BH 2016.6.144 A bírói jogértelmezés körébe tartozó kérdés annak eldöntése, hogy a félnek a végrehajtás elrendelése érdekében tett intézkedése végrehajtási cselekménynek minősül-e, és ilyen módon megszakítja-e a végrehajtási jog elévülését. A Brüsszel I. rendelet V. melléklete szerinti tanúsítvány kibocsátása iránti kérelem, illetve a tanúsítvány kibocsátása nem tekinthető olyan cselekménynek, amely a végrehajtandó követelés elévülésének megszakadására vezetne, ha ahhoz nem társul a végrehajtás elrendelése iránti kérelem [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 324. § (1) bek., 327. § (3) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 57. § (1), (4) bek., 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I.)].

[1] A pert megelőzően a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében 2008. május 20-án meghozott ítéletével az ott felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 3 617 828 forintot, valamint ezen összeg 2005. április 22-től járó kamatát. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a felperes részére 2008. június 24-én, az alperes számára 2008. június 23-án kézbesítették.

[2] Az alperes 2008. december 2-án bejelentette az elsőfokú bíróságnak, hogy a felperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, Angliában (Egyesült Királyság) él. A tanács polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. XII. 22-i 44/2001/EK rendelete (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) V. melléklete szerinti tanúsítvány kibocsátását annak érdekében, hogy a jogerős ítélet végrehajtását kérje az Egyesült Királyságban. Az elsőfokú bíróság a tanúsítványt 2009. január 15-én kibocsátotta, azt az alperesnek 2009. február 4-én kézbesítették.

[3] Az alperes 2013. szeptember 27-én kérte végrehajtási lap kiállításával a végrehajtás elrendelését a felperes ellen Magyarországon. A bíróság 2013. december 2-án rendelte el a végrehajtást. A végrehajtási lapon a végrehajtandó követelés tőke összegeként 6 472 971 forint szerepel.

[4] A felperes a Pp. 368. § a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes egy már elévült követelés végrehajtását kérte. Előadása szerint mi­után a Legfelsőbb Bíróság ítéletét 2008. június 24-én vette át, a teljesítési határidő utolsó napja 2008. július 9-e volt, ezért a végrehajtási jog 2013. július 30-án elévült.

[5] Hangsúlyozta: a Brüsszel I. rendelet szerinti tanúsítvány kibocsátása az elévülést nem szakította meg, mivel annak alapján nem indult végrehajtás.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette: a végrehajtási tanúsítvány kibocsátását 2008. december 2-án kérte, ami az elévülést megszakította. Az elévülést megszakító eljárás befejezése után az elévülés újból megkezdődött, és a tanúsítvány 2009. január 15-i kibocsátásához képest az ötéves elévülési időn belül, 2013. szeptember 27-én kérte a végrehajtás elrendelését.

[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Brüsszel I. rendelet szerinti tanúsítvány kibocsátása a végrehajtási jog elévülését megszakító végrehajtási cselekmény, az alperes az ötéves elévülési időn belül kérte a felperes elleni végrehajtás elrendelését, a végrehajtási jog nem évült el, a végrehajtás megszüntetésének nem volt helye.

[8] A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperessel szemben elrendelt végrehajtást megszüntette.

[9] A jogerős ítélet indokolása szerint a végrehajtási jog elévülésének megszakítására kizárólag a végrehajtást kérő végrehajtási eljárást megindító végrehajtási kérelme, valamint a már megindult végrehajtási eljárás során az eljárás résztvevőinek a végrehajtás sikeres lefolytatása érdekében tett cselekményei alkalmasak. A Brüsszel I. rendelet 54. cikke alapján előterjesztett kérelem, valamint a kérelemnek megfelelő tanúsítvány kibocsátása nem tekinthető olyan cselekménynek, amely a végrehajtási jog elévülését megszakítja, mert a tanúsítvány kibocsátása iránti kérelem a végrehajtási kérelmet előzi meg, e kérelem alapján végrehajtás elrendelésére nem kerül sor. Érvelése szerint az alperes által hivatkozott kérelem alapján lefolytatott ön­álló nemperes eljárás nem része a végrehajtási eljárásnak, a tanúsítvány kibocsátása pedig nem a végrehajtási eljárás során tett végrehajtási cselekmény.

[10] Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a tanúsítvány "beszerzése" a végrehajtási kérelem előterjesztésének nem előfeltétele, hiszen ha a végrehajtási kérelemmel egyidejűleg a tanúsítványt nem mutatják be, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság annak bemutatására határidőt szabhat, elfogadhat azzal egyenértékű okiratot, vagy ha úgy véli, hogy elegendő információval rendelkezik, eltekinthet annak bemutatásától.

[11] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Azzal érvelt, hogy miután a felperes külföldön élt, Magyarországon végrehajtható vagyona nem volt, a külföldi végrehajtás érdekében kérte a tanúsítvány kibocsátását, ami a külföldi végrehajtás része.

[12] Megítélése szerint a másodfokú bíróság a végrehajtási cselekmény fogalmát jogszabálysértő módon szűkítően értelmezte, a Ptk. - 1959. évi IV. tv. - 327. § (3) bekezdése nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy csak az tekinthető végrehajtási cselekménynek, amely a magyarországi végrehajtás érdekében történik. Hivatkozott arra, hogy a Vht. a Brüsszel I. rendelet szerinti tanúsítvány kiállítását a végrehajtás elrendelése című fejezet körében szabályozza.

[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

[14] Hangsúlyozta: a tanúsítvány magyarországi kiállítása nem része a külföldi végrehajtási eljárásnak, az alperes az Egyesült Királyságban nem kezdeményezett vele szemben végrehajtást, a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem nem minősül végrehajtás iránti kérelemnek.

[15] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta megalapozottnak.

[16] A felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Kúria egyetértett annak helyes indokaival is, ezért csupán a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés kapcsán mutatott rá az alábbiakra:

[17] a végrehajtás megszüntetésének alapja lehet - továbbiak mellett - a végrehajtási jog elévülése. Az elévülésnek ugyanis az a legfontosabb joghatása, hogy az elévült jogot (követelést) állami kényszer igénybevételével többé nem lehet érvényesíteni.

[18] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy az alperes végrehajtási kérelmét az ötéves elévülési időn túl terjesztette elő, azaz a végrehajtási jog elévült, hacsak az meg nem szakadt.

[19] A perbeli jogvita elbírálása szempontjából annak volt ügydöntő jelentősége, hogy az alperes által hivatkozott - a Brüsszel I. rendelet V. melléklete szerinti - tanúsítvány kibocsátása iránti kérelem, illetve a tanúsítvány kibocsátása végrehajtási cselekménynek minősül-e, ami a végrehajtási jog elévülését megszakítja.