3210/2014. (VII. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. számú melléklet 1.4. táblázata és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.66/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője (a továbbiakban: indítványozó) - jogi képviselője útján - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés és 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be 2014. január 8-án, melyben a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklet [Az össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) mértékének megítélési szempontjai szervrendszerenként] 1.4. táblázata [A károsodás megítélésének speciális szempontjai mentális retardáció (F.70-F.79.) és pszichés fejlődés átlátható zavara (F.84) esetében], valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 3.M.66/2013/10. számú ítélete, illetve az alapul szolgáló közigazgatási határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Az indítványozó előadta, hogy a közigazgatási eljárásban, illetve a bírósági felülvizsgálati eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazására került sor, és ezért nem ítélték meg számára a rokkantsági járadékot. Az indítványozó ugyanis rokkantsági járadék iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a Hajdu-Bihar Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága - a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Szakértői Bizottságának szakvéleménye alapján - elutasított, mivel az indítványozó (igénylő) egészségkárosodásának mértéke nem érte el a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendeletben meghatározott mértéket. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Jogi és Igazgatási Főosztály Szakértői Osztálya szakértői véleménye alapján - az első fokú döntést helybenhagyta és a fellebbezést elutasította. Az indítványozó az orvosi szakvélemény megalapozatlanságára hivatkozással felülvizsgálat iránti keresetet terjesztett elő. A bíróság a kifogásolt ítéletében elutasította az indítványozó keresetét, mivel a bíróság által kirendelt igazságügyi orvos-szakértő szakértői véleményében a másodfokú eljárás alapjául szolgáló rehabilitációs szakigazgatási szerv szakhatósági állásfoglalásával egyezően állapította meg az indítványozó (felperes) egészségkárosodásának mértékét. A bíróság ítélete indokolásában rögzítette, hogy a szakértő a vizsgálat során a kifogásolt rendelkezést alkalmazta, a szakvéleményt pedig annak szakmai, tartalmi helyességére tekintettel aggálytalannak ítélte.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés, illetve az azon alapuló közigazgatási határozatok, illetve bírói döntés azért alaptörvény-ellenes, mert a vizsgálat alapja és a minősítés szempontjából döntő és meghatározó tényezője - annak ellenére, hogy a jogalkotó a vizsgálat komplexitásának megvalósítását tűzte célul - a személy egészségi állapota. Az indítványozó a továbbiakban előadta, hogy a szabályozás [a R., valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.)] élesen kettéválasztja az egészségi állapot vizsgálatát mint a rehabilitálhatóság előfeltételét, a foglalkoztatási és szociális szempontoktól. Ezért a minősítés során nem egyenlő súllyal esik a latba az orvosi és egyéb szempontok mérlegelése, azok nem alkotnak komplex, egymással összefüggő rendszert. Álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás "indokolatlan - az emberi méltósághoz való alapjogot is sértő - hátrányos megkülönböztetést tesz a megváltozott munkaképességű személyek között, mivel egy értelmi fogyatékossággal, illetve más fogyatékossággal vagy egészségkárosodással élő személy vizsgálatát azonos kiindulópontra helyezi, a minősítés azonos logikáját alkalmazva mindkét esetben." A rokkantsági járadék igénylésének elutasítása ezért sérti az indítványozó Alaptörvény II. cikk, XV. cikk (2) bekezdés, illetve XIX. cikk (1) bekezdésében biztosított alapvető jogait. Az indítványozó javaslatokat is megfogalmazott arra vonatkozóan, hogy a minősítés szempontrendszerét hogyan kellene a jogalkotónak átalakítania.

[4] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[5] 2.1. Az indítványozó arra hivatkozással kérte az R. 1. számú melléklet [Az össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) mértékének megítélési szempontjai szervrendszerenként] 1.4. táblázata megsemmisítését, hogy az abban foglalt értékelési szempontok konkrét esetben való alkalmazása sérti az indítványozó Alaptörvényben foglalt jogait. Ugyanakkor már az indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy az indítványozó állított jogsérelmét nem a kifogásolt rendelkezésben foglalt értékelési szempontok önmagukban, hanem azok foglalkoztatási és szociális szempontoktól való különválasztása, vagyis az egészségi állapot vizsgálatának az elsőbbsége képezi. A kifogásolt rendelkezések az egészségi állapot, valamint az önellátási képesség orvosszakmai szempontjain belül a károsodás megítélésének speciális szempontjait tartalmazzák mentális retardáció (F.70-F.79) és pszichés fejlődés átható zavara (F. 84) esetén. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés az általa megjelölt szempontok egészségi állapot vizsgálata keretében való értékelése esetén kerülhet összhangba az Alaptörvény rendelkezéseivel, így beadványában tartalmilag mulasztást állít, és jogalkotásra kötelezést indítványoz. Az Abtv. 46. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban jogkövetkezményként megállapíthatja ugyan a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását, de külön erre irányuló eljárás hiányában az indítványozó nem jogosult jogalkotói mulasztás megállapításának kezdeményezésére. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.

[6] 2.2. Az indítványozó a kifogásolt közigazgatási határozatok és bírói döntés alaptörvény-ellenességét csupán azon az alapon támadta, hogy azok alaptörvény-ellenes jogszabályon alapultak. Tekintettel arra, hogy az indítvány tartalmából megállapítható, hogy az indítványozó állított jogsérelmét nem önmagában a rehabilitációs szakigazgatási szerv, valamint az igazságügyi orvos-szakértő által a konkrét esetben alkalmazott rendelkezés, hanem a jogalkotó által szakpolitikai kérdésben kialakított - az indítványozó által hiányosnak vélt - szempontrendszer okozta, az Alkotmánybíróság a panaszt ebben a tekintetben is visszautasította.

[7] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéseket ugyanis csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]).

[8] Tekintettel tehát arra, hogy az indítványozó nem hozott fel olyan indokokat, amelyek a bírói döntés alaptörvény-ellenességét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) alapján visszautasította.

Budapest, 2014. július 14.

Dr. Stumpf István s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/25/2014.