1191/B/2005. AB határozat

a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 11. § (2) bekezdése, 17. §-a és 26. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 11. § (2) bekezdése, 17. §-a és 26. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésre nyújtott be kérelmet az alábbiak szerint:

A Hdt. 11. § (1) és (2) bekezdései jogosultságot teremtenek a hadirokkantaknak járó havi rendszeres járadékra, s e rendelkezések meghatározzák a járadék mértékének számítási módját is. A Hdt. 11. § (2) bekezdése értelmében a járadék összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez igazodik, annak százalékban kifejezett mértéke. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-a alapján tiltott - egyéb helyzet szerinti - hátrányos megkülönböztetést eredményez, hogy a törvényhozó a hadirokkant-járadék összegét a minimál-nyugdíjhoz s nem a nyugdíjhoz köti. Az indítványozó kifejtette (s táblázatban mutatta be), hogy a minimál-nyugdíj emelése az elmúlt tíz évben mindig elmaradt a nyugdíjemelés általános mértékétől. Álláspontja szerint "[a] jelenlegi negatív diszkrimináció következtében a hadirokkantak járadéka egyrészt elértéktelenedik, másrészt pedig a hadirokkantak nem részesülnek az esetleges 13. (vagy további) havi nyugdíjakból sem, holott az egyéb okból megrokkantakat ez a hátrányos megkülönböztetés nem sújtja."

Az indítványozó másik kérelme a Hdt. 17. §-ának és 26. § (2) bekezdés c) pontjának az alkotmányossági vizsgálatára irányult. A Hdt. 17. §-a a térítésmentes gyógyászati ellátás körét határozza meg, a Hdt. 26. § (2) bekezdés c) pontja pedig kimondja, hogy a jegyző határozatban dönt a hadigondozott közgyógyellátásra jogosító igazolványa és a hadigondozotti igazolvány kiadásáról. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy ebbe a körbe nem tartozik bele a hadigondozottak ingyenes gyógyszerellátása. Az indítványozó kifejtette, hogy a hadirokkantak "a Magyar Állam érdekkörében felmerülő háborús cselekmény következtében szenvedtek egészségkárosodást", így a térítésmentes gyógyszerellátás biztosítása az állam erkölcsi és jogi kötelezettsége. Az indítványozó álláspontja szerint ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe foglalt alapjog-korlátozásra vonatkozó szabállyal és az Alkotmány 17. §-ában rögzített szociális gondoskodás elvével került ellentétbe a Hdt. 17. §-a és 26. § (2) bekezdés c) pontja.

II.

1. Az Alkotmány indítványozó által felhívott szabályai szerint:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(...)

17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Hdt. érintett szabályai értelmében:

" Hadirokkant-járadék

11. § (1) A hadirokkantat havi rendszeres járadék (pénzellátás) illeti meg.

(2) A járadék havonkénti összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének%-ban kifejezett mértéke.

I. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 150%,

II. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 135%,

III. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 120%,

IV. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 95%,

V. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetén 70%.

(3) Ha a hadirokkant a hadigondozotti pénzellátáson kívül (hadirokkant-járadék) nem rendelkezik egyéb jövedelemmel, akkor a megfelelő járadékosztály szerinti pénzellátás havi összegét növelni kell az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.

(4) A járadékban részesülő hadirokkantat a saját háztartásában nevelt, valamint egészségi állapota miatt ápolást, gondozást nyújtó intézményben vagy rehabilitációs intézményben elhelyezett hadigyámolt gyermeke után a 4. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetén nevelési pótlék illeti meg, feltéve, hogy a gyermeket a hadirokkant háztartásából helyezték az említett intézmények valamelyikébe. A nevelési pótlék mértéke gyermekenként és havonta az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-a.

(...)

Térítésmentes gyógyászati ellátás

17. § (1) A hadirokkantat bármely betegségével kapcsolatban térítésmentesen illeti meg

a) orvosi alapellátás (gyógykezelés),

b) állami, önkormányzati intézményi ellátás (kórház, szanatórium, gyógyfürdő, terápiás ellátások),

c) fogászati ellátás,

d) szociális intézményi ellátás.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott térítésmentes ellátásokra való jogosultság a hadirokkant egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségét nem érinti.

(...)

Eljárási szabályok

26. § (1) A hadigondozás iránti igény határidő-korlátozás nélkül bármikor előterjeszthető.

(2) A hadigondozási ügyekben első fokon eljáró hadigondozási hatóság a hadigondozott lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője. A jegyző határozatban dönt:

a) a hadigondozási igényjogosultságról, a hadirokkant járadékosztályba sorolásáról és az orvosszakértői szerv szakvéleményében megjelölt gyógyászati segédeszköz, valamint a hadieredetű fogyatkozás megnevezéséről;

b) a pénzellátások - beleértve az egyösszegű térítést és a temetési hozzájárulást is - megállapításáról és összegszerűségéről;

c) a hadigondozott közgyógyellátásra jogosító igazolványa és a hadigondozotti igazolvány kiadásáról;

d) a pénzellátás szüneteltetéséről, megszüntetéséről, valamint a jogalap nélkül felvett pénzellátás visszafizetéséről.

III.

Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. Az indítványozó szerint a Hdt. 11. § (2) bekezdése ellentétben áll az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével.

1.1. Az Alkotmánybíróság 9/2003. (IV. 3.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) a Hdt. több rendelkezését is érintette (ABH 2003, 89.). Az Abh. a Hdt. 11. § (2) bekezdését már vizsgálta a 70/A. § sérelme szempontjából, de annak a problémának a kapcsán, hogy az V. járadék osztályba sorolt hadirokkant havi járadékának összegét a hadiözvegy járadéka meghaladja (ABH 2003, 89, 118.). Az Abh. ezt az indítványt elutasította. Ugyanakkor megállapítható, hogy jelen ügy indítványozója a Hdt. 11. § (2) bekezdését érintően más alkotmányossági probléma (a járadék mértékének a minimál-nyugdíjhoz kötése) kapcsán kérte a vizsgálatot, mint amelyet az Abh. elvégzett. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha "az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ('ítélt dolog') ". (ABH 2003, 2076.) Jelen ügyben megállapítható, hogy a res iudicata feltételei nem állnak fenn. Az Abh. a Hdt. 11. § (2) bekezdése egészére nézve nem vizsgálta a hadirokkant-járadék kiszámításának módját, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben bírálta el.

