3246/2021. (VI. 4.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.388/2020/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szabó József ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Kúria Kfv.III.37.388/2020/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. A Felszámolók Névjegyzékét Vezető Hatóság (továbbiakban: hatóság) mint perújított alperes a felszámoló szervezetként működő indítványozót 2016. február 29. napján meghozott FNVH/8758/2016-NFM számú határozatával (továbbiakban: határozat) a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (6a) bekezdése alapján az új felszámolói névjegyzékbe felvételt nem nyert, de a folyamatban lévő ügyekben még eljáró felszámoló szervezetekről vezetett hatósági nyilvántartásból törölte, mert az indítványozót két éven belül legalább háromszor jogszabálysértés vagy mulasztás miatt jogerősen pénzbírsággal sújtották. A határozat indokolása felsorolta azokat a felszámolási eljárásokat, amelyekben az indítványozót 2015. és 2016. években az eljáró bíróságok pénzbírsággal sújtották. Ezek egyike az 5.Fpk.09-11-001184. szám alatt indult felszámolási eljárás volt, melyben a Debreceni Törvényszék az indítványozót 2015. december 23-án jogerőre emelkedett 86. sorszámú végzésével pénzbírsággal sújtotta. Az indítványozó nyilvántartásból törlő határozattal szemben benyújtott keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.K.31.713/2016/11. számú ítéletével elutasította, a Kúria Kfv.III.37.651/2017/10. számú ítéletével a jogerős döntést hatályában fenntartotta.
[4] 2.2. A Debreceni Törvényszék az 5.Fpk.1184/2011/113. számú végzésével a 87. sorszámú (a 86. sorszámú, pénzbírságot kiszabó végzés jogerejét megállapító) végzését a kézbesítési vélelem megdőlte miatt hatályon kívül helyezte. Erre alapítottan az indítványozó a 4.K.31.713/2016/11. számú döntéssel szemben perújítási kérelmet terjesztett elő. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a perújítást megengedte, majd ezt követően a 39.K.34.292/2018/25. számú, 2020. január 10. napján hozott jogerős ítéletével a 4.K.31.713/2016/11. számú ítéletet, valamint a határozatot hatályon kívül helyezte. Az ítélet szerint az indítványozó bizonyította, hogy a határozat és a perújítással támadott ítélet alapját képező három pénzbírságot kiszabó végzés közül a Debreceni Törvényszék 86. sorszámú végzése 2015. december 23-án nem emelkedett jogerőre, ezzel pedig megdőlt mind a határozat, mind a perújítási kérelemmel támadott ítélet jogalapja, mert a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott három jogerős pénzbírság megléte mint törlési feltétel nem teljesült, azaz az indítványozót a nyilvántartásból nem lehetett volna törölni. Az indítványozó egyébként a 86. sorszámú végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő.
[5] A perújítás során született jogerős ítélettel szemben a hatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy a cégjegyzék szerint az indítványozó 2015. január 27-ével áthelyezte székhelyét, ezt a székhelyváltozást azonban nem jelentette be a Debreceni Törvényszék felé. A Debreceni Törvényszék a 86. sorszámú pénzbírságot kiszabó végzést és az azt jogerősítő végzést az indítványozó bíróság felé bejelentett, korábbi címére küldte meg, ahol az átvételre került. Az indítványozó az alapeljárásban nem hivatkozott arra, hogy a 86. sorszámú végzés részére szabálytalanul került megküldésre, továbbá nem terjesztett elő határidőben kérelmet a Debreceni Törvényszéknél a kézbesítési vélelem megdöntése iránt. Az indítványozó az objektív határidőt is másfél évvel elmulasztva kifogásolta a Debreceni Törvényszéken a 86. sorszámú végzés kézbesítésének szabálytalanságát. Az indítványozó saját felróható magatartása nem eredményezhette volna sem a perújított alperesi határozat, sem az alapeljárásban hozott jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.
[6] A felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően a Debreceni Törvényszék a 2020. május 25-én kelt, 5.Fpk.1184/2011/134. számú végzésében megállapította, hogy a 86. sorszámú végzés az indítványozó részére szabályosan kézbesítésre került, így az 2015. december 23. napján jogerőre emelkedett. Erre figyelemmel a Kúria a panasszal támadott döntésével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.K.34.292/2018/25. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a nyilvántartásból törlő eredeti határozattal szemben benyújtott keresetet elutasító 4.K.31.713/2016/11. számú ítéletet hatályában fenntartotta.
[7] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése megsértésére figyelemmel állította a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét.
[8] Az indítvány szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az okozza, hogy a Kúria a döntését a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem előterjesztését követően keletkezett releváns új tényre, a Debreceni Törvényszéknek a Debreceni Ítélőtábla által helybenhagyott 5.Fpk.1184/2011/134. számú végzésére alapította, vagyis a Kúria a felülvizsgálati eljárásban más bírósági határozatot bizonyítékként felhasznált, amely a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdése és a 275. § (1) bekezdése alapján kizárt. A Kúria jogértelmezése önkényes, contra legem jogalkalmazás, ez pedig sérti a jogbiztonság követelményét, valamint a Kúria döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előreláthatósági követelményt.
[9] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[10] Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be. Az eljárásban az indítványozó felperesként vett részt, az alkotmányjogi panasz előterjesztésére jogosult, az ügyben érintettnek minősül. A támadott döntés az ügy érdemében hozott, a Kúria rendes jogorvoslattal nem támadható felülvizsgálati határozata.
[11] Az alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz, megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[12] 5. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[13] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben az indítványozó a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítást kizáró eljárási szabálynak a megsértését, a bíróság contra legem jogalkalmazását állítja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) Az Alkotmánybíróság következetes, az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésére visszavezethető gyakorlata szerint nem vizsgálhatja felül a támadott bírói döntések jog-, illetve törvényszerűségét, ezért önmagában a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).
[14] Az Alkotmánybíróság kivételes esetben lát lehetőséget arra, hogy a contra legem jogértelmezés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozza. Ez egyedül az alapjogi jogsértés szintjét elérő, kirívó jogértelmezési hiba következménye lehet. Önmagában (esetleg) törvénysértésként értékelhető (contra legem) jogalkalmazás nem alapozza meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság a pusztán bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt érdemben nem vizsgálja (3418/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]). Az esetleges eljárási szabálysértések az előbbiek miatt nem jelenthetnek feltétlen alaptörvény-ellenességet az eljárás egésze tekintetében.
[15] A konkrét ügyben az indítványozót pénzbírsággal sújtó 86. sorszámú végzés jogerejét megállapító végzés hatályon kívül helyezése eredményezte a perújítás megengedését, de ezzel egyidejűleg a törvényszék előtt nem zárult le a 86. sorszámú pénzbírságot kiszabó végzés kézbesítésének szabályossága iránti alapeljárás. Az Alkotmánybíróság fent bemutatott gyakorlata miatt a jelen ügyben nem vizsgálhatta az alapjárásban hozott, az indítványozó számára kedvezőtlen, a kézbesítés szabályosságát eldöntő jogerős döntésnek a perújítási eljárásban történő figyelembevételét. Az Alkotmánybíróság értelmezésben az, hogy az ügyben eljáró bíróság egy másik bírósági eljárásban keletkezett iratokat megvizsgált és döntése során ezekre hivatkozott, nem felel meg az Abtv. 29. § szerinti befogadási feltételeknek (3336/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [25]). Összességében az indítványozó alkotmányjogi panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésre vonatkozik, az eljáró bíróság jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja, a perújítási eljárásban hozott döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.
[16] 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Budapest, 2021. május 18.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/82/2021.