EH 2005.1330 A kft. tagja, aki egyben annak ügyvezetője is - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - szavazhat az ügyvezető díjazását megállapító taggyűlési határozat meghozatalánál [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 18. § (4)-(5) bek., 24. § (3) bek.].
Az alperes korlátolt felelősségű társaságnak a perbeli időszakban két tagja volt. A felperes 20 szavazattal, a másik tag, aki egyben a társaság ügyvezetője 80 szavazattal rendelkezett.
Az alperes 2004. január 18-án 21/2004. számú határozatával az ügyvezető más társaságban való részvételével kapcsolatos kérdésekben döntött, 22/2004. számú határozatban pedig 80 igen és 20 nem szavazat mellett akként határozott, hogy az ügyvezető díjazását 2004. évben havi bruttó 300 000 Ft-ra felemeli. Ehhez tartozik 100%-os prémium, amennyiben az éves eredmény amortizáció nélkül a 30 000 000 Ft-ot eléri.
A határozattal szemben a határozat ellen szavazó tag nyújtott be - a törvényes határidőn belül - keresetet, melyben a fenti, illetve a 21/2004. számú taggyűlési határozat hatályon kívül helyezését kérte. Felperes arra hivatkozott, hogy ÁV tag, mint a társaság ügyvezetője a határozatok meghozatala során - figyelemmel a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 18. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra - nem szavazhatott volna. A felperes törvényes határidőn belül megtámadta az alperesi taggyűlés 2004. május 27-én meghozott 24/2004. számú határozatát is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében mindhárom megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes 2004. május 27-én hozott 24/2004. számú taggyűlési határozatára vonatkozó keresetet elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A 22/2004. számú taggyűlési határozat vonatkozásában elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket. Rámutatott, a 22/2004. számú taggyűlési határozat ÁV tag, mint ügyvezető díjazását állapította meg, tehát ÁV szavazatával a saját javára határozott meg a társaságot terhelő kötelezettségeket.
Az alperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet részbeni, a 22/2004. számú határozatra vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, e körben a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, a 22/2004. számú határozat meghozatala során a Gt. 18. §-ának (5) bekezdése megsértésre került, az ügyvezető díjazása nem jelenti azt, hogy az ügyvezető a társaság rovására jutna a határozat szerint magasabb díjazásához, hiszen feltehetőleg a társaságon kívül álló személy még magasabb díjazásért látná el a tevékenységet. Hivatkozott a Gt. kommentárjában írtakra, mely szerint a többségi választottbírósági gyakorlat elválasztja a tagi és az ügyvezető pozíciót és elismeri az ügyvezető szavazati jogát az ügyvezetést érintő kérdésekben, mint amilyen az ügyvezető díjazásának kérdése is. A Gt. szellemével ellentétes, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag kiszoruljon az ügyvezetéssel kapcsolatos kérdések eldöntéséből. Előadta továbbá, az alperes 2004. december 8-án megtartott taggyűlése a felperes 20%-os szavazatával az ügyvezető díjazását 125 000 Ft-ra leszállította.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályában történő fenntartását kérte. Az ügyvezető, mint érdekelt a per tárgyát képező határozat meghozatala során - álláspontja szerint - nem szavazhatott volna.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem által érintett körben bírálta, bírálhatta felül és megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő.
Az adott ügyben az eldöntendő jogi kérdés az, a tag, aki egyben a társaság ügyvezetője szavazhat-e az ügyvezető díjazását megállapító taggyűlési határozat meghozatala során. A Gt. 18. §-ának (5) bekezdése általánosságban valamennyi társasági forma vonatkozásában az alábbiakat mondja ki: "A határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), akit a határozat kötelezettség, vagy felelősség alól mentesít, illetve a gazdasági társaság rovására másfajta előnyben részesít, továbbá az, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni, vagy aki ellen pert kell indítani". A Gt. 18. § (4) bekezdése értelmében pedig: "Ha a gazdasági társaság tagja (részvényese) törvény, vagy a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) rendelkezései szerint valamely ügyben nem szavazhat, az érintett tagot az e kérdésben történő határozathozatal során a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni." Az adott tényállás mellett nincs adat arra vonatkozóan, hogy az alperes társasági szerződésének a Gt. rendelkezésein túlmenő többletrendelkezése lenne a tekintetben, ki, milyen feltétek fennállása esetén nem gyakorolhat szavazati jogot, így a Gt. 18. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságát kellett elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a társaság ügyvezetőjét az ügyvezetői díjazás mértékének megállapításáról döntő taggyűlési határozat meghozatala során szavazati jog megilleti, a társasági szerződés ezzel ellentétes rendelkezésének hiányában az alábbiak miatt.
A másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az adott taggyűlési határozat meghozatala során az ügyvezető tag azért nem szavazhatott jogszerűen, mert a határozat saját javára határozott meg a társaságot terhelő fizetési kötelezettséget. Ebből következően a másodfokú bíróság azért találta a taggyűlési határozatot jogszabálysértőnek, mert az a Gt. azon rendelkezésbe ütközött megítélése szerint, mely szerint nem szavazhat az a tag, akit a határozat a gazdasági társaság rovására másfajta előnyben részesít. Ezt az álláspontot azonban a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el. Az ügyvezető díjazásának megállapítása ugyanis nem tekinthető a társaság rovására nyújtott előnynek. Az egyrészt nem előny, hanem díjazás, másrészt azt nem a társaság rovására nyújtják. Gazdasági társaság, - kft. - ügyvezető nélkül nem működhet. Az ügyvezetőnek pedig a törvény eltérő rendelkezése hiányában, a taggyűlés ilyen tartalmú döntése esetén díjazás jár [Gt. 24. § (3) bekezdés]. Ezt a díjazást pedig nem a társaság rovására, hanem a társaság törvényes működésének biztosítása érdekében kifejtett tevékenysége miatt fizeti a társaság. A Gt. 18. § (5) bekezdésének más fordulatai sem alkalmazandók jelen tényállás mellett, hiszen a támadott taggyűlési határozat az ügyvezetőt kötelezettség, vagy felelősség alól nem mentesíti. Szerződést sem kell vele kötni, mivel az ügyvezető megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik [Gt. 150. § (2) bekezdés g) pont], hacsak nem élnek a Gt. 33. § nyújtotta lehetőséggel. Nem feltétele ezen döntéseknek az sem, hogy a társaság az ügyvezetővel ezt követően külön szerződést kössön. A Gt. 18. §-a (5) bekezdésének azon feltétele sem következett be, hogy a határozat folytán az érintett ügyvezető ellen pert kellene indítani. Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, önmagában a határozatban való érdekeltség, szemben a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 187. § (2) bekezdésében foglaltakkal, a hatályos Gt. alapján - hacsak a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem zárja ki, hogy a tagja fenti tartalmú határozat meghozatala során szavazzon.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a 2004. január 8-i taggyűlésen hozott 22/2004. számú taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította a Pp. 275. § (4) bekezdésének alkalmazásával.