1.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280.]. A megkülönböztetés tilalma - mint ahogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szóhasználatában, "az egyéb helyzet" szerinti különbségtétel megfogalmazásban is szerepel - vonatkozik a nem alapjogok közötti megkülönböztetésre is. Jelen ügyben elsőként az állapítható meg, hogy a Hdt. által teremtett jogosultságok (a törvény által biztosított alanyi jogok) nem tekinthetők alkotmányos alapjogoknak. Az ilyen típusú jogosultságok közötti megkülönböztetés alkotmányossági vizsgálatakor a diszkrimináció tilalmával foglalkozó alkotmánybírósági határozatok több ízben általános elvként leszögezték, hogy az Alkotmány 70/A. §-a a homogén csoporton belüli (az azonos szabályozási koncepcióval érintett, összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok) közötti különbségtételt tiltja. Ugyanakkor még az ilyen megkülönböztetés sem alkotmányellenes akkor, ha a különbségtételnek ésszerű, alkotmányosan méltányolható indokokon alapuló okai vannak [pl. 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 320, 342-343.]. Az indítványozó által állított különbségtétel, hogy amíg a Hdt. az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét veszi alapul a hadirokkant-járadék kiszámításakor, addig a Hdt. körén kívül több szabály nem a minimál-nyugdíjhoz, hanem magához a nyugdíj összegéhez köt bizonyos jogosultságokat (pl. közlekedési balesetben rokkanttá váltak esetén), ezáltal a Hdt. által érintett személyi kör hátrányos megkülönböztetést szenved. Ezen indítványozói érvvel összefüggésben megállapítható, hogy a Hdt. önálló, egységes szabályozási koncepciót tartalmaz. A Hdt. preambuluma jelöli meg e szabályozási koncepció lényegét, e szerint "Az Országgyűlés - eleget téve a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény rendelkezésének -, tisztelettel emlékezve meg a hadiesemények során tanúsított példás helytállás következtében hősi halált halt, vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról, elismerve, hogy hadieredetű veszteségek a jelenben és a jövőben is bekövetkezhetnek - figyelemmel a nemzetgazdaság korlátozott teherbíró képességére is - gondoskodása jeléül a következő törvényt alkotja:...". Mint a fentebb bemutatott alkotmánybírósági határozatokban is szerepel, az Alkotmány nem mindenféle megkülönböztetést tilt, csak az azonos csoporton, az azonos szabályozási koncepción belüli különbségtételt. Így nem tekinthető összehasonlítható helyzetben lévőnek a Hdt. által rögzített személyi kör a más - a Hdt.-n kívüli -jogosultságok címzettjeivel. A Hdt. nemcsak az indítványozó által jelölt hadirokkant-járadék kiszámításánál, hanem más jogosultságok (így pl. hadiözvegy-járadék, hadiárva járadék stb.) esetében is az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét veszi alapul, így a Hdt.-n mint szabályozási koncepción belül a szabályok egységesek.

Mivel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányossági szempontból nincsenek összehasonlítható helyzetben a Hdt. jogosultjai egyéb jogosultakkal, ezért a Hdt. 11. § (2) bekezdésének a megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 70/A. §-ának a sérelmére alapított - indítványt elutasította. Végezetül ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Hdt. 11. § (3) bekezdése értelmében: "Ha a hadirokkant a hadigondozotti pénzellátáson kívül (hadirokkant-járadék) nem rendelkezik egyéb jövedelemmel, akkor a megfelelő járadékosztály szerinti pénzellátás havi összegét növelni kell az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével.". A szabályozás tehát a maga rendszerén belül kompenzációs rendelkezést tartalmaz a hadirokkant-járadék számítási módjából adódó esetleges hátrányok enyhítésére.

2. Az indítványozó a Hdt. 17. §-ának és 26. § (2) bekezdés c) pontjának is kérte a vizsgálatát az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és 17. §-a szempontjából azon probléma alapján, hogy e rendelkezések nem teszik lehetővé a teljes körű térítésmentes gyógyszerellátást.

2.1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló hatáskörben - már vizsgálta a Hdt. 17. §-át e probléma tárgyában. Az Abh. szerint: "Az indítványozó alkotmányellenes mulasztásnak tartja azt is, hogy az ingyenes gyógyszerellátást, mint önálló juttatást, a Hdt. külön nem tartalmazza. Az Alkotmánybíróság az indítvány e részét illetően utal arra, hogy a juttatások fajtája és mértéke a gazdaság teherbíró-képességének és más tényezőknek a függvénye. A jogalkotói mérlegelési jogkörbe tartozó döntéshozatal tartalma általában nem alkotmányossági kérdés, így nem az a hadirokkantak és a hadigondozottak különleges kedvezményeinek megállapítása tekintetében sem. (179/D/1999. AB határozat, ABH 2001, 1058., 1060-1061.) Az Alkotmánybíróság ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állító indítványt e részében is elutasította." (ABH 2003, 89, 127.)

A jelen ügyben az indítványozó nem mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állít, hanem utólagos normakontrollt kezdeményez. Kérelme nemcsak a Hdt. 17. §-át, hanem ezzel összefüggésben a 26. § (2) bekezdés c) pontját is érinti, végül az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 17. §-a és 8. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte.

