179/D/1999. AB határozat
a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 1. §-ának a "Magyarországon élő" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 1. §-ának a "Magyarországon élő" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó hadirokkant-járadék iránti igényének elutasítását kifogásolta. Előadta, hogy ezen ellátás iránti beadványát az illetékes magyar hatóságok arra hivatkozással utasították el, hogy a kérelmező életvitelszerűen külföldön él. Az elutasító közigazgatási határozatot bíróság előtt megtámadták, azonban a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 4. K. 70. 283/97/8. számú ítéletében a keresetet elutasította. Fellebbezés folytán a Fővárosi Bíróság a 60. Kf. 33.959/1998/2. számú ítéletében kifejtette, hogy egyetért az elsőfokú bíróságnak a hadigondozásról szóló, módosított 1994. évi XLV. törvény 1. § (1) bekezdésében rögzített, személyi és területi hatályra és az ott szabályozott feltételek együttes alkalmazására vonatkozó jogi álláspontjával, így az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó első beadványa, mely határozott kérelmet nem tartalmazott, az elsőfokú ítélet meghozatala után érkezett az Alkotmánybírósághoz. Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az időközben megszületett másodfokú ítélet ellen, s kérte annak hatályon kívül helyezését. Újabb tájékoztatást követően az indítványozó a korábbi beadványaiban foglaltakat kiegészítette a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelemmel. Álláspontja szerint a jogszabály "Magyarországon élő" kitétele sérti az Alkotmány 70/E. §-ában foglaltakat, mivel e jog a magyar állampolgárokat illeti meg, függetlenül attól, hol élnek.
2. Az indítvány által érintett jogszabályi rendelkezések:
a) Az Alkotmány 70/E. §-a kimondja, hogy:
"(1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, Özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
b) A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 1. §-a a következőket rögzíti:
"E törvényben megállapított feltételek alapján hadigondozásra jogosult az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki
a) katonai szolgálat;
b) kötelező katonai előképzés;
c) légitámadás és hadművelet;
d) visszamaradt robbanóanyag felrobbanása
(a továbbiakban együtt: szolgálat) során vagy következtében (a továbbiakban: következtében) testi épségének vagy egészségének károsodása folytán hadieredetű fogyatkozást szenvedett (a továbbiakban: hadirokkant), továbbá, akit hadigyámoltként, hadiözvegyként, hadiárvaként, illetőleg hadigondozott családtagként kell gondozásba venni. (A továbbiakban együtt: hadigondozott)."
c) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) szerint:
"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényi előírásoknak.
Az Abtv. 48. §-a értelmében az fordulhat Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz - írásbeli - benyújtására pedig a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség.
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja - amint azt a 787/D/1997. AB végzésben összefoglalta - az, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni. Ebből következik tehát, hogy az alkotmányjogi panasz az ügyet lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül terjeszthető elő.
A fenti szabályozás alól egyeden kivétel az, amikor a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be. Ilyen esetben alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára került sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. (ABK 2000. május, 197., 198.) A jelen ügy alapjául szolgáló eljárás azonban nem tartozik ebbe az esetkörbe.
Az indítványozó által becsatolt tértivevény tanúsága szerint a másodfokú jogerős ítéletet 1999. május 5-én kézbesítették, az ellene benyújtott alkotmányjogi panasz 1999. július 25-én kelt és az Alkotmánybírósághoz 1999. július 27-én érkezett.
Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz elkésett, azt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat lefolytatása nélkül visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll iránti indítvány tekintetében az alkotmányossági vizsgálatot lefolytatva, érdemben foglalkozott azzal az indítványozói állásponttal, mely szerint az, hogy csak a Magyarországon élő magyar állampolgár jogosult hadigondozásra, sérti az Alkotmány 70/E. §-ában foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a szociális biztonsághoz való jog kérdésével. E körben az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998. 251.)
Amint az a 31/1990. (XII. 18.) AB határozatból is kitűnik, a rászorulókról való gondoskodás esetén nem a szociális jogok tekintetében fennálló alanyi jogról, hanem állami feladatról van szó. (ABH 1990. 136., 142.) Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége pedig az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 163.]
Az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy ellátásban való részesüléshez (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993. 671., 673.). E körben a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait, s az egyes ellátási formákat jogosultsági feltételekhez kötheti. Az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A jogalkotó tehát a gazdaság helyzetére, az ellátó rendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely, az Alkotmányban rögzített elv (pl.: diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. (292/B/1998. AB határozat, ABK 2000. június-július, 284., 285.)
Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság a külföldön élők házastársi pótlékának megszüntetése kapcsán kimondta, hogy az államot terhelő kötelezettségek megvalósítása a hatáskörrel és meghatározott (területi) illetékességgel rendelkező szervezetrendszerre épül. Az egyes ellátások terén azonban az állam - az intézmény sajátosságaira tekintettel - csak úgy képes teljesíteni a kötelezettségét, ha az adott ellátó rendszer és a jogosult személy kapcsolata biztonságosan fenntartható. (292/B/1998. AB határozat, ABK 2000. június-július, 284., 285.)
Tekintettel arra, hogy a hadigondozási ellátások jelentős része a házastársi pótlékhoz hasonló jellegű a tekintetben, hogy megállapításánál a hazai intézményrendszer fontos szerepet tölt be, a külföldön élő személyek kizárása nem tekinthető olyan szabályozási technikának, mely sértené az Alkotmány 70/E. §-ban foglaltakat.
3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2001. április 8.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró