettségek a felperes fogyasztói minőségére tekintettel fokozottabban érvényesülnek.
[7] Az alperes bank a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az óvás vagy az óvást pótló nyilatkozat hiánya nem zárja ki, hogy az indítványozó a váltó kibocsátójával, illetve a váltót kibocsátó ügyvédi iroda egyedüli ügyvédjével szemben a közöttük fennálló alapjogviszonyból eredő követelését érvényesítse. Az indítványozó nem bizonyította, hogy igénye ne lenne eredményesen érvényesíthető, mint ahogy azt sem, hogy a kibocsátóval szemben indított váltóperben ne tudta volna vagy nem fogja tudni érvényesíteni a követelését, ezért az indítványozónak kára nem következett be. Vitatta, hogy az indítványozó a perbeli váltókkal összefüggésben bármelyik állított időpontban akár a váltón megjelölt, akár a központi fiókjában megjelent volna, illetve a szakértelem és a kompetencia hiányára hivatkozással küldték volna tovább. A váltók közjegyzői óvással ellátása az indítványozó kötelezettsége lett volna, az óvást pótló nyilatkozat kiadására vonatkozó, a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNBr.) 35. § (4) bekezdésében foglalt feltétel nem állt fenn, mert az indítványozó nem nyújtott be a váltókra írásbeli beszedési megbízást, és az MNBr. 35. § (3) bekezdése szerinti, kibocsátótól származó felhatalmazó levelet, valamint nem igazolta, hogy a váltókat elfogadás végett a banknak mint címzettnek bemutatta volna.
[8] Elfogadás hiányában váltójogi kötelezettsége nem keletkezett, ezért a bank a hivatkozott levelekkel nem óvást pótló nyilatkozatot állított ki, hanem azok a beszedés eredményéről való tájékoztatások. Az indítványozó nem tisztázta, hogy kinek, a címzettnek (vagyis a banknak), vagy a megtérítési váltóadósnak (kibocsátónak) a fizetése végett mutatta-e be a váltókat. A bank a váltó címzettjeként nem szolgáltató, a váltójogviszony nem szerződéses jogviszony, a váltójogban nem értelmezhető a fogyasztói minőség, a váltóbirtokos e minőségében nem ügyfél és nem fogyasztó, ezért a banknak kioktatási kötelezettsége, a jogszabályok tartalmára vonatkozóan tájékoztatási kötelezettsége a Ptk. 6:62. § (2) bekezdése értelmében nincs. A bankot beszedési megbízás hiányában a Ptk. 6:126. §-a szerinti akadályközlési kötelezettség nem terhelte. A bank az okozati összefüggés hiánya körében arra hivatkozott, hogy az indítványozó nem igazolta, hogy a kibocsátóval szemben indított váltóperben a követelése kielégítésére nem került volna sor, illetve azt sem, hogy a bank magatartása vezetett oda, hogy nem tudott váltópert indítani.
[9] 2.3. Az első fokon eljáró bíróság a keresetet elutasította. Először tisztázta, hogy a váltók egyértelműen idegen váltók, szemben az indítványozó azon állításával, hogy azok olyan atipikus váltók, amelyek az idegen és a saját váltó tulajdonságait ötvözik vagy intézvényezett saját váltók lennének; ilyen váltó kibocsátására a Ptk. 6:565. § (4) bekezdése értelmében nincs is törvényes lehetőség. A bíróság megállapította továbbá, hogy arra nincsen adat, hogy az indítványozó a váltókat elfogadás végett bemutatta volna. A bíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a váltókat fizetés végett bemutatták-e a címzettnek. Az MNBr. 35. §-a alapján a váltókat váltóbeszedési megbízás kíséretében kell bemutatni. A bíróság megállapítása szerint az indítványozó nem tudta bizonyitani, hogy a címzett (bank) mint fizető fél ellen váltóbeszedési megbízást adott volna be, ilyen tartalmú okiratot sem az indítványozó, sem a bíróság felhívására a bank nem tudott a periratokhoz csatolni. A hivatkozott tájékoztató levelet nem a váltókban fizetési helyként megjelölt bankfiók állította ki, melyeken fizető félként a perben nem álló kibocsátó szerepelt, és a fizető fél pénzforgalmi jelzőszámaként is a kibocsátó bankszámlaszámát tüntették fel. A váltókon a címzett fizetését megtagadó nyilatkozat [Vt. 44. § (1) bekezdése, fizetés hiánya miatti óvás] nem szerepelt, tehát a felperes nem bizonyította, hogy a váltókat fizetés végett bemutatta volna a címzettnek. A Vt. 4. §-ának, 27. § (1) bekezdésének és 38. § (1) bekezdésének összevetéséből adódik, hogy a váltókat a váltókban megjelölt fizetési helyen kell fizetés végett bemutatni a fizetési napon vagy az azt követő két munkanap valamelyikén. Miután a perben nem igazolódott, hogy a címzettnek (a banknak) saját fizetése végett határidőben bemutatta a váltójogosult a váltókat, a bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy erre a fizetés helyeként megjelölt címzetti bankfiókban került-e sor.
[10] Az óvást pótló nyilatkozatot a bank mint címzett saját fizetésének hiányáról állítaná ki, ezért a tájékoztató levelek tartalma nem azt igazolja, hogy a három váltóra nem történt fizetés, hiszen a levélben megjelölt személy és számlaszám nem áll összefüggésben a címzettel. Az indítványozó szabálytalan óvást pótló banki nyilatkozatra alapította kárigényét, de ennek szükségképpeni előfeltétele, a váltó címzettnek, fizetés végett, határidőben való bemutatása nem igazolódott, amiből az következik, hogy a bank semmiképpen sem tanúsíthatta az állított jogellenes magatartást. Az a körülmény, hogy a kibocsátóra vonatkozóan a váltóbirtokos szabályos vagy szabálytalan váltóbeszedési megbízást adott-e a kibocsátó bankszámlavezetőjének, és az ennek kapcsán milyen alakiságú nyilatkozatot tett, semmilyen oksági összefüggésbe sem hozható azzal, hogy a váltójogosult a címzettnek a váltót határidőben benyújtotta-e fizetés végett. Elfogadás és fizetés hiányában az indítványozó váltóbirtokos érdekkörébe esett, hogy a megtérítési váltóadós kibocsátóval [Vt. 43. § (1) bekezdés] szemben a váltóigény érvényesítéséhez szükséges, a Vt. 44. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott jogcselekményeket elvégezze, így különösen az, hogy elfogadás avagy fizetés végett esedékességig a váltókat a címzettnek bemutassa, hiányában a váltókra közjegyzői óvást vezessen. Az indítványozó nem tudta bizonyítani, hogy a váltóigény érvényesítéséhez szükséges jogcselekményeket elvégezte, így azt sem, hogy a bank jogellenesen járt volna el, és neki kárt okozott volna.
[11] Az indítványozó keresetét másodlagosan szerződésszegéssel okozott kárra (Ptk. 6:142. §) alapította, és e körben arra hivatkozott, hogy az alperes a tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét, valamint az akadályközlési kötelezettségét szegte meg. Az állított kár váltójogi jogviszonyból származott, mely a Ptk. 6:2. § (1) bekezdése értelmében értékpapír jogviszony, melyre a Ptk. indítványozó által hivatkozott rendelkezései nem alkalmazhatóak. Ebből következően a bankot a perbeli váltók érvényesítésével kapcsolatban tájékoztatási és együttműködési kötelezettség, valamint akadályközlési kötelezettség nem terhelte; szerződéses jogviszony hiányában szerződésszegéssel nem okozhatott kárt. A bíróság kitért arra is, hogy az indítványozó kérte egy személy tanúkénti meghallgatását, aki állítása szerint vele együtt minden bankfiókot végigjárt, és igazolni tudná, hogy a váltókat a váltón szereplő bankfiókban mutatták be először a banknak; valamint, hogy a bank a váltókon kívül egyéb iratot, külön beszedési megbízásokat, felhatalmazó leveleket az indítványozótól nem kért be. Bizonyítani tudná továbbá, hogy az indítványozó eleget tett a kárenyhítési és kárelhárítási kötelezettségének. A bíróság álláspontja szerint a perben a jogvita eldöntése szempontjából elsődlegesen annak volt jelentősége, hogy az indítványozó által megjelölt banki magatartás - nem szabályszerű óvást pótló nyilatkozat megtétele - okozati összefüggésbe hozható-e az indítványozó állított, váltóval összefüggő kárával. Ez tanúvallomás nélkül is tisztázható volt. Annak vizsgálata, hogy a felperes eleget tett-e a kárenyhítési és kárelhárítási kötelezettségének, csak abban az esetben szükséges, ha megállapítható a bank jogellenes magatartása és az okozott kár közötti okozati összefüggés, azonban a keresetet a bíróság már a jogellenes magatartás hiánya miatt elutasította. A perben annak sem volt jelentősége, hogy a bank kért-e az indítványozótól egyéb okiratokat, beszedési megbízásokat, felhatalmazó leveleket tekintettel arra, hogy a bankot tájékoztatási és együttműködési, valamint akadályközlési kötelezettség nem terhelte.