2.2. Az Alkotmány 17. §-ához kapcsolódó elvi megállapításokat legutóbb a 676/E/2000. AB határozat összegezte. E döntésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy: "Az Alkotmánynak tehát a 17. § és a 70/E. §-ai általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit (szociális ellátórendszer fenntartása), de nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy életszínvonal fenntartásához. Az Alkotmány a szociális ellátó rendszerek működésére vonatkozó alapvető elveket és szempontokat nem határozza meg. Az egyes ellátások feltételeit, mértékét, és ennek megfelelően - az esetenként eltérő - rászorultság és megélhetéshez szükséges ellátás tartalmát a külön törvények határozzák meg [...] A szociális biztonság megvalósulása érdekében alkotott jogszabályok és egyéb jogi eszközök határozzák meg tehát, hogy a szociális gondoskodást megvalósító szolgáltatásokból, juttatásokból stb., mely feltételek megléte esetén, mely személyi kör részesülhet. Ezen keresztül konkretizálódik az Alkotmány 17. § és a 70/E. §-aiban általánosan előírt állami kötelezettség. Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel hangsúlyozza, hogy a jogszabály, illetve a jogalkotó szabadon határozhatja meg a rászorultaknak járó ellátás feltételeit és mértékét is, mindaddig amíg ezek a feltételek más alkotmányos rendelkezéseket nem sértenek." (ABH 2005, 926, 929.)

Jelen ügyben az indítványozó egy konkrét jogosultsági forma - a térítésmentes gyógyszerellátás - hiányát kifogásolja. A fentieket is figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Alkotmány 17. §-ából nem vezethető le közvetlenül konkrét jogosultság, azaz az Alkotmány e rendelkezésből nem következik, hogy a Hdt. 17. §-ának vagy a 26. § (2) bekezdés c) pontjának - a térítésmentes gyógyászati ellátás címén felsoroltak mellett - a térítésmentes gyógyszerellátást is biztosítania kell. Bár az Alkotmány 17. §-a tartalmazza az alkotmányossági szempontból is fontos rászorultsági elvet, de önmagában ez az elv sem teremti meg annak kényszerítő voltát, hogy a hadigondozotti ellátásnak ki kell terjednie a teljeskörű ingyenes gyógyszerellátásra. Megjegyzendő azonban, hogy a Hdt. 26. § (2) bekezdés c) pontja alapján a hadigondozottaknak adott esetben jár a közgyógyellátásra jogosító igazolvány. A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) szabályozza a köz-gyógyellátás intézményét is, amelyben lehetőség van - meghatározott kereten belül - gyógyszertámogatás igénybevételére. A Korm. rend. 39. §-a lehetővé teszi a közgyógyellátás jogcímén járó egyéni gyógyszerkeret összegének megemelését is rászorultság esetén, a 41. §-a pedig a közgyógyellátás címén történő gyógyszerrendelés szabályait tartalmazza. Megállapítható tehát, hogy a hadirokkantak a gyógyszerellátás tekintetében sem maradtak állami gondoskodás nélkül.

Az indítványozó hivatkozott végül az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének a sérelmére is. Az Alkotmány e szabálya az alapjogok korlátozására irányadó rendelkezést fogalmaz meg; formai követelmény, hogy az alapjog-korlátozás csak törvényben történhet, tartalmi követelmény, hogy a korlátozás az alapjogok lényeges tartalmát nem érintheti. Mint ahogy az Alkotmánybíróság e határozatában már utalt rá, a Hdt. által teremtett jogosultságok nem tekinthetők alapjogoknak, így alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a Hdt. 17. §-a és 26. § (2) bekezdés c) pontja, s az Alkotmány 8. § (2) bekezdése között nincs.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a Hdt. 17. §-a és 26. § (2) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet is.

Budapest, 2008. május 6.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró