BH 2010.3.67 Nem követelheti vissza téves feltevés címén az ajándékot az a házastárs, aki a házasság tartósságát maga hiúsította meg azáltal, hogy házastársával szemben tettleges, durva magatartást tanúsított [Ptk. 582. §].

A felperes keresetében az alperessel kötött házasságának felbontását, valamint - többek között - az alperes annak tűrésére való kötelezését kérte, hogy az ő.-i 233 helyrajzi szám alatt felvett, "lakóház, udvar és gazdasági épület" elnevezésű, természetben Ő., R. út 107. szám alatt fekvő ingatlannak az alperes tulajdonában álló 2935/5865 részilletősége - a Ptk. 582. § (3) bekezdése alapján - ajándék visszakövetelésének jogcímén az ő nevére nyerjen bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba.

Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte, az ajándék visszakövetelése jogcímén előterjesztett kereseti kérelemnek azonban az elutasítását kérte és viszontkeresettel élt az általa tételesen felsorolt ingóságok közös vagyoni jellegének a megállapítása iránt.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1996. augusztus 3-án kötött házasságát felbontotta, megállapította az ítéletének rendelkező részében tételesen felsorolt vagyontárgyak felperesi különvagyoni jellegét, a felperes ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett keresetét, valamint az alperes házastársi közös vagyon megosztására irányuló viszontkeresetét pedig elutasította.

Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek diákkoruk óta ismerték egymást, a jelenlegi házasság mindkettejüknek a második házassága, amelyből gyermek nem származott.

A felek az együttélésüket a felperes kizárólagos tulajdonában álló K., T. út 8. szám alatti ingatlanban kezdték meg. Ezt az ingatlant a felperes a 2004. április 6-án kelt adásvételi szerződéssel 4 000 000 forint vételár ellenében eladta, majd ezt követően, a 2004. április 30-án kelt adásvételi szerződéssel 1 800 000 forint vételár ellenében közösen vásárolták meg a felek a közös tulajdonukban álló Ő., R. út 109. szám alatti - perbeli - ingatlant, amely az utolsó közös lakásukul szolgált.

A felek házasélete kezdettől fogva nem volt harmonikus, mert a felperes már az első napon annyira leittasodott, hogy az alperest hazaküldte N.-re. Ezt követően felek az életközösséget helyreállították, de a házasságuk nem váltotta be egyik félnél sem a hozzá fűzött reményeket. A felperes italozott, ilyenkor durva és agresszív volt az alperessel szemben, kifogásolta azt, hogy az alperes látogatja a Romániában élő lányát - különösen a lánya gyermekének halálát követően, az alperes távollétében pedig a házastársi hűséget sértő magatartást is tanúsított.

2006. június 16-án vagy 17-én az alperes Sz.-be ment az 50. éves érettségi találkozóra, majd a hazatérése után rendbe tette a lakást és arra lett figyelmes, hogy az ittas állapotú felperes durván kiabálva jön a kertből és valakivel telefonon beszél. Ezt követően előbb sértegetni kezdte az alperest, majd seprűvel ütlegelte őt egészen az utcáig, ezért az alperes a T. Zs.-né nevű szomszédjához menekült, nála töltötte az éjszakát, majd hazautazott N.-re. Az alperes eltávozásával a felek életközössége végleg megszakadt és a felperes rövidebb időre más nővel lépett élettársi kapcsolatra.

1997. január 28-án az alperes nyugellátásának összege 28 000 forint, a felperesé pedig 10 000 forint volt, amelyen felül rendszeres jövedelmük származott az alperes által kimosott használt befőttes üvegeknek, valamint Németországból behozott használt bútoroknak és elektromos cikkeknek az N., Sz., T. és más környező városok piacain történő értékesítéséből is.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta azt, hogy a felek házasélete a felperes házastársi hűséget sértő, italozó és ittas állapotban az alperessel szemben tanúsított tettlegességig fajuló durva, agresszív magatartása miatt teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, ezért a házasságukat a Csjt. 18. § (1) bekezdése alapján felbontotta.

A felülvizsgálattal támadott körben alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a felperes ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett keresetét. A bizonyítási eljárás adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Ő., R. út 109. szám alatti ingatlan magvásárlásakor a felperes annak 1/2 tulajdoni hányadát nem ajándékba adta az alperesnek, hanem azt ismerte el, hogy a közös vagyon gyarapításában az alperes is közreműködött. A kihallgatott tanúk vallomása ugyanis alátámasztotta az alperes azon tényállítását, hogy az említett jövedelemkiegészítő tevékenységben az alperes maga is részt vett, és bár az alperes az ebből eredő jövedelem általa állított évi 800 000-1 000 000 forintos összegét nem tudta bizonyítani, azt a felperes maga sem vitatta, hogy a piacolásból a feleknek évi 100 000 forint jövedelme származott.

Nem eredményezhetett volna azonban kedvezőbb határozatot a felperesre nézve az ajándékozás tényének a bizonyítottsága sem. A felperes által hivatkozott Ptk. 582. § (3) bekezdése alapján ugyanis az ajándékozó az ajándékot, vagy az ajándék helyébe lépett értéket akkor követelheti vissza, illetve akkor követelheti, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utólag véglegesen meghiúsult és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. A Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalása értelmében viszont nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó, illetőleg annak felróható magatartása okozta, akire tekintettel az ajándékozás történt, mert a Ptk. 4. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

A felperes az ajándék visszakövetelésének okát abban jelölte meg, hogy az ajándékozásra abban a téves feltevésben került sor, hogy a felek házassága tartós lesz, ez a feltevése azonban utóbb tévesnek bizonyult. A per adatai szerint a felek házaséletének felbomlása, és ezáltal a felperes ajándékozásra indító feltevésének a meghiúsulása kizárólag a saját felróható magatartására vezethető vissza, ezért alapítottan az ajándék visszakövetelésének nincs helye.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt annak részbeni megváltoztatása és az ajándék visszakövetelése iránti keresetének helyt adó határozat hozatala iránt.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett rendelkezésének a helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helyben hagyta azzal, hogy kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 168 000 forint kereseti- és fellebbezési illetéket, valamint az alperesnek 15 napon belül 20 000 forint másodfokú perköltséget.

A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a peres felek házasságának megromlásához vezető tények, körülmények vonatkozásában a tényállást helyesen állapította meg, és helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy a peres felek házasságának megromlását, valamint a házassági életközösségük megszakadását kizárólag a felperes, felróható magatartásával idézte elő.