A Szekszárdi Törvényszék Mf.20003/2016/6. számú határozata munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség tárgyában. Bírók: Csábráki Hajnalka, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Szekszárdi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

10.Mf.20.003/2016/6. szám

A Szekszárdi Törvényszék a dr. Hatvani Miklós ügyvéd (felp.képv.címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szegesdi Judit ügyvéd (alp.képv.címe) által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.47/2015/28. számú ítélete ellen a felperes 29. sorszámú és az alperes 30. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatja,

a 17.213,6 (azaz tizenhétezer-kettőszáztizenhárom egész hat tized) euró tőkeösszeget 30.561,- (harmincezer-ötszázhatvanegy) euróra,

a 2015. december 1. napjától 2018. április 23. napjáig járó keresetveszteségi járadék 398,45 (azaz háromszázkilencvennyolc egész negyvenöt század) euró összegét 500,- (azaz ötszáz) euróra felemeli.

A felperest terhelő alperes javára szóló perköltség összegét 280.000,- (azaz kettőszáznyolcvanezer) forintra leszállítja,

egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 50.000,- (azaz ötvenezer) forint fellebbezési részperköltséget,

az államnak az illetékügyekben eljáró adóhatóság felhívására 166.000,- (azaz egyszázhatvanhatezer) forint fellebbezési illetéket,

továbbá kötelezi a felperest az államnak az illetékügyekben eljáró adóhatóság felhívására 13.900,- (azaz tizenháromezer-kilencszáz) forint fellebbezési illeték megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 477.110,- forintot és ezen összeg után 2013. március 30. napjától annak törvényes késedelmi kamatát,

17.213,6 eurót lejárt keresetveszteség címén,

2015. december 1. napjától 2018. április 23. napjáig havonta a tárgyhó 10. napjáig 5.601,- forint és 398,45 euró keresetveszteségi járadékot,

meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest az alperesnek 1.270.000,- forint áfával növelt perköltség,

a felperest az államnak 630.000,- forint, az alperest az államnak 270.000,- forint eljárási illeték,

a törvényszék gazdasági hivatala felhívására a felperest 280.280,- forint, az alperest 120.120,- forint állam által előlegezett költség megfizetésére.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. augusztus 13. napjától létesített munkaviszonyt az alperessel csőszerelő munkakörre külföldi munkavégzés lehetőségével. Egyidejűleg megállapodást kötöttek tartós külföldi munkavégzésre vonatkozóan legfeljebb 1 évi időtartamra kirendeléssel Németország területén lévő termelési egységhez. Az alperes egy német céggel kötött vállalkozási szerződés alapján történő munkavégzés során a felperest Németországban foglalkoztatta, ez alatt a felperes 2008. november 26. napján munkahelyi balesetet szenvedett, egy acélgerenda a jobb lábára dőlt. Ennek következtében a felperes baleseti táppénzben, majd rokkantsági nyugdíjban (2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásban), illetve baleseti járadékban részesült.

A felperes keresetében a munkabalesettel elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kára megfizetését kérte az alperestől. Németországi munkaóráit havi 180 munkaórában, a külföldön végzett munkára nettó fizetését 7,- euró/óra díjazásban jelölte meg úgy, hogy ahhoz a magyarországi bruttó 125.000,- forint munkabér járult. Ennek alapján a munkabaleset időpontjától 2013. február 28. napjáig (a kereseti igényérvényesítés időpontjáig) keresete 51 hónapra 22.603.200,- forint lenne. Megtérült jövedelme (baleseti táppénz, rokkantsági nyugdíj, baleseti járadék, szabadságmegváltás, felmondási időre járó bér) 4.921.463,- forint összege figyelembevételével 17.681.737,- forint elmaradt jövedelme keletkezett, 2013. március 1. napjától pedig nyugdíjazásáig, 2018. április 23. napjáig 358.200,- forint havi járadékigényt terjesztett elő, emellett 10.000.000,- forint nem vagyoni kártérítési igénye is volt.

Azzal érvelt, hogy ha nem következik be a baleset, vélhetően továbbra is az alperes alkalmazásában állna, változatlan foglalkoztatással, vagy más munkáltatónál, de hasonló munkavégzéssel, ugyancsak külföldön. Erre kellő alappal azért számíthatott, mert korábban is többször dolgozott külföldön.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatta azt a felperesi állítást, hogy a felperes 1 év elteltével mindenképpen külföldön került volna foglalkoztatásra, ez bizonyossággal nem állapítható meg.

A munkabaleset miatti munkáltatói kárfelelősség jogalapjáról a munkaügyi bíróság 1.M.457/2011/32. számú közbenső ítéletében döntött, amelyet a törvényszék 10.Mf.20.049/2012/4. számú közbenső ítéletével helybenhagyott, a Kúria Mfv.I.10.182/2013/4. számú közbenső ítéletében az alsóbbfokú bíróságok döntését megváltoztatta annyiban, hogy azt állapította meg, az alperest 50 % mértékű kárfelelősség terheli.

Az összegszerűség kérdésében a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt folytatódó eljárásban született 1.M.145/2013/41. számú ítéletet a törvényszék 10.Mf.20.036/2014/9. számú részítéletével bírálta felül, az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta, az elsőfokú bíróság által megítélt vagyoni kártérítés összegét leszállította, a nem vagyoni kártérítésként megállapított rendelkezést helybenhagyta, azonban az általános kártérítésként megítélt összeg tekintetében és a meghaladóan a vagyoni kártérítési keresetet elutasító, valamint a perköltségről szóló rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a 2009. augusztus 13. napja utáni időszakra érvényesített keresetpótló járadék vagyoni kártérítés kereseti kérelem és a perköltség tárgyában új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította a felek fellebbezési perköltségének 80-80.000,- forintban megállapításával.

A törvényszék részítélete alapján a felperes nem vagyoni kártérítési igénye nagyobb részt elutasításra került, az eljárt bíróságok 2.500.000,- forinttal találták kompenzáltnak a felperes nem vagyoni sérelmét. Egyetértett részítéletében a törvényszék az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával és számításával a felperes vagyoni kártérítési igényeiből a 2009. augusztus 13. napjáig megítélt összeggel, a felperes munkaszerződése szerint eddig az időpontig szólt bizonyossággal a felperes alperes általi németországi foglalkoztatása.

A jogerős részítélet alapján megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak további bizonyítást kellett folytatnia a felperesnek a jogerős részítéleti döntéssel lezárt időszakot követő időszakra érvényesített vagyoni kára pontos összegének meghatározására, mert a törvényszék nem értett egyet azzal a korábbi elsőfokú ítéleti érveléssel, miszerint a felperes öregségi nyugdíj korhatára eléréséig csak egy becsült határozott összegben, általános kártérítésként állapítható meg a felperes további vagyoni igénye.