[12] 2.4. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú döntést - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen annak tulajdonított jelentőséget, hogy az indítványozó meg sem kísérelte a váltókat az alperes banknak mint címzettnek saját fizetése végett bemutatni, vele mint címzettel szemben váltóbeszedési megbízást nem adott. Rámutatott, hogy a váltó eltérő jogi minősítése miatt az indítványozó tényállítása az volt, hogy a banknak a fizetés kibocsátó számlájáról történő teljesitése érdekében (és nem saját fizetése végett) mutatta be határidőben a váltókat és a károkozó magatartást abban jelölte meg, hogy a bank ezt követően adott joghatás kiváltására alkalmatlan óvást pótló nyilatkozatot. Erre tekintettel az indítványozó saját tényállítása sem támasztotta alá a károkozást; "az elsőfokú bíróság a felperes további tanúbizonyítási indítványának teljesítését is helytállóan mellőzte, mert a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó kereseti tényállítás sikeres bizonyítása sem vezethet az alperes kártérítési felelősségének megállapításához".
[13] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra való felszólítását követően kiegészített.
[14] Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések ellentétesek az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdésével, XV. cikk (1)-(2) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, M) cikk (2) bekezdésével és 28. cikkével is.
[15] 3.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdése, illetve ehhez kapcsolódóan a 28. cikke sérelmét a bíróságok azon megállapításához kapcsolódóan állította, mely szerint nem bizonyította, hogy a banknak mint címzettnek fizetés végett bemutatta a váltókat, hanem az ítéletek szerint a váltók kibocsátójának fizetése végett mutatta be a banknak a váltókat. Az indítványozó szerint ezáltal az eljáró bíróságok olyan dokumentumot követeltek meg tőle, amelyet önhibáján kívül nem tudott beszerezni. Emellett a bíróságok nem tanúsítottak jelentőséget a bank eljárásának, annak módját és mikéntjét nem tartották releváns információnak. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a váltó jogszabályok ismerete speciális szaktudást igényel, ő laikus magánszemély, aki a váltó jogi szabályozásával és jogi hátterével nincs és nem is lehetett tisztában; őt kizárólag a váltón feltüntetett adatok és információk erejéig terhelheti felelősség a váltó érvényesítésének esetleges elmulasztásával kapcsolatban. Ő a váltón feltüntetett fizetési helyen, az esedékesség napján megjelent és a váltókat fizetés végett bemutatta; kifejezetten nem utasította a bankot, hogy kinek és melyik bankszámlájáról teljesítse a váltón szereplő összegeknek a kifizetését. Sem arra nem adott utasítást, hogy kinek (az ügyvédi iroda vagy a bank) sem pedig arra, hogy melyik bankszámláról kéri a pénzösszegek kifizetését.
[16] Az indítványozó álláspontja szerint a bank saját maga vizsgálta meg, fogadta be és kategorizálta be a váltókat és eszerint járt el. A bank csak hivatkozott arra, hogy ő a kibocsátó fizetése végett mutatta be a váltókat a fizetési helyként feltüntetett bankfiókban, azonban a bank által becsatolt ügyiratok között semmilyen dokumentum nem található azzal kapcsolatban, hogy kifejezetten a kibocsátó fizetése végett nyújtotta volna be a váltókat. Nézete szerint nem várható el, hogy a váltójogosult laikus magánszemély oktasson ki egy bankot a váltó érvényesítésével kapcsolatban. Az indítványozó kifogásolta, hogy hiába kérte az őt a banki ügyintézés során elkísérő magánszemély tanúkénti meghallgatását, ezt a bíróságok elutasították. Az indítványozó állítása szerint a tájékoztató leveleket azért nem találták relevánsnak az eljáró bíróságok, mert azokat nem a váltón címként megjelölt bankfiók állította ki. Hangsúlyozta, hogy többször hivatkozott arra, hogy a fizetés helye egy alperesi bankfiók és a címzett maga a bank. Ebből adódón a kifizetés elfogadása, illetve megtagadása is speciális egy magánszemély címzetthez képest.
[17] Az indítványozó álláspontja szerint a bank azért nem rögzített a váltók hátoldalán fizetést megtagadó nyilatkozatot, mert egyetlen alkalommal sem tagadta meg a váltók érvényesítését, kifizetését, mivel a váltókat nem idegen váltóként kezelte, hanem úgy tekintette, hogy azok saját váltók, amely alapján meg is kísérelte teljesíteni a váltón szereplő összeg kifizetését. Ezért irányította őt az MNBr. 32. § (1)-(2) bekezdés alapján a saját bankfiókjához a beszedési megbízás benyújtásával. Nézete szerint mindezekből az következik, hogy az eljáró bíróságok utólag olyan nyilatkozatot követelnek tőle, amely hiánya neki nem felróható és arra vezethető vissza, hogy a bank a váltókat saját váltónak minősítette. Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági ítéletek azért sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt alapjogait, mert az alperes bank jogszabályellenes és szakszerűtlen eljárását az ő terhére értékelik, ráadásul oly módon, hogy bizonyítási indítványát elutasították. Nézete szerint ezáltal a tényállás nem megfelelően tisztázott, ami viszont alapja a tisztességes eljárásnak. "Mivel mind a Fővárosi Törvényszék, mind a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a konkrét eseményekhez kapcsolódó, legfontosabb tanúbizonyítási indítványokat, amelyek a tényleges eseményeket, az Alperes megtévesztését, az Indítványozó adott helyzetben elvárható magatartását bizonyították volna, ezért a tisztességes eljárás előfeltételei hiányoztak, mivel valótlan, vagy a kereset szempontjából a legfontosabb körülményeket szándékosan figyelmen kívül hagyó eljárás még a tényállás megfelelő rekonstruálását sem teszi lehetővé, amely alapvetően zárja ki a jogszabályoknak megfelelő, igazságos döntést." Az indítványozó az ügyben a kereset szempontjából kiemelten fontos ténynek tekintette, hogy nemcsak hogy nem kapta meg fogyasztóként a megfelelő tájékoztatást, hanem több esetben is kifejezetten félretájékoztatást kapott, de az ennek bizonyítását szolgáló indítványokat a bíróság teljesen indokolatlanul elutasította. Ezzel szemben a bank állításait - nézete szerint - iratellenesen elfogadta, tehát az alapvetően jogellenes és károkozó magatartás figyelmen kívül hagyása szintén sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó álláspontja szerint a tényállás felderítésére vonatkozó bírói kötelezettség elmulasztása és az erre irányuló tanúmeghallgatási indítványok indokolatlan elutasítása súlyosan sértette a tisztességes eljáráshoz való jogát és a Fővárosi Ítélőtábla e súlyos eljárási szabálysértések teljes figyelmen kívül hagyásával kiüresítette és csupán formálissá tette a fellebbezési jogát.
[18] 3.2. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének és ehhez kapcsolódóan a 28. cikkének a sérelme az indítványozó álláspontja szerint azáltal következett be, hogy a bíróságok szerint a banknak nem volt együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége. Nézete szerint az indítványozó és a bankszámláját vezető alperes bank közötti bankszámlaszerződés alapján olyan jogviszony áll fenn, ami megalapozza ezen kötelezettségeket; az MNB rendelet 32. § (3)-(4) bekezdéseiből is ez olvasható ki. Álláspontja szerint amennyiben a bank eleget tett volna együttműködési, tájékoztatási, akadályközlési kötelezettségének, úgy ő határidőben eleget tehetett volna az eljáró bíróságok által megkövetelteknek, ugyanakkor maga a bank sem ismerte fel a jogellenes eljárását, mivel a váltókat saját váltókként kezelte. Mivel szakszerű tájékoztatás helyett kifejezetten félretájékoztatást kapott a banktól és mivel a váltót a saját perbeli jogi álláspontjához képesen is tévesen kezelte, ezért súlyosan sérültek az indítványozónak a fogyasztói jogai. Így az ítéletek sértik az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése szerinti fogyasztók védelmére vonatkozó kötelezettséget. A bírságok a jogszabályokat, így különösen az MNBr.-t a Vt. rendelkezéseit nem az Alaptörvénnyel, valamint annak M) cikk (2) bekezdésével összhangban és nem annak szellemében értelmezték, amivel megsértették az Alaptörvény 28. cikkét is. Az MNBr. fogyasztókra vonatkozó rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása és hibás értelmezése sérti az Alaptörvény 28. cikkét.
[19] 3.3. Az Alaptörvény I. cikkének és XV. cikkének sérelme az indítványozó álláspontja szerint azáltal következett be, hogy az alperesi bankot jogosulatlan előnyben részesítik az ítéletek, a bank jogszabálysértő eljárását nem értékelik, azzal kapcsolatban az indítványozó bizonyítási indítványának nem adtak helyt. Az indítványozó nézete szerint a Fővárosi Ítélőtábla részrehajló volt az alperes, mint jelentős anyagi (és egyéb) befolyásossal rendelkező bank felé. Ezt - állítása szerint - a korábban részletezett eljárási jogsértések és a legalapvetőbb jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyása is bizonyítja. Az Alkotmánybíróság következetes ítélkezési gyakorlata alapján a releváns körülmények figyelmen kívül hagyása és ezek értékelésének hiánya is megvalósíthat diszkriminációt; a Fővárosi Ítélőtábla pedig figyelmen kívül hagyta az indítványozó fogyasztói védett minőségét. Ez a jogsértés egyben az Alaptörvény I. cikkét is sérti, mivel az egyenlő elbánás sérelmével alapvető joga is sérül és a Fővárosi Ítélőtábla semmilyen ésszerű indokot nem adott arra, hogy miért nem kívánja felderíteni a releváns tényállást és miért korlátozza az indítványozó erre vonatkozó jogosultságait.
[20] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és az ítélettel szemben további rendes jogorvoslatra nincs lehetőség. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek - az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésének sérelmét állító indítványi elem kivételével - megfelel.
[21] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni, az (1b) bekezdés e) pontja alapján a kérelem akkor határozott, ha tartalmaz "indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett [...] bírói döntés [...] miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével". Az Alkotmánybíróság értékelése szerint az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéséhez kapcsolódóan az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott elő; az ugyanis, hogy a bíróságok nem adtak helyt az indítványozó keresetének, a tényállás releváns elemeit az indítványozótól eltérő módon állapították meg és mindezt az indítványozó a bíróságok részrehajlásának tudta be, nem tekinthető diszkrimináció alátámasztására szolgáló indokolásnak.
[22] 4.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az indítványnak az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdése, valamint 28. cikke sérelmére alapozott része nem felel meg ennek a feltételnek, mivel az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ezen alaptörvényi rendelkezések az indítványozók számára közvetlen, az Alaptörvényből származó jogosultságot nem biztosítanak (ld. pl. 3346/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]).
[23] Az Alkotmánybíróság ugyanezt az álláspontot alakította ki az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódóan is (ld. pl. 6/2019. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [20]).
[24] 4.3. Az Abtv. 29. §-a szerint "az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be". E - vagylagos - feltételnek az indítvány az alábbiak miatt nem felel meg. Az indítvány alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem fogalmazott meg.
[25] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza azon következetes gyakorlatát, mely szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel." (3170/2014. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [8]) A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (ld. 3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]). "A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény [...] fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna [...].
A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]-[14])
[26] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a bíróságok azon ténymegállapításait, illetve azok megalapozottságát vitatta, melyek szerint egyrészt az indítványozó nem nyújtotta be a címzett banknak a váltókat fizetés végett, másrészt a váltójogviszonyban nem állt szerződéses kapcsolatban a bankkal, így azt nem terhelte tájékoztatási, akadályközlési kötelezettség. Az eljáró bíróságok megállapították a tényállást, döntésüket részletesen indokolták. Az, hogy a bíróságok által megállapított tényállás ellentétes az indítványozó által állítottakkal, nem alkotmányossági, hanem törvényességi, tényállás-megállapítási kérdés, amelyet az Alkotmánybíróság - a fentiekben kifejtettek szerint - nem vizsgálhat felül.
[27] A tanúk meghallgatása a tényállás megállapítása körébe tartozó kérdés; nem kizárt azonban, hogy annak elmaradása akár az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelméhez is vezethet. A jelen ügyben viszont mind az elsőfokon, mind a másodfokon eljáró bíróság részletesen megindokolta, hogy miért nem tartotta szükségesnek az indítványozó által megnevezett tanú meghallgatását. Az indítványozó ugyanis olyan tényeket és körülményeket kívánt a tanúval bizonyítani, amelyeket a bíróság nem tartott relevánsnak a tényállás megállapítása szempontjából. Ezen, a tényállás megállapításához tartozó körülmény alapján sem merülhet fel tehát az a kétely, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség következett be a bírósági eljárás során.
[28] 4.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét, a jogorvoslat kiüresítését állító indítványhoz kapcsolódóan az Alkotmánybíróság arra mutat rá, hogy "[a] jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni" (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]). A jogorvoslathoz való jog alapján a jogorvoslat ténylegességével összefüggő feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja (ld. 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [72]). Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapját képező peres eljárásban élhetett és kétséget kizáróan élt is a jogorvoslathoz való jogával. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése a jogorvoslathoz való jogot biztosítja, nem pedig azt, hogy a jogorvoslati kérelem az indítványozó számára pozitívan kerüljön elbírálásra (lásd például: 3289/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [23]).
[29] 5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)-(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 27. § (1) bekezdésére, 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel - visszautasította.
Budapest, 2021. június 15.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/657/2020.