BH+ 2013.11.464 A légkör természetes velejárója az esetleges és előre nem látható, hirtelen változás (vihar), így önmagában a légköri jelenségek a légi közlekedés működési körbe tartoznak. Ha azonban a légi közlekedési eszköz olyan rendkívüli időjárási körülményekbe került, amely a normál és előre számítható vihar mértékét lényegesen meghaladta, mert a szél és a turbulencia mértéke volt olyan, amely letörte a repülőgép szárnyát, a légköri jelenség a veszélyes üzem működési körén kívül esik, az ilyen vihar vis maiornak minősül. A felelősség alól való kimentéshez a veszélyes üzem működési körén kívül eső kárt előidéző oknak a technika, a tudomány és az ismeretek adott szintje mellett objektíve kell elháríthatatlannak lennie. [1959. évi IV. tv. 345. §]

A jogerős közbenső ítélet megállapította, hogy az alperes köteles megtéríteni a felperes repülőgépe 2001. június 14. napján bekövetkezett balesetével okozati összefüggésben álló kárait.

A megállapított tényállás szerint a felperes házastársa 2001. június 14-én a perbeli repülőgépen utazott. A repülőgép egy viharfelhőn haladt át, amikor az időjárás miatt kialakult légköri változás következtében letört a gép egyik szárnya és a repülőgép lezuhant. A felperes házastársa a balesetben az életét vesztette. A repülőgép üzembentartója az alperes volt. Az alperessel kötött felelősségbiztosítási szerződés alapján az alperes oldalán beavatkozó biztosító 2002. július 19-én 4 000 000 forint kártérítést megfizetett a felperesnek.

A felperes a házastársa halála miatt bekövetkezett kárainak megtérítése címén az alperes 3 000 000 forint nem vagyoni kára és annak kamata, valamint 2001. július 14-étől havonta 2 000 000 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezését kérte. Kereseti álláspontja szerint az alperes a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján vétkességre tekintet nélkül felelős a légi jármű üzembentartásával okozott károkért. A szélsőséges időjárási viszonyok nem tekinthetők a légi közlekedés, mint veszélyes üzem körén kívül eső oknak, ezért az alperes a rendkívüli időjárási viszonyokra hivatkozással nem mentheti ki magát a felelősség alól.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a balesetet az időjárás és a légkör váratlan, előre fel nem ismerhető változásai és jelenségei idézték elő, amely a légi közlekedés, mint fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan oknak minősül.

A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a légi közlekedés fokozott veszéllyel járó tevékenység. A légi közlekedés a légtérben zajlik, a repülőgép a közlekedése során szoros kapcsolatban áll a járművet körülvevő légtérrel. A légtér jellemzőit az időjárás határozza meg. A légkör, mint az a közeg, amelyben a légi jármű mozog és halad, valamint az időjárás, mint a légkör tulajdonságait közvetlenül és meghatározó módon befolyásoló tényező, annak kiszámíthatatlanságával, előre nem látható, hirtelen változásaival együtt tartoznak bele a légi közlekedés, mint fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe. Ebbe a körbe beletartoznak az emberek számára, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, előre fel nem ismerhető, ki nem számítható változások is, mert az időjárás-változás előre nem láthatósága, kiszámíthatatlansága, a légi közlekedés köztudomású többletkockázata. Ezért sem az időjárás-változás mértéke, sem a változás előre felismerhetősége szerint nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy melyik változás tartozik még a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe és melyik nem. Annak, hogy az időjárás és a légkör változásai az adott helyzetben előre láthatóak voltak-e és az alperes, illetve a pilóta az időjárás-változás hátrányos következményeinek elkerülése érdekében úgy jártak-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, illetve az üzembentartó a repülőgép karbantartása, felkészítése során, illetve a pilóta a repülés során sértett-e légi közlekedésre vonatkozó szabályt, a kártérítés általános szabályai szerint, a vétkesség szempontjából lenne jelentősége. Miután azonban az alperesnek a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján fennálló kártérítési felelőssége a vétkességtől független, a kártérítési felelőssége pedig megállapítható, szükségtelen állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes vagy a pilóta sértett-e a légi közlekedésre vonatkozó szabályt.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és tartalma szerint a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérve. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Ptk. 345. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve állapította meg a kártérítési felelősségét és jogszabályt sértve mellőzte az indokolásában a lényeges peradatokat is. A perben kirendelt igazságügyi szakértő ugyanis egyértelműen megállapította, hogy a kár oka olyan légköri jelenség volt, amelyet elhárítani nem lehetett. A zivatarzóna elkerülésére pedig a megfelelő meteorológiai információk hiányában nem volt mód, mivel az időjárási elemek szokásostól eltérő viselkedéséről a repülőgép vezetője sem földi, sem légi tájékoztatást nem kaphatott. Az ilyen légköri jelenségeket a repülésbiztonság is vis maiornak tekinti, amely a veszélyes üzem működési körén kívül esik. A szakértő elfogadta a büntetőeljárásban készült szakvélemény azon megállapítását is, mely szerint az időjárás nem az előzetes információk szerint és nem a megszokott formában alakult, az extrém és rendkívüli légmozgások csak utólagos meteorológiai elemzések alapján voltak megállapíthatók és kiszámíthatók. A jogerős közbenső ítélet mérlegelése kirívóan okszerűtlen is, mert indokolatlanul kiterjeszti a veszélyes üzem objektív felelősségének terjedelmét.

A felperes a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a perben kirendelt szakértő a repülőgép vezetőjének a katasztrófa bekövetkezésében való vétlenségének tulajdonított elsősorban jelentőséget, amely a perbeli jogvitában irreleváns, mert a repülőgép üzemeltetőjének objektív felelősségének körén kívül esik. Azt pedig a szakértő is megállapította, hogy a viharos időjárás a repülést befolyásoló kockázat, melynek kezelése a repüléssel együtt jár. A szakértő ugyanakkor kérdésre nem jelölt meg olyan adatot, amely a repülőgép üzemeltetésének a kockázati körén kívül esik és önmagában is a perbeli balesethez vezetett. Az ítélkezési gyakorlat szerint a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kár elháríthatatlanságának objektívnek kell lennie. Az adott esetben a kár többféle módon is elhárítható lett volna. A szakértői vélemény megállapítja ugyanis, hogy a repülőgép nem rendelkezett a meteorológiai helyzet felismerésére alkalmas fedélzeti műszerekkel. Ebből pedig az következik, hogy az üzembentartó nem tett meg minden lehetséges műszaki intézkedést egy esetleges baleset megelőzése érdekében, holott a technikai fejlettség szintjén erre lehetőség lett volna. Ettől függetlenül a baleset azáltal is elhárítható lett volna, ha észlelve az időjárási körülményeket, a pilóta nem repül be a zivatarfelhőbe, hanem visszafordul vagy kényszerleszállást hajt végre. Az alperes téves álláspontjával szemben pedig a veszélyes üzem felelősségének terjedelmét a műszaki fejlődés és a technika szintje is meghatározza.