BH+ 2008.5.238 A jogerős ítélet felülvizsgálata csak a felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között végezhető el [1992. évi XXXVIII. tv. 108. §, 1993. évi LXXVIII. tv. 60. §, 1952. évi III. tv. 275. §]

Az alperes a 27/2006. (I. 17.), 28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) számú határozataival hozzájárult egyes önkormányzati tulajdont képező helyiségek bérlők részére történő elidegenítéséhez. A határozatokban megállapított vételár mindhárom esetben meghaladta a 20 millió forintot. A felperes 2006. március 10. napján törvényességi észrevétellel élt a határozatokkal szemben, mivel álláspontja szerint azok ellentétesek az F. Önkormányzat vagyonáról és a vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 6/1997. (IV. 1.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: vagyonrendelet) 15. §-ának (6) és (7) bekezdésével. Az alperes nem rendelkezett a vagyonrendeletben előírt elidegenítési címjegyzékkel, továbbá a 20 millió forint értéket meghaladó önkormányzati vagyontárgyak csak versenytárgyalás kötelezettségével jelölhetők ki elidegenítésre. Ezt a rendelkezést az önkormányzat vagyonrendeletén túlmenően az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának (1) bekezdése is tartalmazza. Az alperes a törvényességi észrevétel elidegenítési címjegyzékre vonatkozó részét elfogadta a mulasztás orvosolásának előírásával, ugyanakkor a törvényességi észrevétel további részeivel nem értett egyet.

A felperes keresetében az alperes 27-28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 58. §-ának (1) bekezdésére és 60. §-ára, mivel ezek a rendelkezések a bérlő elővásárlási jogára figyelemmel sem zárják ki a versenyeztetést. Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése és a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 7. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzatok tekintetében versenytárgyalás alkalmazása kötelező, amennyiben az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20 millió forintot meghaladja. A jogszabályokban előírt versenyeztetés mellőzése és az elidegenítési címjegyzék hiánya miatt az alperes határozatai jogszabálysértőek. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 27-28/2006. (I. 17.) és 67/2006. (II. 7.) számú határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy meghatározott értékhatár feletti vagyontárgy értékesítésére versenytárgyalást kell kiírni azzal, hogy a vagyontárgyat elidegeníteni a legjobb ajánlatot tevő részére lehet. A törvény maga tartalmazza a kivételeket, az önkormányzati vagyon tekintetében azonban ilyen kivételt nem ír elő. Az Áht. 108. §-ának (1) bekezdése és a Ktv. 7. §-a szerinti versenyeztetési eljárás lefolytatása az önkormányzatokra nézve kötelező. A versenyeztetést nem zárja ki az Lt. 60. §-ában foglalt rendelkezés, az elővásárlási jogosultságot a versenytárgyalás tartása nem korlátozza. Ezen túlmenően a vagyonrendelettel ellentétesen az elidegenítésre szánt ingatlanok az éves elidegenítési címjegyzékben nem szerepeltek. Utóbb ez a mulasztás nem pótolható, mivel a közigazgatási perben a határozathozatalkor fennálló körülményeket kell vizsgálni.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a keresettel támadott határozatok nem ellentétesek az Áht. 108. §-ának (1) bekezdésével. Az Lt. 58. §-ának (1) és (2) bekezdése nem csak a bérlőt megillető elővásárlási jogot deklarálja, hanem az önkormányzatot e körben értékhatártól függetlenül rendeletalkotási joggal ruházza fel a vételár mértékének megfizetése módjának stb. meghatározására. Az Lt. 60. §-a pedig törvényi korlátként meghatározza az elővásárlási jog jogosultja esetében a vételár felső határát, nevezetesen a helyi forgalmi értéket. A Fővárosi Bíróság figyelmen kívül hagyta a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000. (X. 2.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ökr.) 38. §-át, amely megfelel az Lt. előírásának. A jogerős ítélet ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával és a 2003. évi CXXV. törvény több rendelkezésével is, mivel különbséget tesz a kincstári vagyon esetében fennálló elővásárlási jog és az önkormányzati vagyon tekintetében előírt elővásárlási jog között.

A felperes észrevételében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.

Az eljárt bíróság két okból helyezte hatályon kívül az alperes keresettel támadott határozatait: a vagyonrendeletbe ütközően az elidegenítésre szánt ingatlanok az éves elidegenítési címjegyzékben nem szerepeltek, valamint az alperes az ingatlanok elidegenítésekor nem folytatott le versenytárgyalást.

A vagyonrendelet 15. §-ának (7) bekezdése szerint ingatlant elidegeníteni a képviselő-testület által jóváhagyott éves elidegenítési címjegyzék alapján lehet. A címjegyzékre vonatkozó javaslatot a polgármester az éves költségvetési rendelettel egyidejűleg terjeszti elő. A címjegyzék jóváhagyásáról, valamint a költségvetési év közbeni módosításáról a képviselő-testület minősített többséggel dönt. A bíróság megállapította, hogy az alperes a vagyonrendelet 15. §-ának (7) bekezdésébe ütköző módon idegenítette el a tulajdonában lévő helyiségeket a bérlők részére és annak ellenére, hogy az alperes utóbb ezt a mulasztást pótolta, a jogsértés megállapítható volt. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet ezen jogszabálysértésre vonatkozó megállapításait nem támadta, ezért a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján e jogszabálysértést tartalmazó ítéleti megállapítás felülvizsgálata nem végezhető el. Mivel a Fővárosi Bíróság részben e jogszabálysértés miatt helyezte hatályon kívül az alperes határozatait, a jogerős ítéletet hatályában fenn kellett tartani.